24.fejezet

itt a friss!!(szerintem nagyon nem  lett jó)Tudom kicsit rövid lett!
kérek komikat(mint mindig)!


Amikor még mindig a lány helyét bámultam lefagyva Alec rohant be aggodalmas arckifejezéssel.
-Mi történt?Jól vagy?-ölelt meg.
-Persze csak..-folytattam volna de a szavamba vágott.
-Akkor miért sikítottál?-kérdezte meglepetten.
-Láttad már a szemem alatti karikákat?Borzasztó!-hazudtam.
-Nők..-forgatta szemeit.
-Férfiak....-forgattam én is a szemeimet.
Majd elindultunk a nappaliba és onnan a garázsba, miután mindenkit "összeszedtünk".

Arra , hogy a parkolóba beszéltünk e valamiről már nem is emlékszem.Sőt az első óra is kiesett.Azt se tudom milyen tantárgy volt.Már csak a matekórán (ami a 3. órám volt) "ébredtem fel" amikor a tanár felszólított.
-Tehát Mrs.Cullen,mi az eredmény?-kérdezte a gonosz banya.De szerencsére csak rá kellet néznem a képletre és már tudtam.
-Nincs megoldása.-válaszoltam mosolyogva amitől irtó dühös lett.
-Helyes.-fordult el tőlem.Majd megszólalt a várva várt birregő csengőszó.Indultam a következő órára ami kémia volt.Végre valami jó is történik ezen a napon.

Becsengettek.A tanár is bejött a terembe.
-Jó napot mindenkinek!-köszöntött miközben a cuccát pakolta az asztalára-Ma meghallgatunk egy "kiselőadást" Mrs.Cullentől.A témát ő választhatja ki.-mosolygott a tanár kedvesen-Kérem fáradjon ki a táblához.-mutatott a maga mellet lévő  helyre.
Kicsit lassan de kisétáltam.Éreztem a hátamban a pillantásokat,na meg persze Emmett vigyorát is.Kicsit megszédültem ami nagyon furcsa volt,vámpír létemre.Amikor szembe fordultam az osztállyal megint meginogtam és a fejemhez kaptam úgy , ahogy az emberek szoktak mikor fáj a fejük.Majd teljes sötétség.

Megint láttam a lányt.De most mind a ketten egy erdőben voltunk.A lány nagyon nézett valamit vagy valakit.Én is abba az irányba néztem amelyikbe ő, és akkor megláttam egy vámpírt táplálkozás közben.Állattal táplálkozott.Szőke rövid haja volt.Ám a lány is változott.A szája nem volt össze varrva, és a haja sem volt vizes , de ugyanabban a ruhában volt.A fehér , mell alatt megkötött lenge, nyári ruhában.Kikerekedett szemekkel meredt a vámpír férfira.Majd feltűnt egy.a lányhoz nagyon hasonlító nő is.Szőke haja derekáig ért.A férfi felemelkedett a tetem felől és akkor megláttam az arcát.Ez Carlisle!A szám is tátva maradt.A nő is nagyon ismerősnek tűnt de nem tudom honnan ,viszont úgy éreztem nagyon közel állt,áll hozzám.Az arcát nem láttam mert a haja eltakarta,valamint lehajtotta a fejét is. Carlisle megölelte, majd elmentek.A szemem újra a lányra emeltem aki láthatólag sokkot kapott.Két csuklyás alak tűnt fel.Az egyik lefogta a lányt aki már menekült volna.A másik elővett egy hatalmas kb. 5 cm-es tűt és elkezdte ölteni a lány száját.A lány visított volna de amikor próbálkozott volna valamilyen kendőt az orra alá szorítottak , amitől elkábult.Majd mikor befejezték futásnak eredtek.Én is elindultam utánuk.Eddig nem vettek észre akkor nem hiszem , hogy látnának.Egy szikla szirtnél álltak meg és ott a testet a tengerbe dobták.Amikor megfordultak  megcsillant a nyakukban lévő Volturi nyaklánc.Tehát ez történt a lánnyal.De mi köze ennek a lánynak Carlisle-hoz és ahhoz a másik lányhoz?A két Volturi katona megindult felém  ,  de nem néztek rám.Elsétáltak mellettem emberi tempóban. majd újra futásnak eredtek.


Amikor kinyitottam a szememet megpillantottam Carlisle-elt Emmett-et valamint Alec-et.Emmett kivételesen nem mosolygott hanem aggódó pillantásokat irányított felém akárcsak a többiek.
-Hol vagyok?-kérdeztem elfulló hangon.
-A házunkban-mondta kedvesen Carlisle.
-Hogy érzed magad?-kérdezte szerelmem miközben megfogta a kezemet.
-Most már jobban.-mosolyodtam el-Mi történt?
-Elájultál kémián.-mondta dörmögő hangján Emmett.
-Azta!-nevettem el magam-Tényleg fejre ejtett vámpírbébi vagyok!
-Ez nem vicces!-mondta fájdalmas arckifejezéssel  Alec.
-De!Az!-nevette Emmett is.Még Carlisle is elmosolyodott.
-Neked fekete a szemed!-állapítottam meg Alec szemébe nézve-Mióta voltam kiütve?
-Egy napja.-válaszolt készségesen Carlisle.
-Alec menj vadászni!
-De..
-Nincs de!Nyomás!-adtam ki a parancsot már másodjára.
-Haver ,elkísérjelek?-kérdezte Alec vállába bokszolva Emmett.
-Felőlem.-mondta sértődötten szerelmem.Majd mikor kimentek felültem és Carlisle felé fordultam.
-Beszélnünk kell!

ennyi most!komikat kérek!

23.fejezet

itt a feji!remélem tetszeni fog!köszönöm a sok komit amit kaptam!kérek ehhez is annyit!Ezt a fejit kittikémnek küldöm a segítségért!




Miután "megebédeltünk" mindenki ment a saját órájára.Nekem matekom volt.Besétáltam a terembe és leültem Bella mellé.Nem tudom , hogy volt itt hamarabb nálam de ez most nem is érdekel.
Az órát művészi tehetségem fejlesztésével töltöttem.Vagyis egész órán a füzetembe firkáltam.A végére a rajzomból tisztán kivehető volt annak a  lánynak az  arca akit álmomban láttam.
Kicsengőkor gyorsan összepakoltam és mentem az öltözőbe.Tesi óra.
Az órát megint játékkal töltöttük.A lányok röplabdáztak a fiúk kosaraztak.Az én csapatomba volt Rosalie és Jane és ellenünk volt Barbara,Alice és Bella.Végül az én csapatom nyert,hisz Jane a röplabdába nem ismer lehetetlent.
Óra után az öltözőben az álmomról kezdtem el gondolkodni és már csak a kocsim mellett eszméltem fel ahogy Alice az orrom előtt hadonászik a kezeivel.
-Hahó..Föld hívja Natalie-t..Natalie jelentkezz!
-Mi...mivan?-kaptam fel a  fejemet.
-Na végre.Jól vagy?Már vagy egy órája itt szólongatlak!
-Bocsi!Elgondolkodtam.
-Ja ,azt látom.Azt kérdeztem , hogy akkor ugye jössz vásárolni?-nézett rám azokkal az ostoba kölyök kutya tekintetével.
-Persze..hisz megígértem.-mondtam majd Alec felé fordultam és megcsókoltam.
-Jaj , gyere már!-rángatta a karomat Alice.
-Menj csak.-mondta szerelmem.Én eleget tettem kérésének és beszálltam Alice mellé az anyósülésre.Az Edward-tól elkért Volvóval mentünk mindannyian.Hisz ez csak vásárlás.Mi lehet a legrosszabb ami történik.Belefulladok a ruhatengerbe-ezen a gondolatomon elmosolyodtam.Hát az aggodalmam igaznak bizonyult.Alice minden egyes boltban egy tucat ruhát nyomott a kezembe majd beküldött a próbafülkébe.Amikor végeztünk(nem hazudok) alig fértünk be a kocsiba a sok szatyor miatt.


