Boldog karácsonyt!

Frisst is fogok feltenni a téli szünetben és remélem komikkal ajándékoztok meg engem!:D
Minden kedves olvasómnak boldog békés karácsonyt kívánok és sok ajándékot a fa alá!;)


millió puszi:

Natalie

Közérdekű közlemény..

A "Múlt árnyékában" című blogot egyedül folytatom , és fel is került a friss fejezet.Aki elolvassa a frisst kérem komizon oda is!köszönöm előre is!




Millió puszi:

Natalie

El vagyok keseredve....

...attól , hogy 1 komentet sem kaptam!!!!miért nem?olyan rossz lett?

9.fejezet

bocsánat a sok késésért de borzasztó sok dolgozatot írok mostanában és rengetegszer vagyok beteg ami bepótlást igényel:(de most itt a friss , lécci írjatok komikat!

millió puszi:

Natalie


/Alec szemszöge/


Szerelmem épp a főnökével beszélt , hogy eljöhetne -e szabadságra.
-Kaptam egy teljes hónapot teljes fizetéssel!-suttogta a fülembe én pedig megfordultam és magamhoz öleltem.Persze csak óvatosan.
-Mi lenne ha most hozzám mennénk? Cassie már biztos halálra aggódja magát.
-Oké, mehetünk.-nevetett.
Szerencsére nem volt csúcsforgalmi idő , úgyhogy hamar hazaértünk.Már sötét volt amikor behajtottam a parkolónkba.
Azonban amikor kinyitottam a lakásom ajtaját nemvárt kép fogadott.


/Natalie szemszöge/


Amikor beléptünk az ajtón , a lakásban volt 3 feketén öltözött vörös szemű ember.Nagyon hasonlítottak Alec-ra és  Cullen-ékre mégis volt valami gonosz , és ijesztő a külsejében.Cassie-t sehol sem láttam.Azonban amikor ők megláttak engem ,úgy bámultak rám , mintha még sose láttak volna embert.Nem értettem , hogy miért.
-Ti mit kerestek itt?-kérdezte Alec megsemmisülve.
-Ő mit keres itt?-bökött rám egy szőke alacsony lány.Néhány közös vonást vettem észre rajta és kedvesemen.
-Látom kicsit elfoglalt leszel , nem is zavarok.-néztem Alec-ra.
-Nem , maradj nyugodtan , nem zavarsz .
-Persze tudom-hazudtam-De inkább most hazamegyek pihenni.
-Hazaviszlek.
-Nem kell  , majd fogok egy taxit.
-Biztos?
-Igen.Viszlát!-köszöntem mindenkinek és sietve távoztam.
Nem értem , hogy miért lett hirtelen ilyen ideges Alec , de majd elmondja ha akarja.De azokat az arcokat nem tudom elfelejteni,és azok a vörös szemek....Eddig úgy tudtam csak az albínó embereknek lehet vörös szemük , de úgy tűnik mégsem.Felettébb érdekes , akárcsak az , hogy mindegyikőjük tökéletesen nézett ki.Akárcsak Alec.


/Alec szemszöge/



-Elmagyaráznád , hogy mégis ki volt ez?-követelte idegesen hugom.
-Erre én is kíváncsi vagyok.-állt fel a kanapéról Kevin.
-Ő az akire gondoltok  , csak elvesztette minden emlékét és ember lett.Ne kérdezzétek hogyan , mert fogalmam sincs.Nem tud semmilyen természetfelettiről.
-És megint összejöttetek?-kapcsolódott be Josh is a beszélgetésbe.
-Igen.
-És hol van Cassandra?-vette át a szót ismét Kevin.
-Anyuéknál.Mindjárt jövök.-de kislányom megelőzött .Amikor megfordultam , hogy kimenjek ,a nyakamba ugrott.
-Jól vagy ? Ugye jól vagy?Ugye anya is jól van?Kik ezek?Vámpírok ?Nem ismerem őket?Kik ők?Jaj apa , holnap lesz Katy szülinapja , mit vegyek neki?Tudod mit , felhívom a papáját és megkérdezem tőle.Kell a mobilod!-kivette a zsebemből-Köszi!A szobámban leszek!-kiabált vissza az ajtójából.Apa lépett mellém.
-Túl sok cukrot evett.Sajnálom.
-Hát legalább boldog.-nevettem.
-Istenem de aranyos.-mosolygott Anna-Hasonlít rátok , mindkettőtökre.
-Köszönöm , de miért jöttetek?
-Már hiányoztál nekünk és kíváncsiak voltunk Cassandrára.Alex és Rose is akartak jönni , de valakinek otthon kellett maradnia sajnos.-szomorkodott.-Anna.
-Szerettük volna ha hazajöttök hozzánk egy kis időre.
-Nem lehet.Dolgoznom kell.És itt van Natalie is.Ma akartam neki elmondani , hogy mi vagyok, és , hogy ki volt ő.
-Itt leszünk és megismerkedünk Cassandrá-val....ha lenyugodott.-nevetett Josh.
-Köszönöm.


/Natalie szemszöge/


Éppen fürdöttem amikor csengettek.
Gyorsan kiszálltam a kádból egy törölközőt tekertem magam köré kis fájdalmak közepette.
-Egy pillanat!-kiabáltam ki.Kiszaladtam az ajtóhoz.
-Ó szia!-mosolyogtam Alec-ra.Ő végigmért majd elmosolyodott.Éreztem hogy olyan leszek mint egy paradicsom.
-Szia!Bocsánat a késői zavarásért de beszélnem kell veled.
-Ugyan , nem zavarsz.Gyere be!Egy perc és jövök , csak felöltözöm.-beszaladtam a szobámban , magamra kaptam az első pizsit amit találtam , visszamentem a nappaliba és leültem mellé.Egyik kezemet a kezei közzé fogta.
-Miről akarsz beszélni?
Az arca most már komoly  ,már-már szomorú.
-Nem voltam veled őszinte.-Ez már nem jól kezdődik-Túlságosan féltem ....,hogy megijeszt  majd az igazi énem.-nagyot sóhajtott-Attól tartok , hogyha elmondom neked az igazságot rettegni fogsz tőlem.
-Megígérem nem lesznek előítéleteim .Ismerlek már eléggé ahhoz , hogy ne féljek tőled.Bízz bennem.
-Azt se tudom ,hogy kezdjem vagy hogy hol.-kis szünetet tartott majd folytatta-Én nem vagyok ember.Ez a hétköznapokban leginkább abban mutatkozik meg , hogy nem emberi étellel táplálkozom.
-Akkor mivel?-kérdeztem meglepve.Na ne!Az nem lehet....
-Vérrel.De nem ölök embereket.Állati vért veszek kanadai vadászoktól.Aztán ott van még a kemény és hideg fehér bőr , a természetfeletti erő és gyorsaság.Sajnálom , hogy nem mondtam el.
Nem tudtam megszólalni.Öt perc múlva nagyon halkan megszólalt.
-Megértem , hogyha emiatt megváltoztak irántam az érzéseid....mit érzel most?
-Azt mondom....

8.fejezet

nos eltörlöm a komihatárt mivel felesleges ha úgysem kapom meg az adott "mennyiséget".akkor hozom a fejiket amikor ihletem és időm lesz.ígérem megpróbálok minden nap írni egy kicsit.

 millió puszi:

Natalie



/Natalie szemszöge/


Még hallottam , hogy bemondják hangosbemondón a rendőrök , hogy bemegyek és , hogy ne lőjenek.
A látványra nem voltam felkészülve.A biztonsági őrök akik az ajtónál szoktak álnni a földön feküdtek a saját vérükbe "fagyva". A szemükből eltűnt az élet..Egy fekete bőrű narancssárga rabruhát viselő férfi jött hozzánk fegyverrel a kezében , amit ránk szegezett.
-Az orvos vagyok akit kértek , Dr. Dormer.-közöltem vele magabiztosan...vagyis , remélem elég magabiztosan.
-Maga nő?-húzta össze a szemöldökét-Mindegy , ha meg tudja menteni az öcsémet akkor nem fogok bántani senkit.
-Ezt mondja az őröknek!-mondta mérgesen Alec.
-Maga kussol !Örüljön , hogy nem lövöm le!-erre a mondatra Alec elmosolyodott.
-Lelőhet ha akar , de azzal nem sokra megy!
-Miért fecséreljük itt az időt?!A műtőben van a sérült?-kérdeztem gyorsan.
-Igen már előkészítették , csak magára vártunk.A hármasban azt hiszem.Figyelmeztetem , ha nem tudja megmenteni , mindenkit megölünk ebben a kócerájban kezdve magával.
Erre Alec mintha morgott volna.

Amikor benyitottam a műtőbe minden csupa vér volt.Több nővér sírt és remegett a keze.
-Hívják ide Dr.Bart-ot asszisztálni , mindenki más távozzon.-utasítottam a bent lévőket akik bólogatva hagyták el a helyiséget.Majd nemsokkal később megjelent Dr.Peter Bart. Az egyik legjobb barátom.
-Na akkor lássuk miből élünk.-léptem a műtőasztalhoz.
-Biztos vagy benne , hogy ne hívjunk egy két nővért?Meg tudod egyedül csinálni?-nézett rám.
-Mire mennénk a halálra rémült nővérekkel?Nem ide te kellesz!Elvégre te voltál Irakban orvos , úgyhogy bírod a gyűrődést.És nekem most biztos döntések és biztos segítő kezek kellenek!
-Te nem is félsz?-lepődött meg miközben felvágtam a beteg mellkasát.
-Ó dehogy is nem , de megpróbálom nem kimutatni.-sóhajtottam.
-Az új pasid miatt?-kérdezte nevetve.Ezen én is elmosolyodtam a maszk alatt.
-Nem csak miatta.Észnél kell lennem amikor szike van nállam és azzal nyugtatom magam , hogy úgyis minden rendben lesz.
-És ha meghal?
-Akkor nekünk is végünk.-mondtam csendesen-Nézd , a szívburok tele van vérrel.Meg kell találni a rést.-amikor mozdítottam egy kicsit a szíven az vért lövelt.Pár másodperc múlva minden tiszta vér volt.
-Megvan!-mondtam boldogan-Megtaláltam a lyukat a burkon!Én lefogom te meg varrd össze.
Mikor nekikezdett elkezdett rohamosan csökkenni a pulzusa  és nincs szinuszritmus , a keringése össze fog omlani.
-El fogjuk veszíteni!-nézett rám társam.
-Nem , csak varrj gyorsabban , aztán újraélesztjük.
Ekkor történt a baj.Megállt a szív.
-Vége.-mondta rémülten Peter.
-Nem ...várj így még jobb, csak add a cérnát és a tűt.
-De már halott!
Ekkor elvettem a tűt és tovább öltöttem , "villámgyors" tempóban.
-Oké nincs több vér a burokban , most már működnie kell.Add a szívkorongokat.Töltés 200-ra!-sokkoltam a szívet ...semmi-Újra!-ismét semmi-Töltés 300 -ra!-még mindig semmi-Gyerünk már!Dobogj!-ismét sokkoltam és végre lett szinuszritmus , és alacsony vérnyomás.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.Kivettük a bordaterpeszt , majd összevarrtam a mellkasát,aztán levettem a gumikesztyűmet és kimentem a folyosóra ahol már 4 rab volt , mind felfegyverezve.
-Sikerült?-kérdezte az amelyik "bekísért" minket.
-Nagyon nehéz volt , sok vért vesztett de rendbe fog jönni.Ekkor kommandósok lepték el a folyosót , de a férfi még el tudott kapni engem és a fejemhez szegezte a fegyvert.
-ÁTVERTEK!Megmondtuk hogy semmilyen zsaru nem jöhet be az épületbe.Ezért most meg fogom ölni.-ekkor a gyomrába vágtam a könyökömmel ,így ki tudtam szabadulni , de a pisztoly elsült , s ezzel egy időben rettenetes fájdalmat éreztem a bal karomban.Alec elkapott,így nem estem a kemény padlóra.Egy pillanatra elsötétült a világ , de aztán ismét kinyitottam a szememet és Alec aggódó arcával találtam magam szemben.A kommandósok eközben kivitték a rabokat.Az orvosok rögtön körénk gyűltek.
-Natalie kérlek , maradj velem.Ne csukd be a szemed , figyelj a hangomra!Kérlek!-könyörgött aggódva.
-Nyugalom , Alec .Jól vagyok , csak a karomat érte a lövés.-mosolyogtam rá.Ő karjába vett.Peter jelent meg mellettünk.
-Hozd a vizsgálóba.-utasította , de Alec-nak ez nem volt ellenére.

-Szerencsére a golyó csak súrolta , bár elég mélyen , de nem kell összevarrni. Hogy vagy?
-Nem kaptam sokkot , egy kicsit szédülök és jólesne egy kávé.De egyébként jól vagyok.-mosolyogtam rájuk.-Látnotok kéne a képeteket.-nevettem el magam.
-Ez nem vicces!-morogta Alec.
-De az!Ugyan már , csak súrolt.
-De hátba is lőhetett volna!-kiabált rám.
-De nem lőtt!-vitatkoztam vele.
-Majd én hozom a kávéd.-mondta csendesen Peter.
-Jézusom , mi ütött beléd?-kérdeztem mikor Peter elhagyta a vizsgálót.
-Már elvesztettem egyszer a szerelmemet , többé nem fogom!-ekkor nyilallt belém a felismerés.A feleségét megölték.
-Sajnálom.-leszálltam a vizsgálóasztalról ,elé léptem és épp kezemmel végigsimítottam az arcán-De jól vagyok!Tényleg!Csak a karom fáj , de gyorsan felépülök.
-Én sajnálom.Túlreagáltam.Én csak...nem akarlak elveszíteni.-átölelte a derekamat.
-Nem fogsz!-mosolyogtam rá és megcsókoltam.

7.fejezet

na itt a fejezet!komihatár 10! bocsi a késésért!




