Megint új blog!!

barátnőm EllenaBells egy csodás történetet talált ki, és én segítek neki megvalósítani ezt:
itt a link:Nehéz döntés
oldalt találjátok a történet ismertetőt!:)

millió puszi:

Natalie

U.i.: remélem mindenkinek tetszik a 13. fejezet:)

13. fejezet

na itt a feji!!!tudom , hogy komiból még csak 10 gyűlt össze, de chat-ben is írtak komit!Így jött össze 12:)
de nem húzom tovább az időt!KOMIKAT MEGINT KÉREK;)
ime a fejezet:

/Alec szemszöge/

Mindenhol kerestem Natalie-t de sehol nem találtam. Amikor már harmadszor léptem be szobánkba észrevettem egy levelet kedvesem fésülködőasztalán. , aminek a tetején a nevem állt.Azonnal észrevettem , hogy ez Natalie kézírása. Kibontottam s csak ez az egy  sor állt benne:

„Apához utaztam Londonba .Egy-két hétig maradok.NE gyere utánam!

     Szerető feleséged:

                   Natalie”

  

Egyértelmű lett számomra , hogy ismét repülőút vár rám. Összeszedtem pár ruhát szóltam Alex-nek ,aki szintén nem tudta , hogy Natalie elutazott. Természetesen elengedett. Carlisle nagyon aggódott , és velem is akart jönni de Alice lebeszélte.

Mérhetetlenül haragudtam a szüleimre. Tudtam , hogy apám tényleg nem akarta megbántani őt, de azért nem ezt vártam volna tőle.

Csak remélni merem , hogy szerelmem nem csinál semmi buta,meggondolatlan dolgot.

/Natalie szemszöge/

Amikor leszállt a gép úgy döntöttem , fogok egy taxit. Azonban nagy meglepetésemre édesapám várt rám a poggyászátvételre kijelölt helynél. Gondolom nem nézhettem ki a legjobban , mert aggodalmat olvastam le az arcáról. Nem szóltam semmit , csak odaszaladtam hozzá és megöleltem. Ő szorosan zárta körém védelmező atyai karjait.  Pont mint mikor kicsi voltam és leestem az egyik fáról.

-         Mi történt?- kérdezte suttogva.

-          Majd otthon elmondom. Jó?- kérdeztem. Ő bólintott. Felvettem az egyetlen bőröndömet és indultunk is a parkolóba onnan pedig kocsival apáék házába.

-         Senki sincs itthon. Elmentek vásárolni. –szólalt meg mély tökéletes hangján mikor beléptünk a „házba”.

-         Nem kellet volna elküldened őket. –néztem rá egy erőltetett mosollyal.

-         Gyere üljünk le , és mond el mi a baj. –mutatott a kanapéra.

-         Igazából két dolog is van. Az egyik …hát remélem te örülni fogsz neki…a másik inkább félelmetesen meglepő és nem túl jó. – húztam el a számat. Bólintott. -  Nos akkor azt hiszem kezdem a számomra jó hírrel. Apu…babát várok.- hadartam el gyorsan egy kis mosoly kíséretében. Először azt láttam , hogy nagyon meglepődik de aztán egy hatalmas mosoly ült ki márványarcára.

-         De hisz ez fantasztikus! Viszont akkor mi a baj? Alec nem örült neki? Esküszöm kitekerem a nyakát annak a….

-         Nem , nem nem! Alec is nagyon örült neki!El sem tudom mondani mennyire. Viszont a szülei , vagyis pontosabban az apja azzal reagálta le , hogy még túl fiatal vagyok a gyermekvállaláshoz. Az öröm apró fikarcnyi jelét nem vettem észre egyikkőjükön sem.

-         Várj! Hogy-hogy a szülei ? –nézett rám összezavarodottan.

-         Alec szülei élnek. A Románoknál szolgáltak de amikor megtudták , hogy a gyerekeik a Volturi tagjai megszöktek onnan. A többi nem fontos.

-         Lehet , hogy csak túl hirtelen volt nekik a hír. Hisz egyben lettek ismét szülők és rögtön nagyszülők is. – nyugtatott édesapám. Ismét átöleltem.

-         Köszönöm. Ha megengeded én most felmegyek a szobámba és lepihenek egy kicsit. A baba leszívja minden energiámat.

-         Persze menj csak.-mosolygott rám – Ha kérsz valamit csak szólj.

/Alec szemszöge/

Ahogy leszállt a gép , rögtön indultam Logen házához. Futva mentem mert így gyorsabb.

Pár másodperccel azután , hogy kopogtam az ajtón , Lora nyitotta ki.

-Ó szia Alec! Számítottunk a társaságodra!- mosolygott kedvesen – Gyere be!

-Köszönöm. Jó napot Margaret! Nora! – köszöntem az összes szobába lévő embernek.

- Szia Alec! Logen azt üzeni Natalie alszik. Ő vadászni ment de már nemsokára itthon lesz.

Addig szeretnék veled beszélni. – nézett rám komolyan – De csak veled . –Nézett hallgatóságunkra.

-         Rendben akkor talán menjünk a konyhába. – javasoltam.

