16.fejezet

ismét komikat kérek!!rövidecske lett tudom.a helyesírási hibákért bocsi!




-Akkor induljunk.-mondtam miközben felálltam az ágyról.Kiléptem az ajtón és elkezdtünk futni a főbejárathoz.Amikor odaértünk addigra már szinte mindenki ott volt.Ekkor Stefan megszólalt.
-Futva megyünk Volterrába,gondolom ezt már mindenki tudta.Amikor odaérünk valószínű már ők is ott lesznek a város határnál.-mondta majd a hatalmas kapuk kinyíltak és mindenki futásnak eredt.Minket is beleértve.Én azzonal láthatatlan lettem amint kiléptünk.A tempó iszonyat gyors volt.Mások számára.Nekem megszokott mivel nemrég én is ilyen gyorsasággal tettem meg több száz kilómétert.És az eredmény az lett , hogy egy hét alatt ideértem.Tehát valószínű , hogy most is annyi idő múlva érünk Volterrába.

Itt állunk kb.20 km-re a kastélytól.Várunk.Várjuk , hogy a Volturi meg érkezzen.
-Natalie!Ha itt lesznek akkor ellenük kell harcolnunk.Ugye tudod?-kérdezte fejlehajtva David.
-Nem mert van egy tervem.Ha meghúzom a köpenyed szélét , átrohanunk  a Volturi elé.Csak arra figyelj ,hogy mögöttem legyél.-mondtam halál nyugodtan.
-Te nem félsz?
-Mitől félnék?-kérdeztem értetlen arcot vágva.
-Hát , hogy.... megtámadnak a sajátjaink.... mert..... ellenségnek néznek?!-kérdezte el-el csukló hangon.
-Én inkább a fivéreim reakciójától tartok amikor leesik nekik , hogy hol is voltam.-nevettem el magam.
Egyszer csak ugyanolyan csukjások termedtek előttünk mint amilyenek mi vagyunk.Mintha tükörbe néztünk volna.
Se szó se beszéd már támadtak is volna.Megrántottam David köpenyének szélét és már a Volturi előtt álltunk.Gyorsan felhuztam a fizikai pajzsom és kiterjesztettem az egész hadseregre.A katonák úgy pattantak vissza róla mintha valami trambulin lett volna ott.
-Kik vagytok?És miért segítettek nekünk?-kérdezte Alex.
-Ezt nem itt és nem most kéne megbeszélni.-mondta ridegen David.
-Egyetértek.-mondta.
-ÁRULÓK!MOCSKOS ÁRULÓK!-kiáltották a Románok.
Mi egyáltalán nem foglalkoztunk velük.Nem alacsonyodtunk le a szintükre.Még három órán keresztül próbálták áttörni a pajzsomat majd , visszavonultak.Megvártuk míg elhagyják volterrát majd a fivéreimhez fordultam.David követte a példámat.
-Tehát kik vagytok?-kérdezte kedvesen Aro.Mire mind a ketten levettük a csukjánkat.Mindenkkinek az arcán döbbenetet láttam.Ezt Alec törte volna meg és futott volna oda hozzám de Kevin megállította.
-Honnan tudjuk , hogy nincs alakváltó a Románok között?-kérdezte Kev rám tekintve.
-Kérdezzünk tőle egy olyan dolgot amit csak ő tudhat.-mondta magabiztosan Josh.
-De mit?Hisz ha kémek akkortudják rá a választ.-mondta aggodalmasan Marcus.Ezekre a dolgokra a válaszom csak egy szemforgatás volt.
-Nekem van egy erre a célra megfelelő kérdésem.-mondta Jane ridegen de reménykedve-Melyik városból hoztunk el tízévesen?Erre biztosan csak az igazi Natalie tud válaszolni.-mondta és a mondat végén elmosolyodott.
-A város neve Calgary.Kanadában van.Nagyobb városba kellet költözni ahol vannak plázák.A három boszorka miatt.-mondtam mosolyogva.
-Tudtam én , hogy téged nem lehet csak úgy lemásolni.-termedt előttem Alec mosolyogva. Majd megcsókolt.Csókja édes és szenvedélyes volt.Egyszerre csaak köhintést hallotunk, mire Alec elengedte a derekam.
-Szabad megtudnom , hogy mit kerestél te a Románoknál?-kérdezte dühösen Alex.
-Be  akartam bizonyítani nektek ,hogy nem vagyok már gyerek.Az elkövetkezőkbe eszerint fiselkedjetek velem.Mostantól én is küldetésekre akarok járni mint ti.-jelentettem ki karbatett kézzel.
-Persze, ha letelt a szobafogságod.De az nemfog egyhamar letelni.100 év és reméljük megtanulod a leckét ,  és mégegyszer nemm szöksz el itthonról.-mondta dühösen szinte már ordítva Alex.
-Hogy mi?Na látod pont erről beszélek.Nem vagyok már gyerek és nem kell követnem az utasításaidat!Mert NEM VAGY AZ APÁM!-ordítottam bátyám arcába a felháborodottságom okait .
-Ez igaz.Tudod mit?Ha ennyire el akarsz itthonról menni akkor elküldelek téged Forksba.Ott vannak Cullenék.Biztos emlékszel rájuk kiskorodból.Tudod Carlisle anya testvére.Ha ennyire mehetnéked van hát menj.-mondta már rendes hangerővel.
-Bárhova csak oda ne!Kérlek!Tudod , hogy én nem bírok állatvéren élni.És egyedül ?Mit csináljak én ott egyedül?-kérdeztem síránkozva.
-Én veled megyek!-lépett mellém szerelmem.
-És én is-lépett mellém Jane.
-Engem meg itthagynátok?-kérdezte drámaian Barbara és ő is csatlakozott hozzánk.
-Én is veled tartok.-csatlakozott David is.Amikor Barbara végigmérte Davidet azonnal elmosolyodott.
-Jó de többen nem mehettek!Így is elegen vagytok!-mondta szemforgatva Alex-Akkor irány csomagolni!-adta ki a parancsot,mire a mi kis csapatunk megindult a palota felé.Az egészbe csak annyi vígasztalt , hogy ők is ott lesznek.Velem.

-5 éves korom óta nem láttam őket!És most azt akarja , hogy hipp-hopp csatlakozzak hozzájuk?-kérdeztem immár pakolás közben-Na és az életmóduk?Egy örökké valóság lesz átszokni!
-De te ügyes leszel és átszokol egy kis időre-karolta át a derekamat hátulról Alec-És mi is.
Megfordultam és apró csókot leheltem ajkaira.
-Fiatalok jóhíreket hozok!-rontott be Barbara -Saját házunk lesz!Kikönyörögtük Jane-nel.
-Ez az egyetlen jó hír-sóhajtottam és folytattam a pakolást.
-Ja és suliba is kellesz járnunk-mondta szájhúzva.
-HOGY MI?-kiáltottam magamból kikelve.
-Bizony.-mondta mérgesen  a barátnőm.
-Most már hivatalos.Ezek ki akarnak engem nyírni!-mondtam és "ledobtam" magam az ágyra.
-Ne nagyon heverésssz mert 10 perc és indulunk-mondta nevetve Barb.
-Szuper-morogtam tovább mire Alec elkezdett nevetni,és mire Barb helyére néztem már csak a "hült helyét "találtam ott.


A repülő út nem tűnt túl hosszúnak.Amikor leszálltunk a gépről és felvettük a csomagjainkat elkezdtük Cullenéket keresni.Hát mondjuk úgy nem volt nehéz megtalálni őket.

most csak ennyi!