/Alec szemszöge/



Menyei érzés volt újra a karomban tartani, nézni ahogy alszik és néha beszél álmában.Többször mondta ki a nevemet és azt is , hogy ne hagyjam el.Nos ez nem fog bekövetkezni soha többé.
Körülbelül kilenc óra volt amikor mocorogni kezdett.Majd mikor kinyitotta  szemeit , egyenesen rám nézett egy apró mosoly kíséretében.
-Jó reggelt!-mosolyogtam vissza rá és egy apró csókot leheltem tökéletes ajkaira.
-Jó reggelt!Felkelthettél volna akkor mikor felébredtél.
-Jó volt nézni ahogy alszol.
Egy perces csönd után ismét megszólalt.
-Nem vagy éhes?-mit ne mondjak egy tasak vér jót tett volna de azért ezt csak nem mondhatom neki.
-Nem , most nem.Viszont hazamegyek átöltözni és persze Cassie-ért aztán visszajövök érted.Addigra készülj el.
-Oké.-mondta boldogan majd kiugrott az ágyból.Olyan volt mint egy kisgyerek karácsonykor.
Én is felkeltem , felöltöztem aztán egy csókkal búcsúztam tőle.
Amikor hazaértem kislányom a nyakamba vetette magát.
-Szia apa!Még nem döntöttem el hova menjünk  de mire átöltözöl kitalálom!-mosolygott rám.
-Rendben van!-nevettem.Csak Emmett ,Edward ,és Jasper volt a nappaliban-A többiek hova tűntek?
-Vettünk itt egy házat és most mentek bútorokat venni.-mosolygott Edward.
-Gondolom Alice mindent elmondott.-mosolyogtam rájuk.
-Mi az hogy!-nevetett Emmett.
-És mikor fogod elmondani neki az igazságot?-kérdezte Jasper.
-Hamarosan.
Miután lezuhanyoztam felöltöztem , majd a konyhába mentem és kivettem a hűtőből egy tasak vért.Miután megittam rögtön jobban éreztem magamat.
-Tudom , hova menjünk apa!-szaladt be kislányom a konyhába.
-Na hova?-kérdeztem miközben az ölembe vettem.
-A vidámparkba!
-Rendben.


/Natalie szemszöge/


Mivel Cassie ezében volt a döntés  , hogy hová menjünk, kényelmesen öltöztem fel.Éppen befejeztem a reggelit mikor kopogtak.Amikor kinyitottam az ajtót Cassie azonnal átkarolta a derekamat.
-Szia Natalie!-nézett fel ám mosolyogva-Ma a vidámparkba megyünk ha megfelel neked is!
-Ó az tökéletes lesz!-mosolyogtam rá vissza.Majd mikor elengedett Alec átkarolta a derekam magához húzott és egy gyors csókot adott.Cassie továbbra is mosolyogva nézett rám és édesapjára.
-Indulhatunk?-kérdezte ugrálva.
-Persze!-bólintottam.

A kocsi út nem volt hosszú volt , de annál jobb kedvűen telt.Cassie-vel minden számot végigénekeltünk(hosszas könyörgése után) és egyszer kétszer Alec is beszállt.Mind a kettőjüknek olyan a hangja akár csak az angyaloknak. Ha éppen nem énekeltünk Cassie elmondta mennyire várja már az iskolát és hogy már csak 14-et kell aludni és mehet is.
Aztán mikor odaértünk , Cassie szinte kirobbant a kocsiból.

Mindenre fel akart ülni.Hullámvasútra , óriáskerékre , körhintára...mindenre.
Délután kettő óra lehetett amikor Alec-nak megcsörrent a telefonja, és ekkor az enyém is.Ellie képe volt a képernyőn.
-Halló?!-szóltam bele.
-Natalie , nagy baj van.Gyere a kórházhoz!Hívd ki a rendőrséget!Siess kérlek!-sírta a telefonba suttogva.
-Mi történt?
-Fegyveresek vannak mi....-ekkor a vonal megszakadt.Alec-ra néztem.
Pont akkor tette le a telefont.Gondolom látta riadt arckifejezésemet.Ő is tudott már mindenről.
-Először vigyük haza  Cassie-t aztán menjünk oda.
Bólintottam.


Fele annyi idő alatt értünk vissza a belvárosba.Hazavittük Cassie-t és három percen belül a kórháznál voltunk , amit körbevettek a rendőrök.
-Mi történt?-kérdezte Alec egy férfitől aki mellénk lépett.
-Egy rabszállítóból 16 fegyenc szökött meg az egyik élet veszélyesen megsérült és azt mondták ha nem gyógyítják meg akkor mindenkit megölnek aki csak bent van.Fegyvereik vannak.
-Lőt seb a mellkason?-kérdeztem a férfit.
-Honnan...?
-Sürgősségi orvos is vagyok. -mosolyogtam rá.
-Hány áldozat van?-kérdezte Alec.
-Eddig nyolcról tudunk,mind rendőrök.
-Akkor bemegyek megmentem a pasas életét...innentől találják ki maguk.-emeltem fel a kezemet védekezőn.
-Szó sem lehet róla , hogy bemenj oda!-közölte szerelmem dühösen és aggódva.
-Ezért hívtak ide engem.Kötelességem segíteni rajta.
-Szó sem lehet...-ekkor a férfi félbeszakította és egy fegyvert nyújtott át.
-Tudja használni?
-Igen.-mondtam miközben elraktam a kabátom alá- De úgyis elveszik tőlem mikor bemegyek.
-Igaz , inkább adja vissza.A fő bejáraton menjen.
-Vele megyek , másképp be sem engedem.-közölte higgadtabban szerelmem.
-De..
-Semmi de!Bemegyek veled!Gyerünk!-megfogta a kezemet és elindultunk az épület felé ami talán a sírunkat rejti magában...


komikat kérek!:)

Új blog!

Flóó barátnémmal kezdtünk együtt írni egy komit ami nem fanfiction és nincs is benne semmi misztikum.Az első fejezet már felkerült!
itt a link:Egy új kezdet
és itt a prológus:

Hol is kezdjem a mesémet. De előre elmondom, hogy ez nem egy tündérmese, nem egy leányálom. Nem volt mindig szép és jó ez a történet. Szóval aki egy ilyen fajta történetet olvasna az el se kezdje az én történetem olvasását. Hogy miről is szól pontosan? Nos, nem mondanám el. Mindenki jöjjön rá magától, és ha érdekli, kezdje el.

Ez a történet egy átlagos lányról szól, akivel hihetetlen sok minden történik. Hol rá talál a szerelem, hol elveszíti ezt. Néha boldog, néha szomorú. És van, amikor egyetlen egy apró dolog miatt tartja magát. Nem könnyű neki az élet. De ő mégis próbál a világban boldogulni. Minden embert próbál eltaszítani magától a régi életéből. De nem mindig megy neki. De meddig tudja fent tartani az állarcot? Meddig élhet hazugságban? A történet végén megtalálja a boldogságot vagy ugyan úgy szenvedés lesz minden napja, mint az előtt? 

 

remélem egy kicsit felcsigáztalak titeket:)

millió puszi:

Natalie

Új blog!

Egyik barátnőmmel (és egyben másoduncsimmal) kezdtünk egy új blogot.Neki ez az első blogja , de szerintem benne is van tehetség:D
A blog címe(és linkje):A múlt árnyékában
és itt a rövidke prológus:D:

Te mit tennél ha az édesanyád vagy apám helyzetében a feleséged  egyik napról a másikra meghalna?Nos apám elmenekül az emlékek elől.Eddig New York-ban laktunk.Boldogok voltunk , tökéletes élettel , és akkor jött a sors.Az anyámat megölték egy bank rablás során.Apa nem bírta feldolgozni anya halálát ezért a hugommal és velem Vencover-be költözünk a nyáron.Minket i mélyen megrázott anyu halála ezért egész nyáron ki sem mozdultunk a házból.De holnap kezdődik a suli.És nincs több bujdosás.

millió puszi:




Natalie

u.i.:Az uncsim írói neve ugyan Alisha de semmi köze az ebben a történetben lévő undok gyilkoshoz;)

közérdekű közlemény!

Na sziasztok drágáim!Bejelenteni valóm , hogy ma 17.00 órakor indulok Horvátországba nyaralni!
gyűljenek azok a komik különben nem lesz friss ha visszajöttem!!Hazajönni majd Augusztus 13.-14.-én fogok (legalábbis valószínűleg ,de lehet , hogy később).

nos csak ennyit szerettem volna veletek közölni!



millió puszi:


Natalie

6.fejezet

remélem mindenkinek tetszeni fog:)KOMIKAT, és most már tényleg 10 KOMIT KÉREK!!



/Alec szemszöge/


Felhőtlenül boldog voltam.Annyira megkönnyebbültem amikor azt mondta , hogy ő is szeret.Biztos vagyok benne ,hogy ő az én Natalie-m.Túl sok az egybeesés.
Amikor hazaértem Cassie rögtön letámadott.
-Na mi volt?Miről beszélgettetek ?Hova mentetek?Mit csináltatok?Megcsókoltad?Mondtad , hogy szereted?Visszatértek már az emlékei?-hadarta egy szuszra összes kérdését és folytatta is volna ha nem szólok közbe.
-Nyugalom kicsim , mindent elmondok csak ülj le.-mosolyogtam rá.Ő eleget tett kérésemnek és helyet foglalt a kanapén Nessie mellett.
-Először is elmentünk a Central Parki Csónak Házba.
-És milyen volt a kaja?-kérdezte röhögve Emmett.
-Elviselhető.....na jó borzasztó.-nevettem én is-Aztán elmentünk sétálni a parkba.Majd hazavittem , és megbeszéltük , hogy holnap bemegyek hozzá a kórházba.
-Ennyi?-kérdezte lepődötten Cassie-Semmi csók?Semmi "Szeretlek"?-én csak cinkosan rámosolyogtam és ő máris vette a lapot.Edward is csak mosolygott.Nem akartam mindenki orrára kötni , de előlük nem tudtam eltitkolni-Na majd legközelebb.-sóhajtott kislányom.Kitűnő színésznő.
-De most már menj aludni!Nagyon késő van.
-Jó megyek.-állt fel,adott egy puszit és szobájába sétált.



/Natalie szemszöge/



Az egész napi fáradságot leszámítva nagyon boldog voltam.Nem késtem el a munkából , és az első hosszú műtétem is jól sikerült.Aztán hoztak egy autó balesetes  pasast.Könnyebb sérülésekkel megúszta. De amikor kiderült , hogy ő okozta a balesetet , és a másik autóban ülő három gyermekes családanya meghalt , felment bennem a pumpa , úgyhogy kollégáimra bíztam és visszavonultam az irodámba.Majd megcsörrent a vonalas telefon.
-Igen?-kérdeztem ingerülten.
-Doktornő , egy bizonyos Alec Smith úr keresi önt.-tájékoztatott a portás.
-Kérem , küldje az irodámba.-mondtam kedvesebben.Majd letettem a kagylót.
Pár perc múlva résnyire kinyílott az ajtó és valaki benyújtott egy papírzacskót.
-Békével , és ebéddel jöttem.-hallottam meg Alec hangját.
-Gyere be!-mondtam nevetve és felálltam az asztal mögül.A szokásos fekete bőrdzsekije volt rajta és alatta egy fekete póló.
Becsukta maga mögött az ajtót megragadta szabad kezével a derekamat,magához húzott és megcsókolt.
-Ejnye egyből a desszerttel kezdeni.-csóváltam a fejem mosolyogva ő pedig nevetni kezdett.A kanapéhoz húztam.A zacskóba kínai volt amit kimondhatatlanul imádtam.
-Honnan...?-néztem rá tátott szájjal.
-Ma már egyszer jártam bent , és összefutottam Elienor-ral aki súgott egy kicsit.-mosolygott büszkén.
-Ó értem.-mosolyogtam rá.
-Hogy sikerült a műtét?-kérdezte miközben én már falatoztam az édes-savanyú tésztát.
Lenyeltem a falatot és válaszoltam.
-Tökéletesen , szerencsére.És Cassie , hogy van?Mit mondott arra , hogy késő este értél haza?
-Nagyon örült neki.-mosolygott féloldalasan.Éreztem ahogy a szívem nagyobbat dobban , mosolyát látva-Cassie szeret téged.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Igen.Nincs ellenére , hogy együtt vagyunk , sőt nagyon örül neki.Ma reggel azt mondta , hogy az édesanyját pontosan olyannak képzelte el mint amilyen te vagy.-mondta lágyan.Könnyek gyűltek a szemembe-Mi a baj?
-Baj?Semmi baj nincs.Csak...el se hiszem , hogy ilyet mondott.-mosolyogtam rá.
-Pedig hidd el nyugodtan , mert ezt mondta.-hajolt közelebb és szenvedélyesen megcsókolt.Kezemet arcára simítottam.
-Nem fázol?Nagyon hideg a bőröd.
-Á , dehogy.Amolyan hidegvérű szerzet vagyok.-mosolygott majd közelebb hajolt , de ekkor megszólalt a csipogóm.
-Bocsi , de mennem kell!- álltam fel gyorsan.
-Veled mehetek?-nézett rám izgatottan.Pimaszul rámosolyogtam.
-Ha bírod a vért!
A sürgősségi osztályra mentem, és ott ki az udvarra ahol a mentőautók szoktak befutni.Pont akkor emelték ki a hordágyat.
Automatikusan a már megszokott kérdésekkel kezdtem.
-Neve?
-Taylor Heyden.16 éves.Lőtt seb a jobb vállon.Elég sok vért veszített már, de nem életveszélyes az állapota.
-Ő az egyedüli sérült?-kérdeztem meglepődve.Lövöldözésről mindig több pácienst hoznak.
-Igen , a tettes elmenekült , jelenleg ennyit tudok a rendőrségtől.Tudja kicsit sietnünk kellett.-viccelődött.Elmosolyodtam.
-Vigyék a műtőbe.-adtam ki az utasítást.Alec-hez fordultam aki csak mosolygott-Mi az?
-Lenyűgöztél.-vonta meg a vállát.
-Várj meg az irodámba.-mondtam már a bemosakodó előtt-Gyorsan végzek.
-Oké.-gyors csókot nyomott a számra aztán elengedett.
 A golyó nem fúródott túl mélyre.Könnyen ki tudtam venni, majd összevarrtam a sebet.
-Kérem a golyót adja át a rendőrségnek miután a vértől megtisztította , de kesztyű nélkül ne nyúljon hozzá.Lehet , hogy még mindig nem kapták el a tettest.-mondtam az egyik nővéreknek.
-Igen is doktornő.-bólintott az egyik.

