15. fejezet/2. könyv befejező része/

Ez a 2. könyv befejező része!Tudom kicsit rövid könyv lett , de így tudtam csak beosztani!:)remélem mindenkinek tetszett és remélem mindenkit viszont látok komizóként a 3. könyvnél is:)
remélem tetszeni fog! KOMIHATÁR 12!!!



/Alec szemszöge/



A következő napokban Rosalie-n kívül senkivel sem találkoztam.Ő is nagyon szomorú volt , de Cassie mindig felvidította egy kicsit.Ahogy engem is.De olyan nehéz volt elengednem.Rosalie megtanította a pelenka cserét , és a fürdetést is. Cassie imádott pancsolni.Mindig össze-vissza kalimpált a kezeivel és a lábaival.A pelenka csere....hát azt meg majd megoldom valahogy.Elhatároztam , hogy elhagyom Volterrá-t.Nem akarom , hogy Cassie is itt nőjön fel.Normális életet akarok neki.Boldog és tökéletes életet.A szüleim azt mondták , hogy velem tartanak , bárhova menjek. Először nem engedtem nekik , mivel nem akartam , hogy hugaim egyedül maradjanak.De aztán Ők meggyőztek azzal , hogy ők már felnőttek és , hogy Josh és Kevin majd vigyáz rájuk.Beleegyeztem.Kiszemelt úti célunk New York lett.De még volt valami amit mindenképpen itt szerettem megcsináltatni.Egy aranymedál Cassandrá-nak  , benne Natalie képével.Mikor ez elkészült , összepakoltunk mindent , és Alexanderhez indultunk , aki még mindig nem volt teljesen önmaga.Natalie-t még nem temették el , és nem is foglyák , csupán szertartás lesz.Hamvasztani fogják.Nem mertem itt maradni , féltem , hogy megint kiborulok , és azzal csak  Cassandrá-nak ártanék.Alexander simán elengedett minket , és azt mondta , hogy Natalie minden vagyonát átküldi az én számlámra , plusz még a kicsinek minden hónapban rak a számlámra 100.000 dollárt amolyan családpótlónak.Mindenkitől elbúcsúzunk és elindultunk a reptér felé.Ekkor jutott eszembe , hogy valaki még nem is látta Cassandrá-t.Logen és a családja.De még út közben felhívtam és elmondtam neki , hogy hol fogunk lakni és ha meg akarják látogatni akkor csak hívjanak fel és eligazítom őket pontosabban is , nem csak úgy , hogy valahol Manhatten-ben.Azt mondta nem is baj ha most nem megyünk , hozzájuk , mivel Loren éppen az átváltozás elején jár.Amint felszállt a repülő kislányom azonnal mély álomba merült, karjaimba.


Ahogy a városba értünk első benyomásom az volt:Hatalmas!Teljesen más volt mint Volterra , de  tetszett.Cassie az egész taxi utat azzal töltötte , hogy bámult ki az ablakon tátott szájjal.De ez nem a meglepődöttségtől volt , hanem mert még nemrég ébredt fel.Ilyenkor mindig mindenre és mindenkire így néz.
Olyan aranyos.
A lakás hatalmas volt és a szomszédok is nagyon kedvesek voltak.Anyáék pont a mellettünk lévő lakást vették meg.
-Tetszik?-kérdeztem Cassie-t persze választ nem vártam.Már minden be volt rendezve.A gyerekszoba lila volt, és fehér bútorok voltak benne.Cassie nem szereti a rózsaszínt ez akkor derült ki mikor Rosalie ráadott egy rózsaszín pizsamát  , lefektette , elvette a cumisüveget az ágyról , és mikor oda akarta adni Cassie-nek a ruhácska darabokban volt.
-Ez lesz a te szobád.-suttogtam neki majd egy puszit adtam a fejére.Rám mosolygott , majd hozzám bújt.-Én is szeretlek.Bárcsak anyukád is itt lehetne velünk.



