4.fejezet

meghoztam a fejit!12 a komihatár !!Rövidke lett:/

/Cassie szemszöge/


Amikor felébredtem egy fehér szobában voltam aminek a folyosó felőli fala üveg volt.Apa egy széken ült az ágyam mellett Cullen-ék pedig az ablak alatti kanapén.Nem bírtam megmozdulni sem, épphogy a szememet nyitva tudtam tartani.Apa azonnal elmosolyodott.
-Kicsim!Kicsikém!-állt fel hirtelen és az arcomat simogatta-Végre felébredtél!Nagyon aggódtam érted!-a többiek is az ágyam mellé gyűltek.
-Cassie úgy sajnáljuk!Jobban kellett volna figyelnünk rád!-nézett sajnálkozóan Rosalie.Alice-en ugyanezt az arckifejezést láttam.
"Edward tudnál helyettem beszélni létszíves?"-üzentem gondolatban.
-Persze.-mosolyodott el halványan.
"Ti is láttátok azt a nénit az utca túl oldalán?"
-Azt kérdezi mi is láttuk e azt a nőt aki Natalie hasonmása.-tájékoztatta a többieket Edward-Igen, ő itt dolgozik.De ő nem az anyukád , ő ember.Már rákérdeztünk.A neve Dr.Natalie Dormer.
"De ő biztos hogy a mami!Biztos vagyok benne!Higgyetek nekem!Csak mindent elfelejtett!És valahogy ember lett!Biztos , hogy így van!Érzem!"-gyűltek könnyek a szemembe.
-Azt mondja, hogy ő biztos , hogy az a Natalie.Bár az tényleg furcsa , hogy az ő fejébe se látok bele de ez sajnos lehetetlen.Sajnálom.
"Nem,nem,nem!Ő az én anyukám!"
-Kicsikém nyugodj meg.Ne izgasd fel magad!-simogatta az arcomat apa.Ekkor "anya" lépett be az ajtón.
-Miért nem szóltak , hogy felébredt?-sietett hozzám mosolyogva.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét apa.
-Semmi baj.Hála az égnek!Ilyen kis gyerek ennyi ideig kómában...meg is halhatott volna.A szívműködés és a légzés megfelelő.Tudsz beszélni?-nézett a szemembe azokkal a csodás barna szemeivel.Erőt vettem magamon.
-T-talán.-suttogtam.Apa le se tudta venni róla a szemét , ahogy senki más se.Ahogy rám nézett tudtam , hogy ő csak az anyu lehet.
-Most mennem kell , de majd még benézek hozzád.-mosolygott majd kiment.
-Mennyi ideig voltam kómában?-kérdeztem aputól.
-Majdnem 2 hónapig.De a többi sérülésed már meggyógyult csak nem ébredtél fel.
-2 hónapig?Uram isten!-hüledeztem-És most már hazamehetünk, igaz?
-Még két napig bent fognak tartani megfigyelésen de utána igen.-mosolygott Carlisle.
-És ti ennyi ideig itt voltatok velem?
-Én nem tudtam mindig itt lenni a munka miatt de igen...a többiek itt voltak végig.-sóhajtott apa.
-És , hogy táplálkoztatok?-kérdeztem suttogva új családtagjaimra nézve.
-Kávés poharakban hoztuk be a "kajánkat".Nagyon poénos volt!-nevetett Emmett.
-És Dean-ékkel mi van?-fordultam ismét apa felé.
-Jól vannak.Visszamentek Brooklyn-ba.Ők is meglátogattak nem is egyszer.-mosolygott.
-Nem mehetnénk már ma haza?Carlisle bácsi úgyis orvos.
-Beszélek a doktornővel.-ment az ajtóhoz az említett személy és kilépett rajta.
-Apa , ha anyu mindent elfelejtett az se baj!Hívd el randizni vagy valami aztán megint beléd szeret és kész!-tanácsoltam.
-Kicsim ez nem ilyen egyszerű.-nevette el magát keserűen.
-De ilyen egyszerű!Csak te túlbonyolítod!Ellenállhatatlan vagy!-mosolyogtam rá biztatóan.
-Majd....majd megpróbálom.-sóhajtott mosolyogva.A többiek csak kuncogtak beszélgetésünkön.