Miután kezet mostam és levettem a műtétes ruhámat , vissza mentem az irodába.Alec a kanapén ült és telefonált.
-Rendben.Viszhall.-nyomta ki a telefont-Szia!-állt fel mikor meglátott-Na , hogy sikerült a műtét?
-Jól , a lányra feltehetőleg távolról lőttek mert a golyó nem fúródott túlságosan mélyre.Az altatóktól holnapig aludni fog.Az állapota stabil.
-Ügyesen megállapítottad!-karolta át a derekamat-Képzeld az ügyet az én csapatom kapta meg.Na jó egy kis közbeszólással ugyan , de mi kaptuk meg.Feltehetőleg meg akarták ölni a lányt , de nem egy gyakorlott lövésszel van dolgunk.Ezért őrizetet rendeltem el a kórházba a lány mellé.Aztán holnap egy-két kollégámmal kikérdezzük.Persze csak ha engedélyt adsz rá.-mosolyodott el.
-Hát nem is tudom.-tettettem gondolkodást de azért mosolyogtam.Alec megcsókolt.-Na jó.-nevettem el magamat.Kopogtak.
-Szabad!-mondtam mikor már egymás mellett álltunk.
-Bocsánat a zavarásért  doktornő Mr.Norris akin ma szívműtétet végzett volna , 3 perccel ezelőtt meghalt.
-Mi?És miért csak most szólnak nekem?-kérdeztem dühösen.
-Mert Dr.Pretifer azt mondta , hogy majd ő intézkedik és ne szóljunk magának.-mondta bűnbánóan , mintha ő hibázott volna.
-Köszönöm , hogy tájékoztatott.-válaszoltam kedvesebben-Most elmehet.
-Mégis mit képzel magáról..... hogy merészelte.....istenemre mondom leszedem a fejét annak a fennhéjázó egoista baromnak.-kiabáltam dühösen.Nem tudtam , hogy sírjak , vagy ordibáljak , legszívesebben mind a kettőt tettem volna.
-Nyugalom.-ölelt magához kedvesem, és a hátamat simogatta.Aztán megcsörrent a telefonja.-Bocsáss meg.-nézett rám bűnbánóan majd felvette-Igen?....Rendben azonnal indulok!-hadarta gyorsan majd kinyomta-Bocsáss meg de mennem kell.Úgy tűnik a lövöldöző , megölt valakit , nem messze onnan ahol a lányra lőtt.Mennem kell.Menj haza , és pihenj.Ne hibáztasd magadat semmiért oké?-bólintottam-Majd hívlak!Szeretlek!-csókolt meg hosszan és kiment.Megkerestem Dr. Pretifer irodáját és kopogás nélkül nyitottam be.Ő az asztala mögött ült.
-Jó napot Dr. Dormer!Micsoda kellemes meglepetés!-mosolygott.
-Hogy merészelte kezelés alá venni a betegemet úgy , hogy engem nem tájékoztatott?-kérdeztem tőle dühösen.
-Á szóval már szóltak magának.Nos nagyon sajnálom ami azzal a férfivel történt.Próbáltuk újraéleszteni de nem sikerült.-húzta el a száját , de a szemét nem vette le rólam.Már párszor kikosaraztam a pasast , mindig próbált randira hívni de én undorodtam az efféle emberektől mint ő.Nemrég helyezték át Miami-ból.Az itteni orvosoknak dicsekedett mennyi és milyen nőkkel volt már "dolga".Egyszer megpróbálta kivetni a hálóját Elienor-ra is de ő is visszautasította-De esetleg meghívhatom egy ebédre?Kárpótlásképpen.-mosolygott újra.
EZT NEM HISZEM EL!Ezek után még van képe.....
-Nem , mert először is már ebédeltem , másodszor önnek dolga van , ugyanis MAGA fogja közölni az elhunyt családjával , hogy a MAGA felelőtlensége miatt halt meg a férfi.-hangsúlyoztam ki a maga szót.Az ő hibája volt.Mivel eleve nem is erre szakosodott orvos.Egy plasztikai sebész még jó , hogy nem tudja , hogy szívbetegeket , hogy kell kezelni.Csak ez a felfuvalkodott hólyag túl sokat képzel magáról.Nem vártam meg a reakcióját , kimentem az irodából.Eszembe jutott , hogy a férfinek három gyermeke van és egy 2 hónapos terhes felesége.Könnyek gyűltek a szemebe.Az irodámban a barátnőm várt.
-Hallottam mi történt.-állt fel a kanapéról és megölelt.Én pedig utat engedtem a könnyeimnek.
-Én tudtam volna rajta segíteni...biztos vagyok benne...de nem szóltak.-zokogtam.
-Nyugodj meg egy kicsit aztán menj haza.Pihenj le , egyél egy forró fürdőt és meglátod jobban leszel.
-Rendben.
Mivel az elhunyt férfit műtöttem volna , így nem is kellett volna tovább bent maradnom.Amint hazaértem ledobtam a táskámat a kanapéra , majd egyből a fürdőbe mentem és elkezdtem engedni a forróvizet.Természetesen a szemem bepirosodott  , mert az egész kocsiutat végigsírtam.Még jó hogy az eső miatt vízálló sminket tettem fel , különben szanaszét folyt volna.

Miután kiszálltam a kihűlt vízből , magam köré csavartam egy törölközőt és kimentem a konyhába.Kivettem az egyik szekrényből a martinit és hozzá poharat.A fagyasztóból jeget vettem ki és a pohárba tettem.Ritkán szoktam inni , legfőképpen amikor ki vagyok borulva valami miatt.A tele pohárral visszamentem a szobámba , magamra kaptam a pizsamámat majd visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a Tv-t.Igazából nem nagyon érdekelt semmi.Úgyhogy ki is kapcsoltam.Az üres poharat letettem a konyhapultra és ismét töltöttem.Fogalmam se volt mit csinálhatnék.
Csak ültem és néztem ki a fejemből.
Körülbelül fél óra múlva kopogtak.Felálltam és kinyitottam.Egy hatalmas csokor vörös rózsát láttam meg először aztán Alec bújt elő a rózsák mögül.
-Szia!-mosolygott.
-Szia!-köszöntem tátott szájjal.Fél perc után feleszméltem-Gyere be!-álltam el az ajtóból.
-Jobban vagy?-nézett rám aggódva.
-Ja !Nem is hiszed mi mindenen könnyít egy kis martini!-mondtam szarkasztikusan mosolyogva.
-Jézusom!Mennyit ittál?-tette le a csokrot az asztalra.
-Nem elég sokat.Még csak három pohárral.
-Ezt neked hoztam.-adta a kezembe a virágcsokrot.
-Nem kellett volna.De nagyon köszönöm.Aranyos tőled , hogy próbálsz felvidítani.-mosolyogtam rá erőtlenül-Mingyárt jövök , csak vízbe teszem.
-Oké.-bólintott.
Miután vázába tettem és elhelyeztem az étkezőben lévő asztalon visszamentem a nappaliba.Alec a kanapén ült.Mellé ültem,ő pedig magához ölelt.
-Jól vagy?-kérdezte miközben az arcomat simogatta.
-Jobban , most , hogy itt vagy velem.-sóhajtottam , és egy kis mosoly jelent meg az arcomon.
-Miért nem szóltál hamarabb , hogy jöjjek ide?
-Először is nem tudtam , hogy végeztél e a munkahelyeden , és másodszor...nem akarok rád akaszkodni minden gondommal.
-Nem akaszkodsz rám!Nagyon örülnék ha melletted állhatnék.Mindig!-mosolygott rám.
-Uram isten!Remélem soha nem fogok felébredni ebből a csodálatos álomból.-nevettem el magam.
-Nem értelek.-rázta meg a fejét zavartan Alec.
-Egyetlen egy randink volt csak, mégis úgy viselkedünk mintha már hónapok , vagy legalábbis hetek óta együtt lennénk....és olyan mintha már évek óta ismernélek.-az arcán a vonások elkomorodtak.
-Ez rossz?Mármint lassíthatunk ha szeretnéd....nem akarom , hogy úgy érezd , hogy..-folytatta volna de megcsókoltam.
-Minden tökéletes így ahogy van.Azaz még nem.Szeretnék egy kis időt Cassie-vel is tölteni.Vagy esetleg holnap elmehetnénk hárman valahova.Holnap úgy is szombat van. A helyet kiválaszthatná Cassie.
-Rendben van.Majd megkérdezem tőle , hova szeretne menni.-mosolyodott el.
Órákig ott ültünk beszélgettünk vagy csak csókolóztunk.Amikor már este tíz volt felálltam és kikapcsoltam a tv-t.
-Cassie már biztos hiányol.
-Nem hiszem.Emmet úgy lefárasztja a szócsatáikkal , hogy el is felejtkezik rólam.-nevetett.
-Biztos nem lesz baj , hogy ilyen sokáig itt vagy?
-Dehogy is.
-Akkor azt se bánná , hogyha ma itt aludnál?-kérdeztem kicsit elvörösödve.
-Nem hiszem.De azért küldök nekik egy sms-t , hogy ne aggódjanak.-mosolygottrám felállt , magához ölelt és egy apró csókot adott.
-Oké addig én a szobába megyek.Inkább hívd fel és beszélj velük úgy.
-Ahogy akarod.

A szobámban bebújtam az ágyba és lehunytam a szememet.Hallottam ahogy Alec beszél valakivel , majd elindul a szoba felé.Hallottam ahogy kinyitja az ajtót , majd ruhák suhogását és utána megéreztem Alec hideg karját a derekamra fonódni.Felé fordultam , és a fejemet a mellkasára hajtottam és hamar elaludtam.

komikat kérek!!

KÖZÉRDEKŰŰ!:)

Na kedves olvasóim , mint látjátok ez még nem friss!:)
Tavaly nyáron találtam egy fantasztikus blogot , amiben két sikerkönyv összekapcsolódik, a Harry Potter és a Twilight!Egy időre az író eltűnt , de most visszatért és ott folytatja ahol abbahagyta!Nekem nagyon tetszik a blog:)
ha titeket is érdekel nézzetek be hozzá!
Twilight story:Vámpírok és Varázslók - A végső leszámolás 

nos ennyit akartam!Gyülögessenek azok a komik:)

millió puszi:


Natalie

5.fejezet

itt a fejezet!!(bocsánat nem találtam jobb képet:S)Egy kicsit hamarabb teszem fel hogy örüljetek:)

/Cassie szemszöge/



-Na mit mondott?-kíváncsiskodtam már a kocsiban hazafelé tartva.
-Holnap vele ebédelek.-mosolygott.
-És , hogy fogod kivágni magad az alól , hogy ne egyél?
-Pár falatot kibírok azért , hogy ismét elnyerjem a szívét.-suttogta.
-Ez az én apukám!-nevettem el magamat,és ő is nevetni kezdett-Olyan boldog vagyok.
-Örülök neki.-simogatta meg az arcomat az egyik kezével.
-Te nem is örülsz?
-Dehogy  nem!Csak...
-Csak?-kérdeztem vissza.
-Csak félek , hogy nem tud majd megint úgy szeretni  engem mint azelőtt.-sóhajtott.
-Vagyis akkor hiszel nekem?-kérdeztem izgatottan.
-Igen.Kizárt dolog , hogy létezhetne még egy ilyen gyönyörű nő mint ő.Mármint aki úgy néz ki mint ő.-javította ki magát.



 /Natalie szemszöge/



Alig vártam , hogy ebédszünetem legyen!Egész délelőtt szétszórt voltam és ügyetlen.Ellienore (a legjobb barátnőm aki szintén orvos) a végén már nem bírta tovább.
-Mi történt veled?-kérdezte mosolyogva  , miközben egy halom papírt szettem fel a földről.Ő segített nekem.
-Semmi!-vágtam rá azonnal.
-Na ezt nem hiszem el!Csak nem az a férfi akinek a kicsi lánya kómában volt?
-Talán.-adtam szűkszavú választ majd benyitottam az irodámba.Ő is bejött és becsukta maga mögött az ajtót.
-Mindent tudni akarok!-ült le az asztalommal szemben lévő székre.
-Még nem tudok róla túl sokat.Meghívott ebédelni.
-És mit mondtál?
-Mit mondtam , mit mondtam?Mit mondtam volna...Igent!-nevettem el magam.
-Így már értem miért öltöztél ki.-mutatott fekete fehér ruhámra .
-Nem öltöztem ki.Ez csak egy ruha.Azért mert nem gyakran hordok ruhát még nem vagyok kiöltözve.-magyaráztam.
-Hánykor és hol találkoztok?Hova mentek?
-Értem jön 12.30-ra.Azt nem tudom hová megyünk.-vallottam be és éreztem , hogy egy kicsit elpirulok.
-Szurkolok neked.-ölelt meg, majd kiment.Az órámra néztem , ami 12.14-et mutatott.Akkor még átnézek néhány leletet.-döntöttem el.Rögtön legfelül az agy műtött kislánynak az "adatait" láttam meg.A műtét tényleg nagyon jól sikerült.Nem lett semmi agyi károsodás és a daganat sem tért vissza.
Teljesen belemerültem az olvasgatásba.A telefonom csörögni kezdett.
-Igen!
-Natalie!Alec vagyok.Mégsem jó a mai nap?
-Miért kérded?Hiszen még csak...-és ekkor szembesültem , hogy más 13.02 van-Istenem!Sajnálom!Azonnal megyek!Sajnálom!-pattantam fel a székből.A fehér köpenyt és a sztetoszkópot most csak az asztalomra dobtam,felkaptam a kabátom meg a táskám és kirohantam...már amennyire tudtam rohanni magassarkúban.Kint zuhogott az eső.Szuper.-gondoltam magamban.Körülnéztem.A telefonom megint csörgött a kezembe.

-Fekete BMW!-mondta nevetve Alec.És láttam is hogy villant egyet.Letettem a telefont odaszaladtam és beültem.Szerencsére csak egy kicsit áztam meg.
-Sajnálom ,sajnálom ,sajnálom!-mondogattam.
-Semmi baj.-mondta mosolyogva majd kihajtott a parkolóból.
-Hova megyünk?
-Majd meglátod.

 Többször éreztem az arcomon a pillantását és akkor mindig elpirultam.Az eső szerencsére elállt.Egy parkolóházba hajtott a Central Park mellett.Majd megállt.
-Most egy kicsit sétálunk ha nem baj.-nézett rám.
-Nem baj.Szeretek sétálni.-mosolyogtam rá , majd mikor viszonozta a mosolyt elkaptam a tekintetem és ismét elpirultam.
-Hogy van Cassie?-kérdeztem mikor már 10 perce a Park-ban sétáltunk.
-Nagyon jól.Alig bír egy helyben maradni.
-De azért pihenjen.Különben vissza kell jönnie a kórházba.-mondtam komolyan.
-Nos itt vagyunk.-állt meg.A csónakháznál voltunk.Ez a legdrágább étterem a környéken.Bár ha akartam volna és lett volna rá időm én is járhatnék ide akár minden nap-Tetszik?
-Igen.Már rég el akartam ide jönni de nem volt rá időm.
-Akkor örülök , hogy én hozhattalak el ide.-mosolygott rám és éreztem , hogy a vér megint az arcomba fut-Menjünk be.