/Natalie szemszöge/


Amikor kinyitottam a szememet fehérség vett körül.Majd egy alak tűnt fel a szemem előtt.
-Anya?-kerekedtek el szemeim.
-Igen kicsim én vagyok!-mosolygott.Odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Úgy hiányoztál?-suttogtam még mindig őt ölelve.
-Te is kicsim.De nem akartam , hogy így találkozzunk.-tolt el magától-Gyönyörű nő lettél!
-Köszönöm!Akkor most ez a Mennyország?-néztem körül.
-Nem, ez még nem.-nevetett-Ez csupán egy határ a Földi lét és a Menny között.Ide kerülnek azok akiknek van választásuk.
-Milyen választás?-értetlenkedtem.
-Hogy átléped a kaput , és belépsz az örök béke országába , vagy visszamész és kezdesz egy teljesen új életet emlékek nélkül.Te döntesz!
-Újból gyerek lennék?
-Nem , dehogy!Abban az állapotban térsz vissza amiben meghaltál , de a környezeted más lesz.Más barátaid lesznek , más emlékek.... más ember leszel.
-Ember?-kérdeztem megrökönyödve.
-Igen.Ez az ára.-mondta kicsit elszomorodva.
-Semmire és senkire nem fogok emlékezni?A lányomra sem?Még akkor sem ha találkozok vele?
-Nem.a Viszont te ugyanúgy fogsz kinézni.-pár másodperces csend után megkérdezte-Mit választasz?
-Élni akarok!



                                                                                              Vége

14.fejezet

itt a feji tudom még nem gyűltek össze a komik de nagyon írhatnékom volt:)készüljetek fel egy nagyon  szomorú fejire:(:'(!

/Natalie szemszöge/


4 hónap alatt a hasam , nagyon nagyot nőtt.A 8 hónapos terhességből arra következtettünk , hogy a baba eléggé emberi lesz.Emberibb mint én.Egyáltalán nem voltam az a fekvős típusú kismama.Folyton sétáltam.A palotában , a kertben , az erdőben , egyszerűen mindenhol.Alec olyan boldog volt , hogy majd kiugrott a bőréből.Mindig velem akart lenni , a nap minden percében, és egészen addig szekálta Alex-et míg meg nem engedte neki , hogy velem lehessen a nap 24 órájában.Esténként mindig beszélt a babához , aki rúgásokkal jutalmazott meg.Amikor rugdosódott az egyáltalán nem fájt de mikor fészkelődött , na az már inkább.Alec szüleit is nagyon kedveltem , mindig mindenben segítségre készen álltak  , kivéve mikor küldetésre mentek ami elég gyakran fordult elő.Általában kettesben voltunk Alec-kal de volt , hogy Felix ,Demetri vagy Keira Jane  Heidi és még sokan mások  meglátogattak.
A bátyáimmal minden nap találkoztam , ahogy Aro-val is.Marcus és Caius egy hónapja elutaztak Volterrá-ból pihenni.Caius Kanadába ment még Marcus Thai-földre.Apával is sokszor beszéltem telefonon.Cullen-éket visszaküldtem Forks-ba mert láttam rajtuk , hogy honvágyuk van.De Carlisle, Esme és Rosalie ragaszkodtak a maradáshoz,így ők nem mentek a többiekkel.És így persze Emmett is maradt.


-Olyan gyönyörű vagy, mondtam már?-simogatta meg az arcomat Alec.
-Csak hatszor az elmúlt egy percben.-nevettem el magam.Kivételesen a szobánkba voltunk, és pihentünk.
-Nem kérsz valamit enni?Gyümölcsöt vagy esetleg vért?
-Szívem attól , hogy folyton megkérdezed nem leszek éhesebb.Nyugi!Jól vagyok.Nem kérek semmit sem.-szögeztem le-Vagyis mégis csak van valami...
-Mi?-kérdezte és én válaszul megcsókoltam.Mikor elváltak ajkaink , féloldalas mosoly kúszott az arcára-Ilyet bármikor tudok adni.
-Ó ezt sejtettem.-mosolyogtam én is.éreztetem ahogy a kicsi a két apró kezével megüti a hasamat.-Tudom kicsim te  is itt vagy.-simogattam meg a hasamat.Alec az egyik kezét a hasamra tette.Pár tizedmásodperc múlva megint megütötte a hasamat pont ott ahol szerelmem keze volt.Emlékeztetni akart , hogy ő is itt van.-Érezted?-kérdeztem Alec-tól.
-Ezt nem lehetett nem érezni.Nagyon erős.Neked ez nem fájt?-aggodalmaskodott.
-Egyáltalán nem.-nyugtattam meg-Már csak pár hét és végre láthatjuk is.
-Pontosabban két hét.
-Hú te jobban számon tartod mint én.
-Van benne valami.-mosolygott.
-Nembaj ha egy kicsit alszom?-kérdeztem egy ásítást elnyomva.
-Dehogy is.Csak pihenj nyugodtan.
Úgy tiz perc szempihentetés után elaludtam.

