millió puszi:
Natalie
Bejegyezte: Natalie dátum: 22:36 1 megjegyzés
Sajnálom , de ha össze is gyűlik a fejire a komi , nem tudok frissel szolgálni a héten:(nem tudok gépközelbe se jutni majd , mert rengeteg nagydolgozatot írunk a héten.("nagy örömömre"-.-)
amint tudok hozok frisst!(na meg persze ha összegyűlnek a komik:D)
millió puszi:
Natalie
Bejegyezte: Natalie dátum: 4:02 0 megjegyzés
Halihó!Nem ez még nem friss:)
Új blogot nyitottam , aminek a címe:Sötét magány
Az 1920 -as években játszódik egy leánynevelő intézetben.(Természetesen a Volturi sem fog kimaradni belőle:D)
Egy olasz, arisztokrata származású lány lesz a főszereplője(ember:D)aki különleges , és egyben félelmetes adottsággal született.Látja , a szellemeket , és kapcsolatba is tud velük lépni(tud velük beszélni).
A apja azt hiszi , hogy a lánya csak kitalálja ezeket , ezért 14 éves korában , elküldi egy angliai leánynevelő intézetbe.
Ez a lány életében borzasztó fordulat , mivel ott kiközösítik(mind a tanárok , mind a diákok)és teljesen egyedül marad.
De egy éjjel , furcsa dolgot lát , a közeli erdőben.
Az első fejezetet , talán még ma fel tudom rakni , de legkésőbb holnap fent lesz.
kérlek majd nézzétek!és írjatok véleményt!
itt megtaláljátok:Sötét magány
millió puszi:
Natalie
Bejegyezte: Natalie dátum: 10:33 1 megjegyzés
itt a fejezet!megint kérek sok sok komit!
/ugrunk az időben/
Az esküvő napja
/Natalie szemszöge/
-TESSÉK FEL ÉBREDNI!MA VAN AZ ESKÜVŐD NAPJA!NEM LEHETSZ MÁSNAPOS!-ugrált az ágyamon Alice.Bezzeg tegnap mást mondott .Rám beszélt négy üveg vodkát.Azt mondta:"Nem lesz attól semmi bajod.Sőt !Jót fog tenni!A pia a barátod!".Mondjuk ő is vedelt eleget , ahogy Barb,Jane,Keira,Rose,Heidi, és mindenki más aki a lánybúcsúztatómon volt.A csippendél fiúkról már ne is beszéljek.Jaj!Gondolni se akarok a tegnapra.
-ŐFELSÉGE!LENNE SZÍVES FELKELNI!-ordította a fülembe Alice.
-Jól van fent vagyok!-álltam fel puha ágyamból.És ekkor fejen vágott egy durvább gondolat:Alec-ék mit csináltak a legénybúcsún?Jesszus!Belegondolni sem merek!
-Na szóval!Zuhanyozz le,aztán szólj ha kész vagy!-adta ki a parancsot , az "őrmester".
-Igen is uram!Azaz hölgyem!-vánszorogtam be a fürdőszobába.
Miután lezuhanyoztam felvettem a fehérneműmet és egy köntöst , és behívtam a lányokat.
-Hölgyeim , a munkát szétosztottam.Ahhoz tartsák magukat.-jött be Alice,a barátnőimmel a háta mögött.
-Igen is!-mondták kórusban.
Röpke négy órán keresztül csinálták csak a hajamat,majd kettő óra alatt végeztek a körmeimmel , és végül egy órán belül volt kész a sminkem is.Majd hozták a ruhámat, amit még életemben nem láttam.Alice azt mondta , hogy a ruha az mindig meglepetés.Oké...beleegyeztem.De hogy már egy hete nem aludhattam Alec-kal az már több volt a soknál.
-Istenem!Ez...gyönyörű!-hüledeztem a ruhámat látva.
-Na ugye!-mondta elégedetten Alice.
Bejegyezte: Natalie dátum: 11:18 15 megjegyzés
na itt az újabb fejezet!remélem tetszeni fog!KOMIHATÁR!!!
Bejegyezte: Natalie dátum: 10:26 15 megjegyzés
ÉS IGEN!!!!ITT A FEJI!!!Ezer köszönet és millió puszi a segítségért Lyla-nak!!!!!FIGYELEM:(csak tájékoztatás céljából)+18!!!(bár nem hiszem , hogy ez bárkit is visszatartana:D)na de nem tartalak fel titeket!Jaj igen!Visszatért a kommihatár! A határ 12 komment!és ez nem ellenetek irányul, de tudjátok megkezdődött a suli és nagyon sokat kell tanulnom!:(BOCSI!!!
Natalie szemszöge
Már égtem a vágytól.És ezt Alec is tudta.Ő is pont úgy érzett mint én.
-Biztos , hogy ezt akarod?-kérdezte kérdezte szerelmem mikor elváltak ajkaink.
-Téged akarlak!Bármi áron!-csókoltam meg újból.
-De ne itt!-mosolyodott el Alec.Igaza volt.Kézen fogott és elkezdett a szobánk felé futni.
Amikor beértünk, Alec becsapta az ajtót,majd hozzászorított.
Alec szemszöge
Nem tudom mi történt velem.Amint beértünk a szobába, szó szerint letámadtam Natalie-t.Hatalmas vágy égett bennem.Nem tudtam betelni vele.Az ágyhoz vittem , és lefektettem a hátára.
-Mennyire szereted ezt a felsőt?-kérdeztem , miközben csókokkal kényeztettem a nyakát.
-Igazából?Ki nem állhatom!-nevetett fel.Ez volt a végszava...a felsőjének.Egy rántással letéptem róla.
-És te mennyire szereted ezt az inget?-kérdezte mosolyogva.
-Egyáltalán nem szeretem.-mosolyodtam el.Már az ingem is a földön hevert...legalábbis ami megmaradt belőle.
Natalie szemszöge
Alec a nyakamat csókolgatta, majd lejjebb haladt.Megemelte egy kicsit a hátamat, hogy ki tudja kapcsolni a melltartómat.Majd azt is a földre dobta.Rajtam már csak egy bugyi volt rajta pedig csak egy bokszer.A nyelvét végighúzta a melleim között .Erre én felnyögtem.Majd ajkait a mellemre tapasztotta.Halk sóhaj hagyta el a számat.Egyik keze, már a combomat simogatta míg a másik, a derekamat ölelte.Csókjaival most a hasamat kényeztette.Én visszahúztam magamhoz és megcsókoltam.Már együnkön se volt egyetlen ruhadarab
se.Most én hintettem csókokkal az ó nyakát, majd játékosan megharaptam.A válasza egy torkából feltörő morgás volt.