Mikor leültünk egy ablak melletti asztalhoz rögtön jött egy pincér és adott nekünk étlapot.
-Mesélj magadról!Miért pont orvos lettél?
-Mikor kicsi voltam az anyukám meghalt egy orvosi műhiba miatt.Akkor határoztam el , hogy én leszek a legjobb orvos és így senkinek az anyukája nem fog ilyen hiba miatt meghalni.Hát igen ez amolyan gyerek felfogású levezetés volt.És te hol dolgozol?
-Az FBI-nál vagyok nyomozó.-az állam leesett.
-Komolyan?
-Igen.-nevetett.
-Eldöntötték már , hogy mit óhajtanak?-kérdezte a pincér kedvesen mosolyogva.
-Én grillcsirkét kérek salátakörettel.
-Kettőt.-mosolygott Alec.
-Inni mit óhajtanak?
-Én ásványvizet kérnék.Szénsav menteset.
-Ön uram?
-Szintén.-bólintott de a szemét még mindig nem vette le rólam.
-Az italokat azonnal hozom.-fordult sarkon majd elment.
-És te miért pont nyomozó lettél?-kérdeztem
-Hát..ennek nincs különösebb oka.Ez érdekelt, és szerencsém volt , hogy felvettek.Tudod oda nagyon kevés embert vesznek fel.
-És Cassie nem szokott téged félteni?
-De..nagyon is.
-Borzasztó lehetett neki anya nélkül felnőni.Egyébként honnan tudtad a nevemet?
-Ráhibáztam.-mosolygott , majd pár perc csönd után megszólalt-És neked van párod vagy férjed?
-Nem , nincs.-válaszoltam és kicsit elszomorodtam.Tehát ez csak egy baráti ebéd.Bár mit is gondoltam , egy ilyen férfi jó ha rám néz , ráadásul gyereke van.
-Csak azért kérdeztem , hogy kell e számítanom arra , hogy valaki össze akarja verni a pofámat amiért randizni hívtalak.-erre elnevettem magam, a megkönnyebbüléstől.Csörgött a telefonom.
-Elnézést.-néztem Alec-ra aki csak bólintott , hogy vegyem fel-Igen?
-Szia csajszi!Na hogy alakul a randid az álompasival?-hallottam meg Ellie hangját a vonal másik végén.
-Köszönöm jól.
-Na akkor van egy jó hírem!Nem kell visszajönnöd dolgozni!
-Miért?
-Átvállaltam a műszakodat!Nem kell megköszönni , és nem jöhetsz vissza!Megtiltom!-mondta komolyan-Legyen jó estéd aztán majd élménybeszámolót , hogy milyen az ágy...
-Oké, köszi ,szia!-hadartam elpirulva és kinyomtam.A fejem szerintem pipacs vörös volt.
-Ki volt az ha szabad megtudnom?-kíváncsiskodott mosolyogva.
-Az egyik kolléganőm.Egész napra szabaddá tett.
-Ez nagyszerű mert én meg szabadságon vagyok.Úgyhogy ha te is szeretnéd tölthetnénk együtt a nap további részét is.-mosolygott.
-Az nagyszerű lenne de...
-De?-kérdezte és szomorúságot véltem felfedezni a hangjába.
-Cassie nem fog haragudni ránk?
-Nem hiszem.-nevette el magát.
-Akkor benne vagyok.-mosolyogtam rá.


Miután megettük amit rendeltünk  , sétálni indultunk.Sokat beszélgettünk és még többet nevettünk.Amikor feleszméltünk már sötét volt.
A visszaúton Alec megfogta a kezem amitől legszívesebben ugráltam volna örömömben.Azonban azok a bizonyos pillangók is repkedni kezdtek a hasamban.
Aztán hazavitt.Viszonylag csendes helyen lakok ahhoz képest , hogy a belvárosban voltunk.
-A kocsid ott maradt?-kérdezte aggódva mikor leparkolt a magas épület előtt.
-Nem , ma a barátnőm vitt a kórházba és úgy volt ő is hoz haza.Mivel mind a ketten egy házban  lakunk , egy emelet különbséggel.-hadartam gyorsan-Bocsi.
-Semmi baj.-mosolygott.
-Szeretnél feljönni?-kérdeztem aztán rájöttem , hogy elég kétértelmű mondat volt-Mármint megnézni a lakásom , vagy...ó a fenébe.-temettem arcomat a kezembe.
-Nyugodj meg értem.-mosolygott-Elkísérlek a lakásajtódig.
-Köszi.-mosolyogtam rá .Leállította a kocsit  és kiszállt.Én követtem.Kéz a kézben mentünk egészen a lakásom ajtajáig.
-Köszönöm a csodás napot.Nagyon jól éreztem magam.
-Én köszönöm , hogy velem tartottál.-mosolygott rám.
-És még egyszer bocsánat azért a sok hülyeségért amit összehordtam.Tudod ha ideges vagyok össze vissza beszélek.
-Ideges vagy?-kérdezte azzal az őríjtő féloldalas mosolyával amibe beleremegett a lábam.Majd közelebb hajolt hozzám úgy , hogy már csak pár centi volt az arcunk között.-Pedig nem kell idegeskedned.-suttogta majd megcsókolt de olyan hévvel , hogy a nyakába kellett kapaszkodnom , hogy össze ne essek.Ő átölelte a derekamat.Úgy éreztem , hogy már órákig vadul csókolózunk.Végül nekem kellett elhúzódnom.Nem tudom ő , hogy bírta levegővel.
-Sajnálom , hogy letámadtalak.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-Semmi baj.-mondtam miközben felemeltem az állát , hogy a szemébe nézzek. Most én csókoltam meg őt.Bár nagyon beleestem de már nem vagyok naiv tinilányka ezért próbára kell tennem.-Biztos nem akarsz bejönni?-kérdeztem nevetve.
-Nem lenne tisztességes részemről, az első randin.- nevetett.A képzeletbeli énem éppen pom-pomokkal a kezében ugrált fel és alá.
-Jaj nem úgy értem!Inni valamit!-aztán rájöttem ez megint kétértelmű lehet-De nem alkoholt.Ne érts félre.Egy rendőrt alkohollal itatni amikor tutira vezetni fog az...-folytattam volna de belém fojtotta a szót egy csókkal.
-Mondtam , hogy ne idegeskedj-suttogta mosolyogva-De most már mennem kéne.-nézett az órájára.
-Bocsánat , hogy feltartottalak.-mondtam bűnbánóan.
-Jaj dehogy!Nem,nem,nem,nem!Csak Cassie addig sose fekszik le aludni amíg meg nem bizonyosodik róla , hogy még élek!-nevetett-De mondjuk holnap ...megismételhetnénk.
-Jó lenne de ,holnap 24 órában bent leszek a kórházban.2 hosszú műtétem lesz.Valamikor hajnali kettőkor esek haza.
-Jézusom..halálra hajtanak.Akkor mondjuk beugrok ebédszünetkor és viszek neked valami finomat.-ajánlotta fel.
-Az tökéletes lenne.Köszönöm.
-Igazán nincs mit.-ölelt magához.Aztán megint megcsókolt.-Szeretlek.-a képzeletbeli énem szaltózott és cigánykerekezett.
-Én is szeretlek.De most menj!Üdvözlöm Cassie-t!
-Átadom!Jó éjszakát!-köszönt el majd beszállt a liftbe.Én pedig körülnéztem és amikor láttam , hogy senki sincs a folyosón ugrálni kezdtem örömömben.Azonnal hívtam Ellie-t.
-Halló?-hallottam meg halk és elfúló hangját.

-Felébresztettelek?
-Ja de nembánom hogyha Mr.Tökély miatt hívsz.
-Átmehetek hozzád? Ott mindent elmesélek!
-Persze , gyere csak!
Rögtön liftbe.

-Na mi volt?-kérdezte miközben behúzott .
-Először elmentünk ebédelni a Csónakházba.
-Várj a Central Park-i Csónakház-ban?-esett le az álla-Az a legromantikusabb hely New York-ban!Na jó..az egyik legromantikusabb hely.És aztán?
-Aztán sétáltunk és amikor már besötétedett visszaindultunk és ő megfogta a kezemet.-feleltem mosolyogva ,mire ő felsikkantott-Várj lesz még jobb is.Aztán mikor ideértünk a kocsiba össze-vissza hadováltam szokásom szerint.Aztán mikor felértünk az ajtómhoz megint hadováltam és aztán közelebb hajolt és istenem olyan gyönyörű szeme van és aztán megcsókolt.Bocsánatot kért amiért letámadott és utána én csókoltam meg.Aztán próbára tettem , hogy biztos nem csak egy egy éjszakás kalandra vágyik mire ő azt mondta "Nem lenne tisztességes részemről, az első randin."  ,és megint hadoválni kezdtem és ő megint megcsókolt.És aztán megbeszéltük , hogy holnap ebédszünetben bejön és hoz nekem ebédet és utána azt mondta hogy szeret és istenem én azt hittem ott olvadok el!-mondtam és mire befejeztem a torkom rendesen kiszáradt.
-Azért vegyél levegőt is.-mosolygott.
-Ó én olyan boldog vagy Ellie.-öleltem meg barátnőmet
-Jaj szivi örülök , hogy örülsz!Rád fért már egy jó pasi!
-Na de most megyek és kiujongom  magam aztán lefekszek aludni.
-Rendben , menj csak!Jó éjt!
-Jó éjt!-léptem ki az ajtón és ismét a lift felé indultam és próbáltam egy kicsit lenyugodni , de nem ment.Olyan volt mintha még mindig éreztem volna a derekamon hideg érintését.


KOMIKAT!!:D remélem tetszett!:D

4.fejezet

meghoztam a fejit!12 a komihatár !!Rövidke lett:/

/Cassie szemszöge/


Amikor felébredtem egy fehér szobában voltam aminek a folyosó felőli fala üveg volt.Apa egy széken ült az ágyam mellett Cullen-ék pedig az ablak alatti kanapén.Nem bírtam megmozdulni sem, épphogy a szememet nyitva tudtam tartani.Apa azonnal elmosolyodott.
-Kicsim!Kicsikém!-állt fel hirtelen és az arcomat simogatta-Végre felébredtél!Nagyon aggódtam érted!-a többiek is az ágyam mellé gyűltek.
-Cassie úgy sajnáljuk!Jobban kellett volna figyelnünk rád!-nézett sajnálkozóan Rosalie.Alice-en ugyanezt az arckifejezést láttam.
"Edward tudnál helyettem beszélni létszíves?"-üzentem gondolatban.
-Persze.-mosolyodott el halványan.
"Ti is láttátok azt a nénit az utca túl oldalán?"
-Azt kérdezi mi is láttuk e azt a nőt aki Natalie hasonmása.-tájékoztatta a többieket Edward-Igen, ő itt dolgozik.De ő nem az anyukád , ő ember.Már rákérdeztünk.A neve Dr.Natalie Dormer.
"De ő biztos hogy a mami!Biztos vagyok benne!Higgyetek nekem!Csak mindent elfelejtett!És valahogy ember lett!Biztos , hogy így van!Érzem!"-gyűltek könnyek a szemembe.
-Azt mondja, hogy ő biztos , hogy az a Natalie.Bár az tényleg furcsa , hogy az ő fejébe se látok bele de ez sajnos lehetetlen.Sajnálom.
"Nem,nem,nem!Ő az én anyukám!"
-Kicsikém nyugodj meg.Ne izgasd fel magad!-simogatta az arcomat apa.Ekkor "anya" lépett be az ajtón.
-Miért nem szóltak , hogy felébredt?-sietett hozzám mosolyogva.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét apa.
-Semmi baj.Hála az égnek!Ilyen kis gyerek ennyi ideig kómában...meg is halhatott volna.A szívműködés és a légzés megfelelő.Tudsz beszélni?-nézett a szemembe azokkal a csodás barna szemeivel.Erőt vettem magamon.
-T-talán.-suttogtam.Apa le se tudta venni róla a szemét , ahogy senki más se.Ahogy rám nézett tudtam , hogy ő csak az anyu lehet.
-Most mennem kell , de majd még benézek hozzád.-mosolygott majd kiment.
-Mennyi ideig voltam kómában?-kérdeztem aputól.
-Majdnem 2 hónapig.De a többi sérülésed már meggyógyult csak nem ébredtél fel.
-2 hónapig?Uram isten!-hüledeztem-És most már hazamehetünk, igaz?
-Még két napig bent fognak tartani megfigyelésen de utána igen.-mosolygott Carlisle.
-És ti ennyi ideig itt voltatok velem?
-Én nem tudtam mindig itt lenni a munka miatt de igen...a többiek itt voltak végig.-sóhajtott apa.
-És , hogy táplálkoztatok?-kérdeztem suttogva új családtagjaimra nézve.
-Kávés poharakban hoztuk be a "kajánkat".Nagyon poénos volt!-nevetett Emmett.
-És Dean-ékkel mi van?-fordultam ismét apa felé.
-Jól vannak.Visszamentek Brooklyn-ba.Ők is meglátogattak nem is egyszer.-mosolygott.
-Nem mehetnénk már ma haza?Carlisle bácsi úgyis orvos.
-Beszélek a doktornővel.-ment az ajtóhoz az említett személy és kilépett rajta.
-Apa , ha anyu mindent elfelejtett az se baj!Hívd el randizni vagy valami aztán megint beléd szeret és kész!-tanácsoltam.
-Kicsim ez nem ilyen egyszerű.-nevette el magát keserűen.
-De ilyen egyszerű!Csak te túlbonyolítod!Ellenállhatatlan vagy!-mosolyogtam rá biztatóan.
-Majd....majd megpróbálom.-sóhajtott mosolyogva.A többiek csak kuncogtak beszélgetésünkön.