/Natalie szemszöge/


Éppen egy leletet adtam le a nővéreknek amikor Carlisle-ba botlottam.Nagyon jóban lettünk .Remek orvos.
-Á jó napot!-mosolyogtam rá.
-Jó napot!Nem zavarom?
-Nem!Dehogy!Mondja csak.
-Cassandra azt szeretné tudni , hogy nem mehetne -e most haza.Mivel én orvos vagyok figyelhetnék rá nap mint nap
-Ez egy remek ötlet!Tény , hogy otthoni környezetben az emberek gyorsabban gyógyulnak.De ha bármi rendelleneset vesz észre azonnal hozzák vissza.Rendben?
-Természetesen!-mosolygott-Köszönöm!
-Igazán nincs mit.De azért visszamegyek hozzá , még egyszer leellenőrzök mindent.Biztos ami biztos.


-A karodban lévő csontok tökéletesen összeforrtak.A homlokodon lévő seb nyom nélkül begyógyult.Lehet , hogy egy kicsit még szédülni fogsz.Írtam fel fájdalom csillapítót amiből egy nap egy szem elég.-tájékoztattam kis betegemet.
-Köszönöm szépen!-mosolygott rám , majd megölelt , amin kicsit meglepődtem.Gyönyörű kislány volt.A családja pedig nagyon szerette.Legfőképp az édesapja.Csak két napig volt távol tőle és a többi napot vele töltötte.Sajnáltam őket.Borzasztó lehetett elveszíteni egy édesanyát és egy feleséget.De az apukája nagyon jól neveli Cassie-t.
-Szívesen!-öleltem vissza-Sokat pihenj , ne ugrálj sokat.Inkább feküdj.
-Rendben van.-bólogatott.
-Jobbulást!-köszöntem el, majd mentem is.Azonban valaki követett.
-Natalie!-hallottam meg nevemet hátam mögül.Azonnal megfordultam.
-Alec!Segíthetek még valamiben?-mosolyogtam rá.
-Azon tanakodtam nem lenne e kedve , valamikor velem ebédelni.Tudom ez most olyan nagyon hírtelen de...
-Mondjuk holnap 12.30-kor?És tegezz kérlek.-vágtam a szavába.
-Tökéletes.-mosolygott ő is-Akkor majd érted jövök.Meddig tart az ebédszüneted?
-14.00 óráig.Itt a névjegyem.-adtam át a kis cetlit-Hívj fel nyugodtan!
-Köszönöm.Köszönök mindent!-mosolygott.Istenem az a mosoly!Állj!Ez nem biztos , hogy randi!De most biztosan nem kérdezek rá.
-Semmiség!
-Akkor holnap!-hátrált.
-Holnap.-hátráltam én is majd siettem az öltözőbe , ahol kiújongtam magamat.

Hmmm....

Hmm úgy látom nagyon nem akartok friss!Pedig már elkezdtem írni , de mivel csak 4 komi jött ezért természetesen! még nincs friss...azért kicsit csaldtam bennetek ezt meg kell mondjam.És most már szigorúan be fogom tartani a komihatárt!Ami 12!Úgy gondolom hogy 84(!) rendszeres olvasótól ennyit elvárhatok!
csak ennyit akartam veletek közölni


pá:

Natalie

3.fejezet

itt a fejezet!EZ LETT AZ EDDIGI LEGROSSZABB FEJIM:S:Súgyhogy bocsi:/

/Alec szemszöge/


Amikor reggel kiléptem a szobámból  , láttam , hogy Cassandra a nappaliban ül és lapozgat valamit.Egy fotóalbum  volt amit még anno Alice csinált Natalie-nak.
-Jó reggelt kicsim!-felkapta a fejét és rám nézett.
-Jó reggelt apa!-mosolyodott el-Kik ezek a vámpírok?-kérdezte az albumra mutatva.Odasétáltam és leültem mellé.
-Barátok.Ő-mutattam Carlisle-ra-édesanyád nagybátyja.
-Találkozhatok velük?Szeretném őket megismerni.-nézett rám kérlelően.
-Megpróbálok beszélni velük , de nem ígérek semmit.Régen találkoztam velük.
-Köszönöm!-ölelt meg-És most együnk valamit mert majd éhen halok!
-Mit kérsz  reggelire?-álltam fel és a konyhához siettem.
-A zabpehely megfelel..-sietett utánam , majd leült az asztalhoz.

