remélem mindenkinek tetszeni fog:)KOMIKAT, és most már tényleg 10 KOMIT KÉREK!!
/Alec szemszöge/
Felhőtlenül boldog voltam.Annyira megkönnyebbültem amikor azt mondta , hogy ő is szeret.Biztos vagyok benne ,hogy ő az én Natalie-m.Túl sok az egybeesés.
Amikor hazaértem Cassie rögtön letámadott.
-Na mi volt?Miről beszélgettetek ?Hova mentetek?Mit csináltatok?Megcsókoltad?Mondtad , hogy szereted?Visszatértek már az emlékei?-hadarta egy szuszra összes kérdését és folytatta is volna ha nem szólok közbe.
-Nyugalom kicsim , mindent elmondok csak ülj le.-mosolyogtam rá.Ő eleget tett kérésemnek és helyet foglalt a kanapén Nessie mellett.
-Először is elmentünk a Central Parki Csónak Házba.
-És milyen volt a kaja?-kérdezte röhögve Emmett.
-Elviselhető.....na jó borzasztó.-nevettem én is-Aztán elmentünk sétálni a parkba.Majd hazavittem , és megbeszéltük , hogy holnap bemegyek hozzá a kórházba.
-Ennyi?-kérdezte lepődötten Cassie-Semmi csók?Semmi "Szeretlek"?-én csak cinkosan rámosolyogtam és ő máris vette a lapot.Edward is csak mosolygott.Nem akartam mindenki orrára kötni , de előlük nem tudtam eltitkolni-Na majd legközelebb.-sóhajtott kislányom.Kitűnő színésznő.
-De most már menj aludni!Nagyon késő van.
-Jó megyek.-állt fel,adott egy puszit és szobájába sétált.
/Natalie szemszöge/
Az egész napi fáradságot leszámítva nagyon boldog voltam.Nem késtem el a munkából , és az első hosszú műtétem is jól sikerült.Aztán hoztak egy autó balesetes pasast.Könnyebb sérülésekkel megúszta. De amikor kiderült , hogy ő okozta a balesetet , és a másik autóban ülő három gyermekes családanya meghalt , felment bennem a pumpa , úgyhogy kollégáimra bíztam és visszavonultam az irodámba.Majd megcsörrent a vonalas telefon.
-Igen?-kérdeztem ingerülten.
-Doktornő , egy bizonyos Alec Smith úr keresi önt.-tájékoztatott a portás.
-Kérem , küldje az irodámba.-mondtam kedvesebben.Majd letettem a kagylót.
Pár perc múlva résnyire kinyílott az ajtó és valaki benyújtott egy papírzacskót.
-Békével , és ebéddel jöttem.-hallottam meg Alec hangját.
-Gyere be!-mondtam nevetve és felálltam az asztal mögül.A szokásos fekete bőrdzsekije volt rajta és alatta egy fekete póló.
Becsukta maga mögött az ajtót megragadta szabad kezével a derekamat,magához húzott és megcsókolt.
-Ejnye egyből a desszerttel kezdeni.-csóváltam a fejem mosolyogva ő pedig nevetni kezdett.A kanapéhoz húztam.A zacskóba kínai volt amit kimondhatatlanul imádtam.
-Honnan...?-néztem rá tátott szájjal.
-Ma már egyszer jártam bent , és összefutottam Elienor-ral aki súgott egy kicsit.-mosolygott büszkén.
-Ó értem.-mosolyogtam rá.
-Hogy sikerült a műtét?-kérdezte miközben én már falatoztam az édes-savanyú tésztát.
Lenyeltem a falatot és válaszoltam.
-Tökéletesen , szerencsére.És Cassie , hogy van?Mit mondott arra , hogy késő este értél haza?
-Nagyon örült neki.-mosolygott féloldalasan.Éreztem ahogy a szívem nagyobbat dobban , mosolyát látva-Cassie szeret téged.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Igen.Nincs ellenére , hogy együtt vagyunk , sőt nagyon örül neki.Ma reggel azt mondta , hogy az édesanyját pontosan olyannak képzelte el mint amilyen te vagy.-mondta lágyan.Könnyek gyűltek a szemembe-Mi a baj?