-Ígérd meg, hogyha fájdalmat okozok szólsz!-kapkodott levegő után.
-Ígérem-leheltem nyakába.
Majd megéreztem magamban férfiasságát.Először egy picit fájt de egy tizedmásodperc múlva elmúlt az apró fájdalom, és gyönyör vette át a helyét.Lassan kezdett el mozogni bennem , majd egyre gyorsabb tempót diktált.
Együtt léptük át a gyönyör mesés kapuját.
Levegő után kapkodva feküdtünk egymás mellet.Szerelmem betakart mindkettőnket.Hozzábújtam majd a mellkasára hajtottam a fejemet.Nem kelletek szavak ahhoz, hogy megértsük egymást.Még egyszer megcsókoltam szerelmemet,aki viszonozta a csókot.
-Jó éjszakát szerelmem.-puszilta meg a fejemet.
-Csak akkor lesz jó ha reggel mellettem ébredsz.-leheltem csókot mellkasára.
-Ebben biztos lehetsz kedvesem.-mondta, és éreztem , hogy mosolyog.Boldogan hajtottam álomra fejemet.
Reggel a nap fénye ébresztett. Boldoggá tett a tudat , hogy Alec itt van velem.Pont ahogy ígérte.
-Jó reggelt szerelmem!-puszilta meg a fejem búbját Alec.Felemeltem a fejem és megcsókoltam.
-Neked is!-mosolyogtam rá, majd az arcomat visszatettem a mellkasára-Te nem unatkozol amikor én alszom?-húztam össze a szemöldökömet.
-Nem.Jó nézni ,ahogy alszol.Olyan...békés.-mosolyodott el-A francba.
-Mi az?Mi történt?Valami baj van?-emelkedtem fel mellkasáról.
-Nem is hoztam neked ajándékot a szülinapodra.-szégyellte el magát.Én elkezdtem nevetni.
-Nekem te vagy a legnagyobb ajándékom.-néztem a szemébe,majd megcsókoltam-Na de fel kell kelnünk.Ne várjuk meg a hugodat.-szomorodtam el.Olyan jó volt csak pihenni,és semmit sem csinálni.
-Nos nem-igen tudna bejönni, ugyan is az éjjel bezártam az ajtót.-nevetett Alec-És ő tudja , hogy bezárt ajtót nem szép betörni.Igen jól nevelt kislány.-nevette tovább.Vele együtt nevettem.Ha Jane meghallotta volna , hogy Alec azt mondta rá , hogy kislány , akkor úgy leordítaná szerelmem fejét , hogy az nem maradna a helyén.
Délig csak feküdtünk , és Alec arról mesélt , hogy milyen voltam kicsinek.Aztán elhatároztam , hogy felkelek , és felöltözök.Alec is velem tartott.
A folyosón megláttam Demetri-t és Felix-et amint beszélgetnek.
-Császtok fiatalok!-köszönt Felix a maga..sajátos módján.
-Sziasztok.-köszönt Dem is.
-Min beszélgettek ilyen nagy lelkesedéssel?-tudakoltam.
-Film fesztivált akarunk tartani ma este.Ott a helyetek nektek is.-mosolygott Felix.
-Milyen filmek lesznek?-kérdezte Alec.
Áh csak light-os vígjátékok:A túlvilág szülötte,a Fűrész , és a Kör összes része,meg néhány "vámpíros" film.Semmi komoly.-nos a semmi komoly az kicsi koromban nagyon komoly volt.5 éves lehettem , amikor láttam a Texasi láncfűrészest.Három napig nem tudtam aludni, agy ha aludtam rosszat álmodtam.De most már én is csak röhögök ezeken a filmeken.
-Oké!Ott leszünk.Várjunk csak.Hol is?-kérdeztem.
-A mi szobánkban.-húzta ki magát Felix.
-Hány órától?-kérdezte szerelmem.
-Akkor amikor Natalie és én visszaértünk a vásárlásból.-termedt mellettem Jane.-Na meg persze a lányok is jönnek.És ez utal , ti sem bújhattok ki alóla.-nézett a fiúkra-Na meg persze Kevin és Josh sem.És elrángatom valahogy Alex-et is.-mondta büszkén a kis terrorista.
Fél óra múlva már a plázában voltunk.Esküszöm , és ez mostmár hivatalos:Alice kutya füle Jane-hez képest.
A hatodik bolt után , Demetri , és Alec elkéredzkedtek a "kis" csapatunktól , mert Dem új autót akar venni.Jane belement , és elengedte őket.Alex-et is elcipeltük magunkkal.A fiúk be se jöttek velünk az üzletbe , hanem az előtte lévő padokon ültek, és sajnálkoztam.A szatyrok száma egyre nőtt az én türelmem pedig egyre fogyott.
Alec szemszöge
Dem-mel már régóta nézelődünk a plázához közeli ékszerboltokban.De még mindig semmi.Egyik sem az igazi.Aztán megpillantottam, a tökéletes gyűrűt.Egyáltalán nem hasonlított a múltkorihoz.De ez még is jobban illett a szerelmemhez.Megettük , és már indultunk is vissza a plázába.
Natalie szemszöge
Hol lehet már Dem és Alec?Már fél órája itt kéne lenniük.Aztán megláttam őket .
-Na találtál valami jó kocsit , édes?-adott egy puszit Heidi Demnek.
-Á..még nem találtam meg az igazit.-mosolygott Demetri.Alec a derekamat átkarolva magához húzott , és szenvedélyesen megcsókolt.
-Khm-köszörülte meg a torkát Felix-könyörgök mennyünk innen mert ha még egy percig a pláza közelében maradunk , én frászt kapok.Meg amúgy is, kezdődik a filmes este.-mondta izgatottan.
-Rendben, menyünk.-értettem vele egyet,majd elindultunk a kocsik felé.
A filmes este a kezdetét vette.Ami azért egy kicsit meglepett , hogy milyen gyorsan visszafogadták Alec-et.Ennek nagyon örültem.Mintha mi sem történt volna.
-Nem tarthatnánk egy kis szünetet?Szívnék egy kis friss levegőt.-kérdezte Alec.
-De , tartsunk.-értett egyet vele Dem.
-Velem tartasz?-kérdezte szerelmem.