Igazi megváltásnak éreztem amikor végre hazaértem.Odaköszöntem a nappaliban ülőknek és már rohantam is fel letusolni.Majd az öltözködés és fogmosás után bebújtam Alec mellé az ágyba.Nem tudom mikor jött fel ,de nem is nagyon érdekel.
-Milyen volt a vásárlás?-kérdezte mosolyogva.
-Ne is kérdezd.-csóváltam meg a fejem mire ő felnevetett-Kérdezhetek valamit?Nem muszáj rá válaszolnod ha nem akarsz.
-Te bármit kérdezhetsz.
-Milyen volt az emberi életed?
-Hát ... a családommal sokat utaztunk.Igazából nem volt igazi otthonunk.Aztán egyszer amikor Firenzében voltunk rokonaink meglátogatásakor a szüleim elkapták az akkoriban elterjedt pestist.Mi szerencsére nem kaptuk el.A várostól egy nem túl messze lévő kis faluban telepedtünk le a hugaimmal.Én beálltam a katonaságba , hogy legyen elég pénzem eltartanom őket mivel teljes vagyonunk rokonaink kezébe jutott akik nem voltak hajlandók befogadni a családjukba.A mostani erőnket már akkor is tudtuk használni , csak nem olyan intenzíven.Amikor a hugaim bajban voltak akkor mindig használták az erejüket, én pedig az ellenséges katonák ellen használtam az enyémet.A faluban féltek tőlünk ezért máglya általi halálra ítéltek mindhármunkat.
Szerencsére Aro azóta "vigyázott" ránk mióta tudtuk milyen különlegesek is vagyunk.Minket átváltoztatott  a faluban élőket pedig lemészárolta.Azóta vagyunk Volturi tagok.-mesélte szerelmem.
-Ez ..egyszerűen..borzasztó!És még mi , vámpírok vagyunk a kegyetlenek.-elöntött a fájdalom és a düh.
-De ez már mind elmúlt-sóhajtott.
-Sajnálom , hogy ilyen szörnyűségeket kellett átélned.-simogattam meg arcát.
-Én nem.Mert akkor nem lehetnék most vámpír és akkor sose találkoztam volna veled-mosolyodott el-De most már aludj.
-Miért..miért pont engem büntet a sors azzal az átokkal melyet alvásnak neveznek.Annyi más vámpír van még.Miért pont én.-dramatizáltam mire Alec megint csak nevetett.

Nem kellett sok idő , hogy elaludjak.Most nem gyötörtek rossz álmok.

Reggel arra a szomorú tényre ébredtem , hogy Alec nincs mellettem.Felálltam és a fürdőszobámba sétáltam.Lehajoltam a csaphoz majd a tenyeremet teleengedtem vízzel és megmostam vele az arcomat.Amikor felemelkedtem és elvettem a szemem elől a törölközőt megláttam a tükörben azt a lányt aki az álmomban kísért.Haja szőke és vizes,szája össze varrva,szemei nagyon világos kékek.Szinte már fehérek.Körülbelül 16 éves lehetett amikor meghalt.Megfordultam ,de már nem volt ott.Se a tükörben,se a tükrön kívül.

lécci ne öljetek meg!élni akarok még!(komikat kérek)

Az első díjam!

Szeretném megköszönni ezt a díjat Felisha-nak és Lyla-nak bár nemhiszem , hogy megérdemeltem mert még igencsak kezdő vagyok.

Linkjeik:http://vampiresworld.lapunk.hu/

a-kep-lelke.blogspot.com

Akiknek pedig tovább adom:

Vivenna:http://gillianfletcher.blogspot.com/

Dzsudy:http://fanfic-dzsudy.blogspot.com/

Crystalés Rami :http://where-the-magic-is-born.blogspot.com/

mesi28:http://latszat.blogspot.com/

Amy:http://vadolas.blogspot.com/

Rosella:http://mindorokke-bella.blogspot.com/ 

đóri:http://emmabrandonstory.blogspot.com/

Még egyszer kösz lányok!

22.fejezet

komikat kérek!!és nem csak 4-et  mint mindig!a helyesírási hibákért előre is bocsi!


Futottam , ahogy csak bírtam.De nem elég gyorsan.Igaz a többiek így is lemaradtak mögöttem de akkor is.