-Baj?Semmi baj nincs.Csak...el se hiszem , hogy ilyet mondott.-mosolyogtam rá.
-Pedig hidd el nyugodtan , mert ezt mondta.-hajolt közelebb és szenvedélyesen megcsókolt.Kezemet arcára simítottam.
-Nem fázol?Nagyon hideg a bőröd.
-Á , dehogy.Amolyan hidegvérű szerzet vagyok.-mosolygott majd közelebb hajolt , de ekkor megszólalt a csipogóm.
-Bocsi , de mennem kell!- álltam fel gyorsan.
-Veled mehetek?-nézett rám izgatottan.Pimaszul rámosolyogtam.
-Ha bírod a vért!
A sürgősségi osztályra mentem, és ott ki az udvarra ahol a mentőautók szoktak befutni.Pont akkor emelték ki a hordágyat.
Automatikusan a már megszokott kérdésekkel kezdtem.
-Neve?
-Taylor Heyden.16 éves.Lőtt seb a jobb vállon.Elég sok vért veszített már, de nem életveszélyes az állapota.
-Ő az egyedüli sérült?-kérdeztem meglepődve.Lövöldözésről mindig több pácienst hoznak.
-Igen , a tettes elmenekült , jelenleg ennyit tudok a rendőrségtől.Tudja kicsit sietnünk kellett.-viccelődött.Elmosolyodtam.
-Vigyék a műtőbe.-adtam ki az utasítást.Alec-hez fordultam aki csak mosolygott-Mi az?
-Lenyűgöztél.-vonta meg a vállát.
-Várj meg az irodámba.-mondtam már a bemosakodó előtt-Gyorsan végzek.
-Oké.-gyors csókot nyomott a számra aztán elengedett.
A golyó nem fúródott túl mélyre.Könnyen ki tudtam venni, majd összevarrtam a sebet.
-Kérem a golyót adja át a rendőrségnek miután a vértől megtisztította , de kesztyű nélkül ne nyúljon hozzá.Lehet , hogy még mindig nem kapták el a tettest.-mondtam az egyik nővéreknek.
-Igen is doktornő.-bólintott az egyik.
Miután kezet mostam és levettem a műtétes ruhámat , vissza mentem az irodába.Alec a kanapén ült és telefonált.
-Rendben.Viszhall.-nyomta ki a telefont-Szia!-állt fel mikor meglátott-Na , hogy sikerült a műtét?
-Jól , a lányra feltehetőleg távolról lőttek mert a golyó nem fúródott túlságosan mélyre.Az altatóktól holnapig aludni fog.Az állapota stabil.
-Ügyesen megállapítottad!-karolta át a derekamat-Képzeld az ügyet az én csapatom kapta meg.Na jó egy kis közbeszólással ugyan , de mi kaptuk meg.Feltehetőleg meg akarták ölni a lányt , de nem egy gyakorlott lövésszel van dolgunk.Ezért őrizetet rendeltem el a kórházba a lány mellé.Aztán holnap egy-két kollégámmal kikérdezzük.Persze csak ha engedélyt adsz rá.-mosolyodott el.
-Hát nem is tudom.-tettettem gondolkodást de azért mosolyogtam.Alec megcsókolt.-Na jó.-nevettem el magamat.Kopogtak.
-Szabad!-mondtam mikor már egymás mellett álltunk.
-Bocsánat a zavarásért doktornő Mr.Norris akin ma szívműtétet végzett volna , 3 perccel ezelőtt meghalt.
-Mi?És miért csak most szólnak nekem?-kérdeztem dühösen.
-Mert Dr.Pretifer azt mondta , hogy majd ő intézkedik és ne szóljunk magának.-mondta bűnbánóan , mintha ő hibázott volna.
-Köszönöm , hogy tájékoztatott.-válaszoltam kedvesebben-Most elmehet.