-Hát persze.
-Elmegyünk a kis tóhoz jó?-kérdezte már az erdőben sétálva Alec.
-Oké.-lelkesedtem fel.
Alig futottunk pár száz métert már ott is voltunk a tavunk partján.A hold ezüstös fénye megcsillant a vízen, ezzel fényhidat alkotva.Alec maga felé fordított , és lágyan megcsókolt.Majd térdre ereszkedett , és megláttam a kezében egy kis dobozt.
-Natalie Volturi.Ígérem , hogy örökké szeretni foglak.Megtisztelnél azzal , hogy hozzám jössz feleségül?
KOMIHATÁR!!!:)
Bejegyezte: Natalie dátum: 10:41 10 megjegyzés
Zakuro barátnőmmel nyitottunk egy újabb blogot.Kérlek nézzetek be és hagyjatok egy komit!
A kiválasztott
puszi
Natalie
Bejegyezte: Natalie dátum: 11:44 0 megjegyzés
itt a feji!noss van egy bejelenteni valóm:pénteken azaz augusztus 20.-án utazok el.Horvátországba nyaralni.És nem jövök haza csak szeptember 3.-án!Szóval az azt jelenti , hogy ez az utolsó friss ezen a blogomon!tehát legyetek jók!jó iskolakezdést!(BÁR AZ SOHA NEM JÓ:D)!könnyes búcsút veszek tőletek!
puszi
Natalie
/Natalie szemszöge/
Alec ajka elvált az enyémtől és a hang irányába fordult,immár állva.
-Mindent elmondtam neki!-mosolygott gúnyosan szerelmem.Alisha-nak csak állt ledöbbenve.
-Hát jó!Engem nem érdekel!De azokat az együtt töltött éjszakákat sose feledem el!-mosolygott gúnyosan.Majd rám nézett-Azok aztán a felejthetetlen élmények igaz Natalie?-már a düh fortyogott bennem de még tűrtem-Ó neked nemvolt ilyen szenvedélyes élményekben részed , nővérkém?-tetetett meglepettséget-Hát bánhatod!Nem tudod mit hagytál ki!-mosolygott gúnyosan Alec-ra , aki már alig bírta megállni , hogy ne essen neki.
-Ó hát igen!Én tényleg nem állok ki az utcasarokra!Ebben igazad van!-mosolyogtam rá , miközben közeledtem felé.Láttam ahogy őt is elönti a méreg,ahogy azt látja , hogy milyen nyugodt vagyok.Aztán ő közeledett, és pofon akart vágni,de én kitértem előle.Alec rögtön megmozdult ahogy látta , hogy Alisha nekem esik.A nyakánál fogva felemelte.
-Ha még egyszer!Csak még egyszer meglátlak Volterra közelében,esküszöm , hogy megöllek.De nem gyorsan.Nem.Lassú , kínokkal teli halált kapsz.-mondta fogát összeszorítva,majd elengedte.
Amikor már szabad volt , még rám nézett , majd elfutott.
Amikor visszamentünk mindent elmagyaráztunk a többieknek.Majd felmentünk a szobámba, azaz a szobánkba pihenni.Eseményekkel teli nap volt.Ami kifárasztott.De most felhőtlenül boldog voltam.Miután letusoltam,bebújtam Alec-hez az ágyba.Annyira hiányzott az érintése, a csókjai , az , hogy van nekem.Jane is megbékélt vele , akárcsak a többiek.Még apa is bocsánatot kért tőle.Amikor azt kérdezték , hogy hol van Alisha csak annyit mondtunk , hogy elment valahova.Alec visszatért a Volturi-hoz.És az életembe.
-Nagyon hiányoztál!-mondta el már ezredjére.
-Te is nekem!-csókoltam meg.Aztán visszahajtottam a fejemet a mellkasára.Ő a hátamat cirógatta-Milyen volt a házas élet?-kérdeztem kuncogva.
-Ó ne is kérdezd.-mosolyodott el-De nem akarok a múltra emlékezni.
-Rendben.
-Szeretlek.-puszilta meg a fejemet.
-Én is.-adtam egy puszit az arcára.Ezek után rögtön elaludtam.
Reggel , arra ébredtem , hogy nincs mellettem senki.Akkor csak álmodtam volna az egészet?Pedig olyan valóságos volt.Az órára akartam nézni, de volt előtte egy kis boríték.Elettem , és kinyitottam.Azonnal felismertem Alec kézírását.
Jó reggelt szerelmem!
Sajnálom , hogy ismét nem vagyok ott amikor felébredsz.Ígérem kiengesztellek valahogy.
Vadászni mentem.Tényleg nagyon sajnálom.
Szeretlek
Alec
Miután elolvastam a levelet,letusoltam , fogat mostam és felöltöztem.majd a kedvenc könyvem a Rómeó és Júlia kíséretében lementem a kertbe.Leültem az egyik padra és olvastam.
Miután elolvastam , csak gyönyörködtem a tájban.Majd elhatározta magam.Felszaladtam a festőkészletemért, az állványért, és hoztam le egy vásznat is. Elkezdtem festeni.
Egészen alkonyatig festettem.Már csak tökéletesíteni kellett a képen, amikor valaki hátulról átölelte a derekamat.
-Gyönyörű.-csókolt bele Alec a nyakamba-De te szebb vagy.-súgta édesen a fülembe.Megfordúltam az ölelésében, és szenvedélyesen megcsókoltam.
ennyi lett volna!nos akkor búcsúzóul csak annyit , hogy:KOMIKAT:):D;)
Bejegyezte: Natalie dátum: 11:37 9 megjegyzés
nem ez még nem feji:D
ÚJ blogot nyitottam!!
lécci nézzetek be és írjatok komit hogy tetszik e vagy sem!
The dark princess-parto
puszi
Natalie
P.s.:A parto olaszul születést jelent!:D
Bejegyezte: Natalie dátum: 9:13 0 megjegyzés
itt a feji!!siettem ahogy csak tudtam!!rövidke lett de :KOMIKAT KÉREK!!!!!
Bejegyezte: Natalie dátum: 11:06 13 megjegyzés
itt a feji!!itt a bál!remélem tetszeni fog!KOMIKAT KÉREK!most két zenét is hoztam:http://www.youtube.com/watch?v=ntmMdInj18Y&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=-yxDmpcEV1k
/Natalie szemszöge/
Mikor kinyitottam a szememet szembesültem azzal , hogy néhány óra múlva nagy estélyiben , és gyémántok társaságában kell jó pofiznom a vendégeknek.
