15.fejezet

itt a feji!köszönöm mindenkinek a komit írt!megint kérek és most emelem a komihatárt 7 komira!tudom , hogy ez számotokra sok de ahhoz képest , hogy 17 rendszeres olvasóm van szerintem nem teljesíthetetlen kérés.Bocsi a helyesírási hibákért.



Demetri még mondott valamit de már nem hallottam mert a szobám felé kezdtem rohanni.Persze Alec sehol.
Gyorsan átvettem a küldetésre szánt ruhámat,(ami még sose volt rajtam , tekintve , hogy még sose voltam küldetésen) ami egy fekete bőr naciból,egy fekete ujjatlan bőr topból és egy szintén fekete bőrcsizmából állt valamint egy hosszú kesznyüből.Na meg az elmaradhatatlan fekete palástból.
Az öltözködés után megpróbáltam kiosonni Keira tehetségével, a láthatatlansággal.Miúttán már az erdőben voltam újra láthatóvá tettem magam elkezdtem rohanni Románia irányába.
Éjjel nappal csak futottam meg persze azért vadásztam is.De miel itt nem volt ember ezért be kellet érnem állatokkal.Ami miatt a szem színem is megváltozott.

Már körülbelül egy hete futok és már  átértem Magyarországon is.Épp a Magyar-Román határnál álltam amikor ismerős illatokat kezdtem érezni.Félix és Alec illatát.Ahogy megéreztem az illatukat azon nyomban láthatatlanná váltam , ne hogy észrevegyenek és visszaküldjenek Volterrába.

Kezdtem közeledni a kastélyukhoz amikor megpillantottam egy tábort ami tele volt Román vámpírkatonákkal.
Ez pont kapóra jön-gondoltam magaban.Mivel ők még nem láttak engem ezért könnyebb lesz a dolgom.Azon pillanatban elduktam a Volturi nyakláncomat,és kiléptem a bokor mögül amit eddig rejtekhelynek használtam és csak remélni mertem , hogy a fiúk most pont nem figyelnek.odarohantam az egyik sátorhoz és elbújtam mögötte.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte egy lágy és barátságos férfihangot.Hazudnom kellet és már azt is kitaláltam , hogy mit.
-Éppen a Volturi elől menekülök de már Magyarországon lemaradtak de nem tudom mit csináljak,félek és a torkom iszonyatosan kapar.-hadartam egy szuszra és közben fájdalmas arcot vágtam és kölyök kutya szemeket meresztettem rá.
 -Hány éves vagy és mióta vagy vámpír?-kérdezte mellémgugolva.
-19 éves vagyok és 2 éve.Gondolatolvasó vagyok és láthatatlan tudok lenni ha akarok.-amint kimondtam a tehetségeim egy  töredékét azonnal elmosolyodott.
-Elviszlek téged a vezetőinkhez ha megfelel neked.-mondta mosolyogva.
-Persze az nagyon jó lesz.-és egy hatalmas mosolyt ültettem ki az arcomra-Köszönöm a kedvességét.
-Ugyan , nincs mit.-mondta még mindig mosolyogva.


Már a trón terem előtt álltunk.Sokan megbámúltak mind a táborban mind a kastély folyosóján.A kastély nagyon hasonlított az otthonomhoz annyi kivétellel , hogy ez nem városban volt hanem erdőben.
Eközben David(így hívták a férfit)mindenről felvilágosított.Aról , hogy a vezetők nagyon  szeretik a tehetséges vámpírokat, és bíztatott , hogy bevesznek maguk közzé.Én meg csak palástoltam , hogy mennyire örülnék neki.Nyíltak a kapuk és egy nagyon hasonló trónusterem tárult elém.Talán cssak annyi külömbséggel , hogy itt csak három trónus volt és mind a hármon ültek.


-Üdvözlünk ifjú hölgy!-állt fel a szélső trónusról egy 40-50 év között kinéző férfi.-Én Vladimir vagyok -nyújtott kezet amit én el is fogadtam-Ők itt a testvéreim Stefan-mutatott a másik szélső trónuson ülő férfira aki nagyon hasonlított rá-Ő pedig Thomas-mutatott a középső trónuson ülő férfira biccentettem egyet mindketőjük felé.
-Én Natalie Smith vagyok-mondtam magabiztosan de nem mosolyogva.
-És csatlakoznál hozzánk?-kérdezte a Stefan nevű vezető.
- Elnézést , hogy így a közepébe vágott a fivérem a dolgoknak , csak ő már tudja mik a tehetségeid és már megosztotta velünk is.-mondta mosolyogva Vladimir.
-Ugyan semmi gond.Igazából örülök , hogy a lényegre tért.-mondtam komolyan.
-Fiatal korod ellenére igazán komolynak tűnsz-mondta ridegen Thomas.
-Köszönöm.
-Akkor üdvözlünk a családban-mondta még mindig mosolyogva Vladimir.Ennyi lett volna?Nem is kérdezik , hogy honnan jöttem vagy valami?Hát nem fecsérlik az időt az biztos.
-Köszönöm-biccentettem ismét.
-David majd felkisér a lakosztályodba !Bár nem sok időd lesz majd pihenni mert holnap már csatába indulunk.-mondta kicsit elmosolyodva Stefan.
-Az Olaszok ellen?-kérdeztem komolyan.
-Bizony.Remélem te is velünk tartasz.-mondta inkább parancsolóan mint kérdőn Thomas.
-Természetesen-mondtam apró mosolyt húzva arcomra.
-Akkor jó pihenést.-mondta ismét Stefan mire én elindúltam az ajtó irányába és mikor kiértem Davidet láttam meg az ajtó mellet álva.Nem szólt semmit csak elindúlt én pedig követtem.Addig hozzám se szólt amíg be nem értünk a szobámba.
-Te ugye nem menekülsz a Volturi elől.-mondta kicsit mérgesen.Tudtam ,vagyis inkább éreztem , hogy megbízhatok benne.
-Nem.
-Ki vagy te?
-Az most bonyolult lenne.Inkább azt mond meg , hogy miért nem akarsz szólni a vezetőidnek?!-mondtam suttogva.
-Mert én is egy benfentes vagyok.
-Honnan tudjam , hogy nem hazudsz?-kérdeztem mire ő egy Volturi nyakláncot húzott elő az egyik zsebéből.
-Egy oldalon állunk.Látod?Most viszont válaszolj néhány kérdésemre kérlek.
-Halgatom.
-Ki vagy te?-kérdezte ismét.
-A vámpírok hercegnője Natalie Volturi.Alexander , Kevin és Joshua Volturi huga.-mikor ezt kimondtam leesett az ála.
-Te..te vagy a hírhedt-nyelt egyet-vámpír hercegnő?
-Igen-mondtam kicsit szomorúan.
-Bocsáss meg csak nem tünsz annak a szadista kíméletlen típusnak-mondta elmosolyodva.
-Pedig tudok  az lenni ha akarok.-mondtam én is mosolyogva.
-És mit keresel itt?Mármint ..elengedtek testőrség nélkül?
-Nem...megszöktem.Be akarom bizonyítanni a bátyáimnak , hogy már nem vagyok gyerek aki védelmezésre szorúl-mondtam lehajtott fejjel.
-Értem.És télleg igaz amit mondanak , hogy... tudod .. láttad..ahogy az anyádat...
-Megölik.Igen láttam.Mármint már csak a holtestet láttam.-mondtam halál komolyan.
-És , hogy tudtad ezt feldolgozni..mármint gyerek szemmel..durva lehetett-mondta kicsit zavartan.
-Az volt.Először fel se fogtam , hogy mi történt de..nem beszélhetnénk másról-kértem fájdalmas arcot vágva.
-De..persze..bocsi.-mondta lehajtott fejjel.
-Nem baj csak..nem szeretek erről beszélni-mondtam majd megráztam a fejem , hogy eltűnjenek a borzasztó emlékek.Ekkor kopogtak de nem várták meg , hogy engedéjt adjak hanem benyitottak.
-Hamarabb indulunk.Most azonnal-jött be egy fiú de mire odanéztünk már nem is volt ott.

komikat kérek!

14.fejezet

hoztam  a folytatást!köszönöm mindenkinek a komikat!ehhez is kérek!tudom tudom megint rövid lett!



-Szabad-adtam engedélyt.Az a személy jött be akit legkevésbé vártam volna (és legkevésbé akartam látni).
-Sziasztok-köszönt a mostohaanyám-Beszélhetnék négyszemközt Natalie-val?
-Én addig átmegyek Dem-hez-mondta és adott egy puszit az arcomra.
-Oké.-mondtam-Miről akarsz beszélni?-kérdeztem kicsit unottan és felálltam az ágyról.Erre ő odaállt elém és pofon vágott.Nem fájt, szinte meg se éreztem.Azonban rögtön ez után Alec rohant be az ajtón és a nyakánál fogva felemelte Lindát.
-Ha még egyszer csak egy ujjal is hozzáérsz én esküszöm ,hogy megkérem a húgomat , hogy addig kínozzon amíg a halálodért nem könyörögsz!-mondta dühtől fortyogva szerelmem.Erre én rögtön odarohantam.
-Alec hagyd!-fogtam meg a vállát és kezdtem el húzni-Nem ér annyit!Kérlek engedd el!-úgy tett ahogyan kértem és  rám emelte koromfekete szemeit fájdalmas arcot vágva.
Ugyanebben a pillanatban Aro és Kevin jött be a szobánkba.
-Itt meg mi történt?-kérdezte aggodalmasan Aro.
-Semmi-mondta szerelmem és kiment a szobából.
-Jöjjön kedvesem.-nyújtott kezet Aro a mostohámnak amit ő el is fogadott-Á így már minden világos.Felpofozta Natalie-t..-erre halk morgás tört elő bátyám torkából-.és Alec pedig megfenyegette.
-Hát ez esetben megérdemelte.És még örülhet , hogy nem vetjük tömlöcbe vagy nem lesz ebéd.-mondta gonoszan Kevin.

Az események leforgása után csak pihentem és gondolkoztam.Aztán elhatároztam , hogy lemegyek egy kicsit sétálni és gyönyörködni a napnyugtában.