-         Igazad van . –értett  egyet velem s elindult a konyha felé. Én követtem. Amikor a helyiségbe ért felém fordult – Tudom nagyon kényes téma ez nektek de nem tudjátok mi van Alishá-val? – a név hallatán borzasztó dühös lettem . De próbáltam higgadt maradni. – Tudod ő még akkor is a lányom .Akár mit is tesz. És tudom , hogy nem helyén való de aggódom érte.

-         Megértem. Igazából nem láttuk Volterra környékén sem. Azt jelentették volna a katonák. Még valamit szeretnél? –kérdeztem kicsit sürgetve a téma elhagyását.

-         Meg természetesen gratulálni szeretnék a babához.- mondta mosolyogva , majd megölelt.

-         Jó reggelt Nati! Hogy vagy?- hallottam meg a nappaliból Nora hangját.

-         Jól, fáradtan , és egy kicsit éhes is vagyok. Mármint szomjas.- hallottam meg szerelmem angyali hangját.

-         A frigóban találsz pár tasak nullásat. Apu hozott neked amíg aludtál. – tájékoztatta Natalie-t Lora.

-         Köszi hugicám! – úgy hallottam , hogy kedvesem mosolyogva ölelte meg fogadott testvérét. Majd elindult felénk . A lányok elkezdtek kuncogni.

-         Ti meg min nevettek?- fordult vissza .

-         Semmi , semmi !Majd meglátod!– mondta nevetve Nora.

-         Okéé.

/Natalie szemszöge/

Amint beléptem a konyhába megláttam Alec-et. Egy fekete bőrdzsekiben egy fekete nadrágba és egy fehér pólóban volt, valamint egy átlagos edzőcipőben.

-         Mondtam , hogy ne gyere utánam. Mármint írtam . De mindegy mert ugyan az a lényeg. - mondtam  unottan és kikerültem , hogy a hűtőhöz  jussak. Kivettem belőle egy tasak vért vettem egy bögrét , és beletöltöttem a tasak tartalmát.

-         Most mi a baj? – kérdezte fájdalmas arcot vágva.

-         Még kérdezed? – förmedtem rá.

-         Oké akkor én most megyek.- osont ki Margaret.

-         Nem én tehetek róla. Nem én szabályozom a szüleim véleményét azt meg pláne nem , hogy mit mondanak ki. - vágott vissza ugyanolyan hévvel akárcsak én.

-         Igen de talán elmondani se kellet volna nekik nem gondolod?-na jó ennek a mondatomnak semmi értelme nem volt. De olyan dühös lettem , hogy már nem tudtam mit kitalálni.

-         Persze sokkal jobb lett volna , hogyha ők veszik észre!Ez a legnagyobb ostobaság amit tőled valaha is hallottam! – kiabált rám még hangosabban.

-         Egyáltalán minek jöttél ide? Direkt csinálod mindig az ellenkezőjét annak amit mondok?Remélem rohadt jól szórakozol! – ordítottam ugyanolyan hangerővel mint ő.

-         Tudod mit , ha ennyire zavar , hogy itt vagyok azonnal elmegyek!- válaszolt még mindig kiabálva.

-         Jó!

-         Jó!

-         Akkor menj már!- ordítottam rá még utoljára  mert utána már el is tűnt, az étvágyammal együtt, így a tele poharat otthagyva trappoltam végig a nappalin. Közbe apa is hazajött.

-         Szia kicsim! Felébredtél?- kérdezte kedvesen.

-         Bár ne tettem volna!- morogtam az orrom alatt , de tudtam , hogy meghallja. Felrohantam a lépcsőn be a szobába és becsaptam magam mögött az ajtót.

Amint lefeküdtem az ágyra rögtön megbántam amit Alec-nek mondtam. Sírni kezdtem .

/Alec szemszöge/

Természetesen nem mentem el ,csupán egy kiló méterre a háztól. Úgy furdal a lelkiismeret , hogy kiabáltam Natalie-val. Még sose veszekedtünk. És ő még sose volt ennyire lobbanékony , és ….jó leesett , hogy miért van hangulatingadozása. Természetesen a terhesség miatt. Tehát erre számíthatok az elkövetkezendő…nem tudni meddig tart a terhessége de ilyen lesz  végig. Hangulat ingadozó. De én szeretem úgy ahogy van . És most  azonnal visszamegyek , és bocsánatot kérek tőle. Hisz ez nem az ő hibája.

Amikor visszaértem aludt . Azonban ahogy felém fordult , láttam , hogy kipirosodott  a szeme . Sírt . Egy buta  vita miatt. Mellé feküdtem , de nem volt a legjobb ötlet mert felébredt.

- Sajnálom! - suttogta.

- Nem a te hibád!- ellenkeztem vele .

- De, én mondtam azt a sok hülyeséget. – kezdett megint vitatkozni.

      -  Kicsim , nyugi!- simogattam hátát .

      - Jó oké!- fújta ki a levegőt. Kopogtak .

      - Alec!- dugta be fejét Nora – Ja , nem tudtam  , hogy felébredtél .- lépett be a szobába -  Titeket keresnek.