Nyílt az ajtó.Az összes barátom és testvérem jött be rajta.
-Boldog születésnapot!-mondták egyszerre.Erre én csak elmosolyodtam.Ami a legjobban meglepett , az az volt , hogy még Caius is mosolygott.De ez nem csak amolyan kényszer mosoly volt,hanem rendes,igazi mosoly.Örömkönnyek szöktek a szemembe.Odamentem Hozzájuk és egyenként megöleltem őket.Boldog voltam....egészen addig amíg Jane és Barbarah meg nem szólaltak:
-És most a lányokon kívül mindenki kifelé!Rengeteg dolgunk van még!-ez volt a belépőm.A belépőm a pokolba.
-A hajával kezdjük!-mondta Jane.
-Én közben csinálom a sminkjét!-jelentette ki Barb.
-Mi csináljuk a körmeit!-kiáltott fel egyszerre Keira és Heidi.
-Én pedig előkészítem a ruhát és a hozzá való ékszereket!-tapsikolt Rose.
-ÁLLJ!Először is letusolok és fogat mosok!Aztán rátok bízom magam!-tettem fel kezeimet-Remélem nem bánom meg!-suttogtam mosolyogva.
Miután kész voltam,és felvettem egy fehérneműt valamint rá a selyemköntösömet,mindenki elkezdte a saját feladatát.Én csak ültem és tűrtem.
/Alec szemszöge/
2 óra múlva kezdődik a bál.A gondolataim csak Natalie körül forognak.Vajon mit szólna ha tudná , hogy csak miatta csinálom ezt?Vajon megbocsájtana?Gondolatmenetemből Alisha zökkentett ki.
-Na?Hogy nézek ki?-kérdezte majd megpördült előttem.Egy piros mélyen dekoltált ruhaköltemény volt rajta.A száján vörös rúzs virított.A nyakában a tőlem kapott piros gyémánt nyaklánc volt,valamint még rajta voltak a hozzátartozó fülbevalók , a jegygyűrűje és a szetthez tartozó karkötője.
Bejegyezte: Natalie dátum: 11:36 9 megjegyzés
itt a feji!!kis türelmetlen banda:):D!
/Natalie szemszöge/
Amikor beléptem a nagyterembe minden szem rám szegeződött.Az ítéletre váró vámpírt Felix és David fogta le.
A fogoly elé sétáltam aki már engem vizslatott.
-Engedjétek el!Nem fog sehova menni!Azt garantálom.-terült el egy ördögi mosoly az arcomon.A fiúk elengedték és hátraléptek egyet. És eljött az én időm.Elkezdtem lelketlenül kínozni Jane erejével.Persze a gonosz mosoly még mindig ott "virított" az arcomon.Pont olyan voltam mint Jane.Imádtam fájdalmat okozni valaki másnak.De legszívesebben Alec-nak okoztam volna olyan fájdalmat amilyet ő okozott nekem két évvel ezelőtt.Csak néztem mosolyogva ahogy ott vergődik a földön.Most Alisha-t akartam így látni a vámpír helyett.
Azt akartam hogy szenvedjen.A vámpír már rég kegyelemért könyörgött.Intettem Felix-nek és Adam-nak , hogy segítsenek.Ők megfogták a kezeit én pedig a fejét.Majd biccentettem egyet nekik , hogy kezdjük.És abban a pillanatban letéptem a vámpír fejét, míg a rácok a kezeit tépték ki.Majd eldobtuk a testrészeket ,és én felgyújtottam a maradványokat.A felső ablakok nyitva voltak így a keletkezett füst ott távozott.Ahogy a szemem sarkából végignéztem a teremben,mindenkinek,aki nem tartozott a Volturiba,döbbenet honolt az arcán.Esme még halkan zokogott is.Alec arcáról pedig lerítt a csalódottság.
/Alec szemszöge/
Nem hiszem el!Jó Demetri mondta , hogy kegyetlen lett ,de....nem gondoltam hogy ennyire.És ami a legjobban megrémiszt , hogy miattam vált ilyenné.Bárcsak elmondhatnám neki , hogy Alisha zsarolt és , hogy még mindig szeretem őt és mindig is szerettem de a saját érdekében tettem azt amit tettem.
Egy lelketlen szörnyeteggé tettem azt akit a világon a legjobban szeretek.
/Alisha szemszöge/
Kezdek kicsit félni ettől a ribanctól. De majd Alec megvéd tőle.Az én hős lovagom.-erre a gondolatomra mosolyognom kellet.
/Natalie szemszöge/
Miután végeztem visszamentem a szobámba.Lefeküdtem az ágyamra és magamban fortyogtam a düh-től.Tulajdonképpen nem is tudom miért vagyok dühös.Kinyílt az ajtó , és Kevin jött be rajta.
-Hugi az új éned szépen bemutatkozott a vendégeinknek!-nevette.
-Kevin most nincs erőm a hülye vicceidhez!-tettem a szememre a kezeimet.
-Ó ...hát nem is viccet mesélni jöttem.Ha most Josh hallana kinyírna , de....büszke vagyok rád hugi!-nevette el magát a mondat végén.
-Ó..-mosolyodtam el-hát igyekszem én!-nevettem vele.
-Hát Josh szörnyülködött rajtad...mint bárki más aki már nem látott két éve.-mondta.erre én csak nevetéssel
tudtam reagálni.
Miután letusoltam, fogat mostam és belebújtam a pizsamába lefeküdtem az ágyamba.Miért kell , hogy a gyengébbik énem ennyire szeresse Alec-et?
Ezután a gondolatom után elaludtam.
ennyi lett volna:D
Bejegyezte: Natalie dátum: 8:20 9 megjegyzés
itt a feji!Remélem örültök!:)komikat kérek!
itt egy zene a fejihez:http://www.youtube.com/watch?v=Xw6mOAevDgc
/Natalie szemszöge/
Holnap lesz a bál.De a vendégek még ma megérkeznek.Düh járja át testem minden porcikáját ha arra gondolok , hogy Alex meghívta Alec-et és Alisha-t is.De egyből jobban leszek , hogyha ma kivégezhetek előttük egy vámpírt, aki halálra lett ítélve.Kopogtak.
-Szabad.-mondtam még mindig az ágyban feküdve.Demetri lépett be az ajtón.
-A vendégek hamarosan itt lesznek.-mondta mosolyogva.
