15.fejezet

itt a feji!köszönöm mindenkinek a komit írt!megint kérek és most emelem a komihatárt 7 komira!tudom , hogy ez számotokra sok de ahhoz képest , hogy 17 rendszeres olvasóm van szerintem nem teljesíthetetlen kérés.Bocsi a helyesírási hibákért.



Demetri még mondott valamit de már nem hallottam mert a szobám felé kezdtem rohanni.Persze Alec sehol.
Gyorsan átvettem a küldetésre szánt ruhámat,(ami még sose volt rajtam , tekintve , hogy még sose voltam küldetésen) ami egy fekete bőr naciból,egy fekete ujjatlan bőr topból és egy szintén fekete bőrcsizmából állt valamint egy hosszú kesznyüből.Na meg az elmaradhatatlan fekete palástból.
Az öltözködés után megpróbáltam kiosonni Keira tehetségével, a láthatatlansággal.Miúttán már az erdőben voltam újra láthatóvá tettem magam elkezdtem rohanni Románia irányába.
Éjjel nappal csak futottam meg persze azért vadásztam is.De miel itt nem volt ember ezért be kellet érnem állatokkal.Ami miatt a szem színem is megváltozott.

Már körülbelül egy hete futok és már  átértem Magyarországon is.Épp a Magyar-Román határnál álltam amikor ismerős illatokat kezdtem érezni.Félix és Alec illatát.Ahogy megéreztem az illatukat azon nyomban láthatatlanná váltam , ne hogy észrevegyenek és visszaküldjenek Volterrába.

Kezdtem közeledni a kastélyukhoz amikor megpillantottam egy tábort ami tele volt Román vámpírkatonákkal.
Ez pont kapóra jön-gondoltam magaban.Mivel ők még nem láttak engem ezért könnyebb lesz a dolgom.Azon pillanatban elduktam a Volturi nyakláncomat,és kiléptem a bokor mögül amit eddig rejtekhelynek használtam és csak remélni mertem , hogy a fiúk most pont nem figyelnek.odarohantam az egyik sátorhoz és elbújtam mögötte.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte egy lágy és barátságos férfihangot.Hazudnom kellet és már azt is kitaláltam , hogy mit.
-Éppen a Volturi elől menekülök de már Magyarországon lemaradtak de nem tudom mit csináljak,félek és a torkom iszonyatosan kapar.-hadartam egy szuszra és közben fájdalmas arcot vágtam és kölyök kutya szemeket meresztettem rá.
 -Hány éves vagy és mióta vagy vámpír?-kérdezte mellémgugolva.
-19 éves vagyok és 2 éve.Gondolatolvasó vagyok és láthatatlan tudok lenni ha akarok.-amint kimondtam a tehetségeim egy  töredékét azonnal elmosolyodott.
-Elviszlek téged a vezetőinkhez ha megfelel neked.-mondta mosolyogva.
-Persze az nagyon jó lesz.-és egy hatalmas mosolyt ültettem ki az arcomra-Köszönöm a kedvességét.
-Ugyan , nincs mit.-mondta még mindig mosolyogva.


Már a trón terem előtt álltunk.Sokan megbámúltak mind a táborban mind a kastély folyosóján.A kastély nagyon hasonlított az otthonomhoz annyi kivétellel , hogy ez nem városban volt hanem erdőben.
Eközben David(így hívták a férfit)mindenről felvilágosított.Aról , hogy a vezetők nagyon  szeretik a tehetséges vámpírokat, és bíztatott , hogy bevesznek maguk közzé.Én meg csak palástoltam , hogy mennyire örülnék neki.Nyíltak a kapuk és egy nagyon hasonló trónusterem tárult elém.Talán cssak annyi külömbséggel , hogy itt csak három trónus volt és mind a hármon ültek.