/Natalie szemszöge/


Éppen egy leletet adtam le a nővéreknek amikor Carlisle-ba botlottam.Nagyon jóban lettünk .Remek orvos.
-Á jó napot!-mosolyogtam rá.
-Jó napot!Nem zavarom?
-Nem!Dehogy!Mondja csak.
-Cassandra azt szeretné tudni , hogy nem mehetne -e most haza.Mivel én orvos vagyok figyelhetnék rá nap mint nap
-Ez egy remek ötlet!Tény , hogy otthoni környezetben az emberek gyorsabban gyógyulnak.De ha bármi rendelleneset vesz észre azonnal hozzák vissza.Rendben?
-Természetesen!-mosolygott-Köszönöm!
-Igazán nincs mit.De azért visszamegyek hozzá , még egyszer leellenőrzök mindent.Biztos ami biztos.


-A karodban lévő csontok tökéletesen összeforrtak.A homlokodon lévő seb nyom nélkül begyógyult.Lehet , hogy egy kicsit még szédülni fogsz.Írtam fel fájdalom csillapítót amiből egy nap egy szem elég.-tájékoztattam kis betegemet.
-Köszönöm szépen!-mosolygott rám , majd megölelt , amin kicsit meglepődtem.Gyönyörű kislány volt.A családja pedig nagyon szerette.Legfőképp az édesapja.Csak két napig volt távol tőle és a többi napot vele töltötte.Sajnáltam őket.Borzasztó lehetett elveszíteni egy édesanyát és egy feleséget.De az apukája nagyon jól neveli Cassie-t.
-Szívesen!-öleltem vissza-Sokat pihenj , ne ugrálj sokat.Inkább feküdj.
-Rendben van.-bólogatott.
-Jobbulást!-köszöntem el, majd mentem is.Azonban valaki követett.
-Natalie!-hallottam meg nevemet hátam mögül.Azonnal megfordultam.
-Alec!Segíthetek még valamiben?-mosolyogtam rá.
-Azon tanakodtam nem lenne e kedve , valamikor velem ebédelni.Tudom ez most olyan nagyon hírtelen de...
-Mondjuk holnap 12.30-kor?És tegezz kérlek.-vágtam a szavába.
-Tökéletes.-mosolygott ő is-Akkor majd érted jövök.Meddig tart az ebédszüneted?
-14.00 óráig.Itt a névjegyem.-adtam át a kis cetlit-Hívj fel nyugodtan!
-Köszönöm.Köszönök mindent!-mosolygott.Istenem az a mosoly!Állj!Ez nem biztos , hogy randi!De most biztosan nem kérdezek rá.
-Semmiség!
-Akkor holnap!-hátrált.
-Holnap.-hátráltam én is majd siettem az öltözőbe , ahol kiújongtam magamat.

Hmmm....

Hmm úgy látom nagyon nem akartok friss!Pedig már elkezdtem írni , de mivel csak 4 komi jött ezért természetesen! még nincs friss...azért kicsit csaldtam bennetek ezt meg kell mondjam.És most már szigorúan be fogom tartani a komihatárt!Ami 12!Úgy gondolom hogy 84(!) rendszeres olvasótól ennyit elvárhatok!
csak ennyit akartam veletek közölni


pá:

Natalie

3.fejezet

itt a fejezet!EZ LETT AZ EDDIGI LEGROSSZABB FEJIM:S:Súgyhogy bocsi:/

/Alec szemszöge/


Amikor reggel kiléptem a szobámból  , láttam , hogy Cassandra a nappaliban ül és lapozgat valamit.Egy fotóalbum  volt amit még anno Alice csinált Natalie-nak.
-Jó reggelt kicsim!-felkapta a fejét és rám nézett.
-Jó reggelt apa!-mosolyodott el-Kik ezek a vámpírok?-kérdezte az albumra mutatva.Odasétáltam és leültem mellé.
-Barátok.Ő-mutattam Carlisle-ra-édesanyád nagybátyja.
-Találkozhatok velük?Szeretném őket megismerni.-nézett rám kérlelően.
-Megpróbálok beszélni velük , de nem ígérek semmit.Régen találkoztam velük.
-Köszönöm!-ölelt meg-És most együnk valamit mert majd éhen halok!
-Mit kérsz  reggelire?-álltam fel és a konyhához siettem.
-A zabpehely megfelel..-sietett utánam , majd leült az asztalhoz.

Miután megreggeliztünk tv-t néztünk én pedig közben megkerestem Carlisle számát.Három kicsengés után felvette.
-Halló?
-Jó napot Carlisle!Alec vagyok!
-Alec Volturi?-lepődött meg , de a hangján hallatszott , hogy örül-De jó hallani a hangodat annyi év után!Mesélj , hogy vagytok?Hogy van Casssandra?
-Éppen ezért hívlak.
-Valami baj van?
-Nem csak talált egy fényképalbumot amiben ti és Natalie szerepeltetek és szeretne titeket megismerni.
-Tényleg?Hol vagytok most?
-New York-ban Manhattan-ben.Örülnék ha meglátogatnátok minket.Ti  hol vagytok?
-Forks-ban.Akkor ha most elindulnánk az megfelel nektek?-kérdezte.
-Nem , de csak akkor , hogyha a többieknek sem baj.
-Higgy nekem , mindenki majd kiugrik a bőréből.-nevetett.
-Akkor várunk titeket.-mosolyogtam-Én és az apám fogunk kimenni értetek a reptérre.
-Rendben!Köszönjük , hogy hívtál!Szia!
-Szia!-raktam le.Kislányom ugrált a kanapén.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-mosolygott majd a nyakamba ugrott
-Szívesen angyalom!-simogattam a hátát.


/Cassie szemszöge/


Istenem , Istenem ,ISTENEM!Mindjárt itt lesznek!Juj vajon milyenek lesznek?A nagyapáékon és apán kívül még nem láttam más vámpírokat.És ők is ismerték anyut , ha másért nem ezért mindenképp találkozni akarok velük.Apu mesélt egy kicsit róluk.Hogy kinek mi a neve is mik a legfőbb "szokásai".Nos azt hiszem Alice-n kívül mindenkit nagyon fogok szeretni.Persze őt is ha nem kell vásárolni menni.Gyűlölök vásárolni.Az a folytonos próbálgatás....borzasztóan unalmas.Inkább vagyok a parkban apuval.Kulcs csörgésre figyeltem fel.Azonnal az ajtó felé kaptam a fejemet.De mi van ha majd valaki jobbra számítanak?Vagy idősebb kinézetűre?Azonnal inamba szállt a bátorság és gyorsan futottam a szobámba és becsuktam az ajtót.
-Sziasztok!-hallottam meg apu hangját-Anya hol van Cassie?
-Az előbb szaladt be a szobájába.-tájékoztatta nagyi.
-Kicsikém!-hallottam , hogy apa az ajtómhoz sétál.Résnyire kinyitottam-Gyere ki!Itt vannak.-mosolygott , majd kezet nyújtott nekem.Én megfogtam és így sétáltunk a nappaliig. Sokan voltak-Cassandra , ők itt Cullen-ék!-mutatott az idegenekre apa.Mindenki mosolygott.Én is elmosolyodtam , de nem nagyon csak egy ici-picit.
-Istenem milyen tündéri!-súgta egy rövid fekete hajú lány a mellette álló gyönyörű szőke nőnek.
-Szia Cassandra!-jött oda hozzám egy szőke hajú férfi-Én Carlisle vagyok és ő itt a feleségem Esme.-mutatott a mellette álló vörösesbarnás hajú nőre.
-Örvendek.-mosolyogtam rájuk-Ugye ön volt anyukám nagybácsija?
-Igen.-bólintott-Ők a fogadott gyermekeim és az unokám.
-Alice vagyok!-jött oda hozzám a fekete hajú lány-Ő itt Jasper a férjem.
-Örülünk  , hogy megismerhetünk.-mosolygott a szőkés barna hajú fiú is.
-Én Rosalie vagyok.-mosolygott a szőke lány de nem jött közelebb .A szemei feketék voltak.
-Rose a hűtőben találsz vért.-biccentett a konyha felé apa.
-Köszönöm és elnézést.-mondta zavartan.
-Én Emmett vagyok!-jött oda hozzám egy nagy maciszerű fiú.Fekete haja volt.-Igazából én vagyok a család szíve-lelke!-húzta ki magát színpadiasan.
-Én azt hittem a bohóc szerepét töltöd be Emmett.-lépett mellé egy bronzvörös hajú fiú.Ezen a mondaton nevetnem kellett.-Edward vagyok , ő itt a lányom Renesmee és a feleségem Isabella.-mutatott a szintén vörös hajú lányra és a mellette álló barna hajúra.
-Kösz tesó!Érzem , hogy szeretsz!-mondta tettetett sértődöttséggel Emmett , majd Rosalie után ment.
-Köszönöm , hogy eljöttetek .-mosolyogtam rájuk-Igazából most még kicsit furcsa mert apán és nagyiékon kívül még nem láttam más vámpírokat.
-Még nem találkozott a Volt...-kérdezte volna Carlisle de apa a szavába vágott.
-Nem , de nem is biztos , hogy még fog egy jó ideig.-hadarta gyorsan.Alig értettem meg.
-Kivel nem találkoztam?-néztem fel rá.
-Senkivel kicsim.De most ne erről beszéljünk.Gyertek üljetek le.-invitálta apa a vendégeket a kanapéhoz.Azonban a telefonja hangos berregésbe kezdett .
-Ki az apa?-kérdeztem.
-Dean és Sam.Meg tudnátok bocsájtani ha elmennék egy kis időre?
-Valami baj van?-kérdeztem egyszerre Esme-vel és Alice-szel.
-Valószínű.-rakta el mobilját bőrkabátja zsebébe.
-Mi addig vigyázunk Cassandrára.-ajánlotta Esme.
-Köszönöm.Ígérem sietek!-lépett ki az ajtón.

/Alec szemszöge/


Az sms-ben az állt , hogy: S.O.S. Brooklyn. Dean
Azonnal kocsiba szálltam.Brookyn ugyan hatalmas , de lenyomoztam a telefon hollétét.Egy elhagyatott épülethez keveredtem.Halkan beosontam.Majdnem mindenhol vér volt.Gondolom újszülöttek lehetnek.De akkor nem értem hogy tudott Dean sms-t írni.Hangos csapódást hallottam az egyik folyosóról.Egy fal mögé rejtőztem.A fal mellett egy lépcső volt.Valami pince féleség lehetett vagy raktár.Elindultam lefelé.Egy vámpír szagát éreztem és két ember vérének illatát.Az "őrt" azonnal megfosztottam minden érzékétől.Aztán feltéptem az ajtót ami le volt lakatolva.A fiúk elég rossz bőrben voltak.
-Á helló Alec!-nevetett gyengén Dean.A szája felrepedt , ahogy a szeme fölötti rész is.Az öccse rosszabbul nézett ki és eszméletlen volt.-Kösz , hogy siettél!Meg hogy egyáltalán idejöttél a parkos jelenet után.-hörögte miközben felsegítettem.
-Már mondtam!El van felejtve!De most menjünk!Tudsz járni?
-Igen.Azt hiszem.-lépett egyet.
-Rendben van akkor hozom az öcsédet.-kaptam fel a félholt fiút.Akikkel találkoztunk azokat mind megvakítottam és elvettem a szaglásukat meg a hallásukat.Betettem Sam-et a kocsiba.
-Dean , menjetek a házamba , amíg én végzek ezekkel.-mondtam miközben a GPS-t programoztam.
-Nem akarunk a terhedre lenni.És amúgy se ismer ott minket senki.
-A lányom igen.Menj nyugodtak.A 18. emelet 26. ajtó.Remélem tudsz vezetni.
-Azt mindig.-mosolyodott el.Majd beindította a motort-Még egyszer kösz! -és már ment is.
Gyorsan végeztem az összes vámpírral akit találtam , azonban amikor az utolsó testrészeket raktam a tűzre valaki a hátamra ugrott és megpróbálta kitörni a nyakamat azonban leszedtem magamról de olyan erősen kapaszkodott a vállamba , hogy az egyik kiugrott a helyéről.Valamint ha ez még nem elég kaptam egy újabb harapást a karomra és a nyakamra.Gyorsan végeztem vele , őt is a tűzre dobtam aztán fogtam egy taxit és azzal mentem haza.




/Cassie szemszöge/


Nagyon jól elbeszélgettem Cullenék-kel.Igazán jó barátaim lettek.Kopogtak.Mint jelenlegi "házigazda"  én nyitottam ajtót.Dean állt az ajtóban és az öccsét tartotta..Az arca véres volt , de próbált mosolyogni.
-Helló kicsi lány!Emlékszel még rám?
-Nincs idő bájcsevejre!-lettem komoly egy pillanat alatt,amin meglepődött-Hozd a vendégszobába!-utasítottam és már mutattam is az utat-Egy pillanat!-fordultam vissza Culenék-hez majd tovább mentem.

Carlisle ellátta a sérülteket.Ekkor ajtónyitódásra lettem figyelmes.Kiszaladtam a vendégszobából és apával találtam magam szemben.A vállát fogta.Carlisle követett engem.Odaszaladtam hozzá és megöleltem , mire ő felszisszent.
-Mi s baj apa?-néztem rá aggódva.
-Az egyik újszülött kihúzta a vállamat a helyéről.De semmi baj nincs kicsikém.-Carlisle-ra nézett-Vissza tudnád tenni?
-Persze.Gyere ülj le.-mutatott a kanapéra.Apa levette a kabátját.Carlisle egy határozott rántással "visszatette" vállát a "helyére".Apa szó nélkül tűrte a fájdalmat.
Odaszaladtam hozzá könnyes szemekkel és megöleltem.
-Most már jól vagy igaz?-néztem fel rá.
-Igen kis angyal, de ne sírj!Voltam már ennél rosszabbul is.-törölte le könnyeim arcomról-Dean-ék ideértek?
-Igen.-bólogattam , szipogva-Ez mi a kezeden?-kérdeztem karján lévő körsebre mutatva.
-Megharapott egy újszülött.-mosolygott.Nem értem, hogy tud ezen mosolyogni.Ha nincsen az a képessége akkor lehet , hogy ő is..., hogy ő is......meghal.Erre a gondolatra újabb zokogáshullám tört rám .Szorosan öleltem magamhoz édesapámat.
-Ne aggódj , ő sose fog meghalni.-hallottam Edward hangját a hátam mögül.
-Remélem is.-suttogtam apa nyakába.

