itt a fejezet!!(bocsánat nem találtam jobb képet:S)Egy kicsit hamarabb teszem fel hogy örüljetek:)
/Cassie szemszöge/
-Na mit mondott?-kíváncsiskodtam már a kocsiban hazafelé tartva.
-Holnap vele ebédelek.-mosolygott.
-És , hogy fogod kivágni magad az alól , hogy ne egyél?
-Pár falatot kibírok azért , hogy ismét elnyerjem a szívét.-suttogta.
-Ez az én apukám!-nevettem el magamat,és ő is nevetni kezdett-Olyan boldog vagyok.
-Örülök neki.-simogatta meg az arcomat az egyik kezével.
-Te nem is örülsz?
-Dehogy nem!Csak...
-Csak?-kérdeztem vissza.
-Csak félek , hogy nem tud majd megint úgy szeretni engem mint azelőtt.-sóhajtott.
-Vagyis akkor hiszel nekem?-kérdeztem izgatottan.
-Igen.Kizárt dolog , hogy létezhetne még egy ilyen gyönyörű nő mint ő.Mármint aki úgy néz ki mint ő.-javította ki magát.
/Natalie szemszöge/
Alig vártam , hogy ebédszünetem legyen!Egész délelőtt szétszórt voltam és ügyetlen.Ellienore (a legjobb barátnőm aki szintén orvos) a végén már nem bírta tovább.
-Mi történt veled?-kérdezte mosolyogva , miközben egy halom papírt szettem fel a földről.Ő segített nekem.
-Semmi!-vágtam rá azonnal.
-Na ezt nem hiszem el!Csak nem az a férfi akinek a kicsi lánya kómában volt?
-Talán.-adtam szűkszavú választ majd benyitottam az irodámba.Ő is bejött és becsukta maga mögött az ajtót.
-Mindent tudni akarok!-ült le az asztalommal szemben lévő székre.
-Még nem tudok róla túl sokat.Meghívott ebédelni.
-És mit mondtál?
-Mit mondtam , mit mondtam?Mit mondtam volna...Igent!-nevettem el magam.
-Így már értem miért öltöztél ki.-mutatott fekete fehér ruhámra .
-Nem öltöztem ki.Ez csak egy ruha.Azért mert nem gyakran hordok ruhát még nem vagyok kiöltözve.-magyaráztam.
-Hánykor és hol találkoztok?Hova mentek?
-Értem jön 12.30-ra.Azt nem tudom hová megyünk.-vallottam be és éreztem , hogy egy kicsit elpirulok.
-Szurkolok neked.-ölelt meg, majd kiment.Az órámra néztem , ami 12.14-et mutatott.Akkor még átnézek néhány leletet.-döntöttem el.Rögtön legfelül az agy műtött kislánynak az "adatait" láttam meg.A műtét tényleg nagyon jól sikerült.Nem lett semmi agyi károsodás és a daganat sem tért vissza.
Teljesen belemerültem az olvasgatásba.A telefonom csörögni kezdett.
-Igen!
-Natalie!Alec vagyok.Mégsem jó a mai nap?
-Miért kérded?Hiszen még csak...-és ekkor szembesültem , hogy más 13.02 van-Istenem!Sajnálom!Azonnal megyek!Sajnálom!-pattantam fel a székből.A fehér köpenyt és a sztetoszkópot most csak az asztalomra dobtam,felkaptam a kabátom meg a táskám és kirohantam...már amennyire tudtam rohanni magassarkúban.Kint zuhogott az eső.Szuper.-gondoltam magamban.Körülnéztem.A telefonom megint csörgött a kezembe.
-Fekete BMW!-mondta nevetve Alec.És láttam is hogy villant egyet.Letettem a telefont odaszaladtam és beültem.Szerencsére csak egy kicsit áztam meg.
-Sajnálom ,sajnálom ,sajnálom!-mondogattam.
-Semmi baj.-mondta mosolyogva majd kihajtott a parkolóból.
-Hova megyünk?
-Majd meglátod.
Többször éreztem az arcomon a pillantását és akkor mindig elpirultam.Az eső szerencsére elállt.Egy parkolóházba hajtott a Central Park mellett.Majd megállt.
-Most egy kicsit sétálunk ha nem baj.-nézett rám.
-Nem baj.Szeretek sétálni.-mosolyogtam rá , majd mikor viszonozta a mosolyt elkaptam a tekintetem és ismét elpirultam.
-Hogy van Cassie?-kérdeztem mikor már 10 perce a Park-ban sétáltunk.
-Nagyon jól.Alig bír egy helyben maradni.
-De azért pihenjen.Különben vissza kell jönnie a kórházba.-mondtam komolyan.
-Nos itt vagyunk.-állt meg.A csónakháznál voltunk.Ez a legdrágább étterem a környéken.Bár ha akartam volna és lett volna rá időm én is járhatnék ide akár minden nap-Tetszik?
-Igen.Már rég el akartam ide jönni de nem volt rá időm.