Miután megreggeliztünk tv-t néztünk én pedig közben megkerestem Carlisle számát.Három kicsengés után felvette.
-Halló?
-Jó napot Carlisle!Alec vagyok!
-Alec Volturi?-lepődött meg , de a hangján hallatszott , hogy örül-De jó hallani a hangodat annyi év után!Mesélj , hogy vagytok?Hogy van Casssandra?
-Éppen ezért hívlak.
-Valami baj van?
-Nem csak talált egy fényképalbumot amiben ti és Natalie szerepeltetek és szeretne titeket megismerni.
-Tényleg?Hol vagytok most?
-New York-ban Manhattan-ben.Örülnék ha meglátogatnátok minket.Ti  hol vagytok?
-Forks-ban.Akkor ha most elindulnánk az megfelel nektek?-kérdezte.
-Nem , de csak akkor , hogyha a többieknek sem baj.
-Higgy nekem , mindenki majd kiugrik a bőréből.-nevetett.
-Akkor várunk titeket.-mosolyogtam-Én és az apám fogunk kimenni értetek a reptérre.
-Rendben!Köszönjük , hogy hívtál!Szia!
-Szia!-raktam le.Kislányom ugrált a kanapén.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-mosolygott majd a nyakamba ugrott
-Szívesen angyalom!-simogattam a hátát.


/Cassie szemszöge/


Istenem , Istenem ,ISTENEM!Mindjárt itt lesznek!Juj vajon milyenek lesznek?A nagyapáékon és apán kívül még nem láttam más vámpírokat.És ők is ismerték anyut , ha másért nem ezért mindenképp találkozni akarok velük.Apu mesélt egy kicsit róluk.Hogy kinek mi a neve is mik a legfőbb "szokásai".Nos azt hiszem Alice-n kívül mindenkit nagyon fogok szeretni.Persze őt is ha nem kell vásárolni menni.Gyűlölök vásárolni.Az a folytonos próbálgatás....borzasztóan unalmas.Inkább vagyok a parkban apuval.Kulcs csörgésre figyeltem fel.Azonnal az ajtó felé kaptam a fejemet.De mi van ha majd valaki jobbra számítanak?Vagy idősebb kinézetűre?Azonnal inamba szállt a bátorság és gyorsan futottam a szobámba és becsuktam az ajtót.
-Sziasztok!-hallottam meg apu hangját-Anya hol van Cassie?
-Az előbb szaladt be a szobájába.-tájékoztatta nagyi.
-Kicsikém!-hallottam , hogy apa az ajtómhoz sétál.Résnyire kinyitottam-Gyere ki!Itt vannak.-mosolygott , majd kezet nyújtott nekem.Én megfogtam és így sétáltunk a nappaliig. Sokan voltak-Cassandra , ők itt Cullen-ék!-mutatott az idegenekre apa.Mindenki mosolygott.Én is elmosolyodtam , de nem nagyon csak egy ici-picit.
-Istenem milyen tündéri!-súgta egy rövid fekete hajú lány a mellette álló gyönyörű szőke nőnek.
-Szia Cassandra!-jött oda hozzám egy szőke hajú férfi-Én Carlisle vagyok és ő itt a feleségem Esme.-mutatott a mellette álló vörösesbarnás hajú nőre.
-Örvendek.-mosolyogtam rájuk-Ugye ön volt anyukám nagybácsija?
-Igen.-bólintott-Ők a fogadott gyermekeim és az unokám.
-Alice vagyok!-jött oda hozzám a fekete hajú lány-Ő itt Jasper a férjem.
-Örülünk  , hogy megismerhetünk.-mosolygott a szőkés barna hajú fiú is.
-Én Rosalie vagyok.-mosolygott a szőke lány de nem jött közelebb .A szemei feketék voltak.
-Rose a hűtőben találsz vért.-biccentett a konyha felé apa.
-Köszönöm és elnézést.-mondta zavartan.
-Én Emmett vagyok!-jött oda hozzám egy nagy maciszerű fiú.Fekete haja volt.-Igazából én vagyok a család szíve-lelke!-húzta ki magát színpadiasan.
-Én azt hittem a bohóc szerepét töltöd be Emmett.-lépett mellé egy bronzvörös hajú fiú.Ezen a mondaton nevetnem kellett.-Edward vagyok , ő itt a lányom Renesmee és a feleségem Isabella.-mutatott a szintén vörös hajú lányra és a mellette álló barna hajúra.
-Kösz tesó!Érzem , hogy szeretsz!-mondta tettetett sértődöttséggel Emmett , majd Rosalie után ment.
-Köszönöm , hogy eljöttetek .-mosolyogtam rájuk-Igazából most még kicsit furcsa mert apán és nagyiékon kívül még nem láttam más vámpírokat.
-Még nem találkozott a Volt...-kérdezte volna Carlisle de apa a szavába vágott.
-Nem , de nem is biztos , hogy még fog egy jó ideig.-hadarta gyorsan.Alig értettem meg.
-Kivel nem találkoztam?-néztem fel rá.
-Senkivel kicsim.De most ne erről beszéljünk.Gyertek üljetek le.-invitálta apa a vendégeket a kanapéhoz.Azonban a telefonja hangos berregésbe kezdett .
-Ki az apa?-kérdeztem.
-Dean és Sam.Meg tudnátok bocsájtani ha elmennék egy kis időre?
-Valami baj van?-kérdeztem egyszerre Esme-vel és Alice-szel.
-Valószínű.-rakta el mobilját bőrkabátja zsebébe.
-Mi addig vigyázunk Cassandrára.-ajánlotta Esme.
-Köszönöm.Ígérem sietek!-lépett ki az ajtón.