Már láttam a házunkat.Csak reméltem,hogy még nem temették el Keirát.Berohantam a nappaliba és megláttam Cullenket.Félix-et nemtaláltam.Hirtelen ötlettől vezérelve felrohantam az emeletre.Az első vebdégszobában meg is találtam , amint még mindig könnyek nélkül sír a testen.
-Félix-fogtam meg vállait-Segíteni jöttem.Engedd el.Kérlek.-mondtam miközben az arcát figyeltem.Teljesen össze volt törve.Ha ember lett volna biztos már rég megszakadt volna a szíve.Felemelte hatalmas kezeit a testről és arrébb húzódott.Keira fejére valamint hasára tettem a kezemet és erősen koncentrálni kezdtem.Csak remélni mertem , hogy sikerülni fog.
Nemtudom mióta állhattam ott .Egyszer csaak a test mozogni kezdett.Sikerült?Sikerült!Kinyitotta vérvörös szemeit és egyenesen Félixet nézte.Elálltam mellőle és Carlisle-hoz fordultam.
-Ugye van tartalék vérkészletetek?-szegeztem neki kérdésem.
-Persze.Azonnal hozatok is.Edward,Emmett!Kérlek hozzatok néhány tasak nullás vért a készletemből-adta ki a "parancsot".
15 perc mulva megjöttek a fiúk a vérrel amit azonnal odaadtam Keirának.Mindegyik tasakot kiita az utolsó cseppig amin Félix és én csak mosolyogtunk.Majd feltettem a számomra most legfontosabb kérdést:
- Itt maradtok ti is?-a reménykedés halható volt a hangomon.
-Ha van elég szoba-nevette el magát Félix.
-Mi  most mennénk ha már nincs ránk szükség-mondta mosolyogva Carlisle.
-Mi is.Hosszú volt ez a nap és még haza is kell érnünk.-mondta Elezar.
-Persze menjetek csak.És köszönünk mindent-mosolyogtam és a Denali klán már ott se volt.
-Ugyan nincs mit kiscsaj-kapott fel Emmett és megpörgetett a levegőbe-Aztán jók lenni fiatalok!Nem ám 18 karikás dolgokat csinálni!Mert Emmett bácsi megbüntet titekett!-nevette.Majd Rose tarkóncsapta,de olyan erővel , hogy Em hanyatesett.Ezen mindenki nevetett.
-Jó éjszakát!Holnap a suliban látunk majd titeket?-nézett még vissza Alice az ajtóból.
-Igen.-mosolyogtam.Majd a kis energia bomba eltünt a szemünk elől.Én elindultam a hállónk felé Alec-kal.
-El sem tudom mondani , hogy mennyire hiányoztál.-búgta fülembe immár a szobánkba.Lágy csókot lehelt ajkaimra és keze a felsőm alatt kezdett el vándorolni.
-Még ne-nyögte miközben eltolt magától-Még  nem vagy rá felkészülve.
-Dehogy nem.Téged akarlak.-hüztam vissza majd ismét megcsókoltam és letéptem róla a pólóját,de megint csak eltolt.
-Nem még nem-hebegte.Durcás arcot vágva mentem be a fürdőbe mire Alec elkezdett nevetni.Az ajtóból vissza fordultam és kinyújtottam rá a nyelvemet , de erre csak mégjobban kezdett nevetni.Tusolás,öltözködés és fogmosás után befeküdtem mellé az ágyba és fejemet a mellkasára hajtottam.Ő átkarolta derekam és karjaiban léphettem át az álom és a valóság közötti határt.Az álmom most kicsit változott.Azután,miután megláttam anya holttestét feltekintettem és láttam egy lányt akinek össze volt varrva a szája,és szerintem se nem vámpír se nem ember nem volt.Gondolom egy szellem lehetett.Csak annyit mondott , hogy segítsek és utána fájdalmas fülsüketítő sikolyt hallatott.Az álomnak vége volt.Riadtan pattantam ki szerelmem öleléséből.
-Mi történt?-kérdezte aggodalmasan.
-Csak rosszat álmodtam.-hebegtem majd az órára néztem ami 6.02 percet mutatott.Hát már se időm se kedvem nincs vissza aludni úgyhogy akár készülődhetek is a suliba.Felvettem egy tengerkék csőtoppot és egy csőfarmert egy fekete kerekített orrú magas sarkúval.Már Alec is elkezdett készülődni amikor lementem a nappaliba.Mindenki lent volt.Kevin , Félix és David valami rallit néztek.Keira , Jane és Barbara a divatlapokat bújták.Pillanat.Jane és a divatlapok.Akkor most minden a fejeteteére állt.Igen tudom , hogy Jane megváltozott.De ennyire?Most inkább a húgára hasonlított mint saját magára.Annah.Már csak ő hiányozna a csapatunkból.Na meg Rose.Nagyon hiányoznak,de mit tehetek.Alex a feleségét úgyse engedi el.Még talán Josh de félek , hogy akkor meg vérszemet kapnak a Románok és megtámadják őket.
-Sziasztok.-köszöntem nekik egy kicsit kómásan.
-Szia.-köszöntek visszamajd ásítottam egyet.
-Rosszul aludtál?-kérdezte Jane.
-Ó ne is mond.-ráztam meg a fejemet.
-És mitől aludtál rosszul?-huzogatta a szemöldökét Félix.Na visszatért a régi Félix.
-Rémálmoktól.Vagyis csakegytől.De inkább ne beszéljünk róla.Keira , hogy érzed magad?
-Ahogy azelőtt mielőtt meghaltam.-nevetett.
-Ez nem vicces.És ha halott maradsz?És én nem tudok segíteni rajtad akkor mivan?-hadartam el egy szuszra.
-Halott maradok.-vont vállat.A többiekhez fordultam.
-Indulhatunk?-kérdeztem.Elsőként Barbara pattant fel elsőként.
-Hogyne mehetnénk-mosolygott-Apropó menni.Ma ki jön velem Alice-szel Rosalie-val és Bellával és Nessie-vel vásárolni?
-Én ott   leszek-kacsintott Keira.
-Rá is számíthatsz-mosolygott Jane.
-Nem bánom.Én is megyek.-adtam be a derekam mert miztos vagyok benne ,hogy ha nemet mondok addig szekálnak míg velük nem megyek.
-Hova mentek?-jött oda hozzám Alec és lágyan megcsókolt.
-Vásárolni-forgattam a szememet mosolyogva.
-Több lelkesedéssel Natalie!-szólt rám Barb.
-Mi van?Be állsz a suli szurkoló csapatába?-kérdezte nevetve Jane.
-Én ?Soha!-tartózkodott a felvetéstől barátnőm,mire mind nevetni kezdtünk.
-Na most már tényleg menjünk.-csaptam össze tenyereimet.Beültem a kocsimba Alec-kal együtt .Megint ő vezetett.


A suliba érve Alice a nyakamba vetette magát.
-Juj úgy örülök , hogy te is jösz velünk vásárolni.Na de most mennem kell órára.Sziasztok!-mondta majd köddé  vált.
-Alig várom-forgatam szemeimet Alec felé fordulva.
-Veled menjek?-kérdezte miközben átkarolta a derekam és elindúltunk órára.
-Nemkell.Gondolom a fiúk terveztek más elfoglaltságot.-sétálltunk be a terembe majd leültünk a leghátsó padba.Történelem óra.Becsengettek és nemsokkal később besétált a tanár egy nagy halom lappal a kezében.
-Jóreggelt.Jó hírem van gyerekek.Röpdolgozatot írunk az első világháborúból.Tegyetek el mindent  úgy hogy csak egy toll maradjon a padon.-szólalt meg reszelős hangján.Hát ettől nem kell félnem.Jól ki lettem tanítva és ha esetleg,de csak esetleg nem tudnék valamit Alec-től segítséget kérhetek.Hisz ő megélte.

10 perc latt kész lettem a dolgozattal.Alec-nak csak 5 perc kellet hozzá.Mindent tudtam.Egy két dolgon elbambultam és így veszítettem 5 percet.Unottan ültünk ott még 35 percig.Kicsengettek.A következő órám olasz.Alec ezen a tantárgyon inkább spanyolra ment.Itt együtt voltam Barbarával Alice-szel és Jane-nel.Jane leült mellém.A melletünk lévő patba leült a lányok állma(a Cullen fiúk után , na meg Kev ,David , és Alec utáni kedvencük aki elérhetőbb volt számukra)a Forks-i focicsapat kapitánya Michael Davies.Elkezdett olyan feltünően bámulni amennyire csak tudott csak azért , hogy nézzek rá.Hát mondjuk úgy:nem jött össze a terve.Becsengettek.Megint.A tanár besétált a terembe és elkezdett olaszul beszélni.Szerintem rajtunk kívül senki nem értett egy  kukot se.

Az óra unalmasan telt.Amikor végre kicsengettek elindultunk az ebédlő felé.Mind leültünk Cullenékhez miután vettünk magunknak kaját.Ezután mindenki beszélgetni kezdett én pedig az esti álmomról gondolkodtam.Mit akarhat az a kislány?És miért van összevarva a szája.Gondolatmenetemből egy nemkívánt személy zökkentett ki.Alec még nincs itt.Szerencsére.
-Szia.-jött oda hozzám Michael-A nevem Michael Davies de ezt gondolom már tudod.Téged , hogy  hívnak szépségem?-hát igen .Kicsit  se egós a srác.
-Natalie Cullen.
-Nem lenne kedved eljönnni velem valahová suli után?
-Már van programom.
-Akkor majd legközelebb.
-Figyelj nekem van barátom.Úgyhogy inkább hagyj békén renben?-mondtam kicsit szemrehányóan.
-De az nem azt jelenti , hogy nem ejtheted nem igaz szépségem?-mondta mire én elmosolyodtam és kezet nyújtottam neki.Ő felsegített én pedig "jutalmúl" padlóra   küldtem.
-Mi a..?
-Ja nem mondtam?Karatéra járok 4 éves korom óta.-mondtam felé hajolva-Na h úzd el innen a csíkot még szépen mondom.Mire ő felállt és visszament  az asztalához.Visszaültem és megláttam Emmettet ,ahogy a hasát fogja a röhögéstől ,ahogy a többiek is.
Majd megláttam Alec-ot aki szintén nevetett.
-Egy percig se kételkedtem benned?-nevette majd adott egy puszit a számra és visszaültünk a helyünkre.

remélem kapok komikat!

21.fejezet

na itt a rész!remélem most is kapok sok-sok komit!ja és mostantól a komihatár törölve!



