13.fejezet

A helyzet a következő!Elhalasztották az olvasónapló beadásának időpontját így tudtam egy rövidke fejezetet hozni nektek!Na de elég a szócséplésből itt a feji:



Amikor a boszorkányok végre bementek (apám és a testvéreim kíséretével),rögtön a lányokhoz fordultam.
-Most mit eszeltetek ki?-kérdeztem ördögien mosolyogva.
-Mondtam , majd meglátod!Ez meglepetés lesz!-mondta mosolyogva Barbara.
-Óóó , de én nem bírok addig várni.-mondtam kicsit nyávogósan.Akkor eszembe jutott a megoldás.Barbara felé fordultam és kiskutya pofát vágva térd behajlítva, kezemet államnál összekulcsolva ezt mondtam neki szempilla rebegtetve nyávogó hangon:Kérlek szépen!
De mintha meg se hallotta volna nemet mondott.Pedig ez a többieknél(főleg Alec-nál,Jane-nél,Heidi-nél de még Aro-nál is) beválik .De Barbaránál nem.Ki kell fejlesztenem egy újfajta könyörgési módszert.
Ezek után felmentem a szobámba és ledőltem egy kicsit pihenni ,és zenét hallgattam.
Már majdnem egy órája pihentem(és majdnem be is aludtam)amikor sikítás ütötte meg a fülemet.Ezt látnom kell!Kirohantam a szobámból egyenesen az étkezőbe és amint megláttam mi történt nem bírtam magamat visszafogni hangos hahotázásba kezdtem.A tálakon étel helyett csótányok hada volt, és néhány egyed rámászott a három boszorkányra.Amikor a többiek is ideértek , az ő reakciójuk is hasonló volt.A végén már nem bírtam ki , hogy ne menjek segítséget kérni.
-Félix..Dem...gyertek...étkező...bogarak...segíteni-csak ennyit bírtam kinyögni mert még mindig csak röhögtem meg röhögtem.Amikor visszaértünk a fiúk egyből elkezdték a rovar irtást , ami náluk azt jelentette , hogy eltaposták őket és kinyitották az ablakot.
Amikor már minden rovarmentes volt visszamentem a szobámba azzal a hittel , hogy ott találom Alecet.
Amikor benyitottam Alec ugyancsak bent volt és az ablak előtt állt.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva mire ő odarohant hozzám és megcsókolt-Ez jobb köszöntés volt mint az enyém-mondtam még mindig csak mosolyogva-Hol voltál?-néztem végig rajta .Abban a ruhában volt  amiben a küldetésekre szokott járni.Korom fekete ruha és egy fekete palást.
-Az most hosszú-mondta homlokát ráncolva.
-Hát, időnk mint a tenger-mondtam,majd az ágyra ültem.
-Na jó..nem fogok hazudni..-akarta mondani.
-Nem is lenne értelme-jelentettem ki értetlen arcot vágva.
-A Románok után kémkedtem-amikor ezt kimondta én olyan mérges lettem , hogy legszívesebben leordítottam volna fejét.E helyett azonban tettem a "szépet".
-Egyedül voltál?-kérdeztem halál nyugodtan.
-Igen-jött oda hozzám és leült mellém az ágyra.
-Alex küldött?
-Igen.erre a válaszra felugrottam és rögvest a trónteremhez rohantam.
-HOGY TEHETTED EZT?-ordítottam magamból kikelve-MEG IS ÖLHETTÉK VOLNA!FELFOGTAD EGYÁLTALÁN AZT , HOGY MIT TESZEL VAGY CSAK A CÉLJAID ELÉRÉSE VOLT FONTOS SZÁMODRA?!
-Natalie, kérlek !Nem beszélhetnénk ezt meg?-kérdezte fájdalmas arckifejezéssel.
-Megbeszélni?Oké , rendben!-mondtam kicsit higgadtabban-Kiküldtél EGYEDÜL egy Volturi katonát kémkedni a Románokhoz!EGYEDÜL!SOSE KÜLDÜNK KI EGYEDÜL KÉMKEDNI SENKIT MERT TÚL KOCKÁZATOS!-keltem ki újra magamból ahogy soroltam a bátyám elleni vádakat.
-De tegyük hozzá , hogy az egyik legerősebb katonánkat küldtem ki!-mondta még mindig higgadtan.
-Az lehet , hogy Alec az egyik legerősebb katona de túlerővel szemben semmit se ér az erő ha egyedül van!-mondtam újra higgadtabban.
-Igazad van.És bocsánatot kérek.-mondta bűnbánóan.
-Rendben van.Bocsánatkérés elfogadva.Én pedig az érzelemkitörésem miatt kérek bocsánatot.-mondtam immár fej lehajtva.
-Nincs miért bocsánatot kérned!Én is így reagáltam volna az adott helyzetben.-mondta mosolyogva.Miután befejezte a mondatot visszamentem a szobámba.Alec még mindig ott volt.
-Nem kellet volna elmondanom-mondta lehajtott fejjel az ablak előtt-Nem szeretem ha veszekedsz a testvéreiddel.
-Szerintem jó volt , hogy elmondtad mert legalább már ezt az ügyet is megbeszéltük-mondtam ismét ágyamra ülve-És tudod mit?Legközelebb én megyek EGYEDÜL kémkedni!-mondtam halványan mosolyogva mire Alec mellettem termet és mélyen a szemeibe nézett.
-Te sose kerülhetsz a közelükbe,nemhogy egyedül de még testőrökkel se.-mondta halál komolyan majd megcsókolt.Viszonoztam a csókot és hátradőltem az ágyon mire ő felém tornyosult.Csókunkat egy kopogás szakitotta meg mire mindketten felpattantunk és egymásmellé ültünk.
-Szabad-adtam engedélyt.

most csak ennyi!komikat kérek + és - is!