10.fejezet

itt a fejezet!megint kérek sok sok komit!




/ugrunk az időben/
Az esküvő napja





/Natalie szemszöge/



-TESSÉK FEL ÉBREDNI!MA VAN AZ ESKÜVŐD NAPJA!NEM LEHETSZ MÁSNAPOS!-ugrált az ágyamon Alice.Bezzeg tegnap mást mondott .Rám beszélt négy üveg vodkát.Azt mondta:"Nem lesz attól semmi bajod.Sőt !Jót fog tenni!A pia  a barátod!".Mondjuk ő is vedelt eleget , ahogy Barb,Jane,Keira,Rose,Heidi, és mindenki más aki a lánybúcsúztatómon volt.A csippendél fiúkról már ne is beszéljek.Jaj!Gondolni se akarok a tegnapra.
-ŐFELSÉGE!LENNE SZÍVES FELKELNI!-ordította a fülembe Alice.
-Jól van fent  vagyok!-álltam fel puha ágyamból.És ekkor fejen vágott egy durvább gondolat:Alec-ék mit csináltak a legénybúcsún?Jesszus!Belegondolni sem merek!
-Na szóval!Zuhanyozz le,aztán szólj ha kész vagy!-adta ki a parancsot , az "őrmester".
-Igen is uram!Azaz hölgyem!-vánszorogtam be a fürdőszobába.
Miután lezuhanyoztam felvettem a fehérneműmet és egy köntöst , és behívtam a lányokat.
-Hölgyeim , a munkát szétosztottam.Ahhoz tartsák magukat.-jött be Alice,a barátnőimmel a háta mögött.
-Igen is!-mondták kórusban.

Röpke négy órán keresztül csinálták csak a hajamat,majd kettő óra alatt végeztek a körmeimmel , és végül egy órán belül volt kész a sminkem is.Majd hozták a ruhámat, amit még életemben nem láttam.Alice azt mondta , hogy a ruha az mindig meglepetés.Oké...beleegyeztem.De hogy már egy hete nem aludhattam Alec-kal az már több volt a soknál.
-Istenem!Ez...gyönyörű!-hüledeztem a ruhámat látva.
-Na ugye!-mondta elégedetten Alice.

Belebújtattak a ruhába , felvettem a kiválasztott nyakláncot, és fülbevalót , valamint rám adták  a tiarámat is.Egyszerűen nem hittem a szememnek.Mintha nem is én álltam volna ott.És ekkor szembesültem csak úgy igazán azzal , hogy mekkora dolog fog történni ma.Férjhez megyek , egy olyan férfihez , akire az életem is rábíznám , akiért képes lennék meghalni.Akit a legjobban szeretek a világon.


/Alec szemszöge/


A legénybúcsúmra nem is gondolok inkább.Natalie kitekerné Felix nyakát , ha megtudná , hogy sztriptízbárba vitt , akaratom ellenére.Azt mondta:"Hé , élvezd ki az életet ,addig amíg nem bújsz a férj szerepbe,mert aztán jaj neked barátocskám!"
Aztán ittunk , és ittunk és ittunk.Jobban mondva itattak. Semmi kedvem nem volt hozzá.Inkább lettem volna Natalie-val.Tényleg!
Vajon ők mit csináltak?Kopogtak.
-Szabad!
-Csak mi vagyunk leendő sógorkám!-jött be az ajtón Kevin és Josh.
-Izgulsz mi?-kérdezte Josh.
-Ja...eléggé.-ismertem be.
-Ugyan nem kell.-legyintett Kevin-Csak kinyögsz egy igent,és aláírod a halálos ítéleted .Ennyi!Nem nagy szám.
-Ja persze!Akkor te azért tűntél el egy órával az esküvő előtt?-nevetett Josh.
-Hé!Ki kellett szellőztetnem a fejem!-védekezett.
-Na persze!-mosolygott Josh.
-Tényleg , szerinted a hugi jól van?Mármint nem túl másnapos az esküvőhöz?-mosolygott gúnyosan testvérére Kevin.
-Á biztos jól van.-legyintett Josh-Ő felelősségteljesebb mint te,pedig te vagy az idősebb.
-Ez most nagyon fájt öcsi.-tette Kevin a szívére a kezét , és sírást tettetett.
-Még jó!Ez volt a cél!-nevetett kárörvendően Josh.
-Ó tényleg és akkor...-folytatta volna Kevin,de ekkor Alex lépett be a szobába.
-Fiúk ezzel nem segítettek Alec-nak.Inkább menjetek , nézzétek meg a vendégeket , hogy mindenki jól van -e.-utasította finoman testvéreit,akik azonnal engedelmeskedtek neki.
-Kösz, nem tudom meddig bírta volna még a veszekedésüket.-mosolyogtam a "megmentőmre".
-Á semmiség!-ült le mellém.Már ő is át van öltözve , akárcsak én.-Hamarosan kezdődik a ceremónia.Izgulsz?
-Á , dehogy  is!Végül is csak megnősülök!-mondtam színpadiasan.
-Akkor jó.-nevett.
-Ugye tudod , hogy csak viccnek szántam?
-Persze!-állt fel.
-Indulás?-kérdeztem.
-Indulás!