Sorra mentem a folyosókon de nem találkoztam senkivel sem.
Már éppen az utolsó folyosón jártam amikor éreztem , hogy valaki követ.Először azt hittem , hogy Félix vagy Alec.De nem ők voltak.
-Szia Natalie.-hallottam meg Demetri hangját a hátam mögül mire én megfordultam-Hallottam mi történt ma délután.Csak meg akartam kérdezni , hogy minden rendben van e?
-Igen minden-mondtam fejlehajtva.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kedvesen.A lányok és persze  Alec után ő volt az akiben legeslegjobban megbíztam.Mindig számíthattam rá.
-Az jó lenne.De nem a történtekről.Vagyis arról is de inkább Alec-ről.Történt vele valami?Annyira megváltozott.Mármint..-hadartam el egyszerre.
-Értem.Én is észre vettem.De tudod mitől vagy inkább kitől változott meg?-kérdezte kicsit mosolyogva-Tőled.Amikor idejöttél mindent úgymond "bearanyoztál".Mindenki boldogabb lett.Pont mint mikor az édesanyád volt itt velünk.De az ő halála után minden úgy... kihalt, olyan... üres lett.Aztán jöttél te és minden és mindenki megváltozott.-mondta mostmár szélesen mosolyogva-Úgy is mondhatnám "életre keltünk".
-De Alec akkor se volt ilyen mint amilyen most.Most olyan védelmező.
-Ez így igaz.Mert ugyan akkor is meg akart téged védeni az élete árán is de most...most méginkább.Sokszor jön fel a téma , hogy lehet háborúzni kellesz a Románokkal és akkor....
-És akkkor én is megyek.Nem vagyok már gyerek , az erőim páratlanok és ezt nem én mondom hanem Aro.Egyszer még azt még azt is mondta , hogy legyőzhetem az egész Román klánt egyes egyedül.
-És szerinted ki fogja ezt neked engedni?Senki mert mind csak téged védenek.Mindenki aki itt van.
-De mondtam már , hogy tudok magamra vigyázni.És ezt valahogy be is fogom bizonyítani.


!komikat kérek!

13.fejezet

A helyzet a következő!Elhalasztották az olvasónapló beadásának időpontját így tudtam egy rövidke fejezetet hozni nektek!Na de elég a szócséplésből itt a feji:



Amikor a boszorkányok végre bementek (apám és a testvéreim kíséretével),rögtön a lányokhoz fordultam.
-Most mit eszeltetek ki?-kérdeztem ördögien mosolyogva.
-Mondtam , majd meglátod!Ez meglepetés lesz!-mondta mosolyogva Barbara.
-Óóó , de én nem bírok addig várni.-mondtam kicsit nyávogósan.Akkor eszembe jutott a megoldás.Barbara felé fordultam és kiskutya pofát vágva térd behajlítva, kezemet államnál összekulcsolva ezt mondtam neki szempilla rebegtetve nyávogó hangon:Kérlek szépen!
De mintha meg se hallotta volna nemet mondott.Pedig ez a többieknél(főleg Alec-nál,Jane-nél,Heidi-nél de még Aro-nál is) beválik .De Barbaránál nem.Ki kell fejlesztenem egy újfajta könyörgési módszert.
Ezek után felmentem a szobámba és ledőltem egy kicsit pihenni ,és zenét hallgattam.
Már majdnem egy órája pihentem(és majdnem be is aludtam)amikor sikítás ütötte meg a fülemet.Ezt látnom kell!Kirohantam a szobámból egyenesen az étkezőbe és amint megláttam mi történt nem bírtam magamat visszafogni hangos hahotázásba kezdtem.A tálakon étel helyett csótányok hada volt, és néhány egyed rámászott a három boszorkányra.Amikor a többiek is ideértek , az ő reakciójuk is hasonló volt.A végén már nem bírtam ki , hogy ne menjek segítséget kérni.
-Félix..Dem...gyertek...étkező...bogarak...segíteni-csak ennyit bírtam kinyögni mert még mindig csak röhögtem meg röhögtem.Amikor visszaértünk a fiúk egyből elkezdték a rovar irtást , ami náluk azt jelentette , hogy eltaposták őket és kinyitották az ablakot.
Amikor már minden rovarmentes volt visszamentem a szobámba azzal a hittel , hogy ott találom Alecet.
Amikor benyitottam Alec ugyancsak bent volt és az ablak előtt állt.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva mire ő odarohant hozzám és megcsókolt-Ez jobb köszöntés volt mint az enyém-mondtam még mindig csak mosolyogva-Hol voltál?-néztem végig rajta .Abban a ruhában volt  amiben a küldetésekre szokott járni.Korom fekete ruha és egy fekete palást.
-Az most hosszú-mondta homlokát ráncolva.
-Hát, időnk mint a tenger-mondtam,majd az ágyra ültem.
-Na jó..nem fogok hazudni..-akarta mondani.
-Nem is lenne értelme-jelentettem ki értetlen arcot vágva.
-A Románok után kémkedtem-amikor ezt kimondta én olyan mérges lettem , hogy legszívesebben leordítottam volna fejét.E helyett azonban tettem a "szépet".
-Egyedül voltál?-kérdeztem halál nyugodtan.
-Igen-jött oda hozzám és leült mellém az ágyra.
-Alex küldött?
-Igen.erre a válaszra felugrottam és rögvest a trónteremhez rohantam.
-HOGY TEHETTED EZT?-ordítottam magamból kikelve-MEG IS ÖLHETTÉK VOLNA!FELFOGTAD EGYÁLTALÁN AZT , HOGY MIT TESZEL VAGY CSAK A CÉLJAID ELÉRÉSE VOLT FONTOS SZÁMODRA?!
-Natalie, kérlek !Nem beszélhetnénk ezt meg?-kérdezte fájdalmas arckifejezéssel.
-Megbeszélni?Oké , rendben!-mondtam kicsit higgadtabban-Kiküldtél EGYEDÜL egy Volturi katonát kémkedni a Románokhoz!EGYEDÜL!SOSE KÜLDÜNK KI EGYEDÜL KÉMKEDNI SENKIT MERT TÚL KOCKÁZATOS!-keltem ki újra magamból ahogy soroltam a bátyám elleni vádakat.
-De tegyük hozzá , hogy az egyik legerősebb katonánkat küldtem ki!-mondta még mindig higgadtan.
-Az lehet , hogy Alec az egyik legerősebb katona de túlerővel szemben semmit se ér az erő ha egyedül van!-mondtam újra higgadtabban.
-Igazad van.És bocsánatot kérek.-mondta bűnbánóan.
-Rendben van.Bocsánatkérés elfogadva.Én pedig az érzelemkitörésem miatt kérek bocsánatot.-mondtam immár fej lehajtva.
-Nincs miért bocsánatot kérned!Én is így reagáltam volna az adott helyzetben.-mondta mosolyogva.Miután befejezte a mondatot visszamentem a szobámba.Alec még mindig ott volt.
-Nem kellet volna elmondanom-mondta lehajtott fejjel az ablak előtt-Nem szeretem ha veszekedsz a testvéreiddel.
-Szerintem jó volt , hogy elmondtad mert legalább már ezt az ügyet is megbeszéltük-mondtam ismét ágyamra ülve-És tudod mit?Legközelebb én megyek EGYEDÜL kémkedni!-mondtam halványan mosolyogva mire Alec mellettem termet és mélyen a szemeibe nézett.
-Te sose kerülhetsz a közelükbe,nemhogy egyedül de még testőrökkel se.-mondta halál komolyan majd megcsókolt.Viszonoztam a csókot és hátradőltem az ágyon mire ő felém tornyosult.Csókunkat egy kopogás szakitotta meg mire mindketten felpattantunk és egymásmellé ültünk.
-Szabad-adtam engedélyt.

most csak ennyi!komikat kérek + és - is!

Nagyon bocsi!

Nem tudok hozni a héten frisst mert péntekre kell egy olvasónapló aminek a könyvébe még bele se kezdtem("csupán 500 oldalas "kis"könyvecske)!Ha ez nem lenne elég még beteg is vagyok!Pocsékul érzem magam!  Szeretném megköszönni a komikat az előző részhez!nagyon jól estek!Imádlak titeket!És még egyszer BOCSÁNAT!!!!!!!!!




Natalie

12.fejezet

itt a feji!köszönöm mindenkinek a komikat!




-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!SEGÍÍÍÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉGGG!-kiáltották dobhártya szakadási hangerővel "kedves" nővéreim. 
-Most mit csináltatok?-kérdezte mosolyogva Alec.
-Miből gondolod , hogy mi csináljuk ezeket?-kérdeztem értetlen arcot vágva.
-Tehát nem ti voltatok?-kérdezte komolyabban.
-Nem,dehogy is.-hazudtam neki.Ezek után gyorsan felöltöztem és ki akartam menni a "szövetségeseimhez"amikor szembetaláltam magam a két szörnyeteggel.Nem bírtam magam visszafogni , hangos nevetésben törtem ki.A hajuk tele azzal a ragadós izével , az arcukon pedig az esti hidratálómaszk ékeskedett.
-Szerinted ez vicces?-tette fel a költői kérdést egyikük.Fogalmam sincs melyik-melyik a zöld maszk miatt.
-Néztetek már ma tükörbe?-mondtam még mindig nevetve.
-Na várj csak most majd kapsz anyától-mondta fenyegetőn az egyikük,de én még mindig csak mosolyogtam.
-A ti rangotokban én nem fenyegetőznék-lépett mellém Jane szintén mosolyogva.
-Miért mi a mi rangunk?-kérdezték.
-Emberek.És ugye tudjátok , hogy mi mit iszunk?-kérdezte Jane ördögi mosollyal az arcán.
-ANYUUUUU!APUUUUUUUUUU!MEG AKARNAK MINEKT ENNNNIIIIIIIIIIIIIIII!-rohantak végig visítva a folyosón, mi meg majd megpukkadtunk a röhögéstől.
-Két ilyen idiótát-mondta még mindig röhögve Jane.