-Akkor örülök , hogy én hozhattalak el ide.-mosolygott rám és éreztem , hogy a vér megint az arcomba fut-Menjünk be.
Mikor leültünk egy ablak melletti asztalhoz rögtön jött egy pincér és adott nekünk étlapot.
-Mesélj magadról!Miért pont orvos lettél?
-Mikor kicsi voltam az anyukám meghalt egy orvosi műhiba miatt.Akkor határoztam el , hogy én leszek a legjobb orvos és így senkinek az anyukája nem fog ilyen hiba miatt meghalni.Hát igen ez amolyan gyerek felfogású levezetés volt.És te hol dolgozol?
-Az FBI-nál vagyok nyomozó.-az állam leesett.
-Komolyan?
-Igen.-nevetett.
-Eldöntötték már , hogy mit óhajtanak?-kérdezte a pincér kedvesen mosolyogva.
-Én grillcsirkét kérek salátakörettel.
-Kettőt.-mosolygott Alec.
-Inni mit óhajtanak?
-Én ásványvizet kérnék.Szénsav menteset.
-Ön uram?
-Szintén.-bólintott de a szemét még mindig nem vette le rólam.
-Az italokat azonnal hozom.-fordult sarkon majd elment.
-És te miért pont nyomozó lettél?-kérdeztem
-Hát..ennek nincs különösebb oka.Ez érdekelt, és szerencsém volt , hogy felvettek.Tudod oda nagyon kevés embert vesznek fel.
-És Cassie nem szokott téged félteni?
-De..nagyon is.
-Borzasztó lehetett neki anya nélkül felnőni.Egyébként honnan tudtad a nevemet?
-Ráhibáztam.-mosolygott , majd pár perc csönd után megszólalt-És neked van párod vagy férjed?
-Nem , nincs.-válaszoltam és kicsit elszomorodtam.Tehát ez csak egy baráti ebéd.Bár mit is gondoltam , egy ilyen férfi jó ha rám néz , ráadásul gyereke van.
-Csak azért kérdeztem , hogy kell e számítanom arra , hogy valaki össze akarja verni a pofámat amiért randizni hívtalak.-erre elnevettem magam, a megkönnyebbüléstől.Csörgött a telefonom.
-Elnézést.-néztem Alec-ra aki csak bólintott , hogy vegyem fel-Igen?
-Szia csajszi!Na hogy alakul a randid az álompasival?-hallottam meg Ellie hangját a vonal másik végén.
-Köszönöm jól.
-Na akkor van egy jó hírem!Nem kell visszajönnöd dolgozni!
-Miért?
-Átvállaltam a műszakodat!Nem kell megköszönni , és nem jöhetsz vissza!Megtiltom!-mondta komolyan-Legyen jó estéd aztán majd élménybeszámolót , hogy milyen az ágy...
-Oké, köszi ,szia!-hadartam elpirulva és kinyomtam.A fejem szerintem pipacs vörös volt.
-Ki volt az ha szabad megtudnom?-kíváncsiskodott mosolyogva.
-Az egyik kolléganőm.Egész napra szabaddá tett.
-Ez nagyszerű mert én meg szabadságon vagyok.Úgyhogy ha te is szeretnéd tölthetnénk együtt a nap további részét is.-mosolygott.
-Az nagyszerű lenne de...
-De?-kérdezte és szomorúságot véltem felfedezni a hangjába.
-Cassie nem fog haragudni ránk?
-Nem hiszem.-nevette el magát.
-Akkor benne vagyok.-mosolyogtam rá.
Miután megettük amit rendeltünk , sétálni indultunk.Sokat beszélgettünk és még többet nevettünk.Amikor feleszméltünk már sötét volt.
A visszaúton Alec megfogta a kezem amitől legszívesebben ugráltam volna örömömben.Azonban azok a bizonyos pillangók is repkedni kezdtek a hasamban.
Aztán hazavitt.Viszonylag csendes helyen lakok ahhoz képest , hogy a belvárosban voltunk.
-A kocsid ott maradt?-kérdezte aggódva mikor leparkolt a magas épület előtt.
-Nem , ma a barátnőm vitt a kórházba és úgy volt ő is hoz haza.Mivel mind a ketten egy házban lakunk , egy emelet különbséggel.-hadartam gyorsan-Bocsi.
-Semmi baj.-mosolygott.
-Szeretnél feljönni?-kérdeztem aztán rájöttem , hogy elég kétértelmű mondat volt-Mármint megnézni a lakásom , vagy...ó a fenébe.-temettem arcomat a kezembe.
-Nyugodj meg értem.-mosolygott-Elkísérlek a lakásajtódig.
-Köszi.-mosolyogtam rá .Leállította a kocsit és kiszállt.Én követtem.Kéz a kézben mentünk egészen a lakásom ajtajáig.
-Köszönöm a csodás napot.Nagyon jól éreztem magam.
-Én köszönöm , hogy velem tartottál.-mosolygott rám.