Álmomban egy kis réten voltam melyeket fák vettek körül.Hirtelen nagyon hideg lett .A fák között egy emberi alakot fedeztem fel.De ahogy egyre közelebb jött annál ismerősebb lett.Egy kislány volt.Elég messze állt meg tőlem.Teljesen átlátszó volt .
-Vigyázz!-hallottam meg félelmet keltő suttogását.
-Miről beszélsz?Ki vagy te?Mire vigyázzak?-halmoztam kérdésekkel.
-Ne maradj egyedül!-egyáltalán nem értettem.Aztán hirtelen előttem termett.-Ha egyedül maradsz meghalsz!


A mondat végére zihálva ébredtem fel.
-Hé , jól vagy?-kérdezte ijedten Alec.
-Igen ....csak egy rossz álom volt.-nyugtattam meg őt és magamat is.Látta , hogy nem akarok róla beszélni ezért inkább nem feszegette a témát.

A mellkasára hajtottam a fejemet és tovább pihentem , de aludni már nem tudtam.
Kopogtak.
-Szabad!-mondta Alec normál hangerőn.
-Uram , nagy baj van !A Románok rohamozzák a vár Déli részét!Rengetegen vannak!Mindenkire szükség van!-hadarta a katona.
-Azonnal megyek!-bólintott komoly arckifejezéssel kedvesem , majd már fel is volt öltözve-Te maradj itt zárkózz be!Ne nyiss ajtót senkinek , csak nekem!Szeretlek!-csókolt meg-Vigyázzatok magatokra!