Amikor végre kiértünk a kertbe mindenki nevetett vagy mosolygott.Gondolom nekik megadatott az az öröm , hogy látták a szörnyek arcát amikor azok meglátták a mi kis meglepetésünket.
-Úgy látom ti is láttátok már őket!-mondtam minden szövetségesemnek.
-Bizony!-kezdte Barbara-Én és Heidi pont arra mentünk amikor felkeltek.Majdnem beszakadt a dobhártyánk de megérte!-nevette el magát.
-El tudom képzelni.-nevettem el magam.Lépteket hallottam a palotábó és automatikusan a hatalmas szépen kidolgozott fa kapu felé kaptam a fejemet.A bátyáim léptek ki rajta szélesen mosolyogva.
-Kedves Jane-fordult barátnőm felé Alex-nem szép azzal ijeztgetni  a vendégeinket , hogy rákerülnek az étlapunkra.- és mire befejezte a mondatot mindenki hangos nevetésben tört ki.
- Én nem fenyegettem meg őket , csupán felvázoltam előttük rangjukat .Vagy nincs igazam , hogy az emberek a rangsor legalján állnak?-kérdezte valamivel komolyabban Jane.
-Ez kedves volt tőled de inkább kíméld meg őket a szívinfartustól.-mondta szélesen mosolyogva.
-Majd észben tartom..-mondta gonoszan mosolyogva a "kis terrorista".
-Köszönöm.
Majd újra nyílt a hatalmas fakapu de most az illetők akik kiléptek rajta nem vámpírok voltak.Egyből tudtam kik azok és azt is , hogy mit akarnak.
-Mit követtünk el ellenetek , hogy ezt érdemeljük?-kérdezte nyávogós hangon Linda.Akét idióta már megfürdött , hajat mosott és felöltözött.
-Azt a borzasztó dolgot , hogy léteznek-mondta mosolyogva Jane.Mire mind a hárman gonoszan néztek Jane-re amit ő egy gyenge fájdalom hullámmal viszonzott.
-Jane hagyd abba!-rohant ki vámpír gyorsasággal apám.De Jane mintha meg se hallota volna.
-Jane kérlek.-kértem szinte suttogva de mosolyogva.
-Most megúsztátok,de legközelebb nem lesz ekkora szerencsétek!-fenyegette meg őket.
-Köszönöm.-mondtam egy kisebb mosolyt kiültetve az arcomra.
-Apuci éhes vagyok-ment oda Noemi apámhoz.
-Az ebédet nemsokára felszolgáljuk az étkezőben.-mondta Alex-Előre is jóétvágyat.
"Az  nem lesz olyan jó"-gondolta magában Barbara mire én egy értetlen pillantást küldtem felé."Majd meglátod"-válaszolta gondolatban.

ennyi lenne mára !komikat kérek + és - egyaránt!a helyesírási hibák miatt bocsi.

11.fejezet

komihatár!mostantól csak öt komi után teszek fel frisst!


Amikor kimentem a szobájukból a két idegesítő idióta fogadott.
-Tudjuk , hogy te voltál!-mondta Rachel.
-Mi...-mondtam volna.
-Ne hazudj!Tudjuk , hogy te tetted!-mondta ingerülten Noemi.
-Van valami probléma?-kérdezte Félix.
-Nem semmi-hazudtam-már épp vissza készülnek menni a lakosztájukba.
-Apropó Alec mondta , hogy beszélni szeretne veled.A szobátokba vár.-továbbította az üzenetet.
-Köszi-montam és már rohantam is a szobánkba.Nem csak Alec miatt(bár ő volt a fő ok)hanem mert már nagyon idegesített a ruha is.Mikor beértem Alec az ágyon ült én rögtön mellé ültem.
-Beszélni szeretnél velem?-kérdeztem.
-Igen-mondta lehajtott fejjel-bocsáss meg a trónteremben történtek miatt.Nem voltam egészen önmagam.
Amint ezt a két mondatot kimodta én úgy elnevettem magam , hogy majdnem leestem az ágyról.
-Te...most ....te most komolyan..hát ezt nem hiszem el..-nyögtem ki ezt a pár szót nevetés közben.Majd megköszörültem a torkom és mosolyogva átöleltem-Nem kell bocsánatot kérned azért amiért megvédtél.
-Akkor nem haragszol?-kérdezte immár felderült arcal.
-Nem , miért tenném amikor..-akartam volna befejezni a mondatot de belémfojtotta a szót egy gyengéd mégis szenvedélyes csókkal.Szomorú voltam mikor ajkaink elváltak egymástól.Kopogtak majd választ sem várva Barbara nyitott be.
-Ó bocsánat én csak -mondta ilyedten miközben szeme engem és szerelmemet páztázta.
-Semmi baj nekem már úgy is mennem kell őrjáratozni-állt fel mellőlem Alec közben apró csókot nyomva ajkaimra.
-Ja és ne felejcsétek el , hogy holnap két óra körül jön Heidi a turistákkal.-mondta immár az ajtóból de mire elért az agyunkig amit mondott nem volt sehol.
-Na szóval a második csapás mi legyen?-jött be Rose és mögötte a többi csapattagom.
-Alszanak és ez nagy előny.Mennyire vagy fáradt Natalie?-tudakolta   Barbara.
-Most éppen nem vagyok fáradt.
-Akkor este lecsapunk-mondta gonoszan mosolyogva Jane.

Olyan 22.25 kor talpig feketében elindúltunk a folyosón.Mindenkin egy fekete farmer egy fekete hosszú ujjú  és egy tornacipő volt.Na meg persze egy fekete sapka.Beosontunk a szobájukba és kiengedtük  a pókokatés  valamint az egész szobát befújtuk olyan ragadós izével ami olyan mint a pókháló.Röpke fél óra alatt végeztünk.Ezek után a lányok elmentek "sétálni" én meg eleve "aludtam".Viszont amikor beléptem a szobámba az ágyamon ült Alec.
-Látom alszol-mondta mosolyogva-Szabad megkérdeznem hol járt kegyed.
-Persze.Sétáltam.-hazudtam.Mire ő odarohant hozzám és átkarolta a derekam.
-Értemm.De jobban örültem volna ha valaki veledmegy.-mondta aggódó képet vágva.Még jó , hogy ilyen jól hazudok.De bár elmondhatnám neki.
-Na én megyek lezuhayozni-jelentettem ki és elindultam a fürdő felé.Megnyitottam a csapot és beálltam alá.Majd csak amikor szálltam volna ki a zuhanyalól akkor vettem észre , hogy pizsit nemhoztam.
-Na szuper.-morogtam magamban.Vámpírgyorsasággal kirohantam a gardróbomba.Elkezdtem vállogatni a pizsik közt amikor morgás ütötte meg a fülemet.Amikor oldalra néztem már Alec állt melletem majd felkapott és az ágyra tett.Majd felém hajolt és vadul elkezdett csókolni.Aztán mikor ajkunk elvált egymástól Alec bocsánatkérően nézett rám.
-Nem kéne egy szál törölközőbe mutogatnod magad nekem mert a végén még leteperlek.-mosolyodott el félénkül.
-Ugy ahogy az előbb tetted?-viszonoztam mosolyoját.Majd feltápászkodott rólam és az ablakból meredt az erdőre.Én visszavonultam a gardróbba de most bezártam magamután az ajtót.Amikor kijöttem a szerelmem még mindig ugyanott állt ahol az előbb.Úgy láttam nem vette észre , hogy kijöttem ezért odaosontam hozzá és hirtelen a nyakába ugrottam mire elmosolyodott.
-Azt hitted nemláttalak?-kérdezte mosolyogva.
-Azt-mondtam durcásan majd befegüdtem az ágyba.Alec mellémfeküdt én pedig melllkasára hajtottam a fejem és átöleltem.Így aludtam el.Azonban reggel neméppen a legjobb ébreztésben volt részem.

bocsi a helyesírási hibákért!komihatár!

Volturi az Eclipse-ben!

Egy kedves Klaudya nevű blogíró talált egy videót és feltette a blogjára!Hát én is felteszem az enyémre mert nekem is nagyon tetszik! És megtaláltam magyar feliratosan is! Na de ne is húzzuk az időt itt a vidi:
http://www.youtube.com/watch?v=9cmfGGmvZzA

Remélem nektek is tetszeni fog!

Véleményeket kérek!

10.fejezet

komikat kérek!Az előzőhöz is meg ehhez is!tudom ez is rövid de ma dupla fejit hoztam!:D




