na itt a fejezet!komihatár 10! bocsi a késésért!
/Alec szemszöge/
Menyei érzés volt újra a karomban tartani, nézni ahogy alszik és néha beszél álmában.Többször mondta ki a nevemet és azt is , hogy ne hagyjam el.Nos ez nem fog bekövetkezni soha többé.
Körülbelül kilenc óra volt amikor mocorogni kezdett.Majd mikor kinyitotta szemeit , egyenesen rám nézett egy apró mosoly kíséretében.
-Jó reggelt!-mosolyogtam vissza rá és egy apró csókot leheltem tökéletes ajkaira.
-Jó reggelt!Felkelthettél volna akkor mikor felébredtél.
-Jó volt nézni ahogy alszol.
Egy perces csönd után ismét megszólalt.
-Nem vagy éhes?-mit ne mondjak egy tasak vér jót tett volna de azért ezt csak nem mondhatom neki.
-Nem , most nem.Viszont hazamegyek átöltözni és persze Cassie-ért aztán visszajövök érted.Addigra készülj el.
-Oké.-mondta boldogan majd kiugrott az ágyból.Olyan volt mint egy kisgyerek karácsonykor.
Én is felkeltem , felöltöztem aztán egy csókkal búcsúztam tőle.
Amikor hazaértem kislányom a nyakamba vetette magát.
-Szia apa!Még nem döntöttem el hova menjünk de mire átöltözöl kitalálom!-mosolygott rám.
-Rendben van!-nevettem.Csak Emmett ,Edward ,és Jasper volt a nappaliban-A többiek hova tűntek?
-Vettünk itt egy házat és most mentek bútorokat venni.-mosolygott Edward.
-Gondolom Alice mindent elmondott.-mosolyogtam rájuk.
-Mi az hogy!-nevetett Emmett.
-És mikor fogod elmondani neki az igazságot?-kérdezte Jasper.
-Hamarosan.
Miután lezuhanyoztam felöltöztem , majd a konyhába mentem és kivettem a hűtőből egy tasak vért.Miután megittam rögtön jobban éreztem magamat.
-Tudom , hova menjünk apa!-szaladt be kislányom a konyhába.
-Na hova?-kérdeztem miközben az ölembe vettem.
-A vidámparkba!
-Rendben.
/Natalie szemszöge/
Mivel Cassie ezében volt a döntés , hogy hová menjünk, kényelmesen öltöztem fel.Éppen befejeztem a reggelit mikor kopogtak.Amikor kinyitottam az ajtót Cassie azonnal átkarolta a derekamat.
-Szia Natalie!-nézett fel ám mosolyogva-Ma a vidámparkba megyünk ha megfelel neked is!
-Ó az tökéletes lesz!-mosolyogtam rá vissza.Majd mikor elengedett Alec átkarolta a derekam magához húzott és egy gyors csókot adott.Cassie továbbra is mosolyogva nézett rám és édesapjára.
-Indulhatunk?-kérdezte ugrálva.
-Persze!-bólintottam.
A kocsi út nem volt hosszú volt , de annál jobb kedvűen telt.Cassie-vel minden számot végigénekeltünk(hosszas könyörgése után) és egyszer kétszer Alec is beszállt.Mind a kettőjüknek olyan a hangja akár csak az angyaloknak. Ha éppen nem énekeltünk Cassie elmondta mennyire várja már az iskolát és hogy már csak 14-et kell aludni és mehet is.
Aztán mikor odaértünk , Cassie szinte kirobbant a kocsiból.
Délután kettő óra lehetett amikor Alec-nak megcsörrent a telefonja, és ekkor az enyém is.Ellie képe volt a képernyőn.
-Halló?!-szóltam bele.
-Natalie , nagy baj van.Gyere a kórházhoz!Hívd ki a rendőrséget!Siess kérlek!-sírta a telefonba suttogva.
-Mi történt?
-Fegyveresek vannak mi....-ekkor a vonal megszakadt.Alec-ra néztem.
Pont akkor tette le a telefont.Gondolom látta riadt arckifejezésemet.Ő is tudott már mindenről.
-Először vigyük haza Cassie-t aztán menjünk oda.
Bólintottam.
Fele annyi idő alatt értünk vissza a belvárosba.Hazavittük Cassie-t és három percen belül a kórháznál voltunk , amit körbevettek a rendőrök.
-Mi történt?-kérdezte Alec egy férfitől aki mellénk lépett.
-Egy rabszállítóból 16 fegyenc szökött meg az egyik élet veszélyesen megsérült és azt mondták ha nem gyógyítják meg akkor mindenkit megölnek aki csak bent van.Fegyvereik vannak.
-Lőt seb a mellkason?-kérdeztem a férfit.
-Honnan...?
-Sürgősségi orvos is vagyok. -mosolyogtam rá.
-Hány áldozat van?-kérdezte Alec.
-Eddig nyolcról tudunk,mind rendőrök.
-Akkor bemegyek megmentem a pasas életét...innentől találják ki maguk.-emeltem fel a kezemet védekezőn.
-Szó sem lehet róla , hogy bemenj oda!-közölte szerelmem dühösen és aggódva.
-Ezért hívtak ide engem.Kötelességem segíteni rajta.
-Szó sem lehet...-ekkor a férfi félbeszakította és egy fegyvert nyújtott át.
-Tudja használni?
-Igen.-mondtam miközben elraktam a kabátom alá- De úgyis elveszik tőlem mikor bemegyek.
-Igaz , inkább adja vissza.A fő bejáraton menjen.
-Vele megyek , másképp be sem engedem.-közölte higgadtabban szerelmem.
-De..
-Semmi de!Bemegyek veled!Gyerünk!-megfogta a kezemet és elindultunk az épület felé ami talán a sírunkat rejti magában...
komikat kérek!:)
