8.fejezet

nos eltörlöm a komihatárt mivel felesleges ha úgysem kapom meg az adott "mennyiséget".akkor hozom a fejiket amikor ihletem és időm lesz.ígérem megpróbálok minden nap írni egy kicsit.

 millió puszi:

Natalie



/Natalie szemszöge/


Még hallottam , hogy bemondják hangosbemondón a rendőrök , hogy bemegyek és , hogy ne lőjenek.
A látványra nem voltam felkészülve.A biztonsági őrök akik az ajtónál szoktak álnni a földön feküdtek a saját vérükbe "fagyva". A szemükből eltűnt az élet..Egy fekete bőrű narancssárga rabruhát viselő férfi jött hozzánk fegyverrel a kezében , amit ránk szegezett.
-Az orvos vagyok akit kértek , Dr. Dormer.-közöltem vele magabiztosan...vagyis , remélem elég magabiztosan.
-Maga nő?-húzta össze a szemöldökét-Mindegy , ha meg tudja menteni az öcsémet akkor nem fogok bántani senkit.
-Ezt mondja az őröknek!-mondta mérgesen Alec.
-Maga kussol !Örüljön , hogy nem lövöm le!-erre a mondatra Alec elmosolyodott.
-Lelőhet ha akar , de azzal nem sokra megy!
-Miért fecséreljük itt az időt?!A műtőben van a sérült?-kérdeztem gyorsan.
-Igen már előkészítették , csak magára vártunk.A hármasban azt hiszem.Figyelmeztetem , ha nem tudja megmenteni , mindenkit megölünk ebben a kócerájban kezdve magával.
Erre Alec mintha morgott volna.

Amikor benyitottam a műtőbe minden csupa vér volt.Több nővér sírt és remegett a keze.
-Hívják ide Dr.Bart-ot asszisztálni , mindenki más távozzon.-utasítottam a bent lévőket akik bólogatva hagyták el a helyiséget.Majd nemsokkal később megjelent Dr.Peter Bart. Az egyik legjobb barátom.
-Na akkor lássuk miből élünk.-léptem a műtőasztalhoz.
-Biztos vagy benne , hogy ne hívjunk egy két nővért?Meg tudod egyedül csinálni?-nézett rám.
-Mire mennénk a halálra rémült nővérekkel?Nem ide te kellesz!Elvégre te voltál Irakban orvos , úgyhogy bírod a gyűrődést.És nekem most biztos döntések és biztos segítő kezek kellenek!
-Te nem is félsz?-lepődött meg miközben felvágtam a beteg mellkasát.
-Ó dehogy is nem , de megpróbálom nem kimutatni.-sóhajtottam.
-Az új pasid miatt?-kérdezte nevetve.Ezen én is elmosolyodtam a maszk alatt.
-Nem csak miatta.Észnél kell lennem amikor szike van nállam és azzal nyugtatom magam , hogy úgyis minden rendben lesz.
-És ha meghal?
-Akkor nekünk is végünk.-mondtam csendesen-Nézd , a szívburok tele van vérrel.Meg kell találni a rést.-amikor mozdítottam egy kicsit a szíven az vért lövelt.Pár másodperc múlva minden tiszta vér volt.
-Megvan!-mondtam boldogan-Megtaláltam a lyukat a burkon!Én lefogom te meg varrd össze.
Mikor nekikezdett elkezdett rohamosan csökkenni a pulzusa  és nincs szinuszritmus , a keringése össze fog omlani.
-El fogjuk veszíteni!-nézett rám társam.
-Nem , csak varrj gyorsabban , aztán újraélesztjük.
Ekkor történt a baj.Megállt a szív.
-Vége.-mondta rémülten Peter.
-Nem ...várj így még jobb, csak add a cérnát és a tűt.
-De már halott!
Ekkor elvettem a tűt és tovább öltöttem , "villámgyors" tempóban.
-Oké nincs több vér a burokban , most már működnie kell.Add a szívkorongokat.Töltés 200-ra!-sokkoltam a szívet ...semmi-Újra!-ismét semmi-Töltés 300 -ra!-még mindig semmi-Gyerünk már!Dobogj!-ismét sokkoltam és végre lett szinuszritmus , és alacsony vérnyomás.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.Kivettük a bordaterpeszt , majd összevarrtam a mellkasát,aztán levettem a gumikesztyűmet és kimentem a folyosóra ahol már 4 rab volt , mind felfegyverezve.
-Sikerült?-kérdezte az amelyik "bekísért" minket.
-Nagyon nehéz volt , sok vért vesztett de rendbe fog jönni.Ekkor kommandósok lepték el a folyosót , de a férfi még el tudott kapni engem és a fejemhez szegezte a fegyvert.
-ÁTVERTEK!Megmondtuk hogy semmilyen zsaru nem jöhet be az épületbe.Ezért most meg fogom ölni.-ekkor a gyomrába vágtam a könyökömmel ,így ki tudtam szabadulni , de a pisztoly elsült , s ezzel egy időben rettenetes fájdalmat éreztem a bal karomban.Alec elkapott,így nem estem a kemény padlóra.Egy pillanatra elsötétült a világ , de aztán ismét kinyitottam a szememet és Alec aggódó arcával találtam magam szemben.A kommandósok eközben kivitték a rabokat.Az orvosok rögtön körénk gyűltek.
-Natalie kérlek , maradj velem.Ne csukd be a szemed , figyelj a hangomra!Kérlek!-könyörgött aggódva.
-Nyugalom , Alec .Jól vagyok , csak a karomat érte a lövés.-mosolyogtam rá.Ő karjába vett.Peter jelent meg mellettünk.
-Hozd a vizsgálóba.-utasította , de Alec-nak ez nem volt ellenére.

-Szerencsére a golyó csak súrolta , bár elég mélyen , de nem kell összevarrni. Hogy vagy?
-Nem kaptam sokkot , egy kicsit szédülök és jólesne egy kávé.De egyébként jól vagyok.-mosolyogtam rájuk.-Látnotok kéne a képeteket.-nevettem el magam.
-Ez nem vicces!-morogta Alec.
-De az!Ugyan már , csak súrolt.
-De hátba is lőhetett volna!-kiabált rám.
-De nem lőtt!-vitatkoztam vele.
-Majd én hozom a kávéd.-mondta csendesen Peter.
-Jézusom , mi ütött beléd?-kérdeztem mikor Peter elhagyta a vizsgálót.
-Már elvesztettem egyszer a szerelmemet , többé nem fogom!-ekkor nyilallt belém a felismerés.A feleségét megölték.
-Sajnálom.-leszálltam a vizsgálóasztalról ,elé léptem és épp kezemmel végigsimítottam az arcán-De jól vagyok!Tényleg!Csak a karom fáj , de gyorsan felépülök.
-Én sajnálom.Túlreagáltam.Én csak...nem akarlak elveszíteni.-átölelte a derekamat.
-Nem fogsz!-mosolyogtam rá és megcsókoltam.