-Á  a kedves hugicánk is berepült!-mondta nevetve Noemi.Na a tipikus IQ nuku szőke banda.Nem értettem az apámat , hogy hogy szerethet bele egy ilyen idióta nőbe.Na jó azért az ellenem elkövetett merényleteik nem voltak rosszak.Jesszusom miket gondolok!Na majd most visszakapják kamatos-amattal!
-Ó nézd már annyira örül , hogy itt vagyunk ,hogy meg sem bír szólalni.-mondta gügyögő hangon Rachel és a kezeit a szívéhez tette.Na jó itt a végük.Jane szinte fortyogott a dühtől.A gondolatolvasói képességem be se mertem kapcsolni mert akkor a fejemben ordítanának a szitkozódások.
-Micsoda ruha!Jelmezbálba készülsz?-kérdezte Linda.Na itt elszakadt a cérna és majdnem beszóltam neki amikor..
-Nem!Tudja szerintem maguk nincsenek megfelelő ruhában.-mondta mosolyogva szerelmem mire mind a hárman vérvörösek lettek a dühtől.Most néztem végig rajtuk igazán.A két lányon nagyon mini szoknya volt egy hatalmas magassarkúval és egy "köldökig"kivágott felsővel.Lindán pedig egy ugyan ennyire kivágott ruha és egy tűsarkú kombináció ékeskedett.
-Nem kell kiokítanod kis fiú!Az anyád lehetnék!-ordított Linda Alecra.
-Igen az látszik bár azt nézve , hogy maga ember ez lehetetlen.-folytatta mosolyogva és még mindig higgadtan.Jane egy nevetést fojtott el mint mindenki más a teremben.Alec jól beszólt neki.
-Kikérem magamnak ezt a hangnemet !Mégis hány éves vagy , hogy ilyen nagy a szád?-tette fel a kérdését Linda.
-317 éves !Miért maga mennyi , hogy így mer vele beszélni van vagy 1200! Ja nem az én vagyok!-vágott vissza Dem.
-Na de fiúk fejezzük be ezt a "támadást" a vendégeink ellen!-szólt Aro-Inkább vezessétek őket a lakosztályaikba!
Azzal mind a "kedves" kis vendégeink mint Alec Dem és Jane elindultak ki a teremből.Csak én követtem őket a hatalmas ajtón túlra , a többiek még maradtak.
-Jane mit csináltatok a szobájukkal?-kérdeztem suttogva.
-Majd meglátod!Vagy inkább hallod!-kuncogott a kis "terrorista".
-Mi olyan vicces?-kérdezték vendégeink.
-Ahoz neked semmi közöd!-mondta Jane és már készült volna ereje használására mikor oldalbaböktem.
-Jane ezt ne!-suttogtam.Elértük a szobájukat.Szerencse , hogy az annyuk apámmal ment mert ha itt rikácsolt volna Jane már biztos halálra kínozta volna.
-Ez lesz a ti szobátok!Jó pihenést!-mondta mosolyogva Dem.
"Hát jó lesz az biztos csak nem nekik!"üzente gondolatban Jane.Muszály voltam bekapcsolni ezt az erőm de csa Jane felé irányítottam.Közben már egy fal mögött álltunk és vártuk a reakciójukat a kis meglepetésünkre.Szerencsére a villanyt nem kapcsolták fel a sötétitő pedig be volt húzva.Hallotuk ahogy lehuppannak az ágyaira.
-Ez meg mi a ....-kérdezték mindketten.Az egyikőjük (nem tudom melyik) felállt , hogy felkapcsollja a villanyt.Amint ez megtörtént iszonyat hangos sikítást hallotunk a szobából.Ez volt a jel.Jel arra , hogy itt az ideje mennünk.Vámpír gyorsasággal rohantunk Jane-ék szobája felé mert az közelebb volt.A szobájuk (Jane-é és Kevin-é) nagyon hasonlított a miénkhez egyedül a szín tért el.Mivel Jane kedvenc színe a lila volt így a bátyám beadta a derekát és átfestette valamint átrendeztette a szobályukat olyanra ,amilyenre Jane szerette volna.
Gyorsan berohantunk a fürdőbe és elkezdtem sminkelni Jane-t úgy mintha már rég ezt csináltam volna.Nem hiába.Kevin rohant be a szobába. Bármikor felismerem a lépteinek a hangját.Gondolom minket keresett.
-Bárki is az a fürdőben vagyunk!Jöjjön ide és mondja meg mit akar!-kiabáltam ki miközben még mindig Jane-t pingáltam-Egyetértek ez a szín télleg jobban ál mint a zöld.A zöld nem megy a piroshoz annyira mint a halvány kék.-mondtam mintha már rég csak ez lenne a témánk.Ahogy megfordultam ugyancsak Kevinnel találtam magam szemben.-Ó szia!Mi történt?-kérdeztem halál nyugodtan.
-Nem hallotátok a sikítást?-kérdezte meglepetten.
-Ami azt illeti de, de úgy gondoltuk csak szórakoztatják magukat a "kedves" vendégek.
-Hát nem éppen.-nevette Kev-Valaki nagyon merész volt és teletette patkánnyal a vendégeink ágyát-mondta nevetve.Erre én is elkezdtem nevetni Jane-nel együtt.-Na mindegy már kitakarították a kis rágcsálókat a szobábol de a két csaj úgy néz ki mint aki szellemet látott.Látnotok kellet volna.-újságolta tovább.Majd amikor kiment hangosan kifújtuk a levegőt.Ez egy hajszálon múlt.
-Legközelebb megtervezzük és kimegyünk a kastéyból , hogy még csak ne is gyanakodjanak ránk.-nevettem tovább.
-Rendben.-eggyezet bele.

Új (átmeneti)szereplők!

Joe:

Tom:

Noemi:

Rachel:

Linda:

9.fejezet

Komit pls.!tudom mindig rövideket rakok fel de megpróbálok minnél gyakrabban frisselni!



Arra ébredtem , hogy süt a nap és Alec a hátamat simogatja kör-körös mozdulatokkal.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-köszöntött én pedig egy csókot nyomtam ajkaira.
-Mitől olyan jó?-kérdeztem.Ekkor kinyílt az ajtó.Barbara és a többi lány (az osztagomból) száguldott be.
-Mondjuk attól , hogy felkelsz.-mondta Barbara és felrángatott Alec karjai közül.Ezek után belökött a gardróbba.-Öltözz fel mert Félix-ék már elindultak a reptérre és még sok a dolgunk.Igazuk volt.Felvettem egy fehér farmert,hozzá egy tenger kék alul passzos pólót és egy torna cipőt mert most nem volt kedvem a magassarkúhoz.


-Na mi legyen az első csapás?-kérdeztem Janet már a folyosón.
-Valami kis egyszerű csíny.Azt fogják gondolni , hogy ennél rosszabb már nem lesz és mi akkor ráteszünk még egy lapáttal.-dörzsölgette tenyereit a kis "terrorista".
-De nem tudhatják , hogy mi voltunk mert akkor apa engem kinyír.-jelentette ki aggodalmasan Rose.
-Egyetértek-mondtuk mindannyian.
-Tehát beszéltem egy hüllőkereskedővel és más állat kereskedőkkel-kezdte Heidi-mindent elintéztem.Van már néhány egyed a gardróbomba de kell nekik egy jobb hely.Egy olyan ahova már senki se jár.Tehát a várbörtön kilőve.-mondta száj huzogatva.
-Várjatok én tudok egy jó helyet.Régen borospince lehetett de most már nem is hiszem , hogy tudna róla valaki.-mondta boldogan már  a kertben ülve.
-Az nagyszerű lesz.-mondtam tapsikolva-Akkor most vigyük le oda azt a pár állatot és utána majd a többit.

Hát mit ne mondjak a siklók le vitele nem volt épp egyszerű feladat az őrök miatt.De sikeresen végrehajtottuk.
A pince nagyon régi lehetett mert úgy tele volt pókhálóval , hogy alig láttunk tőle.
-Rose egy kis szelet kérhetnék mert az ég világon nem látok semmit.-kérleltem.
-Persze,azonnal.-azzal egy erős fuvallat szét fújta a pókhálókat.A pincébe nem volt más csak egy poros tájkép.Hűvös volt és persze kicsit sötét de ez kapóra jött.
-Na hozok majd le néhány lámpát és otthonossá tesszük a kedves és segítőkész állatkáknak-mondtam csípőretett kezekkel-Pontosan milyen állatok is lesznek?
-Hát néhány denevér ,patkány,csótány,pók na meg persze kígyók.-sorolta Heidi.
-Rendben-egyeztem bele-de ugye egyik sem mérges pók vagy kígyó?
-Van benne három madárpók de egyébként nem-jelentette ki-hisz nem megölni akarjuk őket.
-A magad nevében beszélj-mondta mérgesen Jane mire mindannyian szúrós pillantást vettettünk rá-Jól van.Álmodozni csak lehet nem?
-Csak maradjon is állom mert nekünk befellegzett ha kiderül , hogy megöltük őket.-aggodalmaskodott Annah.
-Mi sem természetesebb-mondta a kis "terrorista".


-Akkor mi most elmegyünk a többi "csatlósunkért"-mondta Heidi a pince lejárata előtt és elkezdett magával húzni.
-Mi pedig kiötlünk valami tervet-hallottam Barbara hangját öt méteres távolságból.

Heidi bevásárlós kocsijával mentünk.A range rover-rel.Szerencsére már beborult így Heidi is tud közlekedni a nyílt utcán ami (mint mindig, egész évben)tele volt turistákkal.Heidi egy kisállat kereskedés előtt parkolt le.
-Helló Tom!-köszönt mikor beléptünk az üzletbe.Egy olyan 20 év körüli férfi lépett elő az egyik halas polc mögül.Sötétbarna haja volt és fekete szeme.Magasabb volt mint én.Olyan alkata volt mint Dem-nek.
-Á a kedvenc vásárlóm-tárta szét mosolyogva kezeit mire Heidi megölelte-jöttél a megrendelt árukért igaz?A 10 denevérért , a 25 csótányért és gilisztáért, meg a 15 patkányért-olvasta a listát ami a kezében volt.
-Pontosan.-mondta Heidi mosolyogva.
-Ti viszitek el  vagy kiszállítsuk?
-Nem nem , elvisszük mi.
-Ha szabad megkérdeznem mire kell ez a sok undorító állat?-kérdezte már a raktárban.
-Néhány nem kívánt látogató jön hozzánk vendégségbe és...
-Ó ne is folytasd ..így már mindent értek.Joe gyere segíts kivinni ezeket a kedves hölgyek kocsijához!-kiabálta hátra mire egy szőke hajú kék szemű kb.velem egyidős fiú jelent meg a háta mögött.Ahogy meglátott  tátva maradt a szája.Na ez az amit nem értek.Amint meglát egy fiú mindig ezt a reakciót keltem. De miért?
-Nem kell ordítani itt vagyok.Helló a nevem Joe Tom öccse vagyok.-nyújtott kezet felém.
-Natalie.-mondtam mosolyogva.Majd felemelte az egyik dobozt és kivitte a kocsihoz és betette a csomagtartóba.Majd visszamentek a többi terráriumért és közben beszélgettek amit mi (hála a  vámpírhallásnak)hallottunk.
-Bejön a kis csaj mi?-kérdezte (gondolom mosolyogva) Tom.
-Ja-nevetett Joe-de még mennyire.Elhívom randizni.
-Joey , Joey  azt hiszed , hogy egy ilyen jó kis csajnak nincs pasija?
-Ha van lekoptatom.
-Ahogy gondolod.-és itt be is lett fejezve a beszélgetésük és kiléptek a maradék terráriumokkal.