Órákig feküdtem egyedül.Sírtam.Annyira féltem , hogy Alec nem fog vissza jönni.Aztán egyszer csak  Alisha jelent meg a szoba közepén egy másik vámpírral.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem dühösen.Hogy jutott be?Minden ablak és ajtó zárva van , akkor ....teleportált.A másik vámpírnak biztos ez a képessége.
-Lám ,lám ,lám!Valakit felcsináltak rendesen.Bár ez várható volt!nevetett gúnyosan.
-Takarodj innen!-álltam fel.Elé akartam sétálni de ekkor megláttam , hogy villan valami fényes a kezében.
.Azonnal , csak van egy kis elintézni valóm!-mosolygott majd már csak fájdalmat éreztem-Rövid de tanulságos találkozás volt nemde?Gyere Ranulf és meséljük el ezt a jó hírt Stefan-nak!-nevetett ördögien majd eltűnt a másik vámpírral együtt.
Amikor kihúztam a kést láttam , hogy ez az a kés amivel megölték anyámat és amivel már engem is megsebeztek.A babám kétségbeesettek rugdalózott.A babám!A babámnak nem eshet baja!Hisz még meg sem született!Segítség kell de gyorsan!
-Kicsim , én vagyok Alec!Nyisd ki!-kiabált szerelmem.Mintha gondolat olvasó lenne.Az ajtó hirtelen betört.-Uram isten!Rosalie , gyorsan hozd ide Carlisle-t-adta ki a parancsot miközben mellém térdelt-Ki tette ezt veled?
-Alisha.-suttogtam erőtlenül.Köhögni kezdtem.Oldalra kellet fordítani a fejemet , hogy ki tudjam köpni ami a köhögéstől feljött.Vér.
-Könyörgök szerelmem!Tarts ki!Kérlek , könyörgök tarts ki mindjárt itt a segítség!Maradj velem Natalie!-rimánkodott kezemet szorongatva.
-Alec tedd fel az ágyra.-hallottam meg bácsikám hangját.Alec az egyik kezét a hátamra tette a másikkal a térdem alá nyúlt és feltett az ágyra.Hatalmas vértócsa maradt utánam.Miután Carlisle néhány percig nézte a sebemet elkínzott arccal megszólalt-Csak egyikőjük maradhat életben.Választanotok kell , de gyorsan!
-Mi az , hogy csak egyikőjük maradhat életben?!-kiáltott rá Alec.
-Ha a babát kivesszük egy nagyobb császármetszéssel , mivel máshogy nem lehet , akkor Natalie elvérzik , de ha a sebet kezdem lefertőtleníteni és a fertőtlenítőszer a baba szervezetébe jut akkor a baba azonnal meghal.-mondta szinte suttogva.Egyértelmű volt mit választok.
-A baba....fontosabb!-suttogtam.
-Ne , ne kérlek ezt ne kérd tőlem!Ne kérd , hogy mondjak le rólad!Nem tudok nélküled élni!-könyörgött Alec de látta , hogy mind hiába , így csak bólintott egyet.
-Rosalie add ide a szikét!-adta az utasítást,majd éreztem ahogy felvágja a hasamat.Nem nagyon csak épp annyira , hogy a baba ki tudjon kecmeregni.Még mindig nagyon mozgott.
-Szeretlek!-suttogta Alec és még egyszer utoljára megcsókolt.Sírni kezdett.Könnyek nélkül sírt mellettem miközben a kezemet szorította.
Babasírásra lettem figyelmes.
-Kislány!-mondta kicsit boldogabban bácsikám , majd odaadta Rosalie-nak.
-Cassandra!-ez volt az utolsó szavam.Még egy utolsó szívdobbanás és vége.
Meghaltam.


/Alec szemszöge/

Még órákig zokogtam szerelmem holttestén.Nem hiszem el, hogy nincs többé!
-Alec.-hallottam meg édesanyám hangját a hátam mögül-Tudom , hogy nagyon szomorú vagy , mindenki az.Bár csak néhány hónapja ismertem így is nagyon nehéz .De segítened kell.A lányotok kétségbeesetten sír folyamatosan, így még csak megetetni sem tudjuk.Még egyikőtökkel sem találkozott és szüksége van az apjára.
-Igazad van.-fordultam felé-Attól nem jön vissza , hogy siratom.-odamentem hozzá megöleltem-Hol van?
-Alexanderék szobájában.-suttogta.
Siettem az utolsó személyhez aki miatt még volt értelme az életemnek.


Ahogy beléptem láttam , hogy csak a lányok vannak a szobában.Mérhetetlen szomorúság lett úrrá a szobán.
Rosalie ringatta , szipogva a karjában a síró kis csöppséget.Fekete haja volt.A szemét nem láttam , de szegény tényleg nagyon sírt.Fehér plédbe volt pólyálva.
-Parancsolj!-adta át Rosalie a kis pöttömöt-A fiúk az erdőben tombolnak.Ne is keresd őket úgy 2 hétig.-mondta szomorúan majd kiment a szobából.A többiek követték így csak ketten maradtunk.
-Shh , kicsikém!Semmi baj!Minden rendben lesz!-suttogtam neki majd egy puszit adtam a homlokára.Abbahagyta a sírást.Hatalmas fekete szemei szomorúsággal voltak tele szomorúsággal.Ő is tudja mi történt.Az egyik apró kezét kiszabadítva , megfogta az ingemet és még közelebb húzta hozzám magát.Azonnal megszerettem őt.
Megfogtam a cumisüveget amiben tej volt és etetni kezdtem.Majd mikor eltolta magától , lenyugtáztam , hogy eleget evett és a bölcsőjébe fektettem.Odahúztam mellé egy széket és csak néztem , még akkkor is miután aludt.Nem bírtam betelni a látványával.


SOK KOMIT KÉREK!!