-Azén nevem Carmen-mutatkozott be a fekete hajú nő- ő pedig Tanya.mutatott a mellette álló szőkeségre.
-A Denali klánból?-lepődtem meg.
-Pontosan.-helyeselt Carmen.
-De honnan ismeritek az édesanyámat?-na jó ez hülye kérdés volt.Hisz minden vámpír ismerte hisz ő volt minden idők legmelegszívűbb királynője aki átszoktatott minden vámpírt állatvérre az emberölés helyett.Habár ez addig tartott amíg meg nem halt.
-Egyszer segített rajtunk.A páromat ,Elezar-t megölték és ő keltette életre.-mondta büszkén mosolyogva-Sokkal tartozunk neki.
-Várjon egy percet.Az mondta életre keltette a párját miután megölték?
-Igen.Miért?
-Mert az anyámnak tudtommal nem volt ilyesféle képessége.
-Neked nem mondta meg?-fordította oldalra a fejét.
-Nem!-vágtam rá azonnal.
-Nem lenne jobb ezt a házban megvitatni?Kicsit unok itt némán ácsorogni!-morogta Tanya.
-Igaz .Jobb lenne ha ezt bent beszélnénk meg.-bólogatott Carmen, majd mind ketten futásnak  eredtek.Követtem őket.Egy mérföld futás után egy hatalmas ház előtt találtam magam.Falai fehérek voltak, az ablakok vízszintesen futottak körbe a házon.Legelöl ment be Tanya majd Carmen és én egymás mellet léptünk be a villába.Bent a falak barack színűek voltak.Fehér bútorzat volt és egy hatalmas plazma tv a helyiség végén előtte (fehér)bőrgarnitúrával.A kanapén két fiú ült és az ajtó csapódásának hangjára mindketten rám néztek.Az idősebbik férfi odajött hozzánk és adott egy csókot Carmen-nek.Biztos ő Elezar.
-Hát ő meg kicsoda?-kérdezte rám pillantva.
-Emily lánya-nézett rám mosolyogva mire Elezar-nak leesett az álla.Erre már a kanapén ülő másik fiú is felállt.Valamint egy másik szőke hajú lány termedt előttünk a semmiből.
-Emily Volturi lánya?-kérdezte a szőke hajú lány.
-Igen.Miért mire számítottatok?Egy kislányra?-kérdezte nevetve.
-Tulajdonképpen....igen.-válaszolta a fiú.
-Várjunk csak..Én leragadtam-tért vissza közénk gondolataiból Elezar-Mit keres itt?-esküszöm mintha itt se lennék.Átnéznek rajtam.Szuper.
-Ilyet kérdezni-forgatta a szemét a szőke lány-biztos vendégségbe jött.Szia!Én Kate vagyok.Kate Denalie.
-Natalie Volturi.-mosolyodtam el halványan mire ő megölelt.
-Én Garret vagyok.-nyújtotta kezét a másik fiú.
-Én pedig Elezar.-ölelt meg ő is-Nagyon sokat köszönhetek az édesanyádnak.És úgy látom benned is megvan az ami benne megvolt.
-Hogy mi?-értetlenkedtem.
-Az életre keltő képességedre gondoltam.-nevette el magát.
-Hogyan?-esett le az állam.
-Te nem is tudtad?-mire erősen megráztam a fejemet.
-Próbáld ki..mondjuk egy növényen.Kate-nézett a lányra mire ő egy kiszáradt cserepes virággal tért vissza-Próbáld meg.Koncentrálj.
Max nemsikerül-buzdítottam magam.Koncentráltam majd megérintettem a virág egyik levelét.Csodálkozásomban majdnem összerogytam, de Elezar megtartott és talpra állított.A virág nemhogy kivirult hanem "megkettőződött".Gyönyörű kék virága volt.
-Csodálatos-suttogták mindannyian.
Kopogtak.
-Szabad-zengték kórusban.Az ajtó kinyílt és Alec valamint Jane és Barbara lépett be rajta.Jane és Barb a nyakamba vetették magukat és mind a hárman hanyatestünk.
-Ígérd meg , hogy soha többet nem teszed ezt velünk.-suttogta Jane.
-Ígérem-majd mikor leszálltak rólam felálltam és Alec-et néztem.Egy szempillantás alatt előttem állt.Gyengéden mégis szenvedélyesen megcsókolt.
-Ne tedd még egyszer ezt velem!Kérlek-könyörgött ezzel félbeszakítva csókunkat.
-Ígérem , de most indulnunk kell.Talán még jóra tudom fordítani a dolgokat.
-Mi is veletek megyünk-szólt Elezar.
-Rendben-eggyeztem bele majd futásnak eredtünk.

most csak ennyi!komikat kérek!

Blogajánló!!

helló mindenkinek!Találtam egy nagyon jó blogot és szeretném veletek megosztani.Akit érdekel nézzen be!
it a linka-kep-lelke.blogspot.com

még egy komi kell és hozom a frisst!

sok-sok puszi:Natalie

20.fejezet

itt a friss és bocsi a késésért!Ezt a fejit a két legjobb barátnőmnek küldöm a hétfői hülyülésünk alkalmából!tehát kittikének és dzsudy-nak!(na meg minden olvasómnak XD)Jó olvasást!(tudom rövid lett és nem a legjobb)



Ahogy megfordultam egy félmeztelen , sötét bőrű fiúval találtam magam szemben aki rám szegezte tekintét.k
-Helló...mit keresel az erdőben éjnek-évadján?-kérdezte a fiú.
-Sétálgatok.-válaszoltam-És te?
-Én is.Hogy hívnak?
-Natalie.Téged?
-Seth.
-Örülök , hogy megismertelek,de én már éppen hazafelé indultam.-búcsúzkodtam és sarkon fordultam volna ha Seth nem fogta volna meg a karom.Bukta.Most már biztos , hogy tudja mi vagyok.
-Te..te...vámpír vagy?-kérdezte akadozva és lepődötten.
-Te pedig alakváltó.-jelentettem ki mosolyogva.
-De akkor miért kék a szemed?
-Ez az egyik képességem.
-Te új vagy Cullen-éknél?
-Igen.De most már tényleg mennem kell mert azt fogják hinni , hogy megszöktem.-jelentettem majd választ se várva haza futottam.Mikor beléptem a házba, rengeteg aggódó pillantás fogadott.
-Hol a fészkes fenébe voltál?-ordította le a fejem Alice-Halálra agódtuk magunkat!!
-Hol voltál?Vagy ami még fontosabb miért hazudtál nekem?-kérdezte szomorúan kedvesem.
-Bocsássatok meg !Csak ki akartam szellőztetni a fejem és vadásztam egy kicsit!-mondtam fejlehajtva.
-De akkor miért nem szóltál?-kérdezte aggódva Carlisle.
-Nem tudom.-morogtam az orrom alatt.-Csak egyedeül akartam lenni.
-Attól még szólhattál volna.-morgolódott Edward.
-Már mondtam , hogy sajnálom!Egyébként ez az én életem és nem vagyok már gyerek!Azt csinálok amit akarok!És most haza akarok menni!És aki az utamban áll azzal végzek!-nagyon ideges voltam.Már léptem volna ki az ajtón amikor beleütköztem valakibe.Felnéztem és Félix-szel találtam szembe magam.
-Szia csajszi!Hová-hová?-kérdezte mosolyogva.Észrevettem mögötte Keira aggódó pillantásait.
-Bár merre csak el innen!-zokogtam és kiviharzottam Félixet félrelökve.Csak futottam megállás nélkül.Éreztem , hogy követ valaki.Keira-gondoltam magamban.