Ahogy Tom pakolt be a kocsiba addig Joe velem kezdett beszélgetni.Szimpatikus volt , meg minden de nem az esetem főleg mivel túlságosan rámenős volt.
-Figyel megadod a telefonszámod.-kérdezte édesen mosolyogva.
-Tényleg szimpatikus vagy de nekem barátom van.Remélem megérted.
-Akkor egy baráti ebédben benne lennél?-kérdezte.
-Most iszonyat sok dolgom lesz a vendégek miatt de talán ha elmentek..felhívlak-ajánlottam neki-Megegyeztünk?
-Nekem tökéletes.Itt a telefonszámom.Hívj bármikor.-nyújtott át egy cetlit rajta számokkal.Mit ne mondjak ez a fiú aztán készült.
-Köszi.Na nekünk mennünk kell.Helló Joe.-köszöntem el tőle.
-Szia Natalie-integetett utánunk.
-Ezt nem mondjuk senkinek.-jelentettem ki.Heidi pedig csak nevetett.Körülbelül 200-zal száguldottunk , hogy odaérjünk Félixék előtt.Nem sikerült.Pont akkor sétáltak be a palotába amikor mi leparkoltunk.Egy másik bejáraton keresztül beszáguldottunk és betettük a pincébe a "csatlósokat".A siklók eltűntek.Tehát Jane-ék nemhogy kieszeltek egy tervet de már meg is valósították.
Gyorsan felmentem a hálómba átöltözni az "egyenruhámba"és rohantam a trónterem felé.Amikor odaértem már mindenki bent volt.
-Á a kedves hugicánk is berepült.-mondta Noemi nevetve.

Komikat kérek!

Filmajánló!

Mindenkinek ajánlom a következő filmet:Push(Az energia).
Dakota ebben egy Cassie nevű látót játszik aki 13 éves.Az anyját(aki szintén látó)bezárta az osztag akiktől megszökött egy lány akit mindenki keres.Össze áll egy Nick nevű fiúval aki egy mozgató.Nicknek korábban párja volt a lány aki megszökött az osztagtól.Nagyon jó film.



látó:látja a jövőt.
mozgató:tárgyakat mozgat az elméjével(telekinetika)


nekem nagyon tetszik!

8.fejezet

Kérek komikat!És köszönöm Lénának , hogy megjavította az oldalt!


Reggel van.Fel kéne kelni és felvenni az egyenruhám de semmi kedvem hozzá.Alec nincs a szobában.Megint.
Na most már tényleg felkelek-határoztam el magam.Felpattantam és zuhanyzás után már mentem is  a gardróbhoz amiben beakasztva megláttam az egyenruhát amit akkor viseltem ha valamilyen hivatalos eseményre voltam hivatalos.
Natalie ruhája:

 Mire magamra rángattam a ruhát, épp fél tíz volt.Volt még egy kis időm ezért elmentem megkeresni Alec-et..Nem kellet messzire mennem épp , hogy csak a szomszédba. Demetri szobájába.Bekopogtam.
-Szabad-hallottam Demetri hangját az ajtó mögül.
-Sziasztok-köszöntem nekik.
-Szi...a-öszönt dadogva Alec.-Gyönyörű vagy.Ezt az "egyenruhát" még nem láttam rajtad.
-Igen mert Heidi azt mondta , hogy nem tehetem azt ,hogy 1 éve ugyan az az "egyenruhám",ezért varratott nekem egy másikat.-néztem végig magamon.
-Hát tény , hogy ez nagyobb hatással van Alec-ra mint az előző-nevette Dem.
-Az biztos-helyeselt Alec.
-Na nekem mennem kell a megbeszélésre-jelentettem ki.
-Veled megyek-mondta szerelmem.
-Rendben.



Amikor beléptünk a trónterembe már mindenki ott volt.
-Akkor úgy gondolom , hogy kezdhetjük.-mondta Alex.
-Egyetértek.-helyeseltünk mindannyian.
-Tehát mi hozott Volterrába?-kérdezte Alex.
-Igazából csak látni akartalak titeket.Olyan rég beszéltünk egymással.
-Hát nekünk nem hiányoztál-mondta szemrebbenés nélkül Kevin.
-Igen azt..-sóhajtott-azt  gondoltam.
-Még mindig együtt laksz velük-tettem fel óvatosan a kérdésemet.
-Igen és megbocsájtottam nekik-jelentette ki magabiztosan-És idehívnám őket.Bemutatni.
-Nem!Azt semmiképp!-ordította Josh.
-Nem menekülhetünk örökre előlük-suttogtam-Én beleegyezek.-mondtam hangosabban.
-Na de..-kezdte volna Alec.
-Semmi de!Jöjjenek.
-Rendben van.
-Akkor szólj nekik , hogy várjuk őket.-adtam ki az utasítást-Félix és Demetri fog kimenni értük a reptérre.
-Köszönöm , hogy adsz nekik egy esélyt-mondta apám.
-Ki mondta , hogy esélyt adok nekik?-néztem lepődötten rá-Ó , hogy te azt hitted ...így már érthető-leesett a tantusz.Hát készüljenek mert életük legrosszabb egy hetüket fogják itt tölteni-gondoltam magamban.Hiszen ők emberek még a kígyóktól is megijednek .Ez az!Ez lessz az első csapás a két kis boszorkánynak.

Már a szobámban voltam és rángattuk le rólam azt az átkozott fűzőt.Persze Jane-nel.Amikor végre lejött felöltöztem és elkezdtem nekik (Jane-nek , Annah-nak , Heidi-nek és Barbar-ának) , hogy mit tervezek.Amolyan gyerekes dolog de nagyot fog szólni.Persze azt mondták , hogy segítenek.Rose-zal is akartam beszélni de ő azt mondaná:"Ne légy olyan mint ők".De azért megkérdeztem és meglepett a válasza.
-Vágjunk bele!Ez a két kis ribizli megkapja amit érdemel!Na meg az anyjuk is!-és egy gonosz mosoly ült ki az arcára.Keir-át inkább hagyom hisz még csak most találtak egymásra Félix-szel.


Kezdett esteledni amikor Alec bejött a szobánkba.
-Na milyen cseleket szövögettek ellenük?-kérdezte.
-Ezt meg honnan tudod?-lepődtem meg.
-Hát nem úgy ismerlek mint aki nem állna bosszút.-mondta mosolyogva és átkarolta a derekamat.
-Na jó..igazad van- forgattam meg a szememet-elég kiszámítható vagyok.
-Számomra mindenképp ezért jó fogadást kötöttem Demmel.-mondta mosolyogva és megcsókolt.
-Miben fogadtatok?-kérdeztem lepődötten.
-Majd meglátod mikor elveszíti a fogadást.
-Na nembánom.-mondtam és elnyomtam egy ásítást.
-Na most szépen mész és lefürdöl és utána lefekszel aludni.Vagy segítsek fürdeni?-kérdezte és egy kaján vigyor terült el a kisfiús arcán.
-Tudod már nagylány vagyok és meg tudok egyedül is fürdeni.-mondtam ki és eltoltam magamtól.

Fürdés után befeküdtem mellé az ágyba és elpilledtem.

7. fejezet

írjatok komit kérlek!különben nem folytatom mert nem tudom teccik-e?!




-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem összeszorított álkapoccsal.
-Mi az?Talán nem látogathatom meg a lányomat?-kérdezte meglepetten.
-Te nekem nem vagy az apám!-ordítottam a képébe és vissza rohantam a palotába de ő a kertben utol ért.
-Miért menekülsz előlem?-kérdezte meglepetten.
-Én nem menekülök-mondtam és be akartam menni de megragadta a kezemet mire kinyílt a hatalmas kapu.Ott állt mögöttem Alec Félix és Demetri.
-Vedd le róla a mocskos kezed Logen!-ordította szerelmem és letépte az "apám" kezét az enyémről.
-Miért ki vagy te , hogy megmond mit csináljak?-vágott vissza.
-A párja és ha mégegyszer csak hozzáérsz akkor szólok Jane-nek és addig fog kínozni ameddig a halálodért nem könyörögsz.-mondta immár halál nyugodtan.
-Mi folyik itt?-jött ki Alex akit követett a többi fivérem-Azt hittem világosak voltunk amikor azt mondtuk , hogy soha többé ne kerülj a szemünk elé azok után amit tettél.
-Miért mit tettem én?-kérdezte-Nemtudtam , hogy a távollétemben bántják a lányomat.Ez nem az én hibám.
-De a te hibád-fogta meg Alex a torkát-mert nem hittél neki amikor mondta , hogy kínozzák.
-Hisz még csak egy gyerek volt-mentegetőzött-egy gyereknek senki sem hisz.
-Bezzeg az új kicsilányaidnak mindent elhiszel de a sajátodnak minden szava hazugság?!-kiáltotta Kevin.
-Rendben.. bevallom..hibáztam.. de nem beszélhetnénk meg?-kérdezte óvatosan.-Ez az egy amiben egyet értek-mondta Aro.
-Nembánom-emeltem fel a fejem-maradhat egy ideig de csak akkor ha azt a három szipírtyót nem hozza.Megegyeztünk?-néztem a bátyáimra.
-Rendben-mondták vonakodva.
-Örülök , hogy megjött az eszed kicsikém-mondta miközben végigsimított az arcomon mire Alec hngosan felmordult.
-De ettől még nem lettünk puszipajtások-mondtam és elfordultam előle-Félix majd felkisér a szobádba.
-Köszönöm-mondta.



-Miért kellet most felbukkania?-borultam ki mikor felértünk a szobánkba.
-Minden olyan jól ment most meg jönn és mindent felforgat.
-Miért akarsz vele beszélni?-kérdezte kedvesem.
-Mert le akarom zárni ezt az ügyet.
Kopogtak.
-Szabad-mondtuk egyszerre.
-Hallottam mi történt-jött be Jane és megölelt.
-Ha kínozni kell csak szólj-sutogta a fülembe.
-Azt én is meg tudom tenni-mondtam.
-Nem-mondta-gyakorlatilag az apád és bármennyire is megérdemelné nem tudnád megtenni.Nem vinne rá a lélek.-mondta szomorú arcot vágva.
-Lehet , hogy igazad van-válaszoltam.