/Alec szemszöge/


Az sms-ben az állt , hogy: S.O.S. Brooklyn. Dean
Azonnal kocsiba szálltam.Brookyn ugyan hatalmas , de lenyomoztam a telefon hollétét.Egy elhagyatott épülethez keveredtem.Halkan beosontam.Majdnem mindenhol vér volt.Gondolom újszülöttek lehetnek.De akkor nem értem hogy tudott Dean sms-t írni.Hangos csapódást hallottam az egyik folyosóról.Egy fal mögé rejtőztem.A fal mellett egy lépcső volt.Valami pince féleség lehetett vagy raktár.Elindultam lefelé.Egy vámpír szagát éreztem és két ember vérének illatát.Az "őrt" azonnal megfosztottam minden érzékétől.Aztán feltéptem az ajtót ami le volt lakatolva.A fiúk elég rossz bőrben voltak.
-Á helló Alec!-nevetett gyengén Dean.A szája felrepedt , ahogy a szeme fölötti rész is.Az öccse rosszabbul nézett ki és eszméletlen volt.-Kösz , hogy siettél!Meg hogy egyáltalán idejöttél a parkos jelenet után.-hörögte miközben felsegítettem.
-Már mondtam!El van felejtve!De most menjünk!Tudsz járni?
-Igen.Azt hiszem.-lépett egyet.
-Rendben van akkor hozom az öcsédet.-kaptam fel a félholt fiút.Akikkel találkoztunk azokat mind megvakítottam és elvettem a szaglásukat meg a hallásukat.Betettem Sam-et a kocsiba.
-Dean , menjetek a házamba , amíg én végzek ezekkel.-mondtam miközben a GPS-t programoztam.
-Nem akarunk a terhedre lenni.És amúgy se ismer ott minket senki.
-A lányom igen.Menj nyugodtak.A 18. emelet 26. ajtó.Remélem tudsz vezetni.
-Azt mindig.-mosolyodott el.Majd beindította a motort-Még egyszer kösz! -és már ment is.
Gyorsan végeztem az összes vámpírral akit találtam , azonban amikor az utolsó testrészeket raktam a tűzre valaki a hátamra ugrott és megpróbálta kitörni a nyakamat azonban leszedtem magamról de olyan erősen kapaszkodott a vállamba , hogy az egyik kiugrott a helyéről.Valamint ha ez még nem elég kaptam egy újabb harapást a karomra és a nyakamra.Gyorsan végeztem vele , őt is a tűzre dobtam aztán fogtam egy taxit és azzal mentem haza.




/Cassie szemszöge/


Nagyon jól elbeszélgettem Cullenék-kel.Igazán jó barátaim lettek.Kopogtak.Mint jelenlegi "házigazda"  én nyitottam ajtót.Dean állt az ajtóban és az öccsét tartotta..Az arca véres volt , de próbált mosolyogni.
-Helló kicsi lány!Emlékszel még rám?
-Nincs idő bájcsevejre!-lettem komoly egy pillanat alatt,amin meglepődött-Hozd a vendégszobába!-utasítottam és már mutattam is az utat-Egy pillanat!-fordultam vissza Culenék-hez majd tovább mentem.

