14.fejezet

Tudom...tudom...tudom...több frisst ígértem de sajnos ihlethiányban szenvedtem valamint az egész júliusomat nyelvsuliban töltöttem...DE!!most végre vége!!:D:D Visszatértem!És íme itt az új fejezet!
Jó olvasást mindenkinek és ne felejtsetek kommentelni!;)És itt egy kép (végre!!:D) Ellie-ről Natalie legjobb barátnőjéről:

/Natalie szemszöge/


Egy hónap...hihetetlen.Mintha csupán tegnap lett volna , hogy Alec-hoz költöztem.Bár mind a ketten rengeteget dolgoztunk mindig szakítottunk időt kislányunkra.Kirándulások ,piknikek a Central Park-ban...szóval minden amit Cassie szeretett volna.Rengetegszer beszéltünk a Volterrá-ban élő családunkkal is.Valamint Simon-ék nagy elhatározást tettek.Mivel most már Nincs rájuk szükségük (az ő elmondásuk szerint) elköltöznek északabbra.Alaszkába.Mind a hárman kicsit szomorúak voltunk de megígérték , hogy minden nap hívnak majd minket.Szóval most már tényleg magunkra maradtunk.De igazából nem bántuk annyira.

Szeptember van.Cassie-nek múlthéten bevásároltunk mindent , hogy "felkészülten nézhessen szembe az iskolával".Ezt ő maga mondta.Már alig várta a mai napot.Amikor végre megismerheti az osztálytársait és tanárait.Hajnalban ő keltett mind a kettőnket.Mármint Alec csak pihent.
-Anya ébresztő!El fogunk késni!-kiabálta az ágyon ugrálva.Hunyorogva , álmosan néztem a digitális órát az éjjeliszekrényen.
-Cassie!Szívem még csak fél öt van.-nyöszörögtem.
-Tudom de addig még el kell készülnünk!-ült le mellém.
-Talán ha adsz egy ébresztőpuszit hamarabb fel tudok kelni.-néztem rá mosolyogva,mire ő egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra-Rendben ,már kelek is!-ültem fel-Most menj szépen vissza a fürdőszobádba mosd meg az arcodat ,öltözz fel a szép új egyenruhádba ,és a konyhában találkozunk.Oké?
-Rendben !-bólintott és már ki is szaladt a szobából n pedig visszadőltem az ágyba.
-Kérsz tőlem is ébresztőpuszit?-kérdezte vigyorogva Alec.Én pedig,válaszul, csak bólintottam.Olyan szenvedéllyel csókolt meg ,hogy alig bírtuk megállni , hogy ne essünk egymásnak.Ami sajnos még mindig ne történt meg.Persze próbálkoztam elcsábítani Alec-ot de ő kitartott amellett ,hogy várjunk még vele ,mert most ember vagyok és így neki sokkal nehezebb mint annak idején.Én ilyenkor csak megértően bólogattam.
Amikor már készen voltunk együtt kimentünk a konyhába.Kislányunk a nappaliban nézte a tévét.Valójában az egész egy helyiség volt , úgyhogy amikor hátrafordult és meglátott minket felpattant és hozzánk szaladt.
-Mit kérsz reggelire?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-Mit szólnál egy kis palacsintához?
-Juj tényleg?Csinálsz megint palacsintát?-mosolyodott el izgatottan.
-Persze, hogy csinálok.-vettem elő egy serpenyőt és egy nagyobb műanyag tálat-Addig menj és nyugodtan nézd a Tv-t.
-Köszi!-szaladt hozzám és adott egy puszit az arcomra amit viszonoztam.Miközben a hozzávalókat vettem elő Alec megszólalt.
-Szívem van valami amit meg kéne beszélnünk.
-Mond csak , közben hallgatlak.-néztem rá egy pillanatra majd a liszt után beleraktam a tojásokat is a tálba.
-Szóval az a helyzet , hogy lesz egy alapítványi bál amire hivatalosak vagyunk.Estélyik ,szmokingok...szóval nagy felhajtás lesz.És azt akartam megtudni , hogy eljössz e velem.
-Most komolyan ezt a kérdést úgy tetted fel mintha legalább egy gimis bálra hívnál meg.-nevettem el magam miközben már az első szeleteket sütöttem-Persze ,hogy elmegyek veled.Melleted  a helyem.
-Köszönöm.-ölelt át mosolyogva hátulról.-A fenébe...-engedett el hirtelen.
-Mi az?Csak nem belecsapott a szemedbe az olaj?-kérdeztem ijedten.
-Nem de ha az lenne a gond se lenne semmi bajom.Nem a probléma az ,hogy...ki vigyáz addig Cassie-re.Nem fogom egy idegenre hagyni.-jelentette ki határozottan.
-Hát ha azon a napon nincs beosztva esetleg megkérdezhetem Ellie-t.Biztos boldogan vigyázna rá.Imádja a gyereket és már nagyon rég ismerem és bízok benne.
-Én pedig benned bízok.De egyébként kedves nőnek tűnik ő is.Szerintem sem lesz baj.
-Akkor ma suli után elhozom hozzánk Ellie-t , hogy megismerje Cassie-t és ,hogy körbenézzen.Az a jó , hogy egymáshoz igazítottuk a beosztásunkat.Szóval ha aznap én sem leszek beosztva akkor ő sem.

