11.fejezet

 Sziasztok!!:DItt a fejezet!Remélem tetszeni fog!!:)Kérlek írjatok komikat,különben nem tudom , hogy tetszik-e!

Mielőtt elindultam szóltam Ellie-nek is utazásomról és odaadtam neki a lakáskulcsomat.Ő úgy tudta , hogy Alec családját megyünk meglátogatni ami részben igaz is volt.Magánrepülővel utaztunk.Az egész repülő út egymás faggatásával telt.Én a bátyáimat faggattam és Cassie-t ők meg engem.Alec meg csak mosolyogva figyelt.

A kisváros nagyon tetszett , éppúgy mint az óratorony.A palotától pedig a szavam is elállt.Néhol aranyozott szobrok , máshol olyan nagy festők képei mint Leonardo  da Vinci ,Pablo Picasso és Vincent van Gogh.Minden képen a Volturi családtagjai voltak lefestve.Néhány újabb képen magamat véltem felfedezni ,ami egy kicsit sokkolt.De nem csak én kerültem enyhén sokkos állapotba hanem azok is akikkel a folyosón találkoztunk.
Majd egy hatalmas aranyozott ajtóhoz értünk.A kicsi Jane könnyen lökte be a látszólag több száz kilós ajtókat.A teremben öt trónszék volt , de egy közülük fekete fátyollal volt leterítve.Jelenleg kettőt foglaltak el.Az egyiken egy kb.negyven évesnek kinéző férfi ült fekete vállig érő hajjal.A másik férfi a középső trónuson foglalt helyet.Sötét barna haja nyakhajlatáig ért . Izmosabb  és fiatalabb volt mint a másik férfi , de épp olyan komor arcú.Mindkettőjüknek vörösen izzott a szeme.A termet enyhe vérszag lepte be.Amikor beléptem mind a ketten rám emelték tökéletes porcelánarcukat.Még a szájuk is tátva maradt.
Mikor már úgy 2 perce álltunk egymást bámulva , Kevin szólalt meg.
-Az Isten szerelmére Alex!Mondj már valamit!
-Elnézést kérek , csupán hirtelen úgy hittem álmodom.Sőt még most sem vagyok egészen biztos benne , hogy ez a valóság.-az utolsó mondatot szinte suttogva mondta.A másik férfi vette át a szót.
-Alec!Drága fiam!Hát ezért mentél el tőlünk?Hogy el tudd bújtatni a  mi drága Natalienkat?Igazán beavathattál volna minket is.-dorgálta meg mosolyogva kedvesemet-De ,hogy változtattad vissza emberré?-
-Nem Aro ,félre érted az egészet.Natalie tényleg meghalt.Legalábbis mint vámpír.Emberként újra életet kapott.De emlékek nélkül.Csak nemrég bukkantam rá én is véletlenül , amikor Cassandrá-val egy kis baleset történt.
-Ó , hol van az a tündéri gyermek?-kérdezte áhítattal teli hangon.
Cassie kibújt a hátam mögül és Aro-hoz sétált.
-Csókolom Aro bácsi.Cassandra vagyok.A vezeték nevemben  most már kicsit se vagyok biztos- csóválta fejét homlok ráncolva kislányom , amin mindenki kuncogott -de hívjon nyugodtan csak Cassie-nek.-nyújtotta ki apró kezét.Aro nevetve megrázta majd elengedte , Cassie pedig visszasétált Alec-hoz és az ölébe kérezkedett.Most hozzám sétált.
-Szóval azt se tudod , hogy én ki vagyok,igaz?-kérdezte kicsit szomorkás hangon.
-Amennyire Josh-ék elmondták , tudom , hogy te vagy az a személy aki lányaként kezelt mikor igazán szükségem volt rá.-mosolyogtam rá.
-Megengeded , hogy megöleljelek?
-Hát persze!
Szorosan magához ölelt.
-Örülök , hogy visszatértél.-suttogta , majd elengedett.Nem is tudom mikor kezdtek el potyogni a könnyeim.
Alex már előttem állt mikor Aro el állt előlem.
-Annyiszor hallucináltam arról , hogy ismét látlak , hogy már a saját szememnek sem merek hinni.Tényleg itt vagy?Tényleg te vagy az?-kérdezte s már az ő szemében is könnyek gyülekeztek.Válaszként megfogtam a kezét , amely nem volt olyan hideg mint Alec-é.Mindenképp közelebb állt a normál testhőmérséklethez.
Ezen mozdulatomtól felbátorodva ő is megölelt.
-Úgy hiányoztál kis hugom.
-Istenem , bár mindenre emlékeznék.
-Emlékeket szerezhetsz megint.-mosolygott rám és gyorsan megtörölte szemeit.Én is így tettem.-Ó bocsáss faragatlanságomért.Kérsz valamit , enni?Vagy esetleg lepihennél?Elég hosszú lehetett a repülőút.
-Kizárt , hogy most aludni , vagy enni tudjak.Még mindig kavarog a gyomrom az izgatottságtól.-vallottam be nevetve.
-Elhiszem.-nevetett-Akkor bejelenthetjük most a visszatértedet?
-Persze!Pont ráérek.-nevettem ismét.
-A humorérzéked a régi maradt.-nevetett velem.