-Rendben .-morogtam.
-Mi a baj?-ült az ágyam szélére.A kérdésre felpattantam.
-Még kérdezed?Minek kellett Alex-nak meghívnia őket is?-ordítottam rá.
-Biztos megvolt rá az oka.-mondta lehajtott fejjel.
-Ja !Hogy engem a idegesítsen.-ordítottam.
-Nem!Bármilyen meglepő nem ezért.-jött be a bátyám a szobámba-Demetri !Magunkra hagynál kérlek!-ez inkább parancsnak tűt mint kérdésnek Az említett személy kiment és becsukta maga után az ajtót.-Natalie!Kérlek ülj le!-megtettem amit kért.Leültem az ágyam szélére.Ő mellém ült.-Natalie!Tudom nem sűrűn mondom ezt neked,de szeretlek.Ahogy Kevin és Josh is.De a múlttal előbb ,vagy utóbb szembe kell nézned.-mondta majd magához ölelt.Viszonoztam az ölelését.Egy testvéri ölelés.Erre volt most szükségem ahhoz,hogy megnyugodjak.-Na ,de most öltözz fel és a nagykapunál várlak.-engedett el,de még az ajtóból visszafordult-Ja és az első vendégeink a Cullen és a Denali klán lesznek.-mosolyodott el,majd kiment.
/Alec szemszöge/
Itt ülünk a repülőn útban Róma felé.Hamarosan leszállunk.
Vajon mit fog tenni Natalie mikor meglát?Hát...a legjobb esetben is Jane erejét fogja használni.A legrosszabban ddig használja míg halálért nem könyörgök.És utána széttép.Szép kilátások a jövőmre nézve.
Amikor leszállt a gépünk és már felvettük az összes csomagunkat a kijárat felé sétáltunk.Most borús volt az ég így nem kellet köpenybe burkolóznunk.
Amikor kiléptünk,megláttam Demetrit , Felix-et és David-et egy jipp-nek támaszkodva.Ahogy megláttak minket Alisha-val, Felix-nek és David-nek az arca eltorzult , és inkább beszálltak a kocsiba.Demetri halványan elmosolyodott.
-Helló!-ölelt meg rég nem látott barátom-Szálljatok be.-nyitotta ki nekünk az ajtót.Szerencsére mindenki befért a Jipp-be.
/Natalie szemszöge/
Miután üdvözöltem Cullenékat és a Denali-kat(megjegyzem mosolygás nélkül) valamint még néhány vámpírt , megláttam Őket.A lány kezét fogva közelített felém.Futni akartam.Mindegy merre, csak el innen.Jó messzire.
Biccentettem egyet feléjük.Alisha gúnyosan elmosolyodott de előtte még döbbenet ült ki az arcára.Alec viszonozta a biccentésemet.Margaret ,apa,Loren és Nora pedig megöleltek.
-Heidi kérlek vezesd a vendégeinket a szobáikba!-fordultam barátnőm felé aki csak bólintott egyet és elindult.
-Kérem kövessenek!-mondta.
-Natalie hercegnő.A fivérei várják , hogy döntsön a vámpír életét illetően.Tudja!Aki tömegmészárlást rendezett a városban.-magyarázta a katona.
-Ó....hát persze!Heidi!-kiáltottam barátnőm után-Először a nagyterembe vezesd a vendégeket.Mindenki ott gyülekezik.
-Rendben.-mosolyodott el.Visszamosolyogtam rá.
-Akkor induljunk.Ne várassuk az urakat.-mosolyogtam a katonára majd elindultunk a nagyterem felé.
most csak ennyi!:Dkomikat kérek!
Bejegyezte: Natalie dátum: 4:21 7 megjegyzés
Bejegyezte: Natalie dátum: 5:48 1 megjegyzés
/Natalie szemszöge/
Reggel arra ébredtem , hogy Jane ugrál az ágyamon.
-NATALIE!NATALIE KELJ MÁR FEL!-kiabálta a kis terrorista.
-Minek keljek fel?-kérdeztem kómásan.
-Hát mert vásárolni megyünk!-nevetett.Az utolsó két szó hallatán a fejemre szorítottam a párnámat.
-Jesszus Jane!Minek mennénk vásárolni?-kérdeztem a párna alól.
-Na ne mond , hogy nem tudod!A jövőhét miatt kell elmennünk vásárolni!-mondta miközben tovább ugrált.
-Miért ?Mi lesz a jövőhéten?-vettem le a párnát a fejemről.
-Hát bál!-nevetett Jane.
-Minek rendeznek bált?-kérdeztem durcásan.
-Hát tényleg elfelejtetted?--hagyta abba az ugrálást.
-Mit ?
-Jövőhéten leszel 18 éves!-mosolygott angyalian Jane.NA NE !
/Alec szemszöge/
Tegnap meghívó érkezett.Meghívták az egész családot Natalie 18. születésnapi báljára.Én nem akartam menni de még Logen is azt mondta , hogy legalább ennyire tiszteljem a lányát , hogy megjelenek a születésnapi bálján.Belementem.Jövőhéten,a bál előtti napon, Volterrába utazunk.
/Natalie szemszöge/
Végre!A lányok adtak egy kis pihenőt!Három órája mást sem csinálok csak:ki a próbafülkéből,be a próbafülkébe,ki a próbafülkéből,be a próbafülkébe........!
-Na ennyi volt a pihenés!-csapta össze kezeit Jane.
-Ne már!-tiltakoztam.
-De bizony!-helyeselt egyszerre Heidi,Keira és Barbarah.
-Én innen fel nem állok az biztos.-vágtam be a durcit.
-Natalie egyezünk meg!Ez lesz az utolsó bolt amibe bemegyünk.Rendben?-próbálkozott Barbarah.
-Na jó.-álltam fel-De csak öt ruhát vagyok hajlandó felpróbálni.
-Oké,oké.
Bementünk az utolsó üzletbe.A lányok kiválasztottak öt ruhát aztán megint beküldtek a próbafülkébe.Volt egy ruha ami különösen tetszett ezért ezt próbáltam fel elsőként.Egy sötétkék abroncsos estélyi volt,melynek a teteje csipkés volt és a tetejének a segélye ki volt rakva kristályokkal.Gyönyörű volt.
Amikor kimentem csak olyanokat hallottam , hogy :wáó,gyönyörű és így tovább.
-Ez a tökéletes ruha!-mosolyodott el Jane.