Már több mint két órája futottam.És sírtam.Anya miért nem vagy itt most velem?-tettem fel magamban eme költői kérdést majd folytattam a gondolat menetemet-Annyira hiányzol mindannyiunknak!Csak te tudnád vissza állítani a dolgokat a rendes kerékvágásba.
A gondolataimból egy fájdalmas sikítás zökkentett ki.Keira sikolya.Azonnal vissza fordultam.De elkéstem.3 farkassal és Keira élettelen testével találtam szembe magam.Egy vörös egy rozsdabarna valmint egy fekete hatalmas farkassal.A rozsdabarrna farkas fájdalmas képet vágott valamint nyüszített is amikor rám nézett.Én odarohantam a holttesthez és megpróbáltam bevetni a gyógyítóerőmet , de hatástalan volt.Amikor feltekintettem a testről egy megtört vámpírt láttam a farkasok támadni akartak de a rozsdabarna színű vissza tartotta őket.Seth volt az.Mostmár biztos vagyok benne.A farkasok futásnak eredtek és gyorsan el is tüntek a fák között.Félix közelebb jött és könnyek nélküli sírásba kezdett.Ez is miattam történt.Felkeltem és ismét futni kezdtem.Nem tudtam hova,vagy , hogy merre csak futottam.Csak az ösztöneimre halgattam.


Hat napja futok megállás nélkül.Kicsit fáradt vagyok de ez nem tart vissza.Még egyszer nem fog katasztrófa történni senkivel miattam.Nem engedem.Halk neszt hallottam magam mögül.Megálltam.Egyszerre egy fekete és egy szőke hajú vámpírlány termedt előttem.
-Ki vagy te?-kérdezte a szőkeség.Elegem van ebből a kérdésből!Bárkivel találkozok mindig ezt kérdezik.
-Natalie.
-Vezeték neved nincs?
-De csak ha megmondanám félnétek tőlem.Hozzáteszem ok nélkül.
-Mond meg nyugondtan.Nem akarunk bántani.-szólalt meg kedvesen a fekete hajú vámpír.
-Volturi.-amikor kimondtam mind a ketten hátrahőköltek.-Én meg mondtam.-hajtottam le a fejemet.
-Te Emily lánya vagy?-kérdezte még mindig kedvesen a fekete hajú lány.
-Igen.De ti kik vagytok?

ennyi most!

Ezer bocs!

Lehet , hogy egy kicsit el fog húzódni a frisselés.Ezért minden olvasómtól bocsánatot kérek!Leghamarabb hétfő estére tudok frisst hozni!És még egyszer nagyon bocsi!!!!!!!!!!!!!!!!





Natalie

19.fejezet

komikat kérek !


Korán reggel a vekkerem ébresztett.Egy jól irányzott ütéssel szétlapítottam.Még vissza akartam aludni és nem is gondolni a sulira.De ebben az én kis terroristám akadályozott meg.Megfogta a lábamat és elkezdett lehúzni az ágyról miközben ezt mondta:
-Felkelni mert elkésünk.Barb azt mondta , hogy semmiképpen ne hagyjalak visszaaludni mert akkor sosem indulunk el.-gondolom mosolyoghatott.
-Nem akarok menni!!-nyavalyogtam a paplan alól.
-Barbara segíts!Nem bírok vele egyedül!-kiabálta le Jane mire Barbara rögtön ott termedt,
-Natalie ha nem kelsz fel most azonnal , akkor el kell velem jönnöd vásárolni-mondta csípőre tett kézzel.Máskor , más ügyben jó fenyegetés lett volna.De ez ügyben inkább mentem volna vele vásárolni mint suliba.
-Oké.-mondtam kicsit boldogabban.
-Ezt nem hiszem el!Ide már Alec kell!-mondta kétségbeesve és kiment a szobából, majd Alec-kal tért vissza.
-Na mi mentünk tovább készülődni te meg győzd meg!-adta ki a parancsot szerelmem húga.
-Rendben.-mondta majd leült az ágyamra és felém hajolt mire én lehúztam a fejemről a takarót.
-Kérlek!-mondta lágy hangon és mélyen a szemembe nézett-Az én kedvemért!Ott leszünk mindannyian veled!Kérlek!-esdekelt nekem majd megcsókolt.
-Nem bánom!-mondtam miközben kikeltem az ágyamból és a gardróbomhoz sétáltam.Kivettem egy mini farmerszoknyát egy fehér magassarkút.egy pánt nélküli szintén fehér felsőt , valamint a bőr dzsekimet.Na meg fehérneműt.A dzsekit az ágyra dobtam a többi ruhadarabot magammal vittem a fürdőszobába.

Egy gyors tusolás után felöltöztem,fogat mostam és kisminkeltem magam.Nem nagyon , csak kihúztam  a szememet fekete szemhéjtussal és tettem fel egy kis szájfényt.Mikor kiléptem a fürdőből  felkaptam a dzsekim és leszáguldottam a garázsba.Alec várt ott a fehér lexus-ban.
-Szép vagy!-mondta mosolyogva.
-Köszi!-feleltem a bókra és beszálltam a kocsi anyósülésére.A garázsajtó nyitódott mi pedig kiszáguldottunk rajta.Meg sem vártuk amíg becsukódik.Miért is tettük volna hiszen, egy lélek sem jár erre.Körülbelül 200 repesztettünk.Az úton nem szóltunk egymáshoz,bár Alec folyton engem nézett ami kicsit zavart.Én csak bámultam ki az ablakon.Bár mi érdekes volt a fák el nem múló rengetegében azt magam se tudom.Amikor beértünk az iskola parkolójába , minden szempár ránk szegeződött.A többiek még a kocsijuk mellet álltak amiket tőlem kaptak ajándékba.Mikor kiszálltunk a járműből  még jobban éreztem magamon , hol a megvető vagy irigykedő pillantásokat,de leginkább a csodálkozás pillantásait.Szerintem valami ilyesmit kérdezhettek magukba:Mit keresnek itt ezek a gazdag diákok?Ezeknek valami elit suliba kéne járniuk!.És ha ezek a gondolatok nem lettek volna elegek akkor a többi fiú gondolataira gondolni sem mertem mert azon nyomban megöltem volna őket.Jane-en látszott , hogy emiatt fortyog a dühtől.Éreztem , ahogy a tanulók végigmérnek.Alec figyelmeztetően átkarolta a derekamat és odasétáltunk a többiekhez.
-Na ezért aztán érdemes volt eljönni-morgolódtam alig halhatóan.
-Ugyan Alice-éket is ugyan így fogadták mikor először jöttek suliba!-mondta mosolyogva Barb.
-Bocs de most ez hidegen hagy!-mondtam ridegen.
-Ahogy gondolod!-válaszolta.Majd mikor elfordítottam a tekintetem megláttam amint Cullenék behajtanak a parkolóba.Alice és Renesmee kiugrott és azonnal lerohantak.Szuper-gondoltam magamban-én ezek mellet egy órát se bírok ki nem hogy egy napot! Vagy hetet!Vagy hónapot!Vagy évet!-ezekre már teljesen megrémültem.
-Sziasztok-köszöntöttek a többiek is.
-Helló-mondtam majd elindultam a bejárat felé és csak reméltem , hogy bent nem bámulnak meg annyira mint a parkolóban.Tévedtem.Minden szempár rám és szerelmemre (aki mellettem jött) tapadt. Bementünk az eligazítóba ahol adtak mindkettőnknek egy-egy térképet és egy cetlit amit minden tanárral alá kell íratnunk.
Az első óránk biosz volt amin együtt voltunk Bellával és Edward-dal.A tanár szerencsére nem kényszerített arra , hogy kiálljunk az osztály elé bemutatkozni.Az óra unalmasan telt mivel már mindent tudtam.Nem tudtak újat mondani.Inkább bámultam ki az ablakon(mivel az ablak mellé ültettek Edward-ék mögé)és azon tűnődtem , hogy fogom én túlélni az itt töltött időmet.-Hát Natalie szedd össze magad és ne add fel-tanácsoltam saját magamnak.Edward felnevetett ami furcsa volt mert nem hallhatta amit gondolok.
Alec írt valamit a füzetébe látva a lepődött arckifejezésemet.
Az én gondolataimon nevet mert azt mondtam magamban , hogy:van mitől félnie Natalie-nak.Barbara is elég volt de , hogy most még Alice is?!A vásárlásba fogsz beleőrülni!-írta.
Mire én csak komoran néztem és elkezdtem körmölni.:Engem ugyan nem rángatnak el sehova!!!-válaszoltam szintén írásban.Kicsengettek.A következő óránk kémia volt.Ezt a tantárgyat szerettem a legjobban a sok kísérletezés miatt.A folyosón csendben sétáltunk végig , egészen a kémia laborig.Amikor beléptünk Rosalie-val és Emmet-tel ,valamint Alice-szel találtuk magunkat szemben.Szuper-gondoltam magamban.
Az óra gyorsan eltelt.A következő órám tesi volt.Ezzel se volt különösebb bajom.Itt mindannyian együtt voltunk.
-Üdvözlök minden új diákot!-szólalt meg a tanár-Én Clap edző vagyok!Ma az új diákok érkezése miatt egész órán játék lesz.Kosarazni fogunk.Fiúk a lányok ellen!-kiáltotta az edző.Mindenki beállt a helyére és már kezdődött is a játék.