-És még egyszer bocsánat azért a sok hülyeségért amit összehordtam.Tudod ha ideges vagyok össze vissza beszélek.
-Ideges vagy?-kérdezte azzal az őríjtő féloldalas mosolyával amibe beleremegett a lábam.Majd közelebb hajolt hozzám úgy , hogy már csak pár centi volt az arcunk között.-Pedig nem kell idegeskedned.-suttogta majd megcsókolt de olyan hévvel , hogy a nyakába kellett kapaszkodnom , hogy össze ne essek.Ő átölelte a derekamat.Úgy éreztem , hogy már órákig vadul csókolózunk.Végül nekem kellett elhúzódnom.Nem tudom ő , hogy bírta levegővel.
-Sajnálom , hogy letámadtalak.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-Semmi baj.-mondtam miközben felemeltem az állát , hogy a szemébe nézzek. Most én csókoltam meg őt.Bár nagyon beleestem de már nem vagyok naiv tinilányka ezért próbára kell tennem.-Biztos nem akarsz bejönni?-kérdeztem nevetve.
-Nem lenne tisztességes részemről, az első randin.- nevetett.A képzeletbeli énem éppen pom-pomokkal a kezében ugrált fel és alá.
-Jaj nem úgy értem!Inni valamit!-aztán rájöttem ez megint kétértelmű lehet-De nem alkoholt.Ne érts félre.Egy rendőrt alkohollal itatni amikor tutira vezetni fog az...-folytattam volna de belém fojtotta a szót egy csókkal.
-Mondtam , hogy ne idegeskedj-suttogta mosolyogva-De most már mennem kéne.-nézett az órájára.
-Bocsánat , hogy feltartottalak.-mondtam bűnbánóan.
-Jaj dehogy!Nem,nem,nem,nem!Csak Cassie addig sose fekszik le aludni amíg meg nem bizonyosodik róla , hogy még élek!-nevetett-De mondjuk holnap ...megismételhetnénk.
-Jó lenne de ,holnap 24 órában bent leszek a kórházban.2 hosszú műtétem lesz.Valamikor hajnali kettőkor esek haza.
-Jézusom..halálra hajtanak.Akkor mondjuk beugrok ebédszünetkor és viszek neked valami finomat.-ajánlotta fel.
-Az tökéletes lenne.Köszönöm.
-Igazán nincs mit.-ölelt magához.Aztán megint megcsókolt.-Szeretlek.-a képzeletbeli énem szaltózott és cigánykerekezett.
-Én is szeretlek.De most menj!Üdvözlöm Cassie-t!
-Átadom!Jó éjszakát!-köszönt el majd beszállt a liftbe.Én pedig körülnéztem és amikor láttam , hogy senki sincs a folyosón ugrálni kezdtem örömömben.Azonnal hívtam Ellie-t.
-Halló?-hallottam meg halk és elfúló hangját.
-Felébresztettelek?
-Ja de nembánom hogyha Mr.Tökély miatt hívsz.
-Átmehetek hozzád? Ott mindent elmesélek!
-Persze , gyere csak!
Rögtön liftbe.
-Na mi volt?-kérdezte miközben behúzott .
-Először elmentünk ebédelni a Csónakházba.
-Várj a Central Park-i Csónakház-ban?-esett le az álla-Az a legromantikusabb hely New York-ban!Na jó..az egyik legromantikusabb hely.És aztán?
-Aztán sétáltunk és amikor már besötétedett visszaindultunk és ő megfogta a kezemet.-feleltem mosolyogva ,mire ő felsikkantott-Várj lesz még jobb is.Aztán mikor ideértünk a kocsiba össze-vissza hadováltam szokásom szerint.Aztán mikor felértünk az ajtómhoz megint hadováltam és aztán közelebb hajolt és istenem olyan gyönyörű szeme van és aztán megcsókolt.Bocsánatot kért amiért letámadott és utána én csókoltam meg.Aztán próbára tettem , hogy biztos nem csak egy egy éjszakás kalandra vágyik mire ő azt mondta
"Nem lenne tisztességes részemről, az első randin." ,és megint hadoválni kezdtem és ő megint megcsókolt
.És aztán megbeszéltük , hogy holnap ebédszünetben bejön és hoz nekem ebédet és utána azt mondta hogy szeret és istenem én azt hittem ott olvadok el!-mondtam és mire befejeztem a torkom rendesen kiszáradt.
-Azért vegyél levegőt is.-mosolygott.
-Ó én olyan boldog vagy Ellie.-öleltem meg barátnőmet
-Jaj szivi örülök , hogy örülsz!Rád fért már egy jó pasi!
-Na de most megyek és kiujongom magam aztán lefekszek aludni.
-Rendben , menj csak!Jó éjt!
-Jó éjt!-léptem ki az ajtón és ismét a lift felé indultam és próbáltam egy kicsit lenyugodni , de nem ment.Olyan volt mintha még mindig éreztem volna a derekamon hideg érintését.
KOMIKAT!!:D remélem tetszett!:D