   - Jó megyünk ! – mászott le az ágyról Natalie . Én  is felálltam , s kézen fogva mentünk le a nappaliba. Amint a lépcsőnél jártunk , megéreztem szüleim illatát . Szerintem Natalie is , mert rögtön megállt,majd elengedte a kezem és hátrálni kezdett. .

  - Gyere!Nem lesz semmi baj! –nyújtottam felé a kezemet . Ő megint megfogta de csak lassan.

Édesanyám ahogy meglátta , Natalie-t azon pillanatban a nyakába ugrott.

-         Annyira sajnálom !- suttogta szomorúan.

-         Én is !- jött oda apám is – Nagyon rosszul reagáltam. El sem tudom mondani mennyire sajnálom.

-         Semmi baj . Én reagáltam túl. - nézett rá mosolyogva. Apámon  láttam , hogy ellenkezni akar ,de mikor meglátta , hogy megrázom a fejem , letett erről.

-         Akkor hazamegyünk?- kérdezte mosolyogva anya.

-         Kicsim?- néztem Natalie-ra.

-         Igen , menjünk. - bólintott mosolyogva szerelmem,majd apámat is megölelte.

komikat!!!!

új blog!!

na drágáim , megnyitottam a blogot!!
itt a link:Örök Barátság


millió puszi:

Natalie

Közérdekű közlemény!XD

nos ez nem friss , bár már kész van , de nincsenek meg a komik!
de nm ezért írok most nektek , hanem azért mert úgy döntöttem , hogy a the dark princess - parto-t VÉGLEG bezárom!nincs rá ötletem nem tudok rá mit írni...stb.
VISZONT!!
helyette nyitok egy (a többitől totál független) blogot.Annyi lesz a többivel a közös , hogy ebben is a Volturi "játsza" a főszerepet.A blog hivatalosan csak akkor lesz nyitva , ha végzek az első fejezetével!annyit tudnotok kell , hogy az alapsztorit megálmodtamXD és akkor itt egy kis ízelítő a töriből kérlek ÍRJÁTOK MEG A VÉLEMÉNYETEKET EGY KOMIBAN!:

Hosszú élet. Ez minden ember álma. Azonban ez a kívánság rögtön megváltozik ha minden szeretted elhalálozik mellőled. Mert te csak magadra gondoltál. Ez az egy hiba az egész örökké valóságig üldözni fog.

Bár próbálok felejteni de ez lehetetlen. Teljes a káosz. Csupán egy ember maradt életben az előző életemből . Aki vállalta , hogy olyanná válik , mint én , hogy ne legyek egyedül. Azt mondjátok ez önzőség volt részemről? Tudnotok kell , hogy az ő családtagjai sem éltek már akkor mikor  átváltozott. A legeslegjobb barátnőm . Ő mindenben kiáll mellettem , akármekkora hülyeség is legyen . És elvisel egészen 317 éve . Ami azért figyelemre méltó és igen tisztelendő.

Most is épp vele vagyok. Új lakóhely után kutatunk . Ó még a nevemet sem tudjátok! Sara vagyok . És a minden lében kanál legjobb barátnőm akiről az előbb meséltem , ő Sofia.

-         Meddig futunk még? – állt meg Sofi – Keressünk egy hotelt és kész! Úgyse maradunk sokáig itt.

-         Sofi!Ha nem vetted volna süt a nap! Nem vagyok hülye kisétálni az emberek közzé . Azt hittem  legalább ennyi eszed neked is van.

-         Ez gonosz volt!- háborodott fel.

-         Bocsi csak…. ..á nem is tudom mi van ma velem.

-         Semmi baj!- ölelt meg- Éhes vagyok!

-         Esküszöm komolyan olyan vagy mint egy gyerek! – toltam el magamtól –Arrafele van egykét őz. - amint kimondtam , hogy őz az arcára undor üt ki.

-         Jó akkor kibírom estéig. - pufogott.

-         Várj ! Érzek valamit .- szagoltam a levegőbe.

-         Én is ! Éhséget! Kaparást a torkomban !

-         Nem azt… ez más!

-         Ne gyere megint az őzekkel!

-         Sss….. ...hallgasd!- úgy hallottam mintha valahova beáramlana a levegő.

-         Igen most már én is hallom!

-         Menjünk nézzük meg! –javasoltam.

-         Egyetértek ! – bólintott cinkos mosollyal barátnőm.

Néhány perc múlva egy hatalmas házal álltunk szemben.

-         Menjünk be! – ajánlottam fel.

A  ház belülről a barokk kort idézte . Mindenhol márvány csempe , és a nappali felett egy hatalmas kristály csillár , egy hófehér kanapé és egy plazma tv volt. Egyre biztosabb voltam benne , hogy nem emberek laknak itt . S amikor megláttuk , hogy a hűtő üres , akárcsak a szekrények ,már biztosak voltunk benne . Itt vámpírok laknak. Ahogy felmentünk az emeleti szobába észrevettük , hogy csupán két szoba van berendezve. Mind a kettő szobába férfi ruhák voltak. Épp azon gondolkodtunk , hogy minek nekik ágy amikor beszélgetést hallottunk lentről.....

tudom kis gonosz vagyokXP

puszi:

Natalie

12.fejezet

itt a friss !kérem a 12 komit!!!