16-12-re nyertünk,mi lányok.Nagyon belelendültünk a játékba.Az utolsó órám (amin Bella-val voltam együtt)
matek volt.Ha a tanárt már csak a tantárgya miatt nem utáltam volna , akkor a személyisége miatt biztosan.Ő volt az egyetlen aki kiállított az osztály elé , hogy mutatkozzak be.Majd mikor ez megtörtént Bella mellé ültetett a leghátsó padba.
-Szia!Na milyen a suli?-próbált beszélgetést kezdeményezni.
-Nem szeretem az iskolákat.-ráztam meg a fejem-Se az esős helyeket.
-Amikor ideköltöztem én is ugyan így gondoltam.Aztán megszerettem.
-Te emberként költöztél ide?-kérdeztem lepődötten.
-Igen.Aztán reménytelenül beleszerettem Edward-ba.-mondta majd sóhajtott egyet.
-Neked a lányod Renesmee?-kérdeztem újból.
-Igen.Ember voltam amikor megszületett és majdnem belehaltam a szülésbe.De Edward még időbe átváltoztatott.
-Akkor Renesmee csak félig vámpír?
-Ahogy mondod.-bólogatott.-Na és neked?Mármint , nem hiányzol anyukádnak vagy apukádnak?-kérdezte mire én nevettem egyet.
-Neked  még nem mondtak semmit rólam és a családomról.Igazam van?
-Nem.Miért kellet volna?
Beszélgetésünket a csengő szakította meg.Gyorsan összepakoltam és kimentem a parkolóba.Alec már ott várt.
-Na milyen volt az utolsó órád?-kérdezte mosolyogva.
-Elment-mondtam majd beültem a kocsiba.Beindította a motort és a gázra taposott.
Megcsörrent a telefonom.Barbara volt az.
-Helló csajszi!Ma Cullen ház , pizsibuli?-hadarta a telefonba.
-Most inkább nem.
-Ahogy gondolod.-morogta majd letette a telefont.
-Talán jót tenne neked egy pizsama party ,nem?-aggodalmaskodott Alec.
-Most nem.
Majd mikor feleszméltem már a garázsban álltunk.
-Tudod mit ?Mégis elmegyek.
-mondtam mosolyogva-De inkább futva mennék.
-Biztos?
-Igen.
-Akkor jó szórakozást-mosolyodott el és búcsúzásul megcsókolt.Eszem ágában nem volt a bulira menni.Inkább elmentem vadászni.Három puma és egy medve leterítése után már úgy éreztem tele vagyok.Már sötét volt.Halk morgást hallottam a hátam mögül és mikor megfordultam egy fiút láttam ott.

ennyi lett volna!tudom gonosz vagyok!ez van!komi határ csökkentés!komi határ 5!

18.fejezet

köszönöm a komikat !imádlak titeket!tudom még nincs meg a hét komi de ihletrohamom volt!



-Cullenék hol vannak?-kérdeztem Jane-től.
-Elmentek.-mondta miközben csatornát váltogatott a tv-n.Körbenéztem de Barbarát sehol nem láttam.
-És Barbara?
-Elment Alice-szel vásárolni.-mondta unottan barátnőm.Az egyik csatornán pont egy vámpíros film ment.A "vámpírok" a gyors futást "suhanásnak" nevezték és embervérrel táplálkoztak de az embereket csak elkábították.Azokat a "vámpírokat" akik pedig megölték az embereket "vérszipojoknak" hívták.Nevetséges.Jane hatalmas nevetésben tört ki ahogy látta , hogy az egyik "vérszipojt" ledöfik egy tőrrel, és az holtan esik össze.
Nyílt a hátsóajtó és Alec.ék léptek be rajta.Szemük aranybarnán csillogott.Nem mondom,nagyon jól állt neki de nekem, valahogy rendellenesnek tűnt.Odajött hozzám és lágyan megcsókolt.
-Jane szerintem menj te is vadászni.-nézett a húgára.
-Jó.-mondta unottan.
-Menjen veled valaki?-kérdeztem.
-Nem.Megleszek egyedül.-majd eltűnt.
Mivel nem volt jobb dolgunk ezért leültünk és tv-t néztünk.Holnap suli.Megint.Ki nem állhatom.Inkább tanulnék még mindig Aro-val Marcus-szal és Caius-szal mintsem iskolába menjek még egyszer.
Az elmélyedt gondolkozásomat egy kocsi parkolása zavarta meg.Azon nyomban kiugrottam Alec öléből és a bejárati ajtóhoz szaladtam.Egy kellemes meglepetés fogadott.A testvérem Kevin és az ő feltuningolt kocsija.Jane-en kívül a kocsikért volt nagyon oda.Hat kocsija volt és mind tuningolt.Természetesen általa volt felturbózva.Most az egyik kedvencét hozta el.A fehér mitsubishi evo-ját.
-Helló húgi.-mondta mosolyogva majd megölelt.
-Alex elengedett téged is?-kérdeztem lepődötten.
-Igen.Jane nélkül egy napot se bírok ki.-mondta nevetve-Na meg a te botrányaid nélkül se.
-Nem értem miről beszélsz.-jelentettem ki.
-Ó ugyan már!Tudom , hogy ti álltatok a heccek mögött amit a vendégeink ellen elkövettek.De be kell látnom, nem volt semmi!-mondta immár röhögve.
-Ők már hazamentek?
-Igen.Mikor meghallották a csata szót már szedték is a sátorfát.Kivétel apa.Ő maradni akart , de Alex nem engedte.
-Értem.
-Jane hol van?-kérdezte fivérem immár a házban-Ó sziasztok srácok.
-Helló-mondták kórusban.Hát igen Kevin és Josh palotán kívül nagyon elengedik magukat.
-Elment vadászni.Ha gondolod menj utána én addig kipakolok neked.-mondtam mosolyogva.
-Imádlak húgicám-mondta és adott egy puszit az arcomra.
-Tudom-nevettem.