-Mégis mit képzel magáról..... hogy merészelte.....istenemre mondom leszedem a fejét annak a fennhéjázó egoista baromnak.-kiabáltam dühösen.Nem tudtam , hogy sírjak , vagy ordibáljak , legszívesebben mind a kettőt tettem volna.
-Nyugalom.-ölelt magához kedvesem, és a hátamat simogatta.Aztán megcsörrent a telefonja.-Bocsáss meg.-nézett rám bűnbánóan majd felvette-Igen?....Rendben azonnal indulok!-hadarta gyorsan majd kinyomta-Bocsáss meg de mennem kell.Úgy tűnik a lövöldöző , megölt valakit , nem messze onnan ahol a lányra lőtt.Mennem kell.Menj haza , és pihenj.Ne hibáztasd magadat semmiért oké?-bólintottam-Majd hívlak!Szeretlek!-csókolt meg hosszan és kiment.Megkerestem Dr. Pretifer irodáját és kopogás nélkül nyitottam be.Ő az asztala mögött ült.
-Jó napot Dr. Dormer!Micsoda kellemes meglepetés!-mosolygott.
-Hogy merészelte kezelés alá venni a betegemet úgy , hogy engem nem tájékoztatott?-kérdeztem tőle dühösen.
-Á szóval már szóltak magának.Nos nagyon sajnálom ami azzal a férfivel történt.Próbáltuk újraéleszteni de nem sikerült.-húzta el a száját , de a szemét nem vette le rólam.Már párszor kikosaraztam a pasast , mindig próbált randira hívni de én undorodtam az efféle emberektől mint ő.Nemrég helyezték át Miami-ból.Az itteni orvosoknak dicsekedett mennyi és milyen nőkkel volt már "dolga".Egyszer megpróbálta kivetni a hálóját Elienor-ra is de ő is visszautasította-De esetleg meghívhatom egy ebédre?Kárpótlásképpen.-mosolygott újra.
EZT NEM HISZEM EL!Ezek után még van képe.....
-Nem , mert először is már ebédeltem , másodszor önnek dolga van , ugyanis MAGA fogja közölni az elhunyt családjával , hogy a MAGA felelőtlensége miatt halt meg a férfi.-hangsúlyoztam ki a maga szót.Az ő hibája volt.Mivel eleve nem is erre szakosodott orvos.Egy plasztikai sebész még jó , hogy nem tudja , hogy szívbetegeket , hogy kell kezelni.Csak ez a felfuvalkodott hólyag túl sokat képzel magáról.Nem vártam meg a reakcióját , kimentem az irodából.Eszembe jutott , hogy a férfinek három gyermeke van és egy 2 hónapos terhes felesége.Könnyek gyűltek a szemebe.Az irodámban a barátnőm várt.
-Hallottam mi történt.-állt fel a kanapéról és megölelt.Én pedig utat engedtem a könnyeimnek.
-Én tudtam volna rajta segíteni...biztos vagyok benne...de nem szóltak.-zokogtam.
-Nyugodj meg egy kicsit aztán menj haza.Pihenj le , egyél egy forró fürdőt és meglátod jobban leszel.
-Rendben.
Mivel az elhunyt férfit műtöttem volna , így nem is kellett volna tovább bent maradnom.Amint hazaértem ledobtam a táskámat a kanapéra , majd egyből a fürdőbe mentem és elkezdtem engedni a forróvizet.Természetesen a szemem bepirosodott , mert az egész kocsiutat végigsírtam.Még jó hogy az eső miatt vízálló sminket tettem fel , különben szanaszét folyt volna.
Miután kiszálltam a kihűlt vízből , magam köré csavartam egy törölközőt és kimentem a konyhába.Kivettem az egyik szekrényből a martinit és hozzá poharat.A fagyasztóból jeget vettem ki és a pohárba tettem.Ritkán szoktam inni , legfőképpen amikor ki vagyok borulva valami miatt.A tele pohárral visszamentem a szobámba , magamra kaptam a pizsamámat majd visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a Tv-t.Igazából nem nagyon érdekelt semmi.Úgyhogy ki is kapcsoltam.Az üres poharat letettem a konyhapultra és ismét töltöttem.Fogalmam se volt mit csinálhatnék.