Éjjszaka van.Az ablakba ülök és várom a reggelt.Azt , hogy innél előbb túlessek a megbeszélésen.Alec éppen Demetrivel beszélget a szomszéd szobába.Csak bámultam ki az ablakon aztán elhatároztam magam és befeküdtem az ágyamba aludni.


Télleg kérek komikat különben nem fojtatom.

6.fejezet

e-mail be szeretnék komikat kérni.az e-mailcímem:regi0106@freemail.hu
komikat szeretnék és bocsi hogy ennyit kellet várni csak nagydogák tömkelege zúdult a nyakamba

-Jó reggelt szerelmem-mondta mézesen Alec és egy apró csókot lehelt ajkaimra.
-Jó reggelt-mondtam és hirtelen eszembe jutott mit ígértem Keirának és szinte emberi bombaként ugrottam ki az ágyamból és mentem zuhanyozni.

Mikor kijöttem egy mosolygó Alec-kel találtam magam szemben.
-Hova ez a nagy sietség?-kérdezte és magához ölelt.
-Beszélnem kell Félix-szel.-jelentettem ki és már indultam az ajtóhoz amikor Alec megfogta a karomat.
-És biztos , hogy törölközőben kell vele beszélned.Vigyázz mert még féltékeny leszek-nevetett saját szavain.Igaza volt.Berohantam a gardróbba és magamra zártam az ajtót.
Felvettem egy szürke csőfarmert,egy lila ujjatlan pólót és egy tornacipőt és már rohantam is Félix szobája felé.Bekopogtam.
-Szabad-hallottam az engedélyt.
-Szia.-köszöntöttem.
-Helló kislány-kérdezte.Hát igen ez az a laza Félix aki engem mindig vagy lekislányonz vagy a hercegnő jelzővel idegesít.De már megszoktam.Akárhányszor megverem ő kezdi előröl.
-Miért keresett fel méltóságos kegyelmed?-kérdezte majd meghajolt.
-Beszélni szeretnék veled.
-Állok rendelkezésére hölygyem.Miről óhajt tárgyalogni felséged.-nah itt telt be a pohár.Megfogtam Félix karját és kihajítottam a (szerencsémre)nyitott ablakon.
-Na szerintem ezt tudod miért kaptad-ordítottam ki az ablakon.Ő fel állt és visszamászott a szobájába.
-Rendben, oké-védekezett felemelt kézzel-nem szólítalak többet így.-mondta félve amin én csak nevettem.-Na szóval mirél akarsz beszélni?
-Keiráról...vagyis ...,hogy ...te...őt..-dadogtam.
-Még ma kinyögöd?-kérdezte szemöldökét felhúzva.
-Te Keirát csak mint barátként szereted?-kérdeztem meg végül.
-Miért kérded?-nem volt egy csepp meglepődöttség se a hangjában.
-Mert ő tudni akarja.-hajtottam le a fejemet de a szememet nem mozditottam az arcáról.
-Igazából...én se tudom..amikor vele beszélek különös bizsergés fog el..mintha soha nem akarnám , hogy eltünjön az "életemből"-mondta akadozva.Ezek a mondatok után Keira rohant be és Félix nyakába vetette magát mire Félix csak annyit tudott mondani:
-Szeretlek-és megcsókolta.Úgy gondoltam itt az idő , hogy távozzak.

A nap nyugodtan telt.Alec-kal sokat beszélgettünk a múltjáról.Vagyis inkább é beszélt én meg halgattam.Utána elmentem az erdőbe sétálni egyedül.Úgy éreztem , hogy követ valaki.Ugyan ebben a pillanatban az a személy bukkant fel akit a pokol legméllyebb bugyraiba kívánnék.
-Szervusz.


komikat kérek e-mailbe és bocsi a helyesírási hibákért!És azért mert rövid lett!

5.fejezet

komikat kérek!:)Ezt a fejit szilvinek küldöm aki szintén küldött nekem egy fejit:D



Miután elolvastam a levelet kerestem egy vázát és vízbe tettem a virágot.Mivel nem volt semmi dolgom ezért kimentem a kertbe olvasni.Leültem a kedvenc padomra és csak olvastam a kedvenc könyvemet a "Rómeó és Júlia"-t.Mivel már csak pár oldal maradt és már úgy is sokszor elolvastam ,inkább elmentem az erdőbe sétálni.

Beesteledett de én még mindig itt vagyok az erdőben.Lehet , hogy már kutatócsapatot is küldtek értem.Ezen a gondolatomon neetnem kellett.Hiányzik Alec és az , hogy a közelemben legyen.-Na jó mostmár elindulok vissza-határoztam el magam, és vámpírgyorsasággal futottam a kertig ahol már az emberi tempót vettem fel.Mikor felértem a szobámba hallottam csörögni a mobilom.
-Halló-szóltam bele a készülékbe.
-Natalie te vagy az?-kérdezte a számomra legkedvesebb hang.
-Nem Aro-mondtam nevetve.
-Huh Aro akkor eléggé lányos a hangod mostanság -nevette.Én is vele nevettem.
-Mond mit szeretnél-kérdeztem komolyabban.
-Hallani a hangod-mondta lágy hangon-Hiányzol.
-Te is nekem.
-Van egy jó hírem-mondta.
-MI?
-Már a gépen ülünk és megyünk haza.-jelentette ki.Amire én akkorát sikítottam , hogy szerintem Félix és Dem is meghallhatta mert nevetés hangzott a háttérből.
-Bocsánat csak annyira örülök és üdvözlöm őket is-mondtam már a sírás határán.Mostanában túl érzékeny vagyok.
-Átadom neki.Te pedig az otthoniaknak add át üdvözletem.Szeretlek
-Én is téged.Szia!
-Szia!

Mindenkinek mondtam , hogy a srácok hamarabb jönnek haza.A szobámban ültem és olvastam amikor kopogtak.
-Szabad.
-Bocsi a zavarásért.-jött be Keira-Beszélhetnénk.
-Persze.Valami baj van?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem.Nem.Inkább pasi ügy-mondta.
-Ki a kiszemelt áldozatod?-kérdeztem nevetve.
-Hát...Félix-nyögte ki végre.Az állam úgy leeset ,hogy azt hittem hallottam koppanni.
Na jó azért tudtam ,hogy gyerek korában is kigyúrt pasit szeretett volna.
-És én miben tudok segíteni?
-Hát..nem egyszer beszélgetünk kettesben még aludtál.Meg akkor is amikor hazahozott.
És szeretném tudni , hogy érez e irántam valamit.-mondta.Ha ember lenne már fülig piros lenne.
-Hát persze , hogy segítek.Egyébként csak így négy szemközt a szőkéket szereti-mondtam híztatásképp.
-Nagyon köszönöm.-ölelt meg.
-Ugyan semmiség.

Hajnali egy óra van és itt várom , hogy a fiúk megjöjjenek a reptérről.
Már úgy voltam vele , hogy inkább felmegyek és a szobámban várom meg őket, amikor nyílt a kapu és megláttam Őt.Talpig feketében volt és szinte beleolvadt az éjszakába.
Majd két nagyobb alak tűnt fel mellette.Félix és Demetri.Rögtön odarohant hozzám ahogy meglátott és gyengéd csókot lehelt ajkaimra.Majd zihálva váltak szét ajkaink.
-Úgy hiányoztál-suttogtam.
-Nem annyira mint te nekem-mondta majd elmosolyodott.

Megint a szobámban feküdtünk.
-Mi volt a küldetésen?-kérdezősködtem.
-Néhány újszülött tombolt egy kisvárosban Angliában.-jött a gyors válasz.
-Várj akkor miért nem jöttek veletek?-kérdeztem lepődötten.
-Meg kellet őket ölnünk mert ránk támadtak-mondta szomorúan.
-Hát akkor megérdemelték a sorsukat-mondtam egy ásítás közben.
-Aludnod kéne.
-Nem kéne.-mondtam de három másodperc múlva se kép se hang.Én már megint bealudtam.

Tudom megint rövid lett bocsi.És azt is tudom hogy nem tudtok komit írni de nem tudom mit kell csinálni hogy megint lehessen.

4.fejezet

kész ez is!komit kérek negatívat és pozitívat egyaránt!
Ezt a felyit Lénának küldöm akinek köszönhetem a fejlécet és a dizájnt



-Beszélnünk kéne-mondta kicsit elkeseredett hangon.
-Hát igen én is azt hiszem-adtam egyértelmű választ-kerülsz engem de nem tudom miért.Valami rosszat mondtam ? Vagy...?
-Nem!-vágott a szavamba- Nem a te hibád csak...-befejezetlenül hagyta a mondat végét.
-Csak?-kérdeztem vissza.
-Csak olyan furcsa érzések kavarognak bennem mikor meglátlak , amilyeneket még sose éreztem se vámpír iránt se ember iránt.
-Gyűlölet, megvetés?-kérdeztem.Igazából reméltem , hogy egyik sem.
-Nem!Semmi képen nem rossz érzések.Épp ellenkezőleg.Túl jó érzések.317 életévem alatt nem éreztem ilyen pozitív érzéseket.Azért nem megyek a közeledbe mert lehet , hogy elvesztem az önuralmam.-mondta komolyan.
-Hát valahogy csak körül lehet írni ezt az érzést.Tudod , hogy utálom a tudatlanságot de a gondolatokban turkálni még jobban.-mondtam kicsit dühösen.
-Mindegy-mondta végül és beindította a kocsi motorját.
Addig nem megyek innen sehova amíg el nem mondod-mondtam durcásan és már szálltam volna ki a járműből amikor egy hideg kéz vissza húzott.Rögtön Alecra kaptam a tekintetem és egy ébenfekete szempárral találtam szemben magam.Alig öt centire lehettünk egymástól.
-A legjobban fogom körülírni-mondta.Aztán hirtelen megcsókolt.Nem ellenkeztem.Lehet , hogy nekem is erre volt szükségem.Majd mikor elváltak ajkaink ezt súgta a fülembe:
-Szeretlek Natalie. Azóta szeretlek mióta megláttalak.-ezen el mosolyodtam.
-Amikor először láttál négy éves voltam.-mondtam
-Pontosan-mondta komolyan-én már akkor tudtam , hogy majd egyszer a társamnak szeretnélek.
-Vajon Aroék és a bátyáim mit fognak ehhez szólni?-kérdeztem.Nem is tudom , hogy igazából tőle vagy magamtól.
-Nem tudom- suttogta bársonyos hangon a fülembe majd apró csókot nyomott az ajkaimra-De nem is érdekel.