Miután Cassie és én befaltuk a palacsintát juharsziruppal (nyami) és Alec is ivott egy tasak vért,végre elindultunk.Együtt akartuk elkísérni Cassie-t az első iskolanapjára.Már annyira izgatott volt ,hogy az iskola felé tartó úton folyamatosan kérdezgette , hogy:"Ott vagyunk már?"
Mi ilyenkor csak összemosolyodtunk Alec-kal és valamelyikünk mindig hátraszólt , hogy:"Mindjárt."
Amikor megékeztünk Cassie azonnal kipattant a kocsiból de szerencsére nem szaladt el.Hatalmas tömeg volt a bejáratnál.Búcsúzkodó anyukák és apukák , néhol még nagyszülők is.Az elsősök szülei azonban egyenesen az épületbe mentek.

Miután beszéltünk az osztályfőnökkel elindultunk a munkahelyeink felé.Először elvittem Alec-et majd mentem is a kórházba.Nem volt túl nagy felfordulás a mai napon.Szerencsére.Ellie örömmel elválalta , hogy vigyáz Cassie-re aznap mikor a jótékonysági bál lesz de azt mondta inkább  aludjon nála,hogy mi reggelre kipihenjük magunkat.Megköszöntem az ajánlatát és el is fogadtam.


/Cassie szemszöge/

A tanárnénink nagyon kedves volt hozzánk.Szerencsémre Kathy az én osztályban voltunk.Szerencsétlenségemre Bridget is.Most talán még több és vastagabb lánc lógott rajta.De nem törődtem vele.Nem nagyon  beszélgettem még senkivel.Szünetben Kathy inkább a terembe maradt mert csúnyán megfázott a hétvégén.De nekem azt mondta nyugodtan menjek ki az udvarra.Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem , hogy biztos nem baj -e.Mondta , hogy természetesen nem , majd legközelebb jön velem ő is.
Az udvar kerítése előtt néhol hatalmas bokrok álltak.Úgy gondoltam itt majd jót tudunk bújócskázni.De most inkább csak leültem az egyik bokor takarásában mert megláttam Bridget-et.
-Hát te miért bujkálsz itt?-kérdezte egy hang mellőlem,mire hirtelen odakaptam a a fejem.Egy vörös hajú lány volt vörös szemekkel-Ne félj nem foglak bántani.-mosolyodott el-Te nem vagy ember igaz kicsim?
-Nem én félig vámpír vagyok.
-Az én nevem Alisha Block.Hát a tiéd?
-Cassandra Smith.De mindenki csak Cassie-nek szólít.
-Smith?A papád neve véletlenül nem Alec?-kérdezte döbbenten.
-De igen.Ismered?
-Régi ismerősöm.Annak idején jóban voltunk de aztán el kellet mennem.Bárcsak maradhattam volna de hát...kötelességemnek éreztem.




/Alisha szemszöge/



Jó rendben tehát ő túlélte.Nembaj majd eltesszük láb alól.Azt viszont sehogy sem értem minek jött Alec New York-ba.Lényegtelen majd visszavisszük oda ahová való...
-És ki nyerte el Alec szívét végül?-kérdeztem kedveskedve pedig fel tudtam volna robbanni dühömben.
-Ó a mami!Natalie-nak hívják.-mosolygott még mindig a kislány. Nem értettem , hogy miért nem szomorú elvégre meghalt az anyja.
-És ő is itt van New York-ban?
-Igen!Most doktornéni!
HOGY MI?De hát magam döftem bele a kést ,jó mélyre ráadásul meg is forgattam benne , hogy biztosra menjek.A mester ennek nagyon nem fog örülni...
-Értem.Nos szerintem idulj vissza a terembe mert a végén még büntit kapsz.-tettem tovább a szépet.De amikor elment még utána szóltam-és Cassie!Lehetne , hogy nem szólsz sem a mamádnak sem a papádnak rólam?Legyünk titkos barátok jó?
-Rendben.-bólintott mosolyogva majd elszaladt.


