sajnálom hogy ennyit kellett várni a fejezetre:(:( az okokat már leírtam szóval most következzen a 3.könyv 12. fejezete:) szerintem elég hosszú lett:)
/Natalie szemszöge/
Egy hónap.Ennyi ideje vagyunk Volterrában.A kezem már teljesen meggyógyult.Mindenkivel megismerkedtem aki halálom előtt a családomat képezte.Mindenkinek elmondtuk , hogy mi történt.Holnap indulunk vissza New York-ba.Mindenki úgy hiszi ez lesz a legbiztonságosabb nekem és Cassie-nek.Igazából már hiányzik a lakásom , és Ellie is.És a kórház.A testvéreim megígérték , hogy gyakran meglátogatnak majd.Már csak egyvalaki van akivel még nem találkoztam.Az apám.De Alec azt mondta most nem aktuális.Azt nem mondta miért.
Miután elköszöntünk felszálltunk a repülőre , de most csak hárman utaztunk.
-És most mi lesz?-kérdezte Alec suttogva a repülői hálószobában fekve.Cassie közöttünk aludt.
-Ezt hogy érted?
-Hol fogunk lakni?Nálam vagy nálad?
-Mármint ...hogy költözzünk össze?-lepődtem meg.
-De persze ha te nem akarod...
-Dehogy nem!Csak kicsit váratlanul ért a dolog.
-Szerintem inkább te költözz hozzánk.Bár igaz hogy a kórház elég messze van de...
-Az most nem számít.Most csak Cassie számít .És mivel Manhattan másik felén lakok új iskolába kéne járnia.Nem akarom kiszakítani a megszokott környezetéből.
-Nekem nem baj hogyha veled lehetek mami.-suttogta kislányunk csukott szemekkel.Elmosolyodtam és adtam egy puszit az arcára.
-És egyébként is nekem csak egy hálószobás a lakásom.
-De biztos nem lesz baj , hogy olyan messzire kell menned dolgozni?
-Kocsival meg se kottyan , csak korán kell elindulnom nehogy dugóba keveredjek.
-Még a holnap szabadnap neked nem igaz?-bólintottam-Akkor a fontosabb dolgokat holnap elhozhatjuk.Szerintem anya segít majd nekünk pakolni , úgy azért hamarabb készen leszünk.
-Nem kell biztosan ketten is hamar végzünk.-pirultam el.
- miért nem szeretnéd ha anya is...ó értem.-mosolyodott el-Ne aggódj nagyon szeretett téged és nagyon örült amikor elmondtam neki mi a helyzet.Ne légy zavarban.-simogatta meg az arcomat.
-Rendben.-bólintottam.
Amikor végre megérkeztünk New York-ba és hazaértem a lakásomba , gyorsan lezuhanyoztam felvettem egy pizsamát és már aludtam is.
Másnap reggel 10 órakor érkezett meg Alec az édesanyjával és jó pár dobozzal.A legfontosabbakat pakoltuk be.A lakást azért megtartjuk , biztos ami biztos.Ellie egy kicsit szomorú volt amiért elköltözök ,de örült mert végre megtaláltam a szerelmet.
Másnap hajnalban kellet kelnem a reggeli vizit miatt amin már ott akartam lenni.Alec keltett fél ötkor ,bár megjegyezte ,hogy igazán aludhattam volna tovább is.Miközben én zuhanyoztam ő csinált nekem reggelit.Majd miután megreggeliztem egy búcsúcsókot nyomtam a szájára és rohantam a parkolóba.
Pontosan 7.00-ra értem be.
-Örülünk , hogy újra itt van Dr.Dormer.-fogott kezet velem a főorvos Dr.Burke.
-Nálam nem jobban főnök.-mosolyogtam-Mit kapok ma?
-Egy látóidegen lévő agytumort,egy bypass-t ,és egy adrenalectomiát (a mellékvese sebészeti eltávolítása/kimetszése).
-Nyugalmas nap?