/Alec szemszöge/

- Fiam!- csillant fel apám szeme ahogy meglátott. Anya azonnal megölelt.

- Kicsikém!Ha tudnád mennyi ideje keresünk már titeket!- sírt könnyek nélkül. Jane és Annah is csak most eszméltek fel , s  jöttek  oda hozzánk. Szerelmem és testvérei, értetlenül és kicsit kételkedve nézték őket. Én nem tudtam mit is gondoljak .Bár nagyon el akarom hinni , hogy ők azok ,de ez már tényleg túl szép lenne ahhoz hogy igaz legyen. Edward-ra néztem aki egy aprót bólintott,jelezve , hogy bízhatok bennük. Apa közben magához ölelte a hugaimat .Majd anya is megölelte őket.

A hugaim egy percig sem kételkedtek bennük. Demetri , Felix és Alex közelebb jöttek hozzánk , míg Josh ,Kevin és a Cullenek védően vették körül Natalie-t.

- Azt hittük meghaltatok. - jelentettem ki csöndesen.

- Mi is azt hittük , hogy ti meghaltatok , de aztán amikor  de amikor a Románok meg a Volturi összecsapott azon a réten úgy két évvel ezelőtt  , akkor láttunk titeket , de aztán két áruló átállt hozzátok , és az egyik „felhúzta” azt a furcsa pajzsot , mi inkább nem támadtunk , hanem visszamentünk a kastélyba tervezni , hogy hogyan tudnánk találkozni veletek anélkül , hogy meg ne öljenek a váratok őrei. - magyarázta anya.

/Natalie szemszöge/

-          Mennünk kéne!- suttogta a fülembe Kevin- Azt ígértük  Aro-nak , hogy hamar hazaviszünk titeket. Nagyon félt hogy valami komolyabb bajod van.

-          Ők is velünk jöhetnek?- kérdeztem ugyanolyan halkan , hogy még az érintett személyek se halják.

-          Bízol bennük?

-          Ha Alec bízik bennük és Edward is akkor hiszek nekik. Én is minél hamarabb haza szeretnék menni. Érzem ahogy gyengülök és fáradok. - emeltem kezemet homlokomhoz.

-          Mi is szeretnénk veletek menni. Mert gondolom Carlisle is megy , akkor mi is megyünk. – mosolygott Rosalie.

-          És minket sem hagyhattok itt! - jelentette ki Alice.

-          Én pedig a férjemmel tartanék ha lehet. -  mosolygott kedvesen Esme.

-          Természetesen jöhettek. - mondta halkan Josh.

-          Akkor mi megyünk pakolni!- állt fel  Alice és magával húzta Jaspert is.

-          Mi maradnánk ha nem baj. Nem akarom Nessie-t elválasztani Jake-től , mert előbb utóbb visszaszökik. - mosolygott  Bella.

-          Persze maradjatok. -  bólogatott Rosalie – Nehogy aztán az a kutya utánunk jöjjön.-állt fel s  felment a lépcsőn. Azonban Emmett nem követte. Ránéztem mire ezt mondta:

-          Nem szereti ha segítek pakolni , mert mindig az ágyban kötünk ki.- mosolygott kajánul. - Amúgy  is van még egy elmaradt Szkander partink Felix-szel.

Eddig nem figyeltem Alex és Alec szüleinek a beszélgetését. De erre a mondatra felkaptam a fejemet:

-          Mit gondoltok ? Csatlakozhatnak?- nézett rám Josh-ra és Kevin-re. Egymásra néztünk majd bólintottunk .- Nos akkor isten hozott a Volturi-ban. Azonban most jobb lenne hazaindulni.  Akkor ha jól értettem Carlisle velünk tartasz.

-          Igen. - bólintott a férfi.

-          És még néhány  családtagja. – tette hozzá Josh.

-          Nos helyünk az van bőven. És előre is köszönjük a segítséget. - nézett rá hálásan fivérem.

-          Semmiség.

-          Mivel jöttetek?- szegeztem Kevin-nek a kérdést.

-          Magánrepülővel. Mivel mással?! –tette fel a költői kérdést.

Bevallom kicsit …na jó nagyon féltem ,hogy mit fognak hozzám szólni kedvesem szülei. Egyre fáradtabb voltam .A szemeim folyton le akartak csukódni.

Amikor kiértünk a reptérre  mondtam Alec-nak , hogy menjen csak azzal a repülővel , amivel a szülei is mennek , mert én úgyis elalszom. Kicsit nyoszogtatni kellet de aztán beleegyezett. Gondoltam így meg tudják beszélni az elmúlt évszázadok dolgait.

Majdnem az egész repülőutat átaludtam.

     Amikor felébredtem  észrevettem , hogy már sötét van és csak a lámpák égnek. Az        utastérben volt Demetri ,Josh ,Carlisle ,Esme,Rosalie , Alice és Jasper. Tehát akkor Emmett  és Felix a pilóták.