Behajtottunk a garázsba.Egész úton engem nézet de nem szólt hozzám és a lehető leglassabban ment.
Mikor leállította a motort Félix rohant be emberi tempóban ami furcsa volt.Alecra néztem mire ő bólintott.Kiszálltam a kocsiból egy nagy mosoly kíséretében amit nem lehetett levakarni a képemről.Olyan boldog voltam.
-Na mi ez a nagy boldogság fiatalok-röhögte a nagy melák.Ekkor vettem csak észre , hogy Alec is mosolyog.Nem sokat láttam még mosolyogni.Majd válaszképp aátkarolta a derekam és én is az övét.
-Óó így már minden világos-mondta vigyorogva.Demetri futott be vámpírgyorsasággal mire Félix megint megszólalt-A mi kis Alecünk és a mi kis Natalienk felntőttek-majd úgy tett mintha meghatódott volna.
-Na végre elmondtad neki - mondta boldogan Demetri- már itt volt az ideje.
-Hé te tudtad-lepődött meg Félix.ÁÁ így minden világos .A ma reggeli azaz a tegnap reggeli vitatkozás köztük folyt le miattam.
-Na mennyünk be mert Alex már azt hitte , hogy elraboltad a kicsi húgát.-mondta nevetve Dem.

Mikor a trónteremhez értünk kicsit féltem , hogy mit fognak majd mondani de Alec közelsége erőt adott.Kinyíltak az ajtók mire én megszorítottam Alec kezét.
-Á hát itt vannak a mi elveszett báránykáink-szólt Aro.Rose azonnal vette a lapot ahogy meglátta , hogy fogjuk egymás kezét odarohant hozzám és a nyakamba ugrott és most szerencsére állva maradtam.
-Úgy örülök nektek-mondta boldogan.Ahogy jobban körülnéztem a teremben mindenki mosolygott.Kivéve Félix.Ő röhögött.Majd Barbara Jane és Keira is odajött hozzánk.Esküszöm mintha azt jelentettük volna be , hogy összeházasodunk.Körülnéztem de Annaht és és Josht nem láttam.
-Hol van ..-kérdeztem volna.
-Elmentek szívni egy kis friss levegőt.-vágott a szavamba Kevin.


A szobámban feküdtünk az ágyamon.Nem szóltunk semmit csak élveztük egymás közelségét.
És én azon kaptam magam , hogy alszom.
Amikor felkeltem nem találtam Alecet csak egy levelet és egy vörös rózsát.A levélben ez állt:
"Drága Natalie !
Sajnálom , hogy nem lehetek veled de egy egyhetes küldetésre küldtek Félixszel és Demetrivel.
Már alig várom , hogy viszontláthassalak.
Aki örökké szeret:Alec"

3.felyezet

Meghoztam a következő felyezetet!
Remélem teccik majd
Negatív pozitív komikat egyaránt kérek!



Már ébredeztem amikor meghallottam egy hangos vitatkozást.Nem tudtam kiknek a hangját hallom , jelen pillanatban nem is érdekelt.
-De előbb utóbb el kel neki mondanod , hogy...-ordította az egyik férfi hang.
-Akkor inkább utóbb-vágott a szavába a másik férfihang.
-Na jó de mikor?-vonta kérdőre az egyik a másikat.Ekkor ajtónyitódást hallottam aztán egy női hangot.
-Nemlehetne halkabban még felébred Natalie?!-kérdezte őket szinte suttogva.
-Bocsánat-mondta a két férfi egyszerre.Nem folytatták a vitát.Ránéztem z órára.06:34
et mutatott.Elhatároztam , hogy megyek és letusolok de mivel hétvége van inkább vissza alszom.Hát igen a visszaalvás.Délután 16:05 kor keltem fel újra arra , hogy nyitódik a szobám ajtaja.
-Na itt a vége csipkerózsika-hallotam meg Barbara hangját-nem bírom ttovább tudod mit terveztünk mára?-kérdezte izgatottan.
-Nem de ha titerveztétek az már régen rossz nekem-mormoltam az orrom allat.
-Tessék ?
-Áhh semmi semmi-hazudtam.
-Nah szóval azt tervezgettük , hogy elmegyünk diszkóba és viszünk persze téged is.
-Oh az szuper-"lelkesedtem"az ötletért.Nem nagyon bírtam a diszkókat.Mármint szerettem táncolni de...mindegy ha ők ezt kitalálták akkor tűzzel vassal küzdhetek ellenük ha kell még el is rabolnának.
-Na beszéljünk fontos dolgokról-szólalt meg most Keira-mit veszel fel?
Kinyitottam az eddig csukott szememet és láttam , hogy ők már fel vannak öltözve.
-Még nemtudom -mondtam álmosan-hirtelen jött a hír-mondtam egy elfolytott ásítás közben.
-Na csak találunk itt valamit-mondta Barbara és már nyitotta is a gardróbom ajtaját-ez jó lesz meg ez meg ez és ez-hallotam meg a hanját és éreztem ahogy a kiválasztott ruhadarabokat az ágyamra dobálja.
Remélem nem olyan összeálítás amilyen rajtuk van.Keirán egy vörös színű flitteres mélykivágású passzos aljú ruha ékeskedett egy fekete magas sarkúval.Míg az én drága Barbarámon egy nagyon mini farmerszoknya és egy alig takaró topp és rajta is egy fekete magas sarkú volt.Megnéztem az én összelításomat és csak reméltem hogy nem hasonlít az övékhez.Szerencsére nem.Az én ruhám egy farmer rövidnadrágból,egy kék kicsit kivágott toppból és egy pántos fekete magas sarkúból állt.Megkímélt engem.
-Mikor indulunk?-kérdeztem.
-Egy olyan nyolc óra körül-mondta ki az időpontot-addig készülj el!-adta ki a parancsot és rögtön kiviharzottak mind a ketten a szobámból.
Feláltam letusoltam majd felöltöztem és ki sminkeltem magam.Szolid fekete smink volt.
Amikor ránéztem az órára az már hét órát mutatott így barátnőim keresésére indultam.
Tudtam hova kell mennem.A garázsban rögtön megtaláltam őket a kék ferrárim mellet.Mindenki pirosat akar de nekem a kedvenc színem a kék és így ezt választottam.
-Nah indulhatunk?-tettem fel a könnyen megválaszolható kérdést.Majd Keira vámpírgyorsasággal futott oda hozzám és kölyök kutya pofival próbálkozott.
-Vezethetem én?Kérlek igérem vigyázok rá-könyörgött majd megrebegtette szempilláit.
-Na nembánom-de már megbéntam mert rögtön a nyakamba ugrott és én meg hátraestem.
-Hupsz ... bocsi.
-Nem baj de ugye a kocsimat nem így akarod majd vezetni?-kérdeztem gúnyosan.
-Gonosz vagy-tette karba a kezét.
-Nah akkor még ma elindulunk vagy maradunk holnapig.-kérdezte a kocsiból Barbara.
-Induljunk-mondtam majd beszáltam az anyósülésre.Amint beszááltam Keira beletaposott a gázba.Szerencsénkre a garázs már nyitva volt.

-Megérkeztünk - mondta és leparkolt egy Moonlight nevü diszkó előtt.
Kiszáltunk a kocsimból és bementünk a szórakozóhelyre.Volt egy hatalmas bárpult ami előtt magas kerek bőrpárnés székek sorakoztak.Volt egy Dj emelvény amin .. hét volt minden ami a zeneszolgáltatáshoz kell.Na meg persze volt egy csomó ember.
-Ezt ti most komolyan gondoljátok?-kérdeztem.
-Igen -mondták kórusban-mi tudjuk urlni a szomjunkat.Ugye te is?-kérdezték aggodalmasan.
-Persze csak kicsit ... meglepődtem-dadogtam.
-Akkor igyunk valamit-mondta Barbara.És már rángattak is a bárpulthoz.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte.
-Igen - vágta rá Barbara - három rumos koktélt kérek.
-Máris-mondta készségesenn a pincér.
-Hé állj én nem iszok alkoholt-akartam lebeszélni őket mire ők azt mondták "Lazíts már".Szuper .Persze túljártam az eszükön és egy kortyot sem ittam.

Már van vagy hajnali egy .Fáradt vagyok annak ellenére , hogy mennyit aludtam ami kicsit fura.Haza akaro menni de a lányok hallani sem akarnak róla.Ekkor megpillantottam a bejáratnál Demetrit Félixet és Alecet.Szuper. A bátyáimtól mostmár biztos , hogy egy aapos fejmosásban fogok részesülni.Elkezdtem a lányokat keresni a szememmel a téncparketten.Két férfival táncoltak amíg meg nem látták az új "vendégeket".Rögtön odamentek hozzájuk .Mentem volna én is de egy alak megfogta a karomat.
-Hová hová kiscicám-kérdezte vigyorogva.Alec rögtön ottermett.
-Száljon le róla vagy nem éli meg a hajnalt-fenyegette meg.Szerencsére egy pipogya alak volt még részegen is.Aztán Alec elindult és magautánhúzott.
-Szálj be-mondtta mikor már a kocsi előtt áltunk.Beültem ismét az anyósülésre.Alec vezetett.Nem ment tul gyorsan ami meglepett.Mi vámpírok mindig száguldozni szoktunk.Majd behajtott egy erdőbe és megállt.Tudtam , hogy beszélni akar velem.
-Figyelj ha arrol van szó nem ittam egy kortyot se és nem támadtam meg senkit-mondtam neki de ő csak magaelé meredt-Oh és köszi , hogy segítettél lerázni azt az alakot.Erre már felkapta a fejét.
-Beszélnünk kel.