-Igen mondhatjuk.-nevetett-Nos mennem kell,várnak rám a műtőben.
-Rendben.Viszlát.
A műtétek jól mentek és miután végeztem nem volt több dolgom.Éppen hazafelé mentem amikor megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-Szia kicsim!Végeztél már?
-Szia Alec!Igen mára végeztem éppen hozzá...haza felé megyek.
-Megtennél egy szívességet?
-Persze ,mond csak!
-Be tudnál hozni a munkahelyemre egy....egy tasak vért?-kérdezte már-már suttogva.
-Hol van , és mibe vigyem?
-Tudod otthon két hűtő van ,egy kisebb és egy nagyobb.A kisebben van.Találsz mellette ezüstre színezett energia italos flakont ,abba öntsd át , és úgy el tudod hozni.
-Rendben van.
-Natalie!
-Igen?
-Nagyon hálás vagyok neked.Köszönöm!
-Igazán semmiség.-mosolyodtam el.
-Arra emlékszel hol dolgozom ugye?
-Persze,tudod amikor meglőttek be kellett veled mennem.-nevettem.
-Akkor rendben.Várlak.Szeretlek!Szia!
-Én is szeretlek!Szia!-köszöntem el majd letettem.
Mindent az utasítások szerint csináltam.Végül is ez olyan mintha ebédet vinnék neki , tehát törlesztek,mivel már ő is hozott nekem ebédet.
Könnyen odataláltam.Csak azt nem tudtam , hogy melyik szárnynak melyik irodájába menjek.Szerencsére itt is volt recepció.
-Elnézést hölgyem, Alec Smith nyomozót keresem.-a nő olyan szúrósan nézett rám , hogy azt hittem feláll és nekem esik.
-Most nagyon elfoglalt , éppen egy ügyön dolgozik a csoportja.
-Tudom de szólna neki , nagyon fontos.Ő maga hívott ide.
-Talán hozzátartozója?-kérdezte fönnhéjázóan.Szeretnéd tudni mi?-gondoltam és közben elmosolyodtam.
-Igen a párja vagyok.
-Köszönöm Madison innentől átveszem.-jelent meg mellettem hirtelen Alec.Napszemüveg volt rajta.Kíváncsi voltam miért.Átkarolta a derekamat , mire a nő dühösen fújt egyet.
Az irodájába vezetett majd behúzta a sötétítőket.
-Azt hittem az a nő ott fojt meg az orrod előtt.-nevettem miközben az asztalon támaszkodtam.Majd ellöktem magam és hozzá sétáltam-Megnézhetem a szemeidet?
Ő csak bólintott.Levettem a szemüveget és egy éjfekete szempár nézett vissza rám.
Az arca komoly maradt , még csak el sem mosolyodott.Én viszont igen és egy csókot adtam hideg ajkaira.
-Nem rossz.-mondtam miközben átadtam a palackot tartalmazó zacskót.
-Persze, épp csak az járt a recepciónál az eszemben , hogy hányféleképpen tudnám megölni azt a nőt.-morogta és inni kezdett az üvegből-Nem akartam , hogy így láss de most nem mehettem haza.Bár igaz , jobb ha látod milyen vagyok igazából.Egy szörnyeteg.
-Te nem vagy szörnyeteg.Elvégre éppen életeket mentesz.
-Nem..nem azt te csinálod.Én gyilkosokat kapok el nem mentek életeket.
-Na jó nem kezdem el magyarázni hogyan mentesz életeket a lényeg , hogy ezt teszed , akár elhiszed nekem akár nem.
-Nem akarok veled vitatkozni.-jelentette ki miközben a flakont egy kis hűtőbe tette.
-Akkor jó.-mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Na megyek is nem akarlak zavarni.
-Ugyan ráérsz.Fél egyig itt leszek.
-De még csak délután kettő van.
-Pontosan.-sóhajtott.
-Holnap én leszek éjszakás.De akkor biztos , hogy nem látsz majd hajnali hatig.