Kérlek írjatok komikat!!

10.fejezet

na itt a fejezet , remélem ehhez majd sok komit kapok!!NAGYON NAGYON SAJNÁLOM A KÉSÉST de ugye félév van://remélem tetszeni fog:))



/Natalie szemszöge/

-Azt mondom...-nagy levegőt vettem és elmosolyodtam-,hogy ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem.
Egy ideig csak üveges tekintettel meredt a semmibe , majd csak azt érzékeltem ,hogy felkap és megpörget a levegőben.
-Istenem olyan boldog vagyok!-mondta miközben homlokát az enyémnek támasztotta.Egy gyors csókot nyomtam a szájára-Köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm!
-Igazán nincs mit.-nevettem-És akik nálatok voltak ,ők is mind vámpírok?
-Igen , de..nos ők.....azt hiszem jobb  ha leülsz  mert ez még nem minden.


/Alec szemszöge/


Elmondtam neki mindent ami történt , a családunkkal , velünk,és vele.
-De akkor én most , hogy lehetek itt?És , hogyhogy nem emlékszem semmire? Még a saját lányomra se? És ,hogyhogy ember vagyok?
-Fogalmam sincs.-vallottam be-De ez biztos kicsit sok volt neked úgyhogy azt hiszem én most hazamegyek.-álltam fel a kanapéról de ő is felugrott.
-Ne, kérlek, ne menj még!Annyi mindent szeretnék még tudni!-kérlelt miközben átölelt.
-Maradnék én de haza kell mennem , hogy megmagyarázzam ezt a többieknek is.
-Had menjek veled!Sőt utazzunk vissza Volterrá-ba!
-De mi lesz az állásoddal?
-Kaptam egy hónap szabadságot,emlékszel?-mutatott a karjára.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen!Szóval , ha adsz egy percet , felöltözök és indulhatunk is.-mosolygott rám.
-Nem kell sietned , ráérünk.
-Oké!-kiabálta vissza a szobájából.Én addig felhívtam a főnökömet és szabadságot vettem ki.Majdhogynem örült is neki...azt  mondta már rám fér.

-És Cassie tudja , hogy én...?-kérdezte már a kocsiban ülve.
-Igen,tudja.-mosolyogtam rá.
-El sem hiszem.Van egy lányom és nem is tudtam róla.Olyan bűntudatom van amiért nem lehettem mellette.
-Ne legyen bűntudatod , nem tehetsz róla.És most már minden rendben lesz.Itt vagy velünk.

/Natalie szemszöge/

Megismerkedtem két testvéremmel akik azonnal közre fogtak és egymás szavába vágva kérdezgettek az "új" életemről.Cassie azonnal az ölembe ugrott és össze vissza puszilgatott.A sógornőim is nagyon kedvesek voltak velem és folyton csak mosolyogtak.Akkor viszont az összes vendégből kitört az ujongás amikor kijelentettem , hogy vissza utazom Volterrá-ba , hogy megismerkedjek a múltammal.Cassie se ismert még senkit a Volturi-ból szóval nem csak nekem hoz újdonságokat ez az utazás.Egész este csak beszélgettünk és nevettünk és közben Cassie elaludt az ölemben.Én is kezdtem elálmosodni.Amikor Alec ezt észrevette , bocsánatot kért mindenkitől az ölébe kapott engem is és bevitt a szobájába.Csodaszép szoba volt, mely királykék színben pompázott és fehér bútorok ékesítették.A fiókos szekrénye tetején rengeteg kép sorakozott.Rajta voltak a hugai , a testvéreim ,és én is.Egy gyönyörű fehér ruha volt rajtam ,Alec-on egy fekete öltöny és éppen megcsókoltuk egymást.Az esküvő képünk. Valamint mellette volt egy kép csak rólam.Egy kertben ültem és egy rózsabokor volt mögöttem.A boldogságom csak úgy sugárzott a képről.Most is ilyen boldognak éreztem magam.