-          Jó reggelt .Vagyis inkább jó estét. – szólalt meg mosolyogva Carlisle a mellettem lévő ülésből.

-          Jó estét!- mosolyogtam .

-          Hogy érzed magad?

-          Jól , csak kicsit hányingerem van , de az lehet a repüléstől is. Alec-ék már hazaértek?

-          Nem ,ők majd pár órával utánunk fognak megérkezni , mert fél úton vissza kellett fordulniuk. Alice valamilyen bőröndjét otthon hagyta. – forgatta meg a szemét mosolyogva.

-          Mennyi idő van még az utazásból?

-          Még úgy 45 perc!- hallottam meg Emmett és Felix hangját a repülő elejéből.

-          Akkor már nem alszom vissza.

A palotába érve rögtön a szobámba mentem ,  befeküdtem az ágyba és azonnal elaludtam. Újra. Azonban amikor kinyitódott majd pár másodperccel később becsukódott a szoba ajtaja felébredtem , bár tudtam ki jött be.

- Bocsáss meg , hogy felébresztettelek. – jött oda hozzám , s mellém feküdt.

-Á már épp ideje volt felkelnem. - mosolyogtam rá fáradtan.

- Annyira boldog vagyok. - simogatta meg a hasamat- Szerintem kislány lesz ,és olyan lesz mint te. Hatalmas kék szemek , hosszú szempillák fekete haj.

- Szerintem pedig fiú , és olyan mint te . Fekete szemek barna haj és egy lány se tud majd neki ellenállni. Ki kéne találni , hogy mi legyen a neve ha fiú lesz vagy ha lány . Ha fiú akkor szeretném ha  Matthew-nak hívnánk.

- Ha pedig lány akkor mondjuk….Cassandra?

-  Ez tényleg gyönyörű név. –lelkesedtem - Tehát vagy Matt vagy Cassie.

- Miért vagy feszült? – kérdezte aggódva.

- Hogy jön ez ide?- néztem rá értetlenül.

-  A szüleim miatt vagy feszült?

- Jó igen , egy kicsit….na jó nagyon. Félek  , hogy mit fognak hozzám szólni. Jó már láttak meg minden de …jaj érted nem?

- Igen értem .- nevetett.

- Ez nem vicces!- ütöttem meg egy kicsit a mellkasát.

- Bocsáss meg!- nézett rám azzal az őritő kölyök kutyus szemekkel.

- Na jó talán...ha többet nem nevetsz ki.

- Soha többet. - mosolygott s megcsókolt.

- Már reggel van? –kérdeztem hírtelen.

- Már dél is elmúlt. - válaszolt nevetve Alec.

- Akkor megyek , letusolok aztán megkeresem Aro-ékat. Na meg persze Keirát ,Barbará-t és Heidi-t is.Bár van egy olyan érzésem , hogy Alice nem tudta nem elmondani nekik. Te a szüleidnek elmondtad , hogy apa leszel? - néztem vissza rá a fürdőszoba ajtóból kezemben a kiválasztott ruhákkal amiket tusolás után veszek fel.

- Nem , csak azok tudják akik Forks-ban voltak. Gondoltam majd együtt mondjuk el. - mosolygott.

- Oké .Akkor mielőtt bejelentenénk legalább mutass be nekik. - mosolyogtam vissza , majd bezártam magam mögött az ajtót.

Gyorsan letusoltam felöltöztem , és kereső „útra” indultam. Nem  kellet sokáig keresnem barátnőimet. Keira szobájában volt mindenki: Alice , Rose , Rosalie , Barbara .

  -  Natalie!- rohamoztak meg mikor megláttak. Most nem voltak olyan erősek , így nem estem    hátra.

- Gratulálok nektek! Istenem annyira várom már , hogy babázhassunk! – tapsikolt Rose.

- Én is!Majd jól elkényeztetjük! – mosolygott össze Barbara Keirá-val.

- És a neveket kitaláltátok már?- kérdezte Heidi.

- Ha fiú lesz , és szerintem fiú lesz akkor Matthew ,és ha lány lesz,mert Alec szerint lány lesz akkor Cassandra. Tehát Cassie vagy Matt.

- Azt is hallottuk , hogy Alec most fog bemutatni a szüleinek. Jane és Annah elmesélt mindent. Izgulsz?- kérdezte Rose.

- Nagyon!Hiszen még csak most fognak megismerni és máris babát várok a fiuktól. És mi lesz akkor ha nem tetszek majd nekik? És ..és …..- pánikoltam be.

- Nyugi, hé nem izgathatod fel magad hisz az árt a babának. - nyugtatott meg Rosalie.

- Oké…oké. Alice olyan csendben vagy. –néztem az ágyon ülő és rajzoló Alice-re.

- Teljes gőzzel tervezem a babaszobát! Esme is tervezi és majd ketten kihozzuk a megfelelő bébiszobát. A színeket még nem tervezzük  mert nem tudjuk ,hogy fiú lesz vagy lány. Tehát csak a születése után fogunk festeni addig veletek fog aludni a pici. Persze ha nem baj.