Felvittem a szobájukba a bőröndjét és elkezdtem kipakolni.Pakolás közben találtam egy nagy aranymedált, amiben anya képe volt.Vagyis neki is ugyanúgy hiányzik mint nekem.
Miután végeztem lementem a nappaliba.Már mindenki ott volt.
-Beszéltem Alice-szel , hogy mondja meg az igazgatónak , hogy 1 személlyel többen leszünk-mondta mosolyogva Barbara.
-Ne is mond..-mondtam egy szemforgatás közepette- utálom a sulit.
-Ki szereti?-kérdezte Kev-Én mindig bajba keveredtem.
-Arra emlékszem!És mindig egy Dean nevű srác volt a hibás-mondtam egyszerre nevetve és ásítva.
-Menjünk pihenni?-kérdezte Alec .
-Aha.Kell az erő a holnaphoz.-mondtam és elindultam a szobánk felé.
Felmentünk , és én azonnal mentem fürdeni.
Egy gyors fürdés,fogmosás és öltözés után bebújtam Alec mellé az ágyba.
-Félsz a holnaptól?-kérdezte lágy hangon.
-Nem félek!Csak nem szeretem az iskolákat.-válaszoltam durcásan , arcomat mellkasába fordítva.Még adott egy jó éjt puszit a fejemre majd hagyta , hogy álmaim elragadjanak.

kérek komikat!

17.fejezet

ez nem lett túl jó szerintem.de attól még kérek komikat!


Egy kis ugráló és integető koboldszerű vámpírlányt pillantottam meg.Gondolom Alice lehet.Mellette egy  szőke vámpírsrác állt,akinek az arckifejezéséből azt szűrtem le , hogy nem rég csatlakozhatott Cullenékhez.Ott volt Carlisle akit ha akarnám se tudnék elfelejteni.Hisz Aro olyan sokat mesélt róla.Akár akartam akár nem.Aztán ott volt még a felesége Esme.Ő rá egyáltalán nem emlékszem.Ahogy a többiekre se.Mellettük jobb oldalról egy kigyúrt fekete hajú srác volt és egy gyönyörű szőke hajú lány.Bal oldalról egy bronzvörös hajú vámpír állt és mellette pedig egy gesztenyebarna hajú lány.Aztán hirtelen Alice mellett termedt egy szintén bronzvörös hajú fiatalabbnak kinéző lány.Alice nem bírta tovább.Odarohant hozzám és a nyakamba ugrott.
-Nem hiszek a szememnek!Hogy megnőttél!-mondta miközben eltolt magától és végigmért aranybarna szemeivel.Az én szemeim most kékek voltak a többieken pedig napszemüveg volt.
Én még mindig nem tudtam megszólalni.Majd a bronzvörös hajú lány is odajött hozzám.
-Szia.-ölelt meg-Én Renesmee vagyok és..-mondta volna de én elhúzódtam tőle és a zavar ami bennem kavargott az arcomon is meglátszott.Egy vámpír dobogó szívvel?Ez lehetetlen!
-Mi vagy te?-kérdeztem kicsit ingerülten,mire a szintén bronzvörös hajú fiú felmordult.Én csak hátráltam és megpróbáltam nem mutatni , hogy legszívesebben itt helyben megölném a lányt.De tartóztatnom kell magam.Megfogtam Alec kezét.
-Bocsássatok meg neki-mondta Alec mosolyogva-Nem nagyon mozdult még ki Volterrából.-hazudott amiért hálás voltam.
-Semmi gond.-jött oda Carlisle-Bár ezt jobb lenne otthon megbeszélni.
-Ó a szállásunkról-lépett előre Barbara-Nekünk saját házunk lesz.-erre a kijelentésre Alice kicsit elkeseredettnek tűnt.
-Nem leszünk a terhetekre.Éppen ezért jó messze kerestünk házat.-mondta kicsit undokul Jane,mire én megböktem a könyökömmel.
-Most mi van?Ez az igazság.-mondta halál komolyan.
-Akkor se kellet volna így mondanod.-szólt rá Barb.
-Nem !Igazad van!Inkább köszönjük meg nekik , hogy megakarják keseríteni az életünket a piszkos állatvérükkel.-mondta ingerülten.
-Hagyjátok már abba!Ha így fogtok viselkedni inkább visszaküldelek titeket Volterrába.-mondtam komolyan.
-Bocsánat.-mondták egyszerre Cullenékhez fordulva.
-Ugyan semmi baj.Megértjük nehéz most nektek.-mondta édesen mosolyogva Esme.
-Most viszont jobb lenne hazamenni és kipakolni.Nem gondoljátok?-kérdezte szerelmem.
-Egyetértek.-egyeztem bele.
-Elviszünk titeket.-ajánlotta fel Alice nagylelkűen.
-Azt megköszönnénk-mondta mosolyogva Barbara.Majd elindultunk a kijárat felé.


A kocsiút körülbelül 3 óra volt.Én Alice-szel , Jane-nel és Alec-kal mentem.David és Barbara Rosalie-val és Emmet-tel.Nem tehetek róla.Nem akartam hülyének tűnni, hogy még egyszer bemutatkozzanak ezért bekapcsoltam a gondolatolvasó tehetségemet.  Alice-től már rettegek.Már tervezi a heti 5*-i vásárlásokat.Barbarával imádni fogják egymást.Ez biztos.A gondolkozásomból a kocsi megállása zökkentett ki.Megjöttünk.A kocsi egy hatalmas ház előtt parkolt le.A fele ház üvegből volt.
-Na milyen házat találtam?-tette fel Barbara büszkén a költői kérdést.
-Ez nagyon hasonlít a miénkhez.-állapította meg Renesmee.
-Na még ma kipakolunk?-kérdezte morcosan Jane.
-Azt nem tudom.-válaszolt a költői kérdésre David-De azt igen , hogy nekem minél hamarabb vadásznom kell.-mondta majd rám pillantott.Először nemértettem de aztán leesett.
-Ja... persze.-eszméltem fel
-Menjen veled valaki?-kérdezte kedvesen Carlisle.
-Majd én megyek.-mondta szerelmem.
-Biztos , hogy ez jó ötlet?-kérdezte Edward Carlisle felé fordulva.
-Alec-nak hatalmas önuralma van.Akárcsak Natalie-nak vagy Jane-nek-válaszolta Edward-nak Jasper.
-Rendben van-mondta Edward-kicsit csalódottan.Alec még adott egy puszit az arcomra majd eltűnt David-del együtt.

Amikor bementünk a házba már minden be volt rendezve.Ledöbbenve álltunk otthonunk közepén.
-Az én bűnöm-nyújtotta fel Alice a kezét-Én rendeztem be.Már előre láttam , hogy örülni fogtok neki.-mosolygott a kis kobold.Ahogy az emeletre vittük a bőröndöket megláttuk a neveinket az ajtókon.Mit ne mondjak,Alice alapos munkát végzett.Benyitottam abba a szobába amin az én és az Alec neve állt.
Egy gyönyörű vörös szoba tárult elém , egy hatalmas francia ággyal .A falon meg a Volturi címere díszelgett.Gyönyörű volt.A fürdőszobába szintén vörös és fehér csempék voltak.A falon egy hatalmas tükör volt.Az egyik sarokba pedig egy hatalmas kád volt.Mikor már kigyönyörködtem magam a szobában lévő címerben elkezdtem kipakolni.Nem túlzok.A gardróbb nagyobb volt mint a szoba.