Csak ültem és néztem ki a fejemből.
Körülbelül fél óra múlva kopogtak.Felálltam és kinyitottam.Egy hatalmas csokor vörös rózsát láttam meg először aztán Alec bújt elő a rózsák mögül.
-Szia!-mosolygott.
-Szia!-köszöntem tátott szájjal.Fél perc után feleszméltem-Gyere be!-álltam el az ajtóból.
-Jobban vagy?-nézett rám aggódva.
-Ja !Nem is hiszed mi mindenen könnyít egy kis martini!-mondtam szarkasztikusan mosolyogva.
-Jézusom!Mennyit ittál?-tette le a csokrot az asztalra.
-Nem elég sokat.Még csak három pohárral.
-Ezt neked hoztam.-adta a kezembe a virágcsokrot.
-Nem kellett volna.De nagyon köszönöm.Aranyos tőled , hogy próbálsz felvidítani.-mosolyogtam rá erőtlenül-Mingyárt jövök , csak vízbe teszem.
-Oké.-bólintott.
Miután vázába tettem és elhelyeztem az étkezőben lévő asztalon visszamentem a nappaliba.Alec a kanapén ült.Mellé ültem,ő pedig magához ölelt.
-Jól vagy?-kérdezte miközben az arcomat simogatta.
-Jobban , most , hogy itt vagy velem.-sóhajtottam , és egy kis mosoly jelent meg az arcomon.
-Miért nem szóltál hamarabb , hogy jöjjek ide?
-Először is nem tudtam , hogy végeztél e a munkahelyeden , és másodszor...nem akarok rád akaszkodni minden gondommal.
-Nem akaszkodsz rám!Nagyon örülnék ha melletted állhatnék.Mindig!-mosolygott rám.
-Uram isten!Remélem soha nem fogok felébredni ebből a csodálatos álomból.-nevettem el magam.
-Nem értelek.-rázta meg a fejét zavartan Alec.
-Egyetlen egy randink volt csak, mégis úgy viselkedünk mintha már hónapok , vagy legalábbis hetek óta együtt lennénk....és olyan mintha már évek óta ismernélek.-az arcán a vonások elkomorodtak.
-Ez rossz?Mármint lassíthatunk ha szeretnéd....nem akarom , hogy úgy érezd , hogy..-folytatta volna de megcsókoltam.
-Minden tökéletes így ahogy van.Azaz még nem.Szeretnék egy kis időt Cassie-vel is tölteni.Vagy esetleg holnap elmehetnénk hárman valahova.Holnap úgy is szombat van. A helyet kiválaszthatná Cassie.
-Rendben van.Majd megkérdezem tőle , hova szeretne menni.-mosolyodott el.
Órákig ott ültünk beszélgettünk vagy csak csókolóztunk.Amikor már este tíz volt felálltam és kikapcsoltam a tv-t.
-Cassie már biztos hiányol.
-Nem hiszem.Emmet úgy lefárasztja a szócsatáikkal , hogy el is felejtkezik rólam.-nevetett.
-Biztos nem lesz baj , hogy ilyen sokáig itt vagy?
-Dehogy is.
-Akkor azt se bánná , hogyha ma itt aludnál?-kérdeztem kicsit elvörösödve.
-Nem hiszem.De azért küldök nekik egy sms-t , hogy ne aggódjanak.-mosolygottrám felállt , magához ölelt és egy apró csókot adott.
-Oké addig én a szobába megyek.Inkább hívd fel és beszélj velük úgy.
-Ahogy akarod.
A szobámban bebújtam az ágyba és lehunytam a szememet.Hallottam ahogy Alec beszél valakivel , majd elindul a szoba felé.Hallottam ahogy kinyitja az ajtót , majd ruhák suhogását és utána megéreztem Alec hideg karját a derekamra fonódni.Felé fordultam , és a fejemet a mellkasára hajtottam és hamar elaludtam.
komikat kérek!!