-Végre!Akkor most mehetünk haza!-sóhajtottam fel mire mindenki el kezdett nevetni.
Amikor már otthon beszélgetütnk eszembe jutott valami.
-Pontosan kik is lesznek itt a bálon?-kérdeztem Jane-t.
-Hát..itt lesznek Cullen-ék,meg Denali-ék is,meg itt lesz az összes katona....-sorolta Jane.
-Jane tudod , hogy nem így értette.Rájuk gondolt!Igaz?-nézett rám Barbarah mire én csak lehajtott fejjel bólintottam.
-Igen.Sajnos itt lesznek.De egy rossz mozdulat és kitekerem a nyakukat.-morogta Jane.
-Ahogy gondolod Jane.-mosolyodtam el.
Natalie báli ruhája:
Bejegyezte: Natalie dátum: 3:03 7 megjegyzés
Bejegyezte: Natalie dátum: 23:17 4 megjegyzés
na itt a második könyv első fejezete!nagyon szorgalmasan komiltatok ezért hamar hoztam!úgy látom mindenki ki akarja nyírni Alishat :D remélem tetszeni fog !jó olvasást!
Bejegyezte: Natalie dátum: 12:09 8 megjegyzés
the end!itt az utolsó fejezet!úgy veszem észre nem szimpatizáljatok Alisha-t :Dnem is értem miértXD(na jó de tudom :D)ehhez kérek jó sok komit!!megint van hozzá egy zene:http://www.youtube.com/watch?v=nBacckhivxc&feature=related
/Alisha szemszöge/
Miközben Natalie cellájához siettem egy őrnek az alakjában, már elkezdtem gondolkodni azon , hogy Natalie, vajon milyen arcot fog vágni amikor az én drága Alec-om jól pofára ejti majd!Hm! Az én Alec-om!Csak az enyém!
A gondolatmenetem félbe szakadt amikor megérkeztem Natalie börtönéhez.Bedobtam az amulettjét és vártam.Ő értetlenül nézett rám.
-Alisha vagyok!Ne kérdezz semmit csak vedd fel és menyünk.-meg se szólalt csak felvette és egy lyukat ütött a falba majd betörte az ajtót.Ahátára kapott és elkezdett velem rohanni.Én pedig visszaváltoztam a saját alakomba.
/Natalie szemszöge/
Csak futottam de éreztem , hogy követnek, ezért megfordultam közben letettem a hátamról Alisha-t,majd elhamvasztottam követőimet.Majd vissza vettem a hátamra Alisha-t és meg sem álltam vele Magyarországig.
Amikor az erdőben futottam egyszer csak észrevettem Alec-ot.Elmosolyodtam , de az ő arca olyan elgyötörtnek tűnt.Letettem a hátamról Alisha-t és meg akartam ölelni, de ahogy közeledtem felé ő úgy hátrált tőlem.Mi baja lehet?Ekkor Alisha lépett mellé , átölelte a derekát és szenvedélyesen megcsókolta.Alec nem ellenkezett.Mi a fene történik?Meghaltam és a pokolra jutottam?Könnyek gyülekeztek a szememben.Mikor ajkaik eltávolodtak egymástól megszólaltam:
-Miért?-suttogtam-MIÉRT?-ordítottam Alec arcába.
-Natalie én Alisha-t szeretem.Bocsáss meg , hogy nekem is ennyi ideig tartott míg rájöttem.Te..hogy is mondjam...csupán kis kaland voltál számomra.Nem szeretlek.És sose szerettelek!Alisha a mindenem!És el fogom venni feleségül!-minden egyes szava olyan fájdalmat okozott,mintha tőrt döfnének a szívembe.
Fájt!Minden fájt!Még a levegővétel is!Nem bírtam tovább!
-És velünk fog lakni apáéknál!-mondta gonoszul mosolyogva Alisha.Ezt már nem bírtam elviselni.Térdre rogytam és sírni kezdtem.Lábak dobbanását hallottam.Alec is a földre rogyott és vergődött.Ekkor felemeltem a fejemet és szembesültem Jane-nel és a Volturi-sokkal valamint az egész Cullen családdal.
-Jane!-szólaltam meg remegő hangon-Hagyd békén!
-Hagyjam békén?Legszívesebben megölném!Még akkor is ha a bátyám!-morogta.Kezeket éreztem a hátamon.Nem néztem fel.
-Én most hazamegyek Volterrába!De egyedül szeretnék most lenni!Otthon találkozunk!-mondtam, majd felálltam és elkezdtem futni.Még hallottam Ahogy a többiek szidják Alec-et és Alisha-t.De nem érdekelt.Számomra Alec már nem létezik!Se Alisha!Ezzel a gondolattal lezártam az egész ügyet!
/Alec szemszöge/
Borzasztó fájdalmat éreztem a már rég nem dobogó szívemben.Ahogy néztem , hogy sír.....egyszerűen undorodtam magamtól.Most nem bírtam a többiek szidalmazó szavaira figyelni.Csak azon járt az eszem , hogy elveszítettem azt a személyt akit a legeslegjobban szerettem.
-Kilépek a Volturi-ból!-vágtam közbe annyi ember szavába.
-Jól teszed.-mondta mérgesen Jane és megannyi Volturi.Észrevettem , hogy Edward és Jasper hitetlenkedve méreget.Nem gondoltam másra csak arra , hogy mennyire szeretem Alisha-t.Holott ez hazugság volt.Legszívesebben megölettem volna magam azért amiért ezt tettem Natalie-val.Biztos , hogy gyűlöl engem.És gyűlölni is fog az örökkévalóságig.Összetörtem a szívét.De csak miatta tettem.Szó nélkül visszaindultam az új otthonomba.Londonba.
/Jane szemszöge/
Hogy tehette ezt Natalie-val?Legszívesebben addig kínoznám mind Alec-et mind Alisha-t amíg halálért nem könyörögnek.Most azonnal kitépném a nyakából az amulettjét és megtenném.Nem érdekelne mi volna a büntetésem érte.De nem tettem.Csak néztem ahogy a két általam legutáltabb lény visszaindul Londonba.
-Szerintem induljunk vissza Olaszországba.-vetette fel ötletét Barbarah.
-Egyetértek.-jelentette ki Alex , majd Cullenék felé fordult.-Köszönöm , hogy eljöttetek.
-Ugyan...hisz Natalie a mi családunk tagja is.Igazán nem tesz semmit.-mondta Carlisle egy erőltetett mosoly keretében-most viszont mi is indulunk.Sziasztok.-köszönt el majd az összes Cullen futásnak eredt.