Na elég izgi lett??:D

Közérdekű...

Az unokatesóm nemrégen nyitott egy blogot!Még kezdő író úgyhogy jól esne neki egy kis biztatás!Légyszíves nézzetek be!
A címe: A sötét erdő titkai


A történetről:

Ez a történet 3 lány megismerkedéséről szól.Megismerkedésük első napján felfedező útra kelnek a helyi erdőbe hol elképesztő és veszélyes dolgok várnak rájuk.  Előre szólok ez nem fanfiction csupán saját agyam szüleménye!!


millió puszi:



Natalie

:(

Nagyon elszomorít ,hogy még egyetlen kommentárt sem kaptam:(Ha nem tetszett a fejezet akkor légyszi azt is írjátok meg!

13.fejezet

nos visszatértem és hoztam a fejezetet is !!:D kérlek írjatok hozzá jó sok komit!!:D




/Natalie szemszöge/


Szombat van.-az első gondolat ami megfordult a fejemben mikor felkeltem.
-Jó reggelt szerelmem.-suttogta Alec majd egy puszit adott a homlokomra.Én felemeltem a fejem és megcsókoltam.-Igen ez a reggel határozottan jól indul!-nevetett.
-Úgy izgulok , hogy ma ismerem meg a kollégáidat.Egyáltalán miről fogok  velük beszélni.Talán jobb lenne ha itthon maradnék és inkább csinálnék valami hasznosat.Úgyis van még papírmunkám.Igen ezt fogom tenni!Itthon maradok és befejezem a papírmunkát!
-Szó sem lehet róla!Szépen velem jössz és jól fogjuk érezni magunkat.
-De Alec én ott nem ismerek senkit.
-Én sem ismerem minden meghívott gyermek szülőjét de attól még elmegyek.Te ismerni fogsz engem és biztos jóban leszel a barátaimmal is.
- Rendben van-sóhajtottam-De ha az egyedül álló anyukák rád szállnak sorban fogom kikaparni a a szemüket.
-Oké ha ellenben én ugyan ezt tehetem a férfiakkal.-nevetett.
-Hát akkor neked tényleg pihenéssel fog telni az egész mert nem bomlanak utánam a férfiak.-nevettem.
-Ez nem igaz!De ebbe most bele se akarok menni.Egyébként mire fel ez a harcias kedv?
-Fogalmam sincs.-vontam meg a vállaimat.Majd lépteket hallottunk a szobánk felé haladni.Pár másodperccel később kislányunk nyitott be hozzánk.
-Már fent vagy mami?-kérdezte suttogva.
-Igen kicsim.Gyere ide!-tártam ki karjaimat.Ő felmászott az ágyra és átölelt.Én Alec egyik felén feküdtem Cassie pedig a másikon.Szerelmem másik karjával magához ölelte kislányunkat is.Még így feküdtünk pár percig néma csendben és élveztük egymás közelségét.De aztán rövidesen fel kellet kelnünk ,hogy készülődni kezdjünk a mai napi programunkra.
Egy halványkék csipkés ruhát vettem fel.Alec Egy fekete farmert fehér pólót és egy fekete zakót ami hihetetlenül jól állt neki bár én jobban szeretem amikor a fekete bőrkabátját viseli.Az valahogy jobban illik hozzá.Kislányunk egy nagyon szép kis fehér ruhát vett fel és a hajába masnit kötött.Természetesen viselte a tőlem kapott karkötőjét is amit fityegő szív alakú vörös gyémántok és ezek között V betűk díszítettek.Nem volt éppen olcsó de nem számított a pénz mert ,szerettem volna valamit ami a családjához köti.A mi családunkhoz.
Mikor már teljesen készen voltunk elindultunk a mélygarázsba.