- Nem dehogy baj!Köszönöm nektek , hogy itt vagytok nekem!

- Nagyölelés! Mindenki ide! –utasított Rose.

- Na mennem kell. Már Aro-éknak is elmondtátok?- kérdeztem még mielőtt kiléptem volna az ajtón.

- Bizony!Már csak apukádék nem tudják ,meg Alec szülei. - válaszolt rajzfüzetéből fel se nézve Alice.

- Akkor apáékat majd felhívom. Most ezen szeretnék túlesni. Kívánjatok szerencsét.

- Sok szerencsét!- mondták egyszerre.

A Keleti szárnyba mentem , mert ott vannak a vendégszobák. Út közben találkoztam Annah –val így ő mutatta meg , hogy hol vannak a szülei. Még mielőtt benyitottam vettem egy mély levegőt majd lassan kifújtam.

-          Jó reggelt!- köszöntem mikor beléptem. Alec édesanyja gyönyörű nő volt. Alec tőle örökölte a barna haját és az emberkorában lévő fekete szemét. A jóképűségét pedig az édesapjától,akinek szőke haja volt. Tehát Jane és Annah tőle örökölte  a hajszínét.

-          Anya ,apa , ő itt a feleségem Natalie. - ölelte át a derekamat.

-          Nagyon örülök kedvesem ,  Sophia vagyok. - rázott kezet velem- Ő pedig a férjem Samuel.

-          Nagyon örülök. - csókolt kezet mosolyogva.

-          Részemről az öröm. - bólintottam.

-          És …nos… van még valami amit el akarunk mondani. Natalie babát vár. - úgy láttam , hogy kedvesem szüleit „kicsit” sokkolta a hír.

-          Gyerekek nem korai még ez egy kicsit. - szólalt meg először Samuel

-          Apa több mint 200 éves vagyok.

-          Fiam nem rád gondoltam . Azt  mondtad , hogy Natalie fél vámpír és még csak 19 éves.  De tényleg ne vegyétek bántásnak.

-          Nos ha nem bánjátok még fel kell hívnom az apámat. Mert ő még nem tudja. Meg még Aro-ékat is fel keresem. Úgyhogy mennem kell. Sziasztok.

Annyira sírni akartam. De nem szabad. Miközben a szobám felé mentem megpróbáltam visszatartani a könnyeimet.

Amikor a szobámba értem rögtön elővettem a bőröndömet de mielőtt pakoltam volna először telefonáltam.

- Halló?!- szólalt meg a vonal másik végén apa hangja.

- Szia apa én vagyok az Natalie!

- Szia kicsim!Mit szeretnél?

- Lenne egy fontos dolog amit el szeretnék elmondani de jobb lenne ha személyesen mondanám el. Tehát nem lenne baj ha pár napig nálatok lennék?- kérdeztem szipogva.

- Nem, dehogy!Alec is jön?

- Talán az érkezésem után pár nappal. De akkor most le teszem és megyek pakolni. Szia. - köszöntem  gyorsan és kinyomtam.

Amilyen gyorsan tudtam úgy dobáltam a bőröndbe a ruhákat. Majd össze cipzároztam , írtam egy levelet Alec-nek. Láthatatlan lettem , hogy senki ne tartson fel és kimentem a szobából egyenesen ki a reptérre.

 KOMIHATÁR!!!

Hmm..

úgy látom nem nagyon akartok komikat írni az előző fejihez.Talán majd a következőhöz, így most teszek egy nagy engedményt:oké most csak 6 komi érkezett felrakom a mai nap folyamán a frisst , de ehhez most már tényleg kérem a 12 komit!!


millió puszi:


Natalie

11.fejezet

ÉS IGENitt a friss!elnézést , hogy ennyit kellet rá várni!de most elég a szóból! jó olvasást!:D

/Natalie szemszöge/



-Kedvesem ébresztő!Mindjárt leszállunk!-simogatta arcomat Alec.
-Oké.-ültem fel az ülésembe-Na akkor hol is vagyunk?-néztem ki az ablakon.Ahogy lenéztem.Apró szigeteket láttam.A nap már felkelt , és hát elég melegnek néztem az éghajlatot.Felhő se volt túl sok.És az is valószínű , hogy ilyen hosszú repülő út után nem vagyunk Európa közelébe.
-A Bahama szigetek?-néztem mosolyogva  a kedves férjemre.Huh az én férjem .Ezt könnyű lesz megszokni.
-Valóbban Kubában fogunk leszállni de nem ott fogunk megszállni.-mosolygott gonoszan.
-Ó mond meg légyszí!-néztem rá kölyökkutyus szemekkel.
-Nem.Most ellen kell állnom a kölyökkutyapofinak.-nézett rám komolyabban.
Én pedig durcásan ültem vissza és kapcsoltam be az övemet , mert az előbb jelentették be , hogy pár másodperc múlva leszállunk.
-Aranyos vagy amikor mérgelődsz.-mondta Alec s egy puszit adott az arcomra.
-De amikor te titkolózol nem vagy aranyos.-néztem rá még mindig durcás arccal.