Sam végre felébredt.Semmi komolyabb baja nem lett ahogy Dean-nek sem.Alice és Rose sajnos holnap vásárolni visz.Szuper.Már hajnali 5.00 órakor olyan hangzavarral voltak , hogy felkeltem és inkább fürdeni mentem.Engedtem egy jó nagy kád meleg vizet és kb. félóráig ücsörögtem benne.Aztán amikor kiszálltam már ki volt készítve az  aznapi ruhám , az ágyamra.Gyorsan felöltöztem, aztán be akartam menni Dean-ékhez , de mind a ketten mélyen aludtak.Ezért a nappaliba mentem ahol már várt rám Rose és Alice.Apának dolgoznia kellett menni , ahogy nagyapának is.Most kivételesen nagymama is vele ment.Nem tudom miért.
-Na Cassie készen állsz a vásárlásra?-kérdezte Alice miközben lehajolt hozzám.
-Arra sose lehet eléggé felkészülni.-hunyorítottam rá.
-Tiszta anyja!-nevetett Emmett és Jasper is, de amint leesett nekik , hogy mi is a helyzet azonnal elhallgattak. Néha én is azthiszem , hogy anya még él valahol, de utána meggyőzöm magam hogy ez csupán egy buta gyerekes álomkép..Edward Bella és Nessie nagy sétára mentek a parkba , Carlisle és Esme pedig ingatlanokat nézegettek New York-ban.Ide is szeretnének egy házat venni.
-Akkor induljunk.-nyújtotta kezét Rosalie.Én megfogtam , aztán a másik kezemmel Alice kezét és indultunk is.Gyalog megyünk.Nem süt a nap.


2 órája vásárolunk.A végén Alice mégis felhívta Jaspert , hogy jöjjön utánunk kocsival.Beraktuk az eddigi szatyrokat és mentünk tovább.A lányok éppen egy üzlet kirakatát nézték.Elfordultam.Már elegem van.Az úttest másik oldalán lévő járdán egy lány sétált.Amikor jobban szemügyre vettem majdnem sokkot kaptam.
Édesanyám volt az.Ember volt.Azonnal felé szaladtam , azonban erős ütést éreztem aztán minden elsötétült.


KOMIKAT!!

BREAKING DAWN TRAILER!!VÉGRE!!

Sziasztok olvasók!mint látjátok /láttátok tegnap felkerült az új fejezet is , és most nagy örömmel mutatom meg nektek , hogy kijött a breaking dawn trailere is!:)nekem személy szerint nagyon tetszik , és már alig várom a filmet is ami (még nem végleges) 2011.november 18. - án kerül filmvászonra magyarországon:)
  nos akkor itt az előzetes:)

2.fejezet

itt a fejezet , rövid lett és nem túl jó:/azért kérek 12 komit!

/Natalie szemszöge/



Hajnali hat órakor keltett a vekkerem mint minden reggel.Szinte kipattantam az ágyból.Gyors tusolás,öltözés, fésülködés és egy kis sminkelés után főztem egy kávét , majd elindultam a parkolómba.
A gyönyörű  fehér Mazda 6-om lámpája sárga fénnyel villant amikor kinyitottam a kocsit a kulcson lévő távkapcsolóval.Amikor beültem , rögtön beindítottam a motort, és indultam is a kórházba.

Amikor beértem , az öltözőbe mentem a fehér köpenyemért és a sztetoszkópomért.A csipogóm megszólalt.Egy műtőben lévő beteghez hívtak.Gyorsan bemosakodtam , és már a műtőben voltam.
Egy végstádiumban lévő agydaganatos  gyermeket operáltak.
-Dr.Dormer !Végre itt van!
-Mi történt?-kérdeztem miközben a műtőasztalhoz sétáltam.
-Nem mertem kivágni a daganatot , mert túlságosan szétterjedt.Már majdnem az egész homloklebenyt belepte.-tájékoztatott miközben átadta a helyét.
-Nos muszáj megkockáztatni a lehetetlent.Nagyon óvatosan.-kezdtem kivágni a daganatot a monitort figyelve.
Imádkoztam , hogy ne legyen semmi baj.Majd mikor már az öltéseket végeztem , egy kicsit kifújhattam a levegőt.Most már csak azért kell izgulni , hogy semmilyen agyi károsodás nem történt -e.


/Alec szemszöge/


-Mi a baj?Kik azok?-kérdezte suttogva kislányom és közben a kabátomba kapaszkodott kétségbeesetten.
-Nem tudom.-vallottam be.
-Engedd el a lányt te vérszívó szörnyeteg!-kiabálta a magasabb barna hajú fiú.A kezében egy kés volt.
-Ez tévedés!Nem akarom bántani és nem is raboltam el!Ő az én lányom.-kiabáltam vissza nyugodtan.
-Na persze én meg a mikulás vagyok!gúnyolódott a másik szőkés hajú kinél egy számszeríj volt-Ha nem engeded el azonnal....-folytatta volna de a szavába vágtam.
-Hagy magyarázzam meg!Kérlek!Mint a szemszínemből látod  nem embervérrel  táplálkozok.Kérlek hallgassatok meg!
-Hát jó!-mondta az alacsonyabbik és letette az íjat.A másik követte a példáját-Várjuk a magyarázatot.Kicsit közelebb mentem hozzájuk , hogy azért ne kürtöljem világgá a dolgokat.Cassie még mindig a hátam mögött sétált belém kapaszkodva.
-A nevem Alec Smith és ő itt a vér szerinti lányom Cassandra Smith.
-Én Dean Archibald vagyok ő pedig Sam Archibald az öcsém.Vadászok vagyunk , de erre gondolom már magadtól is rájöttél.
-Igen.
-Ha igazat beszélsz , akkor szeretnénk látni a kislány anyját is.-nézett rám kételkedően Sam.
-Az nem fog menni.-vontam össze szemöldökeimet.
-Miért nem?
-Anyu meghalt-suttogta szipogva Cassie-amikor megszülettem.
-Nem ember volt hanem félvér.-Cassie miatt mind a kettőjüknek meglágyult az arckifejezése.
-Láthatunk róla egy képet?-kérdezte kedvesebben Dean.Kislányom előrelépett , kabátja alól kiszedte a nyakláncát és kinyitotta-Köszönöm szépen.-mosolyodott el a fiú-Van rajtatok kívül más vegetáriánus vámpír is a környéken?
-Igen , a nagyapáék!
-Csak nem...rendőr vagy?-mutatott a fegyveremre Sam.
-FBI ügynök.-mosolyodtam el.
-Akkor egy mintavámpírt fogtunk ki.-nevetett Dean.
-És ti mik vagytok?-kérdeztem.
-Aminek látszunk.Bár minket megölni már nem tudnak.Mindketten megjártuk a Poklot és a Mennyországot is. Öregedni nem öregszünk  , amit máig nem értünk de azért nagyon jó dolog.-mosolygott Dean.
-Ha nem magamfajta vámpírt kerestek , Brooklyn-t javaslom vadászatra.Manhattan-ben nem élnek emberölő vámpírok.Ha bármiben segítség kell akkor hívjatok -nyújtottam át egy névjegykártyát.
-Kösz és bocsi a gyanúsításért de nem gyakran látni ilyet.-mosolygott Sam Cassie-re.Kislányom már nagyon álmosnak tűnt ezért az ölembe vettem .Ő karjaival a nyakamat ölelte.
-Tudom , semmi baj!Sok szerencsét a vadászathoz!
-Köszönjük!És még egyszer bocs!-mosolygott Dean majd lekanyarodtak egy elágazáson.Kislányom már fejét a vállamra hajtva aludt.



remélem azért van akinek tetszett:)

Közlendők..

Nos nagyon csúnya dolog történt....
ELFELEJTETTEM A BLOG SZÜLETÉSNAPJÁT!!!(ami egyébként május 7.-én lett volna)
Ez a május annyira zsúfolt , hogy az már borzasztó:/alig várom , hogy végre bizonyítvány osztás legyen , és végre csak az írásnak és az olvasásnak szentelhessem magamat(persze nem csak ennek , hanem strand , barátnők , stb.)
Fejezetet ide csak akkor fogtok kapni ha vége a sulinak:(nagyon sajnálom , de annyit hiányoztam az évben , hogy valamiből még 1 JEGYEM SINCS!(amúgy ez az ének de lényegtelenXD)
úgyhogy most csak egy cuki képet tudtam hozni:(

mégegyszer nagyon sajnálom:((

millió puszi:
Natalie

3.könyv 1.fejezet

nos itt a harmadik könyv 1. fejije:)remélem tetszeni fog! Az új könyv címe Rinascita azaz Újjászületés(olaszul:))a komihatár 12!!

/Alec szemszöge/



6 év telt el azóta , hogy életem szerelme meghalt.
Állsást vállaltam , mer mikor Cassie óvodába ment üresek lettek a napjaim.Apám és én az FBI -nál dolgozunk.Eléggé korán  megtudták , hogy vámpírok vagyunk.Az első bankrabláshoz hívták ki a csapatunkat ahol 20 túszt ejtettek,és hát......eléggé furcsa volt , hogy a golyók lepattantak rólam. De senki nem ítélt el minket (mivel így apa is bevallotta  , hogy vámpír) .Így apa csapata is tudja , hogy két vámpír is dolgozik az FBI-nak , de a többiek előtt csak emberek vagyunk.Vért  Kanadából , a vadászoktól kapunk.Persze állatokra vadászó vadászoktól, hogy a szemünk színe barna maradjon.
Kislányom sok új (emberi) barátot szerzett.Ő még nem iszik vért , csak emberi ételt eszik.Gyönyörű gyermek!Könnyen beilleszkedett.

Most éppen éjszakára vagyok beosztva , egy kollégámmal , Richard Collins-szal. Papírmunkát írunk. Az aznapi nyomozással kapcsolatos kihallgatásokkal szerzett információkat jegyzeteljük le videofelvételről.
-Várj!Tekerd vissza odáig , hogy "Nem tudtam , hogy hová tűnt!"-utasított Richard.Visszatekertem.A nőnek akit kihallgattak egy férfi megölésének ügyében (aki történetesen a férje volt) kék szeme , és szőke haja volt.Körülbelül 35 éves lehetett.A kihallgatáson nem voltunk ott.
-Figyeld csak a száját amikor azt mondják , hogy elmehet!Közelíts rá!-mutatott a hatalmas kijelzőre.Ha ezt más mondja , max hülyének nézem.De ő volt a viselkedés kutató a csoportunkban , aki az arcokról  "olvasta" le az érzelmeket.A nő megkönnyebbülten  fújta ki a levegőt , majd 2 másodpercig apró mosoly jelent meg az arcán.Emberi szemmel alig lehetett észrevenni.
-Vagy ő ölte meg a férjét , vagy bűnrészes volt benne.-jelentettem ki magabiztosan.
-Ahogy mondod.-bólintott mosolyogva-Kezdesz nagyon belejönni.
-Kösz.-mosolyodtam el én is.
 -Akkor , holnap hívjuk be és hallgassuk ki mi.
-Oké, csak haza kell mennem egy kis vérutánpótlásért.
-Ez csak természetes.Én is alszom egy-két órát.
-Akkor jöjjünk vissza délre.-javasoltam.
-Oké.


-Amúgy , hol jártok a válással?-kérdeztem a kocsim mellett állva.
-Nos már hivatalosan el vagyunk válva.Katie nálam maradt aminek nagyon örültem és ő is, az anyja meg Japánba költözött.Így mindenkinek jobb lesz.-mondta lehajtott fejjel.
-Figyelj , mivel én úgyse alszom , vigyem én Katie-t oviba?
-Biztos?
-Ja , csak arra kell fordulnom Cassie-vel felvesszük és te meg utána aludhatsz tovább.
-Kösz Alec!Jövök eggyel!-szállt be a kocsijába.Én is így tettem.A kocsiban lévő óra 5.32-t mutatott.Esős idő volt.Hamar hazaértem.
Első utamat a "véres"hűtőhöz intéztem.Kivettem egy tasak vért, kiöntöttem egy pohárba és megittam.

-Apa!-szaladt ki kislányom a szobájából , és a nyakamba ugrott.
-Szia kicsikém!-pusziltam meg-Hogy aludtál?
-Jól!Azt álmodtam , hogy a tengerparton sétálunk de te nem csillogsz.-mesélte lelkesen.
-Jó is lenne.-mosolyogtam rá-Ma felvesszük Katie-t is az oviba menet.
-Apa százszor elmondtam már neked , hogy ez előkészítő és nem óvoda.-forgatta hatalmas csillogó fekete szemeit.
-Bocsáss meg kis angyal.Mindig elfelejtem milyen nagy vagy már.-mondtam s homlokon pusziltam.


A kihallgatáson megtörtük a nőt és így bevallotta , hogy ő ölte meg a férjét.Ebédszünet van így mindenki szétszéledt.
-Szia!-jelent meg kislányom az ajtóban.
-Szia angyalom!Te , hogy kerülsz ide?
-Elmaradtak a foglalkozásaim , mert a tanár néni leesett a lépcsőn és eltört a lába.-mondta kicsit szomorúan- Nem akartalak zavarni ezért nagymama telefonszámát mondtam , de utána eszembe jutott , hogy még nem jártam a munkahelyeden ezért megkértem nagyit , hogy hozzon el. Ugye nem baj?- nézett rám ijedtem hatalmas fekete szemeivel.
- Dehogy is!Nemsokára úgy is mehetünk haza. Csak megvárom míg a többiek visszajönnek az ebédszünetükről. Oké?- simítottam ki egy tincset az arcából.
-Oké!- bólintott- Apa utána elmegyünk a Parkba és ott maradunk sokáig , hogy megnézzük a csillagokat? Légyszi , légyszi, légyszi!- rebegtette  szempilláit.
-Jó elmegyünk!- adtam be a derekam.
-Köszi!- ölelt meg.
-Szia…sztok!-jött be Anna az ajtón kezében egy kávéval - Hát ő kicsoda? Csak nem?
-De!Ő az én kislányom!Cassandra.- Cassie már megfordult és kezet nyújtott kollégámnak.
- Anna Sepherd vagyok. Már sokat hallottam rólad!Azt hittem apukád csak túloz de tényleg gyönyörű vagy!- mosolygott rá kedvesen.
- Köszönöm . Apa mindig azt mondja , hogy teljesen olyan vagyok mint  anyu volt.-mondta büszkén és kezébe vette aranymedálját. Amikor Natalie kerül szóba mindig megfogja , mintha abból merítene erőt , hogy ne sírja el magát. Valóbban nagyon hasonlított  szerelmemre.
-Akkor biztos gyönyörű nő volt az anyukád!
-Igen , az volt!Szeretné látni?-kérdezte hírtelen Cassie.
-Szeretném!- mosolygott még mindig Anna. Kis lányom kinyitotta a medált. Anna úgy elképedt ,hogy még a szája is tátva maradt.
- Csodaszép!- suttogta. Rám nézett. Már nem mosolygott .  Sajnálkozó pillantást vetett felém. Most tudatosulhatott benne , hogy egy olyan témát érintett amiről nagyon nehéz beszélnem.
-Apa mikor indulunk?- fordult felém Cassie.
Anna válaszolt helyettem:
-Már mehettek!Neked lejárt a munkaidőd …bőven. Így is dupla műszakot vállaltál. Kell egy kis kikapcsolódás. -  mosolygott ismét Anna.
-Köszi!- álltam fel székemből. Cassie megfogta a kezemet.
-Szia Anna!- integetett mikor kiléptünk az ajtón.