Carlisle ellátta a sérülteket.Ekkor ajtónyitódásra lettem figyelmes.Kiszaladtam a vendégszobából és apával találtam magam szemben.A vállát fogta.Carlisle követett engem.Odaszaladtam hozzá és megöleltem , mire ő felszisszent.
-Mi s baj apa?-néztem rá aggódva.
-Az egyik újszülött kihúzta a vállamat a helyéről.De semmi baj nincs kicsikém.-Carlisle-ra nézett-Vissza tudnád tenni?
-Persze.Gyere ülj le.-mutatott a kanapéra.Apa levette a kabátját.Carlisle egy határozott rántással "visszatette" vállát a "helyére".Apa szó nélkül tűrte a fájdalmat.
Odaszaladtam hozzá könnyes szemekkel és megöleltem.
-Most már jól vagy igaz?-néztem fel rá.
-Igen kis angyal, de ne sírj!Voltam már ennél rosszabbul is.-törölte le könnyeim arcomról-Dean-ék ideértek?
-Igen.-bólogattam , szipogva-Ez mi a kezeden?-kérdeztem karján lévő körsebre mutatva.
-Megharapott egy újszülött.-mosolygott.Nem értem, hogy tud ezen mosolyogni.Ha nincsen az a képessége akkor lehet , hogy ő is..., hogy ő is......meghal.Erre a gondolatra újabb zokogáshullám tört rám .Szorosan öleltem magamhoz édesapámat.
-Ne aggódj , ő sose fog meghalni.-hallottam Edward hangját a hátam mögül.
-Remélem is.-suttogtam apa nyakába.

Sam végre felébredt.Semmi komolyabb baja nem lett ahogy Dean-nek sem.Alice és Rose sajnos holnap vásárolni visz.Szuper.Már hajnali 5.00 órakor olyan hangzavarral voltak , hogy felkeltem és inkább fürdeni mentem.Engedtem egy jó nagy kád meleg vizet és kb. félóráig ücsörögtem benne.Aztán amikor kiszálltam már ki volt készítve az  aznapi ruhám , az ágyamra.Gyorsan felöltöztem, aztán be akartam menni Dean-ékhez , de mind a ketten mélyen aludtak.Ezért a nappaliba mentem ahol már várt rám Rose és Alice.Apának dolgoznia kellett menni , ahogy nagyapának is.Most kivételesen nagymama is vele ment.Nem tudom miért.
-Na Cassie készen állsz a vásárlásra?-kérdezte Alice miközben lehajolt hozzám.
-Arra sose lehet eléggé felkészülni.-hunyorítottam rá.
-Tiszta anyja!-nevetett Emmett és Jasper is, de amint leesett nekik , hogy mi is a helyzet azonnal elhallgattak. Néha én is azthiszem , hogy anya még él valahol, de utána meggyőzöm magam hogy ez csupán egy buta gyerekes álomkép..Edward Bella és Nessie nagy sétára mentek a parkba , Carlisle és Esme pedig ingatlanokat nézegettek New York-ban.Ide is szeretnének egy házat venni.
-Akkor induljunk.-nyújtotta kezét Rosalie.Én megfogtam , aztán a másik kezemmel Alice kezét és indultunk is.Gyalog megyünk.Nem süt a nap.


2 órája vásárolunk.A végén Alice mégis felhívta Jaspert , hogy jöjjön utánunk kocsival.Beraktuk az eddigi szatyrokat és mentünk tovább.A lányok éppen egy üzlet kirakatát nézték.Elfordultam.Már elegem van.Az úttest másik oldalán lévő járdán egy lány sétált.Amikor jobban szemügyre vettem majdnem sokkot kaptam.
Édesanyám volt az.Ember volt.Azonnal felé szaladtam , azonban erős ütést éreztem aztán minden elsötétült.


KOMIKAT!!

BREAKING DAWN TRAILER!!VÉGRE!!

Sziasztok olvasók!mint látjátok /láttátok tegnap felkerült az új fejezet is , és most nagy örömmel mutatom meg nektek , hogy kijött a breaking dawn trailere is!:)nekem személy szerint nagyon tetszik , és már alig várom a filmet is ami (még nem végleges) 2011.november 18. - án kerül filmvászonra magyarországon:)
  nos akkor itt az előzetes:)

2.fejezet

itt a fejezet , rövid lett és nem túl jó:/azért kérek 12 komit!

/Natalie szemszöge/



Hajnali hat órakor keltett a vekkerem mint minden reggel.Szinte kipattantam az ágyból.Gyors tusolás,öltözés, fésülködés és egy kis sminkelés után főztem egy kávét , majd elindultam a parkolómba.
A gyönyörű  fehér Mazda 6-om lámpája sárga fénnyel villant amikor kinyitottam a kocsit a kulcson lévő távkapcsolóval.Amikor beültem , rögtön beindítottam a motort, és indultam is a kórházba.