Amikor leszálltunk a repülőgépről egy taxival a kikötőbe mentünk.Ott egy nagyobb fekete motorcsónak várt ránk.Na most már tényleg tudni akarom , hogy hova megyünk.Alec berakta a bőröndjeinket a "fedélzetre" ,majd én is elfoglaltam a  helyemet az Alec melletti ülésen.
Ő volt a "sofőr". 

Minden egyes szigetnél ami mellet elmentünk megkérdeztem , hogy "Ez az?".
Majd mikor végre megérkeztünk a szavam is elállt.Egy kisebb sziget volt , partján egy házzal,melynek majdnem minden fala üveg volt.
-Na, tetszik?-kérdezte Alec miközben már a parton sétáltunk a ház felé.
-De még mennyire!-ugrottam a nyakába.
-Igazából ezt A szigetet Aro-tól kaptuk nászajándékba.Cullen-éktől vette az ötletet , de jó ötlet volt.A házat rám bízta , mert én ismerlek olyan jól téged.-mosolygott-Egy pillanat beviszem a csomagokat.-mondta s vámpírgyorsasággal bevitte a bőröndöket majd az ölébe kapott.
-Hé tudok a saját lábamon menni.-nevettem el magam.
-De én  babonás vagyok.-suttogta fülembe.És ekkor jutott eszembe a küszöb história.
A ház belülről is gyönyörű volt.Volt benne két hálószoba , két fürdőszoba , és egy konyha.
-Mindjárt jövök,csak átöltözöm.-mondtam mikor már a hálószobánkba voltam .Alec elmosolyodott.Már előre tudtam , hogy Heidi és Alice milyen fehérneműket pakoltak be. Bellá-tól hallottam egyet s mást.Hogy készüljek fel a legrosszabbra.Bár azt azért el kell mondanom , hogy Bella és én köztem azért vannak stílusi különbségek.Ő nem olyan lány aki felvenne egy combközépig érő ruhát , de én szívesen hordom , főleg kikapcsolódni , buliba menni vagy hasonlók.Az is igaz , hogy Bella és köztem lényeges különbség , hogy ő már anya , s bár ezt kevesen tudják ott ahol laknak de azért nem öltözik kihívóan.Na jó persze én sem szeretem az olyan darabokat amik alig takarnak.
Ekkor kezembe akadt egy elegáns fehér selyem anyagú csipkével díszített fehérnemű , rajta egy felirattal:"Nászéjszakára!puszi Alice és Heidi! U.i.:NE ÖLJ MEG MINKET!!"
Na jó akkor ez lesz .Villámgyorsan letusoltam , és felvettem a fehérneműt,valamint egy fehér rövid selyemköntöst,aztán kimentem.Alec az ablaknál állt  és nézte a csodás tájat.Mögé lopóztam , aztán átöleltem a nyakát , lábujjhegyen állva.Mert máshogy nem igazán értem el.Ő megfordult, s szenvedélyesen megcsókolt,s közben kikötötte a köntösöm szalagját , majd óvatosan letolta vállaimról a pihekönnyű anyagot.
-Gyönyörű vagy.-szakította meg a csókot.Egy pillantara elengedtem ölelésemből , hogy a köntös a fa padlóra eshessen.Kedvesem karjaiba kapott , majd óvatosan az ágyra tett.Most nem a vadság volt rajtunk úrrá hanem a szenvedély .Egyenként gomboltam ki minden gombot szerelmem ingén , majd a földre löktem a köntösöm mellé. A nadrágjával kicsit meggyűlt a bajom de végül az is lekerült róla.Óvatosan emelte meg a hátamat , hogy kikapcsolja a melltartómat , majd az is a földön landolt.Alec a nyakamat hitette apró csókokkal,majd egyre lejjebb haladt.Melleimet nyelvével kényeztette ,majd lejjebb vándorolt ajkaival.Most átfordítottam magunkat , hogy ő legyen alul.Szintén a nyakát kezdtem csókolni , majd lejjebb haladtam .Körmeimmel cirógattam a hasát ,miközben ismét a száját csókoltam.Megint én kerültem alulra.Mindkettőnkön csak egy alsó ruhadarab volt , s mikor már ezektől is megszabadultunk egyesítettük testeinket.Alecelőször lassan kezdtett mozogni majd egyre gyorsított.
Majd együtt léptük át a gyönyör kapuját.
Alec szorosan ölelt magához , mintha azt hinné , hogy bármelyik pillanatban eltűnnék.Felhúztam magunkra a takarót.
-Köszönöm , hogy vagy nekem!-nézett mélyen a szemeimbe-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-suttogtam.
Megpróbáltam nem elaludni de az ellenállásom ellenére mégis elnyomott az álom.

