5.fejezet

komikat kérek!:)Ezt a fejit szilvinek küldöm aki szintén küldött nekem egy fejit:D



Miután elolvastam a levelet kerestem egy vázát és vízbe tettem a virágot.Mivel nem volt semmi dolgom ezért kimentem a kertbe olvasni.Leültem a kedvenc padomra és csak olvastam a kedvenc könyvemet a "Rómeó és Júlia"-t.Mivel már csak pár oldal maradt és már úgy is sokszor elolvastam ,inkább elmentem az erdőbe sétálni.

Beesteledett de én még mindig itt vagyok az erdőben.Lehet , hogy már kutatócsapatot is küldtek értem.Ezen a gondolatomon neetnem kellett.Hiányzik Alec és az , hogy a közelemben legyen.-Na jó mostmár elindulok vissza-határoztam el magam, és vámpírgyorsasággal futottam a kertig ahol már az emberi tempót vettem fel.Mikor felértem a szobámba hallottam csörögni a mobilom.
-Halló-szóltam bele a készülékbe.
-Natalie te vagy az?-kérdezte a számomra legkedvesebb hang.
-Nem Aro-mondtam nevetve.
-Huh Aro akkor eléggé lányos a hangod mostanság -nevette.Én is vele nevettem.
-Mond mit szeretnél-kérdeztem komolyabban.
-Hallani a hangod-mondta lágy hangon-Hiányzol.
-Te is nekem.
-Van egy jó hírem-mondta.
-MI?
-Már a gépen ülünk és megyünk haza.-jelentette ki.Amire én akkorát sikítottam , hogy szerintem Félix és Dem is meghallhatta mert nevetés hangzott a háttérből.
-Bocsánat csak annyira örülök és üdvözlöm őket is-mondtam már a sírás határán.Mostanában túl érzékeny vagyok.
-Átadom neki.Te pedig az otthoniaknak add át üdvözletem.Szeretlek
-Én is téged.Szia!
-Szia!

Mindenkinek mondtam , hogy a srácok hamarabb jönnek haza.A szobámban ültem és olvastam amikor kopogtak.
-Szabad.
-Bocsi a zavarásért.-jött be Keira-Beszélhetnénk.
-Persze.Valami baj van?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem.Nem.Inkább pasi ügy-mondta.
-Ki a kiszemelt áldozatod?-kérdeztem nevetve.
-Hát...Félix-nyögte ki végre.Az állam úgy leeset ,hogy azt hittem hallottam koppanni.
Na jó azért tudtam ,hogy gyerek korában is kigyúrt pasit szeretett volna.
-És én miben tudok segíteni?
-Hát..nem egyszer beszélgetünk kettesben még aludtál.Meg akkor is amikor hazahozott.
És szeretném tudni , hogy érez e irántam valamit.-mondta.Ha ember lenne már fülig piros lenne.
-Hát persze , hogy segítek.Egyébként csak így négy szemközt a szőkéket szereti-mondtam híztatásképp.
-Nagyon köszönöm.-ölelt meg.
-Ugyan semmiség.

Hajnali egy óra van és itt várom , hogy a fiúk megjöjjenek a reptérről.
Már úgy voltam vele , hogy inkább felmegyek és a szobámban várom meg őket, amikor nyílt a kapu és megláttam Őt.Talpig feketében volt és szinte beleolvadt az éjszakába.
Majd két nagyobb alak tűnt fel mellette.Félix és Demetri.Rögtön odarohant hozzám ahogy meglátott és gyengéd csókot lehelt ajkaimra.Majd zihálva váltak szét ajkaink.
-Úgy hiányoztál-suttogtam.
-Nem annyira mint te nekem-mondta majd elmosolyodott.

Megint a szobámban feküdtünk.
-Mi volt a küldetésen?-kérdezősködtem.
-Néhány újszülött tombolt egy kisvárosban Angliában.-jött a gyors válasz.
-Várj akkor miért nem jöttek veletek?-kérdeztem lepődötten.
-Meg kellet őket ölnünk mert ránk támadtak-mondta szomorúan.
-Hát akkor megérdemelték a sorsukat-mondtam egy ásítás közben.
-Aludnod kéne.
-Nem kéne.-mondtam de három másodperc múlva se kép se hang.Én már megint bealudtam.

Tudom megint rövid lett bocsi.És azt is tudom hogy nem tudtok komit írni de nem tudom mit kell csinálni hogy megint lehessen.