Nem tartott sok ideig amíg a házhoz értünk.Alec elmesélte nekem , hogy Kathy szülei nemrégiben elváltak.Egyszerűen képtelen voltam elhinni ,hogy egy anya így le tud mondani a gyermekéről.A ház tipikusan családi jellegű volt.Igazán otthonosnak nézett ki.Szinte mindent lufik borítottak az előkertben ,de gyerekek itt még nem voltak.Gondolom a hátsó kertben és a lakásban játszhatnak.Gondolom akik a környéken laknak gyerekeket hívhatták még meg mert nem volt túl sok kocsi a ház előtt,bár éppen elég ,hogy alig tudjunk megállni.Amikor kiszálltunk az autóból egy szőke hajú kék szemű kislány szaladt ki a házból egyenesen Cassie-hez hogy megölelje.
-Végre itt vagy!Bridget Harper már az őrületbe kerget!Lion meghúzta a haját és rögtön sírva szaladt az anyukájához , hogy Lion megverte!És már megint az ékszereit mutogatja mindenkinek.-forgatta meg kék szemeit a kislány.Majd ránk nézett-Csókolom Mr.Smith!Örülök , hogy el tudtak jönni!A néni Cassie új anyukája?
-Igen de tegezz nyugodtan nem vagyok még olyan öreg.A nevem Natalie Dormer.-nyújtottam neki kezet amit ő el is fogadott.
-Katherine Collins vagyok.A néni ...azaz te tényleg olyan szép vagy mint Cassie mondta.-mosolygott rám.
-Köszönöm.
-Egyébként Kathy már mondtam neked , hogy engem is tegezz nyugodtan.-szólalt meg mosolyogva Alec.
-Ó milyen buta vagyok!Tényleg tetszett mondani...azaz tényleg mondtad már!Na de most már menjünk be!
-Tessék ezt neked hoztuk.Boldog születésnapot!-adta át a kis díszes táskát kislányom a barátnőjének miközben befelé igyekeztünk.
-Nagyon köszönöm!-azonnal kikapta a kis dobozt majd mikor kinyitotta még talán a lélegzete is elállt.
-Tetszik?Én terveztem neked!-lépett közelebb hozzá Cassie.
-Ez gyönyörű!És biztos , hogy Bridget-nek ilyenje nincs!És nem is lesz!Köszönöm Cassie!Te vagy a legjobb barátnőm!-ölelte magához már az előszobában állva.
-Te pedig nekem vagy a legjobb barátnőm!-nevetett Cassie és visszaölelte.
-Hol vagy már Kathy ?Az előbb azt mondtad hozol nekem inni?Ha rajtad múlik akár szomjan is pusztulhatok!-hallottam meg egy magas és felettébb idegesítő hangot közeledni hozzánk.Majd mikor megláttam azt hittem elájulok.
A kislánynak eperszőke gyűrű göndör haja volt melyet lófarokba fogott majdnem a feje tetején ahol egyébként egy kisebb  égkövekkel vagy gyémántokkal díszített tiara volt.A fülében olyan nehéznek tűnő fülbevalók voltak ,hogy nem csodálkoztam volna ha leszakad a fülcimpája.A nyakában egy kötél vastagságú sodort láncon egy golflabda nagyságú gyémánt volt.Legalább is szerintem az volt.
-Ó hát végre te is megérkeztél?-nézett végig Cassie-n.A szeme megakadt a karkötőjén de nem szólt semmit-Most már végre kaphatnék egy pohár limonádét?-nézett ismét Kathy-re.
-Gyere velem!Kapsz limonádét!-nézett rá összehúzott szemekkel amin a kis hercegnő valósággal felháborodott.-Apuék a hátsó kertben vannak.-nézett még vissza ránk majd eltűnt (gondolom)a konyha irányába kislányommal és a mozgó ékszerüzlettel együtt.Én pedig csak álltam lefagyva.De hirtelen észbe kaptam amikor Alec átölelte a derekamat.Megráztam a fejem.
-Nos , igen ez a kislány nagyon gazdag családból jött akik ezt szeretik nagydobra verni.Az apja egy bank és egy új multimilliárdos cég tulajdonosa.Bár én ha akarnám Cassiet akár gyémánt ruhákba is öltöztethetném , mert a családunk a világ leggazdagabb családja de mi inkább szeretnénk beolvadni.
-Értem.-csak ennyit tudtam mondani.
-Na gyere erre lesz az udvar.-fogta meg a kezem és elkezdett húzni az úti célunk felé.Az udvar hatalmas volt.Elég sokan voltak felnőttek is de  a gyerekek sokkal többen voltak.Ki-be szaladgáltak az udvar és a lakás között.Volt egy hatalmas ugrálóvár ,valamint bohócok és bűvészek.Alec hirtelen integetni kezdett valakinek majd már csak azt vettem észre ,hogy elindultunk valakik felé.A férfi is ott volt aki a kórházban lévő lövöldözéskor hívott minket segítségül.Valamint volt még ott 2 nő 4 férfi plusz a házigazda.
-Sziasztok!-köszönt Alec-Natalie ők a kollégáim!Srácok ő itt a barátnőm Dr.Natalie Dormer.
-Jó napot!Nagyon örvendek.
-Szervusz .Szerintem tegeződhetünk nyugodtan.Dr.Miranda Folt vagyok.-nyújtott kezet egy barna hajú nő barna szemekkel.
-Én...én...Anna Sepherd vagyok.-nyögte ki végül nehezen a vörös hajú fiatalabb nő-Bocsáss meg de  megszólalásig úgy nézel ki mint az a nő akinek a képét Casssie a nyakában hordja.
-Igen valóbban mivel ő a volt feleségem csak sajnos valamilyen okból kifolyólag nem emlékszik semmire és senkire és nem olyan mint én.De ebbe most ne menjünk bele kérlek.
Értetlenül Alec-ra néztem.Ő csak mosolyogva nézett rám.
-Nyugi ők tudják.Tudniuk kellett miért pattannak le rólam a golyók.-nevetett.
-Rendben van.
-Szóval ön orvos?--kérdezte Miranda
-Igen.-bólintottam-Ön milyen orvos , mármint patológus vagy...
-Nem ,szerencsére nem vagyok az.-nevetett fel-Viselkedés tudományból doktoráltam.Tudod meg tudom mondani , bárkiről , hogy mi érez csupán úgy ha az arcára pillantok.Richard is ebben "utazik".
-Igen és most már Alec nagyon jó benne.Mármint mindig is jó volt de ugye az túl feltűnő lett volna ha rögtön értett volna mindenhez amikor hozzánk került.
-Ó Alec!Szervusz!-köszönt egy hang a hátunk mögül.Egy nagyon szép vörös hajú nő volt nagy zöld szemekkel.Nem tudom miért de rossz érzésem támadt attól ahogy láttam , hogy néz Alec-ra.Vágyakozó tekintetével szinte levetkőztette miközben végigmérte.
-Carol!Szia!Hadd mutassam be Natalie-t a barátnőmet.-erre a mondatra leolvadt az arcáról a vigyor és rám nézett majd ismét mosolygott de most inkább vicsorításnak tűnt.
-Nagyon örülök.Carol Sanders!-nyújtott kezet amit elfogadtam.A nő úgy megszorította ,hogy azt hittem eltörik az egyik ujjam.De természetesen a fájdalmat nem mutattam ki csak mosolyogtam-Nem baj ha kicsit elrabolom a barátnődet  csupán csajos dolgokról beszélgetnénk meg ilyenek tudod.-nézett ártatlanul szerelmemre.
-Nem , persze , hogy nem baj.