-Akkor a holnap délelőttöt legalább együtt tölthetjük.-ölelt magához majd hosszasan megcsókolt.
-Most már tényleg megyek.Hátha hamarabb megoldjátok az ügyet és akkor hamarabb jöhetsz haza.
-Remélem.Ó és még valami.Cassie-t anya most viszi haza az iskolából de utána elmennek otthonról és pár napig nem is lesznek itthon.Szóval vigyáznál rá?
-Alec ezt most komolyan kérdezed?-húztam fel az egyik szemöldököm-Az anyja vagyok.
-Igaz.Bocsánat.-mosolyodott el.Ekkor kinyílott az ajtó és Cassie szaladt be , akit Sophia követett.
-Jaj de jó ,hogy te is itt vagy anyuci!-ölelte át a derekamat.
-Bocsáss meg Alec de mindenképpen ide akart jönni.-sajnálkozott Sophia.
-Nem baj,sőt!Örülök , hogyha látom!-emelte fel kislányunkat.
-Sophia ha akarsz menj nyugodtan.Majd én hazaviszem Cassie-t , úgy is velem lesz.
-Ó azt nagyon megköszönném.Még sötétedés előtt oda akarunk érni és mivel így is be van borulva ,biztos ,hogy hamarabb sötét lesz.
-Rendben akkor jó utat.-öleltem meg.
-Szia nagymama!-integetett Cassie is ,majd apukájához fordult-Ma is sokáig kell bent maradnod?
-Sajnos igen angyalkám , de holnap én megyek érted az iskolába.
-És anya?-nézett rám.
-Holnap ő dolgozik sokáig.
-De hétvégén elmehetnénk valahová hármasban.
-Katy szülinapja a hétvégén lesz , de a papája a szülőket is meghívta csak ők hamburgert sütögetnek és beszélgetnek majd amíg mi játszunk.Tudod anyuci ők a külvárosban laknak , egy jó nagy házban.
-Értem.Nos akkor ne zavarjuk tovább apát.Gyere menjünk haza.-vettem át Alec-től.
-Akkor majd találkozunk.-mosolygott rám majd megcsókolt.
-Na és mit vegyünk Katy szülinapjára?-kérdeztem kislányomtól már a kocsiban ülve.
-Vna egy baba amit nagyon szeretne ,de azt a papájától kapja majd.Arra gondoltam talán vehetnénk neki valami egyedi dolgot.
-Mit szólsz ahhoz hogyha készíttetnénk neki egy karkötőt medálokkal.Majd te megmondod milyen legyen és azt elkészítik neki.
-Az nagyon jó lenne!Tudod van egy lány az osztályban aki folyton nagyzol azzal ,hogy neki milyen gyémántkarkötői és nyakláncai vannak.
-Nos akkor azt hiszem nekünk valami még szebbet kell csináltatnunk neked és Katy-nek.-mosolyogtam rá cinkosan.
-Nekem is?-lepődött meg.
-Igen , de azt szeretném én "megtervezni" ha megengeded.-néztem rá mikor már megálltam egy pláza parkolójában.
-Nagyon örülnék neki anyuci.-mosolygott rám kislányom majd megölelt-Nagyon szeretlek anya!
-Én is nagyon szeretlek téged kicsikém.
-Szerintem legyen egy ilyen masni.mutatta meg az ékszerésznek a rajzát Cassie.
-Ó ez nagyon szép lesz.-mosolyodott el az öreg úr-Akkor mind a kettő készen lesz péntekre.De hogyha megadják a lakcímüket ki is szállíthatjuk.
-Azt nagyon megköszönnénk.-mosolyogtam rá.Majd odaadtam a bank kártyámat.
-Örülök , hogy segíthettem doktornő.-adta vissza.
-Köszönjük.Viszont látásra.-köszöntem el és indultunk is haza.
KÉRLEK ÍRJATOK KOMIKAT!!:))