-Üdvözlünk ifjú hölgy!-állt fel a szélső trónusról egy 40-50 év között kinéző férfi.-Én Vladimir vagyok -nyújtott kezet amit én el is fogadtam-Ők itt a testvéreim Stefan-mutatott a másik szélső trónuson ülő férfira aki nagyon hasonlított rá-Ő pedig Thomas-mutatott a középső trónuson ülő férfira biccentettem egyet mindketőjük felé.
-Én Natalie Smith vagyok-mondtam magabiztosan de nem mosolyogva.
-És csatlakoznál hozzánk?-kérdezte a Stefan nevű vezető.
- Elnézést , hogy így a közepébe vágott a fivérem a dolgoknak , csak ő már tudja mik a tehetségeid és már megosztotta velünk is.-mondta mosolyogva Vladimir.
-Ugyan semmi gond.Igazából örülök , hogy a lényegre tért.-mondtam komolyan.
-Fiatal korod ellenére igazán komolynak tűnsz-mondta ridegen Thomas.
-Köszönöm.
-Akkor üdvözlünk a családban-mondta még mindig mosolyogva Vladimir.Ennyi lett volna?Nem is kérdezik , hogy honnan jöttem vagy valami?Hát nem fecsérlik az időt az biztos.
-Köszönöm-biccentettem ismét.
-David majd felkisér a lakosztályodba !Bár nem sok időd lesz majd pihenni mert holnap már csatába indulunk.-mondta kicsit elmosolyodva Stefan.
-Az Olaszok ellen?-kérdeztem komolyan.
-Bizony.Remélem te is velünk tartasz.-mondta inkább parancsolóan mint kérdőn Thomas.
-Természetesen-mondtam apró mosolyt húzva arcomra.
-Akkor jó pihenést.-mondta ismét Stefan mire én elindúltam az ajtó irányába és mikor kiértem Davidet láttam meg az ajtó mellet álva.Nem szólt semmit csak elindúlt én pedig követtem.Addig hozzám se szólt amíg be nem értünk a szobámba.
-Te ugye nem menekülsz a Volturi elől.-mondta kicsit mérgesen.Tudtam ,vagyis inkább éreztem , hogy megbízhatok benne.
-Nem.
-Ki vagy te?
-Az most bonyolult lenne.Inkább azt mond meg , hogy miért nem akarsz szólni a vezetőidnek?!-mondtam suttogva.
-Mert én is egy benfentes vagyok.
-Honnan tudjam , hogy nem hazudsz?-kérdeztem mire ő egy Volturi nyakláncot húzott elő az egyik zsebéből.
-Egy oldalon állunk.Látod?Most viszont válaszolj néhány kérdésemre kérlek.
-Halgatom.
-Ki vagy te?-kérdezte ismét.
-A vámpírok hercegnője Natalie Volturi.Alexander , Kevin és Joshua Volturi huga.-mikor ezt kimondtam leesett az ála.
-Te..te vagy a hírhedt-nyelt egyet-vámpír hercegnő?
-Igen-mondtam kicsit szomorúan.
-Bocsáss meg csak nem tünsz annak a szadista kíméletlen típusnak-mondta elmosolyodva.
-Pedig tudok  az lenni ha akarok.-mondtam én is mosolyogva.
-És mit keresel itt?Mármint ..elengedtek testőrség nélkül?
-Nem...megszöktem.Be akarom bizonyítanni a bátyáimnak , hogy már nem vagyok gyerek aki védelmezésre szorúl-mondtam lehajtott fejjel.
-Értem.És télleg igaz amit mondanak , hogy... tudod .. láttad..ahogy az anyádat...
-Megölik.Igen láttam.Mármint már csak a holtestet láttam.-mondtam halál komolyan.
-És , hogy tudtad ezt feldolgozni..mármint gyerek szemmel..durva lehetett-mondta kicsit zavartan.
-Az volt.Először fel se fogtam , hogy mi történt de..nem beszélhetnénk másról-kértem fájdalmas arcot vágva.
-De..persze..bocsi.-mondta lehajtott fejjel.
-Nem baj csak..nem szeretek erről beszélni-mondtam majd megráztam a fejem , hogy eltűnjenek a borzasztó emlékek.Ekkor kopogtak de nem várták meg , hogy engedéjt adjak hanem benyitottak.
-Hamarabb indulunk.Most azonnal-jött be egy fiú de mire odanéztünk már nem is volt ott.

komikat kérek!