Amikor beértem , az öltözőbe mentem a fehér köpenyemért és a sztetoszkópomért.A csipogóm megszólalt.Egy műtőben lévő beteghez hívtak.Gyorsan bemosakodtam , és már a műtőben voltam.
Egy végstádiumban lévő agydaganatos  gyermeket operáltak.
-Dr.Dormer !Végre itt van!
-Mi történt?-kérdeztem miközben a műtőasztalhoz sétáltam.
-Nem mertem kivágni a daganatot , mert túlságosan szétterjedt.Már majdnem az egész homloklebenyt belepte.-tájékoztatott miközben átadta a helyét.
-Nos muszáj megkockáztatni a lehetetlent.Nagyon óvatosan.-kezdtem kivágni a daganatot a monitort figyelve.
Imádkoztam , hogy ne legyen semmi baj.Majd mikor már az öltéseket végeztem , egy kicsit kifújhattam a levegőt.Most már csak azért kell izgulni , hogy semmilyen agyi károsodás nem történt -e.


/Alec szemszöge/


-Mi a baj?Kik azok?-kérdezte suttogva kislányom és közben a kabátomba kapaszkodott kétségbeesetten.
-Nem tudom.-vallottam be.
-Engedd el a lányt te vérszívó szörnyeteg!-kiabálta a magasabb barna hajú fiú.A kezében egy kés volt.
-Ez tévedés!Nem akarom bántani és nem is raboltam el!Ő az én lányom.-kiabáltam vissza nyugodtan.
-Na persze én meg a mikulás vagyok!gúnyolódott a másik szőkés hajú kinél egy számszeríj volt-Ha nem engeded el azonnal....-folytatta volna de a szavába vágtam.
-Hagy magyarázzam meg!Kérlek!Mint a szemszínemből látod  nem embervérrel  táplálkozok.Kérlek hallgassatok meg!
-Hát jó!-mondta az alacsonyabbik és letette az íjat.A másik követte a példáját-Várjuk a magyarázatot.Kicsit közelebb mentem hozzájuk , hogy azért ne kürtöljem világgá a dolgokat.Cassie még mindig a hátam mögött sétált belém kapaszkodva.
-A nevem Alec Smith és ő itt a vér szerinti lányom Cassandra Smith.
-Én Dean Archibald vagyok ő pedig Sam Archibald az öcsém.Vadászok vagyunk , de erre gondolom már magadtól is rájöttél.
-Igen.
-Ha igazat beszélsz , akkor szeretnénk látni a kislány anyját is.-nézett rám kételkedően Sam.
-Az nem fog menni.-vontam össze szemöldökeimet.
-Miért nem?
-Anyu meghalt-suttogta szipogva Cassie-amikor megszülettem.
-Nem ember volt hanem félvér.-Cassie miatt mind a kettőjüknek meglágyult az arckifejezése.
-Láthatunk róla egy képet?-kérdezte kedvesebben Dean.Kislányom előrelépett , kabátja alól kiszedte a nyakláncát és kinyitotta-Köszönöm szépen.-mosolyodott el a fiú-Van rajtatok kívül más vegetáriánus vámpír is a környéken?
-Igen , a nagyapáék!
-Csak nem...rendőr vagy?-mutatott a fegyveremre Sam.
-FBI ügynök.-mosolyodtam el.
-Akkor egy mintavámpírt fogtunk ki.-nevetett Dean.
-És ti mik vagytok?-kérdeztem.
-Aminek látszunk.Bár minket megölni már nem tudnak.Mindketten megjártuk a Poklot és a Mennyországot is. Öregedni nem öregszünk  , amit máig nem értünk de azért nagyon jó dolog.-mosolygott Dean.
-Ha nem magamfajta vámpírt kerestek , Brooklyn-t javaslom vadászatra.Manhattan-ben nem élnek emberölő vámpírok.Ha bármiben segítség kell akkor hívjatok -nyújtottam át egy névjegykártyát.
-Kösz és bocsi a gyanúsításért de nem gyakran látni ilyet.-mosolygott Sam Cassie-re.Kislányom már nagyon álmosnak tűnt ezért az ölembe vettem .Ő karjaival a nyakamat ölelte.
-Tudom , semmi baj!Sok szerencsét a vadászathoz!
-Köszönjük!És még egyszer bocs!-mosolygott Dean majd lekanyarodtak egy elágazáson.Kislányom már fejét a vállamra hajtva aludt.



remélem azért van akinek tetszett:)