Amikor már elég félreeső helyre értünk szinte nekem esett.
-Szállj le a pasimról te kis ribanc.Ő az enyém ,nem lehet senki másé.Ha ezt mégsem teszed meg annak csúnya következményei lesznek.Elég világos voltam?
-Nem igazán.Pontosan milyen következményekre gondol?
-Vannak  nagyon befolyásos emberek az orvosvilágban legyen elég ennyi önnek.
-Szerintem Alec eléggé felnőtt , hogy el tudja dönteni kit is szeret.Úgyhogy felesleges fenyegetnie!Most pedig ha megbocsát visszamennék a páromhoz!-ezzel  vissza indultam Alec-ékhez.Fogalmam sincs miért de hirtelen de ja vu érzésem lett.


A továbbiakban elég jól szórakoztam ,sokat beszélgettünk Alec  kollégáival.
Már sötét volt amikor hazafele mentünk.Cassie már elaludt a hátsó ülésen.
-Jól érezted magad?-kérdezte Alec már sokadjára.
-Hányszor kell még elmondanom ,hogy igen?-kérdeztem mosolyogva.
-Mi volt Carol-lal?
-Semmi.Csak beszélgettünk.-hazudtam.
-Kérlek ne hazudj nekem.-nézett rám könyörgően-Tudom ,hogy megfenyegetett.
-Nem számít.Nem érdekel.
-Egy két fenyegetést én is kiosztottam.-nevetett fel elég halkan ahhoz , hogy ne ébressze fel Cassie-t.
-Most már csak haza akarok érni és aludni egy jó nagyot!-hajtottam hátra a fejemet.
-Rendben van.-mosolygott rám Alec ,majd ismét az utat kémlelte.