14.fejezet

hoztam  a folytatást!köszönöm mindenkinek a komikat!ehhez is kérek!tudom tudom megint rövid lett!



-Szabad-adtam engedélyt.Az a személy jött be akit legkevésbé vártam volna (és legkevésbé akartam látni).
-Sziasztok-köszönt a mostohaanyám-Beszélhetnék négyszemközt Natalie-val?
-Én addig átmegyek Dem-hez-mondta és adott egy puszit az arcomra.
-Oké.-mondtam-Miről akarsz beszélni?-kérdeztem kicsit unottan és felálltam az ágyról.Erre ő odaállt elém és pofon vágott.Nem fájt, szinte meg se éreztem.Azonban rögtön ez után Alec rohant be az ajtón és a nyakánál fogva felemelte Lindát.
-Ha még egyszer csak egy ujjal is hozzáérsz én esküszöm ,hogy megkérem a húgomat , hogy addig kínozzon amíg a halálodért nem könyörögsz!-mondta dühtől fortyogva szerelmem.Erre én rögtön odarohantam.
-Alec hagyd!-fogtam meg a vállát és kezdtem el húzni-Nem ér annyit!Kérlek engedd el!-úgy tett ahogyan kértem és  rám emelte koromfekete szemeit fájdalmas arcot vágva.
Ugyanebben a pillanatban Aro és Kevin jött be a szobánkba.
-Itt meg mi történt?-kérdezte aggodalmasan Aro.
-Semmi-mondta szerelmem és kiment a szobából.
-Jöjjön kedvesem.-nyújtott kezet Aro a mostohámnak amit ő el is fogadott-Á így már minden világos.Felpofozta Natalie-t..-erre halk morgás tört elő bátyám torkából-.és Alec pedig megfenyegette.
-Hát ez esetben megérdemelte.És még örülhet , hogy nem vetjük tömlöcbe vagy nem lesz ebéd.-mondta gonoszan Kevin.

Az események leforgása után csak pihentem és gondolkoztam.Aztán elhatároztam , hogy lemegyek egy kicsit sétálni és gyönyörködni a napnyugtában.

Sorra mentem a folyosókon de nem találkoztam senkivel sem.
Már éppen az utolsó folyosón jártam amikor éreztem , hogy valaki követ.Először azt hittem , hogy Félix vagy Alec.De nem ők voltak.
-Szia Natalie.-hallottam meg Demetri hangját a hátam mögül mire én megfordultam-Hallottam mi történt ma délután.Csak meg akartam kérdezni , hogy minden rendben van e?
-Igen minden-mondtam fejlehajtva.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kedvesen.A lányok és persze  Alec után ő volt az akiben legeslegjobban megbíztam.Mindig számíthattam rá.
-Az jó lenne.De nem a történtekről.Vagyis arról is de inkább Alec-ről.Történt vele valami?Annyira megváltozott.Mármint..-hadartam el egyszerre.
-Értem.Én is észre vettem.De tudod mitől vagy inkább kitől változott meg?-kérdezte kicsit mosolyogva-Tőled.Amikor idejöttél mindent úgymond "bearanyoztál".Mindenki boldogabb lett.Pont mint mikor az édesanyád volt itt velünk.De az ő halála után minden úgy... kihalt, olyan... üres lett.Aztán jöttél te és minden és mindenki megváltozott.-mondta mostmár szélesen mosolyogva-Úgy is mondhatnám "életre keltünk".
-De Alec akkor se volt ilyen mint amilyen most.Most olyan védelmező.
-Ez így igaz.Mert ugyan akkor is meg akart téged védeni az élete árán is de most...most méginkább.Sokszor jön fel a téma , hogy lehet háborúzni kellesz a Románokkal és akkor....
-És akkkor én is megyek.Nem vagyok már gyerek , az erőim páratlanok és ezt nem én mondom hanem Aro.Egyszer még azt még azt is mondta , hogy legyőzhetem az egész Román klánt egyes egyedül.
-És szerinted ki fogja ezt neked engedni?Senki mert mind csak téged védenek.Mindenki aki itt van.
-De mondtam már , hogy tudok magamra vigyázni.És ezt valahogy be is fogom bizonyítani.


!komikat kérek!