Másnap reggel  , Alec Reggelit csinált nekem .Rántottát , és egy pohár vért valamint tejet hozott.
-Nem tudtam melyiket innád így mind kettőből  hoztam.-mosolygott a tálcával a kezében.Amikor felültem csak akkor vettem észre , hogy Alec inge rajtam van.
-Köszönöm!-vettem el tőle a reggelit-Te már ittál?-böktem a vért tartalmazó pohár felé.
-Igen.Jó nagy készlet van a kamrában.-mosolygott.
-Nem tudok választani úgyhogy mind a kettőt megiszom.
A rántotta isteni finom volt.Nagyon aranyos volt tőle , hogy az emberi ételre is gondolt.a vér és a tej is finom volt.
-Na és ma mit csinálunk?-érdeklődtem, öltözködés közben.
-Mondjuk "búvárkodhatnánk".Gyönyörű korallzátony szegélyezi a part déli részét.
-Az nagyszerű lenne!-ugrottam a nyakába.


/2 hét múlva/




Olyan boldog vagyok!A világ legédesebb férfija a férjem!Mindent megtesz , hogy boldog legyek.S én is próbálom viszonozni azt a jóságot amit tőle kapok.Az otthoniakkal többször is beszéltünk már telefonon.Aztán úgy pár napja Alice telefonált , hogy ha bármi van azonnal menjünk haza.És először őket keressük fel.Nem értettem a célzást egészen a mai napig.Reggel mikor felébredtem és lementem a konyhába egy kis vízért , borzasztó fájdalom nyilallt a hasamba.Alec ijedten rohant oda hozzám.
-Mi történt?-kérdezte kétségbeesetten.Azonban ezek után a fájdalom elmúlt.
-Kicsim jól vagy?-simogatta a hátamat Alec.
-Most már jobban.
-Akkor elkezdek pakolni.-jelentette ki miközben felsegített.
-Mi ?Miért?-értetlenkedtem.
-Azért amit Alice mondott neked.Felhívom Demetri-éket , és Carlisle-ékat is.-tett le az ágyra.
 -Jó de akkor had segítsek pakolni.-igazából egy kicsit én is megrémültem.Ilyen még sose fordult elő velem.




/Forks-ban/




Carlisle rögtön felvitt az otthoni "rendelőjébe" , hogy megvizsgáljon.
-Nos?Mi bajom van?-kérdeztem a vizsgálatok végén.
-Igazából ez nem annyira baj.Natalie te 4 hónapos terhes vagy.-jelentette ki mosolyogva.Még a szám is tátva maradt.
-De..de hát semmien terhes jelek nem is mutatkoztak rajtam.Mármint olyanok mint anyánál.Nem voltam kívánós nem híztam meg.-magyaráztam remegő ajkakkal.
-Lehet , hogy  nem ugyanolyan lesz a terhességed mint édesanyádnak.Sőt mivel te , bár mindkét szülőd vámpír, édesanyád adottsága miatt mind a négyen félvérek vagytok.Így teljesen természetes dolog ha nem egyezik meg a terhességed az Emily-ével.Ami legnagyobb eltérést észrevettem , hogy az últrahangon a babád valamennyire látszik.Azonban nem hiszem , hogy a nemét megtudnánk majd állapítani.Tudom , hogy most hirtelen zúdult rád minden , de ez egy nagyszerű dolog.És biztos vagyok benne , hogy Alec is nagyon fog örülni.-biztatott-Na gyere mondjuk el a jó hírt.
Amikor lementünk minden szem ránk szegeződött.Rögtön odarohantam Alec-hez és mellkasához szorítottam az arcomat.Még mindig rémisztő volt a hír.Örültem de féltem is.
-Na mi történt?Nagyon beteg vagy?-kérdezte aggódva miközben az egyik kezével felemelte az államat , hogy a szemébe nézzek.
-Alec....én...babát várok.-mosolyogtam rá halványan.Most már kezdtem felfogni ,hogy anya leszek és örültem is neki,csak attól féltem , hogy mi lesz ha Alec nem örül majd neki.De gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat.
-De hisz ez csodálatos!-mosolygott rám felkapott és megpörgetett a levegőben.A bátyáim is mind gratuláltak és mind nagyon örültek a hírnek.Felix-től is kaptam egy pörgetést és Emettől is.Jane és Anna máris a neveket kezték vállogatni , Alice és Heidi pedig már menni akartak vásárolni.Én Alec-kel ültem és mondtam neki el azt amit Carlisle mondott odafent.Bella ,Edward és Renesmee  is érdeklődve figyelt minket.
Alec azon lepődött meg , hogy már 4 hónapos terhes vagyok és eddig semmi "tünet" nem jelentkezett.De felhőtlenül boldog volt , láttam a szemében.



/Alec szemszöge/



Úgy örültem.Annyira szerettem ezért Natalie-t .Természetesen nem csak ezért.A szerelmünk virága.Egyre csak az érdekelt , hogy valyon miben fog rám és miben fog kedvesemre hasonlítani.Na meg persze , hogy fiú lesz e vagy lány.Nekem teljesen mindegy , de azért szeretném tudni.
Kopogtak.Edward felállt , hogy ajtót nyisson , én közbe még mindig Natalie-ra figyeltem.
-Alec , Jane , Annah!Titeket keresnek!-szólt Edward.Mivel láttam , hogy a hugaim nagyon belemélyültek a szervezésbe én álltam fel.De mikor megláttam azt a két személyt aki az ajtóban állt egyszerűen nem hittem a szememnek!