/Cassie szemszöge/


A csillagok nagyon szépek voltak. Már minden elcsendesedett és csak ketten voltunk apával. Legalábbis a park ezen részén.
A Central Park hatalmas volt tele fákkal , amik a lakásunkból nézve hatalmas brokkoliknak tűntek. És amikor kinéztem az ablakon mindig eszembe jutott , hogy mennyire utálom én a brokkolit.
-Most már menjünk, jó kicsim?-nézett rám apa.
-Még maradjunk egy kicsit!Kérlek!- rebegtettem szempilláimat. Apunál ez mindig bejött akár csak a kiskutyapofi.
-Na jó!De már csak negyed óráig!
-Oké!- ugrándoztam. Amikor ismét az utat néztem megláttam két alakot a lámpa fényében. Volt a kezükben valami , ami megcsillant a fényben. Apa megállt és a háta mögé tolt.
-Mi a baj?Kik azok?- kérdeztem suttogva.


KOMIKAT!!!

15. fejezet/2. könyv befejező része/

Ez a 2. könyv befejező része!Tudom kicsit rövid könyv lett , de így tudtam csak beosztani!:)remélem mindenkinek tetszett és remélem mindenkit viszont látok komizóként a 3. könyvnél is:)
remélem tetszeni fog! KOMIHATÁR 12!!!



/Alec szemszöge/



A következő napokban Rosalie-n kívül senkivel sem találkoztam.Ő is nagyon szomorú volt , de Cassie mindig felvidította egy kicsit.Ahogy engem is.De olyan nehéz volt elengednem.Rosalie megtanította a pelenka cserét , és a fürdetést is. Cassie imádott pancsolni.Mindig össze-vissza kalimpált a kezeivel és a lábaival.A pelenka csere....hát azt meg majd megoldom valahogy.Elhatároztam , hogy elhagyom Volterrá-t.Nem akarom , hogy Cassie is itt nőjön fel.Normális életet akarok neki.Boldog és tökéletes életet.A szüleim azt mondták , hogy velem tartanak , bárhova menjek. Először nem engedtem nekik , mivel nem akartam , hogy hugaim egyedül maradjanak.De aztán Ők meggyőztek azzal , hogy ők már felnőttek és , hogy Josh és Kevin majd vigyáz rájuk.Beleegyeztem.Kiszemelt úti célunk New York lett.De még volt valami amit mindenképpen itt szerettem megcsináltatni.Egy aranymedál Cassandrá-nak  , benne Natalie képével.Mikor ez elkészült , összepakoltunk mindent , és Alexanderhez indultunk , aki még mindig nem volt teljesen önmaga.Natalie-t még nem temették el , és nem is foglyák , csupán szertartás lesz.Hamvasztani fogják.Nem mertem itt maradni , féltem , hogy megint kiborulok , és azzal csak  Cassandrá-nak ártanék.Alexander simán elengedett minket , és azt mondta , hogy Natalie minden vagyonát átküldi az én számlámra , plusz még a kicsinek minden hónapban rak a számlámra 100.000 dollárt amolyan családpótlónak.Mindenkitől elbúcsúzunk és elindultunk a reptér felé.Ekkor jutott eszembe , hogy valaki még nem is látta Cassandrá-t.Logen és a családja.De még út közben felhívtam és elmondtam neki , hogy hol fogunk lakni és ha meg akarják látogatni akkor csak hívjanak fel és eligazítom őket pontosabban is , nem csak úgy , hogy valahol Manhatten-ben.Azt mondta nem is baj ha most nem megyünk , hozzájuk , mivel Loren éppen az átváltozás elején jár.Amint felszállt a repülő kislányom azonnal mély álomba merült, karjaimba.


Ahogy a városba értünk első benyomásom az volt:Hatalmas!Teljesen más volt mint Volterra , de  tetszett.Cassie az egész taxi utat azzal töltötte , hogy bámult ki az ablakon tátott szájjal.De ez nem a meglepődöttségtől volt , hanem mert még nemrég ébredt fel.Ilyenkor mindig mindenre és mindenkire így néz.
Olyan aranyos.
A lakás hatalmas volt és a szomszédok is nagyon kedvesek voltak.Anyáék pont a mellettünk lévő lakást vették meg.
-Tetszik?-kérdeztem Cassie-t persze választ nem vártam.Már minden be volt rendezve.A gyerekszoba lila volt, és fehér bútorok voltak benne.Cassie nem szereti a rózsaszínt ez akkor derült ki mikor Rosalie ráadott egy rózsaszín pizsamát  , lefektette , elvette a cumisüveget az ágyról , és mikor oda akarta adni Cassie-nek a ruhácska darabokban volt.
-Ez lesz a te szobád.-suttogtam neki majd egy puszit adtam a fejére.Rám mosolygott , majd hozzám bújt.-Én is szeretlek.Bárcsak anyukád is itt lehetne velünk.



/Natalie szemszöge/


Amikor kinyitottam a szememet fehérség vett körül.Majd egy alak tűnt fel a szemem előtt.
-Anya?-kerekedtek el szemeim.
-Igen kicsim én vagyok!-mosolygott.Odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Úgy hiányoztál?-suttogtam még mindig őt ölelve.
-Te is kicsim.De nem akartam , hogy így találkozzunk.-tolt el magától-Gyönyörű nő lettél!
-Köszönöm!Akkor most ez a Mennyország?-néztem körül.
-Nem, ez még nem.-nevetett-Ez csupán egy határ a Földi lét és a Menny között.Ide kerülnek azok akiknek van választásuk.
-Milyen választás?-értetlenkedtem.
-Hogy átléped a kaput , és belépsz az örök béke országába , vagy visszamész és kezdesz egy teljesen új életet emlékek nélkül.Te döntesz!
-Újból gyerek lennék?
-Nem , dehogy!Abban az állapotban térsz vissza amiben meghaltál , de a környezeted más lesz.Más barátaid lesznek , más emlékek.... más ember leszel.
-Ember?-kérdeztem megrökönyödve.
-Igen.Ez az ára.-mondta kicsit elszomorodva.
-Semmire és senkire nem fogok emlékezni?A lányomra sem?Még akkor sem ha találkozok vele?
-Nem.a Viszont te ugyanúgy fogsz kinézni.-pár másodperces csend után megkérdezte-Mit választasz?
-Élni akarok!



                                                                                              Vége

14.fejezet

itt a feji tudom még nem gyűltek össze a komik de nagyon írhatnékom volt:)készüljetek fel egy nagyon  szomorú fejire:(:'(!

/Natalie szemszöge/


4 hónap alatt a hasam , nagyon nagyot nőtt.A 8 hónapos terhességből arra következtettünk , hogy a baba eléggé emberi lesz.Emberibb mint én.Egyáltalán nem voltam az a fekvős típusú kismama.Folyton sétáltam.A palotában , a kertben , az erdőben , egyszerűen mindenhol.Alec olyan boldog volt , hogy majd kiugrott a bőréből.Mindig velem akart lenni , a nap minden percében, és egészen addig szekálta Alex-et míg meg nem engedte neki , hogy velem lehessen a nap 24 órájában.Esténként mindig beszélt a babához , aki rúgásokkal jutalmazott meg.Amikor rugdosódott az egyáltalán nem fájt de mikor fészkelődött , na az már inkább.Alec szüleit is nagyon kedveltem , mindig mindenben segítségre készen álltak  , kivéve mikor küldetésre mentek ami elég gyakran fordult elő.Általában kettesben voltunk Alec-kal de volt , hogy Felix ,Demetri vagy Keira Jane  Heidi és még sokan mások  meglátogattak.
A bátyáimmal minden nap találkoztam , ahogy Aro-val is.Marcus és Caius egy hónapja elutaztak Volterrá-ból pihenni.Caius Kanadába ment még Marcus Thai-földre.Apával is sokszor beszéltem telefonon.Cullen-éket visszaküldtem Forks-ba mert láttam rajtuk , hogy honvágyuk van.De Carlisle, Esme és Rosalie ragaszkodtak a maradáshoz,így ők nem mentek a többiekkel.És így persze Emmett is maradt.


-Olyan gyönyörű vagy, mondtam már?-simogatta meg az arcomat Alec.
-Csak hatszor az elmúlt egy percben.-nevettem el magam.Kivételesen a szobánkba voltunk, és pihentünk.
-Nem kérsz valamit enni?Gyümölcsöt vagy esetleg vért?
-Szívem attól , hogy folyton megkérdezed nem leszek éhesebb.Nyugi!Jól vagyok.Nem kérek semmit sem.-szögeztem le-Vagyis mégis csak van valami...
-Mi?-kérdezte és én válaszul megcsókoltam.Mikor elváltak ajkaink , féloldalas mosoly kúszott az arcára-Ilyet bármikor tudok adni.
-Ó ezt sejtettem.-mosolyogtam én is.éreztetem ahogy a kicsi a két apró kezével megüti a hasamat.-Tudom kicsim te  is itt vagy.-simogattam meg a hasamat.Alec az egyik kezét a hasamra tette.Pár tizedmásodperc múlva megint megütötte a hasamat pont ott ahol szerelmem keze volt.Emlékeztetni akart , hogy ő is itt van.-Érezted?-kérdeztem Alec-tól.
-Ezt nem lehetett nem érezni.Nagyon erős.Neked ez nem fájt?-aggodalmaskodott.
-Egyáltalán nem.-nyugtattam meg-Már csak pár hét és végre láthatjuk is.
-Pontosabban két hét.
-Hú te jobban számon tartod mint én.
-Van benne valami.-mosolygott.
-Nembaj ha egy kicsit alszom?-kérdeztem egy ásítást elnyomva.
-Dehogy is.Csak pihenj nyugodtan.
Úgy tiz perc szempihentetés után elaludtam.

Álmomban egy kis réten voltam melyeket fák vettek körül.Hirtelen nagyon hideg lett .A fák között egy emberi alakot fedeztem fel.De ahogy egyre közelebb jött annál ismerősebb lett.Egy kislány volt.Elég messze állt meg tőlem.Teljesen átlátszó volt .
-Vigyázz!-hallottam meg félelmet keltő suttogását.
-Miről beszélsz?Ki vagy te?Mire vigyázzak?-halmoztam kérdésekkel.
-Ne maradj egyedül!-egyáltalán nem értettem.Aztán hirtelen előttem termett.-Ha egyedül maradsz meghalsz!


A mondat végére zihálva ébredtem fel.
-Hé , jól vagy?-kérdezte ijedten Alec.
-Igen ....csak egy rossz álom volt.-nyugtattam meg őt és magamat is.Látta , hogy nem akarok róla beszélni ezért inkább nem feszegette a témát.

A mellkasára hajtottam a fejemet és tovább pihentem , de aludni már nem tudtam.
Kopogtak.
-Szabad!-mondta Alec normál hangerőn.
-Uram , nagy baj van !A Románok rohamozzák a vár Déli részét!Rengetegen vannak!Mindenkire szükség van!-hadarta a katona.
-Azonnal megyek!-bólintott komoly arckifejezéssel kedvesem , majd már fel is volt öltözve-Te maradj itt zárkózz be!Ne nyiss ajtót senkinek , csak nekem!Szeretlek!-csókolt meg-Vigyázzatok magatokra!

Órákig feküdtem egyedül.Sírtam.Annyira féltem , hogy Alec nem fog vissza jönni.Aztán egyszer csak  Alisha jelent meg a szoba közepén egy másik vámpírral.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem dühösen.Hogy jutott be?Minden ablak és ajtó zárva van , akkor ....teleportált.A másik vámpírnak biztos ez a képessége.
-Lám ,lám ,lám!Valakit felcsináltak rendesen.Bár ez várható volt!nevetett gúnyosan.
-Takarodj innen!-álltam fel.Elé akartam sétálni de ekkor megláttam , hogy villan valami fényes a kezében.
.Azonnal , csak van egy kis elintézni valóm!-mosolygott majd már csak fájdalmat éreztem-Rövid de tanulságos találkozás volt nemde?Gyere Ranulf és meséljük el ezt a jó hírt Stefan-nak!-nevetett ördögien majd eltűnt a másik vámpírral együtt.
Amikor kihúztam a kést láttam , hogy ez az a kés amivel megölték anyámat és amivel már engem is megsebeztek.A babám kétségbeesettek rugdalózott.A babám!A babámnak nem eshet baja!Hisz még meg sem született!Segítség kell de gyorsan!
-Kicsim , én vagyok Alec!Nyisd ki!-kiabált szerelmem.Mintha gondolat olvasó lenne.Az ajtó hirtelen betört.-Uram isten!Rosalie , gyorsan hozd ide Carlisle-t-adta ki a parancsot miközben mellém térdelt-Ki tette ezt veled?
-Alisha.-suttogtam erőtlenül.Köhögni kezdtem.Oldalra kellet fordítani a fejemet , hogy ki tudjam köpni ami a köhögéstől feljött.Vér.
-Könyörgök szerelmem!Tarts ki!Kérlek , könyörgök tarts ki mindjárt itt a segítség!Maradj velem Natalie!-rimánkodott kezemet szorongatva.
-Alec tedd fel az ágyra.-hallottam meg bácsikám hangját.Alec az egyik kezét a hátamra tette a másikkal a térdem alá nyúlt és feltett az ágyra.Hatalmas vértócsa maradt utánam.Miután Carlisle néhány percig nézte a sebemet elkínzott arccal megszólalt-Csak egyikőjük maradhat életben.Választanotok kell , de gyorsan!
-Mi az , hogy csak egyikőjük maradhat életben?!-kiáltott rá Alec.
-Ha a babát kivesszük egy nagyobb császármetszéssel , mivel máshogy nem lehet , akkor Natalie elvérzik , de ha a sebet kezdem lefertőtleníteni és a fertőtlenítőszer a baba szervezetébe jut akkor a baba azonnal meghal.-mondta szinte suttogva.Egyértelmű volt mit választok.
-A baba....fontosabb!-suttogtam.
-Ne , ne kérlek ezt ne kérd tőlem!Ne kérd , hogy mondjak le rólad!Nem tudok nélküled élni!-könyörgött Alec de látta , hogy mind hiába , így csak bólintott egyet.
-Rosalie add ide a szikét!-adta az utasítást,majd éreztem ahogy felvágja a hasamat.Nem nagyon csak épp annyira , hogy a baba ki tudjon kecmeregni.Még mindig nagyon mozgott.
-Szeretlek!-suttogta Alec és még egyszer utoljára megcsókolt.Sírni kezdett.Könnyek nélkül sírt mellettem miközben a kezemet szorította.
Babasírásra lettem figyelmes.
-Kislány!-mondta kicsit boldogabban bácsikám , majd odaadta Rosalie-nak.
-Cassandra!-ez volt az utolsó szavam.Még egy utolsó szívdobbanás és vége.
Meghaltam.