/Natalie szemszöge/



Egy gombóccal a torkomban , és görcsben álló hassal indultam a nagyterem felé.Egy pillanat...a vámpíok izgulhatnak ennyire?Ja hát én biztosan!
A hatalmas ajtók előtt , megláttam az apámat.
-Gyönyörű vagy kicsikém.-súgta a fülembe , mikor odaértem hozzá.Átkaroltam a kezét.Felhangzott , a már jól megszokott esküvői induló.Nem is gondoltam , hogy egyszer nekem fog szólni , eme csodás zene.Az ajtóból még nem lehetett látni , mert először a koszorús lányim mentek be.Aztán jöttem én apuval.Mindenki csak ámult bámult, és azt suttogta a mellette ülőnek , hogy "milyen gyönyörű,csodálatos,pont mint az anyja...stb".Egy ideig a dekorációban gyönyörködtem , és azon gondolkodtam , hogyan fogom én ezt Alice-nek megköszönni.Aztán megláttam Őt.Fekete öltönyben , állt,engem nézett , leesett állal.Ekkor tudatosult bennem úgy isten igazából , hogy csak ő kell nekem!Örökkön ,örökké!


/Alec szemszöge/





Amikor megláttam Őt ,a lélegzetem is elállt.Gyönyörű hófehér ruhában , sétált felém felém,édesapjával karöltve.Más nem érdekelt csak ő.



/Natalie szemszöge/



Amikor az oltárhoz értem , egy puszival búcsúztam édesapámtól,majd megfogtam szerelmem kezét.Aro esketett minket hivatalosan össze , azonban a beszédre nem tudtam odafigyelni mert csak azon járt az eszem , hogy mikor csókolhatom már meg Alec-et.
-Alec Volturi!Akarod e hitvesedül az itt jelenlévő Natalie Volturi-t?Mellete leszel -e jóban,rosszban, egészségben ,betegségben ,gazdagságban , szegénységben örökkön örökké?
-Igen!-mondta ki határozottan kedvesem.
-És te Natalie Volturi, akarod e hitvesedül a jelenlévő Alec Volturi-t?Mellette leszel -e jóban,rosszban, egészségben ,betegségben ,gazdagságban , szegénységben örökkön örökké?-fordult most felém Aro.
 -Igen!
-Akkor ezennel házastársak vagytok!Megcsókolhatja a menyasszonyt!-mondta Alec-nak  ,aki egy percet sem habozott.Puha ajkaival rabul ejtette ajkaimat.Percekig csókolóztunk,és a vendégsereg percekig tapsolt minket.Majd (nehezen ugyan) ajkaink elváltak egymástól , és megöleltük egymást.Aztán sorrban álltak , hogy gratulálhassanak.
Két óra múlva végeztünk , a gratulációk fogadásával,és mentünk át a lagziterembe.
-Bocsáss meg , eddig nem volt alkalmam mondani.Meseszép vagy!-adott puszit az arcomra Alec a folyosón sétálva.
-Köszönöm!-suttogtam , de tudtam , hogy meghallja.

Már kifulladva ültem le a nekem szánt helyre , és töltöttem vért magamnak.Még szerencse , hogy Alice erre is gondolt, de persze az embertársaságra is.Nekik volt pezsgő , torta , meg minden ami ember szem szájnak ingere, nekünk pedig vért hozatott a Római kórházból.Mindenkivel táncoltam.És ez azért még az én képességeimet is meghaladta , mivel majdnem 2000 fő van itt.Hát igen.Sok év , sok ismerős...és sok nászajándék.Négy kisebb szoba van tele ,csak ajándékokkal.
A gondolatmenetemből Alec zökkentett ki aki leült mellém.
-Kedvesem , indulnunk kéne!-suttogta édesen.
-Rendben csak még eldobom a csokrot!-mosolyogtam.
-Hahó minden hölgy vendég!-szólalt meg Alice-Kérem gyűljenek a menyasszony mögé!Csokordobás következik!-kiabálta a kis szervezőzsenim.Minden nő mögém gyűlt, én pedig felálltam egy székre.A tömeg együtt számolt:
-Egy!Kettő!Három!-és már repült is a csokrom a levegőben. A csokrot , Barbara kapta el,aki nagyon örült ennek.David odament hozzá , és végre megcsókolta.
-Natalie!Gyere,segítek átöltözni!Alec,te addig várj a garázsban!-osztotta az utasításokat Alice.

Felrohantunk a szobámba, leszedtük rólam a ruhát, és mikor felöltöztem szembesültem ,egy borzasztó ténnyel.
-Én még össze sem pakoltam!
-De én összepakoltam helyetted is!Már  kocsiban van , amivel mentek  reptérre!-mosolygott barátnőm.Odamentem hozzá és megöleltem.
-Köszönöm!Ez volt életem legszebb napja!-suttogtam , és közben könnyek szöktek a szemembe.Örömkönnyek.
-Nincs mit!Csak egyet ígérj meg!Boldog leszel örökké!
-Megígérem!
-Na futás mert lekésitek a járatot.
-Apropó hová megyünk?-kérdeztem már a garázsban.
-Meglepi!És ha elmondod neki kitekerem a nyakadat!-fenyegette meg Alec-ot-Jó utat!-integetett.És mi indultunk is.

A csomagjainkat feladtuk , és már a repülőn ültünk.Nagyon elfáradtam , ezért fejemet , kedvesem ölébe hajtva elaludtam.



KOMIHATÁR!!(de nyugodtan írhattok több komit is:D)