2.fejezet

annyira siettem amennyire csak tudtam!komit kérek!


-Ez lehetetlen-mondtam suttogva de mégis meghalloták, hála a vámpírhallásnak.
-Mitörtént kedvesem?-kérdezte Aro kíváncsisággal a hangjában.De én meg se tudtam szólalni.A két gyerekkori legjobb barátnőmmel találtam magam szemben.És VÁMPÍROK?Ezt nem hiszem el.És itt minden megszakadt és csak sötétség volt.Aztán már a szobámban ébredtem fel a baldahinos puha ágyamban.Mikor kinyitottam a szemem rengeteg vörös színű aggódó szempárral találtam magam szemben.
-Mitörtént?-csak ennyit birtam hirtelen kinyögni.
-Jólvagy?-kérdezte egy bársonyos és agódó női hang.1000 közül is felismerném a barátnőm hangját.
-Persze Rose semmi bajom csak kicsit fáradt vagyok.-hazudtam.
-Álj amikor elájultam akkor te még Egyiptomban voltál nem?Vagy cssak álmodtam.-kérdeztem kétségbeesve.
-Natalie egy egész hétig voltál kiütve-mondta a rémísztő informéciót.
-Az nem lehet.Hisz olyan volt mintha csak pislogtam volna eggyet és már nyitva is volt a szemem.
-Hát akkor az elég hosszú pislogás volt-mondta nevetve Félix.Nem bírtam nekem is nevetnem kellet az egyáltalán nem vicces viccen.Azt viszont láttam a nevetésem közepedte milyen szúrós pillantásokat küldtek az izomkolosszus felé mire ő védekezőn felemelte hatalmas kezeit:
-Hé de rajtam legalább nevetett-mondta komolyan.
-Ó nebántsátok már szegényt-mondtam vigyorogva-elég nagy csapás az neki , hogy nincs még párja-nevettem.
-Na ezt még visszakapod-mutogatott rám nagy virsli ujjaival.
-Uh már alig várom-mondtam és egy gonosz mosoly ült ki az arcomra és emellet dörzsölgettem a tenyerem.
-Biztos , hogy jól vagy?-kérdezte agodalmasan alex.
-Száz százalék.-mondtam nyugtatóan és szinte kipattantam az ágyamból.-Nah látni akarom azokat az újszülötteket.-mondtam mosolyogva, de amint kinyitottam az ajtót a két régi jóbarétnőm ugott a nyakamba.
-Barbara,Keira!Istenem de jó , hogy megint látlak titeket-csak nem így akartalak viszontlátni benneteket-tettem hozzá magamban.
-Istenem még emlékszel ránk-tapsikol barbara.
-Hát persze , hogyne emlékeznék azokra a lányokra akkikel annyi pizsibulit szerveztem , felsorolni se tudom.-mondtam vigyorogva.
-Akkor te vagy itt a hercegnő jól tudom-szólalt meg végre keira.
-Mondhatni-dobtam oda neki ezt az egyetlen szót.Nemszeretem ha a rangommal jönnek álandóan.Amikor megfordultam észrevettem , hogy a szobába mindenki értetlenül néz kivéve josht.Ő pontosan tudja kikről van szó.Kevin nyugtatóan átfonta karját jane derekán, amitől a lány láthatólag lehiggadt.
-Öhm..vámpírok szeretném nektek bemutatni a két gyerekkori legjobb barátnőmet
Barbarat és Keirát.Barbara , Keira ők itt mind az én családom a Volturi clan.
Balról jobbrahaladva :Aro,Caius,Kevin,Jane,Félix,Alex,Marcus,Rose,Alec,Annah,Demetri és Josht már ismeritek.-soroltam a családomban lévő összes vápír nevét.Mind a ketten illedelmesen kezetfogtak az egész családommal.
-Örölünk , hogy megismerhettük magukat.-mondták egyszerre amin nevetnem kellet.
-Mi is örölünk hogy megismerhetünk két ilyen elbűvölő lányt natalie múltjából-mondta Aro kedvesen-esetleg szeretnétek csatlakozni hozzánk a családba?-erre leesett az állam ahogy mindenki másnak hisz Aro anélkül , hogy tudná mi a tehetségük a csatlakozandó vámpirnak vagy vámpíroknak.De biztos tudta , hogy ez milyen sokat jelent nekem.
-Ez most komoly?MMármint...mármint természetesen csatlakozunk-mondta Keira mert
Barbara véleményem szerint sokkot kapott.Ezen nevetnem kellet.
-Tehát-szólalt meg Alex-üdvözlünk titeket a családban Barbara és Keira Volturi-mondta mosollyal az arcán.
-Nagyon szépen köszönjük-mondták egyszerre.

Este van,telihold.A hold fény nyalábjai utat törnek a felhők között.Pont ahogy az én szívemben a családom szeretete tör utat a borzasztó emlékeimen.Aludnék de a mai események izgatottá tettek.Kopogtattak.
-Szabad-adtam engedélyt.
-Szia-köszönt Demetri-bocsáss meg nemtudtam alszol e.Nem zavarok?
-Nem dehogy.Mond csak.
-Igazábol csak azért jöttem , hogy megkérdezzem jól vagy e?Nagyon ránkiesztettél!
Alec azt mondta ,hogy....-nem fejezte be a mondatot ami kíváncsivá tett.
-Mit mondott Alec?
-Áh semmit,semmit-ha tudná milyen rosszul hazudik-Na én hagylak aludni.Jóéjt
-Neked is.-köszöntem el.

1.fejezet

kész vagyok ezzel is.kérlek írjatok komikat hogy folytassam e?!

Azon a gyászos napon hófehér karácsony volt.Addid a napig nagyon szerettem a karácsony és igazából a nyolcadik születésnapom is akkor volt.Már aludtam amikor sikitást hallottam az erdőböl.Féltem.Nem tagadom féltem hisz sem a testvéreim sem apa nem volt itthon.De anya igen és ez megnyugtatot.
-Anya!Anya hol vagy?Kintről hallotam valami zajt!-szólongattam édesanyám.De nem válaszolt.Kétségbeestem és már nem érdekelt semmi.És akkor láttam meg azt a borzasztó dolgot ami még most is kísért a rémálmaimban.Anya feküdt előttem.Vagyis csak a holtteste.Mindent vér borított és minden lángolt.Borzasztó volt.Lerogytam a testre és sírni kezdtem.Egészen hajnalig amíg apa és a fiúk haza nem értek.Ez még Forksban történt 8 éve.1 éven keresztül sírtam minden este.Aztán apám megint megházasodott egy hárpiával.Ezzel járt két lánytestvér.Teljes szívemből gyűlöltem őket és ők is minket.de 10 éves koromban szerencsére a báttyám elvitt engem gy Olaszországba a volturihoz hogy éljek én is velük.Nekem ez egyenlő volt a megváltással.
Aztán hirtelen , ábrándozásomból jane ébresztett fel.
-Hé natalie jól vagy?-kérdezte aggodalmas pillantások közepette.
-Ja persze.Csak belemélyültem az emlékeimbe.-mondtam nyugtatásképp.
-Ne hibáztasd magadat.Nem tehetsz róla.-mondta
-De IGEN.-vágtam a szavába ugyanabban a pillanatban fakadtam sírva - Ha kicsit hamarabb kelek fel akkor meg tudom akadályozni hogy megöljék és akkor..
-És akkor téged is elveszíttetünk volna.Nem hiszem , hogy egy szemtanút is hagytak volna.-vágott a szavamba úgy ahogy én az előbb az övébe.
Ekkor Félix nyitott be a szobánkba.

- Aro azt mondta , hogy...mi van itt ? Talán lemaradtam valamiről?-kérdezte fájdalmas arckifejezéssel

-Nem semmi- kezdtem el letörölni könnyeim - Mond mit mondott Aro?!

-Ja persze.-köszörülte meg a torkát- Aro azt mondta , hogy szeretne titeket látni de megmondom neki hogy most nem alkalmas.-hazudta.Szegény rosszul hazudik.

-Mondom jól vagyok . - biztosítottam-Úgyhogy mond meg az igazat.

-Jó-jó .Igazábol újszülöteket hoz Demetri és Alec , és  Aro azt szeretné ha ott lenétek.

-Rendben-álltam fel az ágyamról Janet magam után húzva-Mennyünk.

Majd kimentünk a szobámból a hosszú folyosóra ahol minden őr meghajlott nekem.Ez az amit ki nem állhatok.gyorsan értünk be a trónterembe ahol a báttyám a megszokott középső trónuson ült.Mellete(bal oldarról) Aro,Marcus és Caius ült.A másik oldalán Josh és Kevin foglalt helyet.Az én helyem rögtön jobb oldaláról az első volt.Helyetfoglaltam és vártam.Josh rögtön észrevette hogy sírtam.

-Mi a baj hugi-kérdezte és fájdalmas képet vágott. Legszívesebben most leordítanám a fejét szegénynek , hogy nem lehet engem békénhagyni.De nem tehetem ezt.

-Nincs semmi baj.-mondtam kicsit ingerülve

Csevegésünket az ajtó nyílássa zavarta meg.Demetri és Alec sétált be rajta és mögöttük újszülöttek.Amikor megláttam a két lány arcát belémhasított a felismerés.Hogy lehet hogy pont ők?

bocsi tudom hogy ez rövidke lett de megpróbálom hamar hozni a folytit.

Komolyan komizzatok lécci!!!

Lehet negatív vagy pozitív!!!

SZIASZTOK!:)

Ezt a blogot a barátnőim unszolására kezdtem el.Igazából ezt a történetet megálmodtam és úgy gondolták osszam meg a nagyérdeművel is:D. Ez a történet a vámpír hercegnőről bizonyos Natalie Volturi-ról fog szólni . A bátyaival él Volterrában a Volturinál.Románc lesz benne elég de erről majd később . De persze a viszálykodás se maradhat majd ki. Az első fejit megpróbálom minél hamarabb feltenni.ÉS PERSZE KOMIKAT KÉREK MERT EZ AZ ELSŐ BLOGOM!!!!

puszi natalie