-Akkor induljunk mi is!-ölelte át a derekamat Kevin.
-Oké.
/Alisha szemszöge/
Imádtam nézni ahogy ott sír.Ahogy szenved.Alec most.már az enyém.Örökre az enyém.
Vége
(komikat kérek!!!!!)
Bejegyezte: Natalie dátum: 5:21 9 megjegyzés
Nemsokára hozom a könyv utolsó fejezetét!De ne csüggedjetek!Hozom a második könyvet aminek a The dark princess-Destino címet kapja!A sok segítséget köszönöm Lyla Wilde-nak!IMÁDLAK(Ł)!!!!
Remélem örültök , hogy lesz második könyv!És lesz új dizi valamint új fejléc is amit szintén köszönök Lyla Wilde-nak!!!
puszi
Natalie
Bejegyezte: Natalie dátum: 3:35 0 megjegyzés
itt az új feji!!az előzőhöz elég kevés komi érkezett:((de aki írt annak nagyon nagyon köszönöm!!!!:D
remélem , hogy ehhez kicsivel több komi érkezik!Most hoztam hozzá egy zenét is :
http://www.youtube.com/watch?v=-xco6kc06o4&feature=related
szerintem illik a fejezet hangulatához!:)
/Alec szemszöge/
Már egy napja annak hogy átléptem a Román-Magyar határt és rejtőzködök a kastély körül.Egyetlen épp eszű terv sem jutott eszembe.
Másfél óra múlva katonák érkeztek egy emberrel.Méghozzá nem is akárkivel.Alisha-t vezették a kastélyba.
Hamar megtaláltam melyik szobát adták neki, és beosontam,amikor már egy katona sem volt a szoba közelében.
-Á ,Alec!Számítottam a látogatásodra!-mosolygott.
-Te..te elárultad Natalie-t?Hogy tehetted ezt?-vágtam fejéhez bűneit.De ekkor hallottam , hogy vámpírok közelednek a szobához.
-Éjfélkor találkozunk az erdőben a kidőlt fánál.-mondta-Van egy ajánlatom számodra.-mikor befejezte a mondatot , azonnal kiugrottam az ablakon,és a találkozó helyéhez siettem, mivel nem volt jobb ötletem.
/Natalie szemszöge/
A börtönöm egyik sarkában ültem , amikor hangokra lettem figyelmes,majd fél másodpercen belül Stefan állt a börtönajtó előtt ,háta mögött két katonával.
-Jó napot Natalie!Remélem kényelmesen vagy odabent.-mosolygott,de én meg se szólaltam sőt, még csak rá se néztem-Bár már nem sokáig élvezheted vendégszerető szokásunkat.-erre a mondatra viszont már rá kaptam a tekintetem-Hogy miért?Mert mégis úgy döntöttünk , hogy megölünk.Holnap,pirkadatkor megszabadulsz minden fájdalmadtól, és csatlakozhatsz az anyádhoz!-nevette.
/Alec szemszöge/
(éjfélkor)
Egy fekete csukjába öltözött alak jelent meg a fák között.
-Helló Alec!-húzta le csukjáját Alisha.Mosolygott.Mint mindig-Nos nem sok jó hírrel tudok szolgálni.Natalie-t pirkadatkor kivégzik.-mosolygott még mindig.
-Hallani akarom az ajánlatod.-förmedtem rá.Nem!Nem veszíthetem el Natalie-t!Bármit megteszek...csak ő életben maradjon!
-Nos!Véletlenül nálam van az ő amulettje is.Ha átadom neki ,akkor ki tud szabadulni.
-És hogy tudnád átadni neki?
-Tudod , ha ti vámpírok vesztek fel egy ilyen amulettet , csupán megvéd titeket más vámpírok mentális erejétől.Ha viszont ember viseli akkor különleges erőt tulajdonít neki.Nekem az alakváltást különleges tulajdonságát.
-És mit kérsz ezért a szívességért?
-Nem sokat......csupán , hogy hagyd el Natalie-t és a Volturi-t,és vegyél el feleségül,valamint ha betöltöm a 18-at akkor változtass át vámpírrá.
-Rendben.De miből gondolod , hogy miután átadtad Natalie-nak az amulettjét, be fogom e tartani a megállapodást?
-Ó..hát erre is gondoltam.Esetleg felveszem az alakod és elcsalom a Románokhoz, és VÉLTETLENÜL nincs rajta az amulettje...a többit úgyis tudod.De siess a döntéssel , mert szegény Natalie-nak egyre kevesebb ideje van.Tik-tak,tik-tak.
-Rendben van!-egyeztem bele életem legnagyobb hibájába.
Most csak ennyi!KOMIKAT KÉREK!
Bejegyezte: Natalie dátum: 6:36 6 megjegyzés
na itt a feji!alaposan megszenvedtem vele de még így se lett jó:(meg rövid is lett!
SAJNÁLOM!!(de azért kérek komikat)
Mikor megláttam Alisha gúnyos mosolyát úgy elrugaszkodtam az ágytól , hogy majdnem áttörtem a falat!
-Mit keresel te itt?És hol van Natalie?És hol vannak a többiek?-zúdítottam kérdéseim a még mindig mosolygó Alisha-ra.
-Natalie?Natalie elment ,Alec!Lelépett az első nomáddal aki idejött!Azt mondta,hogy utál téged és soha nem akar téged újra látni!Azt is mondta ,hogy inkább megöleti magát minthogy megint lásson téged!-mondta még mindig mosolyogva.Nem!Az nem lehet!Natalie sose tenné ezt velem!Ő szeret engem, és én is szeretem őt! Alisha hazudik!Remélem meg fog bocsájtani nekem!
-És a többiek?-kérdeztem higgadtan.
-Lions-ék házavató buliján vannak!Úgyhogy most kettesben vagyunk!-nevette , majd Levette magáról a takarót.Nem volt rajta más csak fehérnemű.De engem ez sem tudott érdekelni.Meg kell találnom Natalie-t!
-Nem hiszek neked!-közöltem vele miközben ő megállt előttem.
-Ó hát pedig ez az igazság!-mondta és meg akart csókolni de én ellöktem magamtól,és kiugortam az ablakon.