/Alec szemszöge/

Még órákig zokogtam szerelmem holttestén.Nem hiszem el, hogy nincs többé!
-Alec.-hallottam meg édesanyám hangját a hátam mögül-Tudom , hogy nagyon szomorú vagy , mindenki az.Bár csak néhány hónapja ismertem így is nagyon nehéz .De segítened kell.A lányotok kétségbeesetten sír folyamatosan, így még csak megetetni sem tudjuk.Még egyikőtökkel sem találkozott és szüksége van az apjára.
-Igazad van.-fordultam felé-Attól nem jön vissza , hogy siratom.-odamentem hozzá megöleltem-Hol van?
-Alexanderék szobájában.-suttogta.
Siettem az utolsó személyhez aki miatt még volt értelme az életemnek.


Ahogy beléptem láttam , hogy csak a lányok vannak a szobában.Mérhetetlen szomorúság lett úrrá a szobán.
Rosalie ringatta , szipogva a karjában a síró kis csöppséget.Fekete haja volt.A szemét nem láttam , de szegény tényleg nagyon sírt.Fehér plédbe volt pólyálva.
-Parancsolj!-adta át Rosalie a kis pöttömöt-A fiúk az erdőben tombolnak.Ne is keresd őket úgy 2 hétig.-mondta szomorúan majd kiment a szobából.A többiek követték így csak ketten maradtunk.
-Shh , kicsikém!Semmi baj!Minden rendben lesz!-suttogtam neki majd egy puszit adtam a homlokára.Abbahagyta a sírást.Hatalmas fekete szemei szomorúsággal voltak tele szomorúsággal.Ő is tudja mi történt.Az egyik apró kezét kiszabadítva , megfogta az ingemet és még közelebb húzta hozzám magát.Azonnal megszerettem őt.
Megfogtam a cumisüveget amiben tej volt és etetni kezdtem.Majd mikor eltolta magától , lenyugtáztam , hogy eleget evett és a bölcsőjébe fektettem.Odahúztam mellé egy széket és csak néztem , még akkkor is miután aludt.Nem bírtam betelni a látványával.


SOK KOMIT KÉREK!!

Megint új blog!!

barátnőm EllenaBells egy csodás történetet talált ki, és én segítek neki megvalósítani ezt:
itt a link:Nehéz döntés
oldalt találjátok a történet ismertetőt!:)

millió puszi:

Natalie

U.i.: remélem mindenkinek tetszik a 13. fejezet:)

13. fejezet

na itt a feji!!!tudom , hogy komiból még csak 10 gyűlt össze, de chat-ben is írtak komit!Így jött össze 12:)
de nem húzom tovább az időt!KOMIKAT MEGINT KÉREK;)
ime a fejezet:

/Alec szemszöge/

Mindenhol kerestem Natalie-t de sehol nem találtam. Amikor már harmadszor léptem be szobánkba észrevettem egy levelet kedvesem fésülködőasztalán. , aminek a tetején a nevem állt.Azonnal észrevettem , hogy ez Natalie kézírása. Kibontottam s csak ez az egy  sor állt benne:

„Apához utaztam Londonba .Egy-két hétig maradok.NE gyere utánam!

     Szerető feleséged:

                   Natalie”

  

Egyértelmű lett számomra , hogy ismét repülőút vár rám. Összeszedtem pár ruhát szóltam Alex-nek ,aki szintén nem tudta , hogy Natalie elutazott. Természetesen elengedett. Carlisle nagyon aggódott , és velem is akart jönni de Alice lebeszélte.

Mérhetetlenül haragudtam a szüleimre. Tudtam , hogy apám tényleg nem akarta megbántani őt, de azért nem ezt vártam volna tőle.

Csak remélni merem , hogy szerelmem nem csinál semmi buta,meggondolatlan dolgot.

/Natalie szemszöge/

Amikor leszállt a gép úgy döntöttem , fogok egy taxit. Azonban nagy meglepetésemre édesapám várt rám a poggyászátvételre kijelölt helynél. Gondolom nem nézhettem ki a legjobban , mert aggodalmat olvastam le az arcáról. Nem szóltam semmit , csak odaszaladtam hozzá és megöleltem. Ő szorosan zárta körém védelmező atyai karjait.  Pont mint mikor kicsi voltam és leestem az egyik fáról.

-         Mi történt?- kérdezte suttogva.

-          Majd otthon elmondom. Jó?- kérdeztem. Ő bólintott. Felvettem az egyetlen bőröndömet és indultunk is a parkolóba onnan pedig kocsival apáék házába.

-         Senki sincs itthon. Elmentek vásárolni. –szólalt meg mély tökéletes hangján mikor beléptünk a „házba”.

-         Nem kellet volna elküldened őket. –néztem rá egy erőltetett mosollyal.

-         Gyere üljünk le , és mond el mi a baj. –mutatott a kanapéra.

-         Igazából két dolog is van. Az egyik …hát remélem te örülni fogsz neki…a másik inkább félelmetesen meglepő és nem túl jó. – húztam el a számat. Bólintott. -  Nos akkor azt hiszem kezdem a számomra jó hírrel. Apu…babát várok.- hadartam el gyorsan egy kis mosoly kíséretében. Először azt láttam , hogy nagyon meglepődik de aztán egy hatalmas mosoly ült ki márványarcára.

-         De hisz ez fantasztikus! Viszont akkor mi a baj? Alec nem örült neki? Esküszöm kitekerem a nyakát annak a….

-         Nem , nem nem! Alec is nagyon örült neki!El sem tudom mondani mennyire. Viszont a szülei , vagyis pontosabban az apja azzal reagálta le , hogy még túl fiatal vagyok a gyermekvállaláshoz. Az öröm apró fikarcnyi jelét nem vettem észre egyikkőjükön sem.

-         Várj! Hogy-hogy a szülei ? –nézett rám összezavarodottan.

-         Alec szülei élnek. A Románoknál szolgáltak de amikor megtudták , hogy a gyerekeik a Volturi tagjai megszöktek onnan. A többi nem fontos.

-         Lehet , hogy csak túl hirtelen volt nekik a hír. Hisz egyben lettek ismét szülők és rögtön nagyszülők is. – nyugtatott édesapám. Ismét átöleltem.

-         Köszönöm. Ha megengeded én most felmegyek a szobámba és lepihenek egy kicsit. A baba leszívja minden energiámat.

-         Persze menj csak.-mosolygott rám – Ha kérsz valamit csak szólj.

/Alec szemszöge/

Ahogy leszállt a gép , rögtön indultam Logen házához. Futva mentem mert így gyorsabb.

Pár másodperccel azután , hogy kopogtam az ajtón , Lora nyitotta ki.

-Ó szia Alec! Számítottunk a társaságodra!- mosolygott kedvesen – Gyere be!

-Köszönöm. Jó napot Margaret! Nora! – köszöntem az összes szobába lévő embernek.

- Szia Alec! Logen azt üzeni Natalie alszik. Ő vadászni ment de már nemsokára itthon lesz.

Addig szeretnék veled beszélni. – nézett rám komolyan – De csak veled . –Nézett hallgatóságunkra.

-         Rendben akkor talán menjünk a konyhába. – javasoltam.

-         Igazad van . –értett  egyet velem s elindult a konyha felé. Én követtem. Amikor a helyiségbe ért felém fordult – Tudom nagyon kényes téma ez nektek de nem tudjátok mi van Alishá-val? – a név hallatán borzasztó dühös lettem . De próbáltam higgadt maradni. – Tudod ő még akkor is a lányom .Akár mit is tesz. És tudom , hogy nem helyén való de aggódom érte.

-         Megértem. Igazából nem láttuk Volterra környékén sem. Azt jelentették volna a katonák. Még valamit szeretnél? –kérdeztem kicsit sürgetve a téma elhagyását.

-         Meg természetesen gratulálni szeretnék a babához.- mondta mosolyogva , majd megölelt.

-         Jó reggelt Nati! Hogy vagy?- hallottam meg a nappaliból Nora hangját.

-         Jól, fáradtan , és egy kicsit éhes is vagyok. Mármint szomjas.- hallottam meg szerelmem angyali hangját.

-         A frigóban találsz pár tasak nullásat. Apu hozott neked amíg aludtál. – tájékoztatta Natalie-t Lora.

-         Köszi hugicám! – úgy hallottam , hogy kedvesem mosolyogva ölelte meg fogadott testvérét. Majd elindult felénk . A lányok elkezdtek kuncogni.

-         Ti meg min nevettek?- fordult vissza .

-         Semmi , semmi !Majd meglátod!– mondta nevetve Nora.

-         Okéé.

/Natalie szemszöge/

Amint beléptem a konyhába megláttam Alec-et. Egy fekete bőrdzsekiben egy fekete nadrágba és egy fehér pólóban volt, valamint egy átlagos edzőcipőben.

-         Mondtam , hogy ne gyere utánam. Mármint írtam . De mindegy mert ugyan az a lényeg. - mondtam  unottan és kikerültem , hogy a hűtőhöz  jussak. Kivettem belőle egy tasak vért vettem egy bögrét , és beletöltöttem a tasak tartalmát.

-         Most mi a baj? – kérdezte fájdalmas arcot vágva.

-         Még kérdezed? – förmedtem rá.

-         Oké akkor én most megyek.- osont ki Margaret.

-         Nem én tehetek róla. Nem én szabályozom a szüleim véleményét azt meg pláne nem , hogy mit mondanak ki. - vágott vissza ugyanolyan hévvel akárcsak én.

-         Igen de talán elmondani se kellet volna nekik nem gondolod?-na jó ennek a mondatomnak semmi értelme nem volt. De olyan dühös lettem , hogy már nem tudtam mit kitalálni.

-         Persze sokkal jobb lett volna , hogyha ők veszik észre!Ez a legnagyobb ostobaság amit tőled valaha is hallottam! – kiabált rám még hangosabban.

-         Egyáltalán minek jöttél ide? Direkt csinálod mindig az ellenkezőjét annak amit mondok?Remélem rohadt jól szórakozol! – ordítottam ugyanolyan hangerővel mint ő.

-         Tudod mit , ha ennyire zavar , hogy itt vagyok azonnal elmegyek!- válaszolt még mindig kiabálva.

-         Jó!

-         Jó!

-         Akkor menj már!- ordítottam rá még utoljára  mert utána már el is tűnt, az étvágyammal együtt, így a tele poharat otthagyva trappoltam végig a nappalin. Közbe apa is hazajött.

-         Szia kicsim! Felébredtél?- kérdezte kedvesen.

-         Bár ne tettem volna!- morogtam az orrom alatt , de tudtam , hogy meghallja. Felrohantam a lépcsőn be a szobába és becsaptam magam mögött az ajtót.

Amint lefeküdtem az ágyra rögtön megbántam amit Alec-nek mondtam. Sírni kezdtem .

/Alec szemszöge/

Természetesen nem mentem el ,csupán egy kiló méterre a háztól. Úgy furdal a lelkiismeret , hogy kiabáltam Natalie-val. Még sose veszekedtünk. És ő még sose volt ennyire lobbanékony , és ….jó leesett , hogy miért van hangulatingadozása. Természetesen a terhesség miatt. Tehát erre számíthatok az elkövetkezendő…nem tudni meddig tart a terhessége de ilyen lesz  végig. Hangulat ingadozó. De én szeretem úgy ahogy van . És most  azonnal visszamegyek , és bocsánatot kérek tőle. Hisz ez nem az ő hibája.

Amikor visszaértem aludt . Azonban ahogy felém fordult , láttam , hogy kipirosodott  a szeme . Sírt . Egy buta  vita miatt. Mellé feküdtem , de nem volt a legjobb ötlet mert felébredt.

- Sajnálom! - suttogta.

- Nem a te hibád!- ellenkeztem vele .

- De, én mondtam azt a sok hülyeséget. – kezdett megint vitatkozni.

      -  Kicsim , nyugi!- simogattam hátát .

      - Jó oké!- fújta ki a levegőt. Kopogtak .

      - Alec!- dugta be fejét Nora – Ja , nem tudtam  , hogy felébredtél .- lépett be a szobába -  Titeket keresnek.

   - Jó megyünk ! – mászott le az ágyról Natalie . Én  is felálltam , s kézen fogva mentünk le a nappaliba. Amint a lépcsőnél jártunk , megéreztem szüleim illatát . Szerintem Natalie is , mert rögtön megállt,majd elengedte a kezem és hátrálni kezdett. .

  - Gyere!Nem lesz semmi baj! –nyújtottam felé a kezemet . Ő megint megfogta de csak lassan.

Édesanyám ahogy meglátta , Natalie-t azon pillanatban a nyakába ugrott.

-         Annyira sajnálom !- suttogta szomorúan.

-         Én is !- jött oda apám is – Nagyon rosszul reagáltam. El sem tudom mondani mennyire sajnálom.

-         Semmi baj . Én reagáltam túl. - nézett rá mosolyogva. Apámon  láttam , hogy ellenkezni akar ,de mikor meglátta , hogy megrázom a fejem , letett erről.

-         Akkor hazamegyünk?- kérdezte mosolyogva anya.

-         Kicsim?- néztem Natalie-ra.

-         Igen , menjünk. - bólintott mosolyogva szerelmem,majd apámat is megölelte.

komikat!!!!