Amikor végeztem a pakolással lementem a nappaliba.

16.fejezet

ismét komikat kérek!!rövidecske lett tudom.a helyesírási hibákért bocsi!




-Akkor induljunk.-mondtam miközben felálltam az ágyról.Kiléptem az ajtón és elkezdtünk futni a főbejárathoz.Amikor odaértünk addigra már szinte mindenki ott volt.Ekkor Stefan megszólalt.
-Futva megyünk Volterrába,gondolom ezt már mindenki tudta.Amikor odaérünk valószínű már ők is ott lesznek a város határnál.-mondta majd a hatalmas kapuk kinyíltak és mindenki futásnak eredt.Minket is beleértve.Én azzonal láthatatlan lettem amint kiléptünk.A tempó iszonyat gyors volt.Mások számára.Nekem megszokott mivel nemrég én is ilyen gyorsasággal tettem meg több száz kilómétert.És az eredmény az lett , hogy egy hét alatt ideértem.Tehát valószínű , hogy most is annyi idő múlva érünk Volterrába.

Itt állunk kb.20 km-re a kastélytól.Várunk.Várjuk , hogy a Volturi meg érkezzen.
-Natalie!Ha itt lesznek akkor ellenük kell harcolnunk.Ugye tudod?-kérdezte fejlehajtva David.
-Nem mert van egy tervem.Ha meghúzom a köpenyed szélét , átrohanunk  a Volturi elé.Csak arra figyelj ,hogy mögöttem legyél.-mondtam halál nyugodtan.
-Te nem félsz?
-Mitől félnék?-kérdeztem értetlen arcot vágva.
-Hát , hogy.... megtámadnak a sajátjaink.... mert..... ellenségnek néznek?!-kérdezte el-el csukló hangon.
-Én inkább a fivéreim reakciójától tartok amikor leesik nekik , hogy hol is voltam.-nevettem el magam.
Egyszer csak ugyanolyan csukjások termedtek előttünk mint amilyenek mi vagyunk.Mintha tükörbe néztünk volna.
Se szó se beszéd már támadtak is volna.Megrántottam David köpenyének szélét és már a Volturi előtt álltunk.Gyorsan felhuztam a fizikai pajzsom és kiterjesztettem az egész hadseregre.A katonák úgy pattantak vissza róla mintha valami trambulin lett volna ott.
-Kik vagytok?És miért segítettek nekünk?-kérdezte Alex.
-Ezt nem itt és nem most kéne megbeszélni.-mondta ridegen David.
-Egyetértek.-mondta.
-ÁRULÓK!MOCSKOS ÁRULÓK!-kiáltották a Románok.
Mi egyáltalán nem foglalkoztunk velük.Nem alacsonyodtunk le a szintükre.Még három órán keresztül próbálták áttörni a pajzsomat majd , visszavonultak.Megvártuk míg elhagyják volterrát majd a fivéreimhez fordultam.David követte a példámat.
-Tehát kik vagytok?-kérdezte kedvesen Aro.Mire mind a ketten levettük a csukjánkat.Mindenkkinek az arcán döbbenetet láttam.Ezt Alec törte volna meg és futott volna oda hozzám de Kevin megállította.
-Honnan tudjuk , hogy nincs alakváltó a Románok között?-kérdezte Kev rám tekintve.
-Kérdezzünk tőle egy olyan dolgot amit csak ő tudhat.-mondta magabiztosan Josh.
-De mit?Hisz ha kémek akkortudják rá a választ.-mondta aggodalmasan Marcus.Ezekre a dolgokra a válaszom csak egy szemforgatás volt.
-Nekem van egy erre a célra megfelelő kérdésem.-mondta Jane ridegen de reménykedve-Melyik városból hoztunk el tízévesen?Erre biztosan csak az igazi Natalie tud válaszolni.-mondta és a mondat végén elmosolyodott.
-A város neve Calgary.Kanadában van.Nagyobb városba kellet költözni ahol vannak plázák.A három boszorka miatt.-mondtam mosolyogva.
-Tudtam én , hogy téged nem lehet csak úgy lemásolni.-termedt előttem Alec mosolyogva. Majd megcsókolt.Csókja édes és szenvedélyes volt.Egyszerre csaak köhintést hallotunk, mire Alec elengedte a derekam.
-Szabad megtudnom , hogy mit kerestél te a Románoknál?-kérdezte dühösen Alex.
-Be  akartam bizonyítani nektek ,hogy nem vagyok már gyerek.Az elkövetkezőkbe eszerint fiselkedjetek velem.Mostantól én is küldetésekre akarok járni mint ti.-jelentettem ki karbatett kézzel.
-Persze, ha letelt a szobafogságod.De az nemfog egyhamar letelni.100 év és reméljük megtanulod a leckét ,  és mégegyszer nemm szöksz el itthonról.-mondta dühösen szinte már ordítva Alex.
-Hogy mi?Na látod pont erről beszélek.Nem vagyok már gyerek és nem kell követnem az utasításaidat!Mert NEM VAGY AZ APÁM!-ordítottam bátyám arcába a felháborodottságom okait .
-Ez igaz.Tudod mit?Ha ennyire el akarsz itthonról menni akkor elküldelek téged Forksba.Ott vannak Cullenék.Biztos emlékszel rájuk kiskorodból.Tudod Carlisle anya testvére.Ha ennyire mehetnéked van hát menj.-mondta már rendes hangerővel.
-Bárhova csak oda ne!Kérlek!Tudod , hogy én nem bírok állatvéren élni.És egyedül ?Mit csináljak én ott egyedül?-kérdeztem síránkozva.
-Én veled megyek!-lépett mellém szerelmem.
-És én is-lépett mellém Jane.
-Engem meg itthagynátok?-kérdezte drámaian Barbara és ő is csatlakozott hozzánk.
-Én is veled tartok.-csatlakozott David is.Amikor Barbara végigmérte Davidet azonnal elmosolyodott.
-Jó de többen nem mehettek!Így is elegen vagytok!-mondta szemforgatva Alex-Akkor irány csomagolni!-adta ki a parancsot,mire a mi kis csapatunk megindult a palota felé.Az egészbe csak annyi vígasztalt , hogy ők is ott lesznek.Velem.

-5 éves korom óta nem láttam őket!És most azt akarja , hogy hipp-hopp csatlakozzak hozzájuk?-kérdeztem immár pakolás közben-Na és az életmóduk?Egy örökké valóság lesz átszokni!
-De te ügyes leszel és átszokol egy kis időre-karolta át a derekamat hátulról Alec-És mi is.
Megfordultam és apró csókot leheltem ajkaira.
-Fiatalok jóhíreket hozok!-rontott be Barbara -Saját házunk lesz!Kikönyörögtük Jane-nel.
-Ez az egyetlen jó hír-sóhajtottam és folytattam a pakolást.
-Ja és suliba is kellesz járnunk-mondta szájhúzva.
-HOGY MI?-kiáltottam magamból kikelve.
-Bizony.-mondta mérgesen  a barátnőm.
-Most már hivatalos.Ezek ki akarnak engem nyírni!-mondtam és "ledobtam" magam az ágyra.
-Ne nagyon heverésssz mert 10 perc és indulunk-mondta nevetve Barb.
-Szuper-morogtam tovább mire Alec elkezdett nevetni,és mire Barb helyére néztem már csak a "hült helyét "találtam ott.


A repülő út nem tűnt túl hosszúnak.Amikor leszálltunk a gépről és felvettük a csomagjainkat elkezdtük Cullenéket keresni.Hát mondjuk úgy nem volt nehéz megtalálni őket.

most csak ennyi!