/Natalie szemszöge/
Amikor felébredtem az első dolog ami szembeötlött velem az , hogy fáj a fejem.De ugye ez lehetetlen.De mégis...Majd mikor kinyitottam a szemem és szembesültem azzal , hogy nem tudom , hogy hol vagyok, kicsit megrémített.Egy szobában voltam , melynek falai krémszínűek voltak.Kimásztam az ágyból(amiben eddig feküdtem)és felfedező útra indultam, miközben háttal közelítettem meg az ajtót.Nagy hiba volt.Amikor meg fordultam és megláttam , hogy a hatalmas fenyőből készült barna ajtó a Román klán címere áll , rögtön tudtam hol is vagyok.Az ajtó kinyílt.
-Ó hát felébredtél!-lépett be a szobába Vladimír-Köszöntelek újra nálunk!-mosolygott.Hátrálni kezdtem ahogy egyre beljebb jött a szobába.Fel akartam gyújtani ,de nem ment.Újrapróbáltam de még mindig semmi.
-Ez nem fog menni kedvesem.Ne is erőlködj!-csóválta a fejét a férfi-Tudod találkoztam egy erőblokkolóval aki csatlakozott hozzánk.Most teljesen védtelen vagy!-mosolygott tovább.
-De , hogy..-mondtam volna de a szavamba vágott .
-Hogy tudott átjutni a pajzsodon?Úgy , hogy a pajzsod nem az erődben volt.Vagyis a fizikai pajzs igen,de az a pajzs ami megvéd a különleges képességű vámpíroktól,...nos azt hordtad.Egy amulett formájában.Szerencsére amikor vadászni mentél elővigyázatosságból levetted és a szobádban hagytad.-ekkor szembesültem azzal,hogy azok az amulettek amiket a testvéreimmel születésünkkor kaptunk nem,
csupán családi ékszer szerepét játszotta hanem pajzs rejlett benne.Akkor apa ezért adott ilyen amuletteket Margaret-nek,Loren-nek és Alisha-nak is!
-Mit akartok tőlem?-kérdeztem.
-A múltkor történt incidenst elnézzük neked,ha csatlakozol hozzánk!-mosolygott még szélesebben.
-És mi van ha nem?
-Hát akkor tömlöcbe vetünk és az örökké valóságig a fogjunk leszel.-mondta úgy mintha sajnálna.Meglepődtem!Azt hittem azonnali halállal akarnak büntetni.
-Nem lenne jobb hogyha a börtön helyett inkább megölnétek?-kérdeztem egyik szemöldökömet felhúzva.
-Nem mivel így mi irányíthatjuk a Volturit!Hiszen,ha te itt vagy túszként , akkor ők bármit megtesznek csak azért , hogy ne essen semmi bajod!Ha viszont úgy döntetsz , hogy csatlakozol akkor segítened kell leigázni a Volturit!-mosolygott újból.Igaza volt.De én már döntöttem!
-Nem áll szándékomban csatlakozni hozzátok.-jelentettem ki higgadtan.
-Hát ez sajnálatos!Dominic,Glória!Vigyétek el!Ó és nem kaphat inni csak egy héten egyszer!-adta ki a parancsot.Bejött a két vámpír és a karomnál fogva vezettek le egészen a börtönig.Nem ellenkeztem , vagy próbáltam kiszabadulni amin mind a hárman meglepődtek.
Nem!
Egy igazi Volturi sose menekül vagy hátrál!
/Alec szemszöge/
Natalie illata Románia felé folytatódott.Ausztria határánál megálltam.Elővettem a mobilom és tárcsáztam Jane számát, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
-Halló?!-szólalt meg a vonal másik oldalán húgom bársonyos hangja.
-Szia Jane!Itt Alec!Nagy baj van!Natalie-t valószínűleg elrabolták a Románok!
-Hogy mi?De hát ő az egyik legerősebb vámpír a világon!
-Igen de lehet egy erőblokkoló vámpír a Románoknál!De elég a fecsegésből!Én már Ausztria és Magyarország határánál vagyok!Te,Annah,Kevin és Josh menyetek el Volterrába és riadóztassátok Alex-éket!Én addig itt várok!-vagy inkább továbbmegyek és megpróbálom kiszabadítani!-fejeztem be a mondatot gondolatban.
-Rendben van!Sietünk ahogy csak tudunk!-mondta majd lerakta a telefont.Ez volt a végszavam.Újból futásnak eredtem.
Natalie amulettje:
Bejegyezte: Natalie dátum: 7:18 5 megjegyzés
Sziasztok!Mint már a címből is kiderült MÉG nem hoztam a fejit!Nagyon köszönöm , hogy szavaztatok,bár az az öt negatív szavazat nagyon elszomorított még a sok jó mellett is!Akinek nem tetszik a történet az 1.vagy ne olvassa! vagy 2.mondja meg miért nem tetszik!NEM HARAPOM LE SENKINEK A FEJÉT CSAK AKKOR LEGALÁBB AZT MONDJÁTOK MEG , HOGY MI NEM TETSZIK!Nos erről ennyit!Nagyon köszönöm még egyszer a szavazatokat!
Puszi
Natalie
Bejegyezte: Natalie dátum: 5:44 1 megjegyzés
Bejegyezte: Natalie dátum: 9:53 2 megjegyzés
itt a fejii!remélem tetszeni fog!Köszönöm a segítséget Lyla és Felisha Wilde-nak,valamint Kittimnek!köszi lányok!(L)
Amikor meguntam elhatároztam , hogy elmegyek vadászni.Ránéztem az órámra ami 14.25 percet mutatott.Bementem a gardróbomba magamra kaptam egy farmert ,és egy hosszú ujjú felsőt és egy tornacipőt.A hajamat egy hajgumival összefogtam.és lementem a nappaliba.A vendégeink éppen a kocsiba pakolták be a bőröndjeiket.
-Jó reggelt!-köszöntem nekik.
-Á jó reggelt Natalie!-köszöntött George.
-Hova ez a nagy pakolászás?-kérdeztem a bőröndök felé intve.
-Találtunk egy fantasztikus házat innen nem messze.Rögtön le is csaptunk rá.-nevette Dylan.
-Ó!Hát gratulálok.-mosolyogtam.
-Köszönjük.Köszönünk mindent!-ölelt meg Claire.Oké a vadászat tényleg jó ötlet volt részemről.Már kapar a torkom.A bejárati ajtón apa jött be és felkapott egy bőröndöt.
-Apa!Elmegyek egy kicsit sétálni.
-Rendben kicsim.De el ne felejtsd , hogy Dylan-éknél házavató party lesz.
-Persze!Majd ott találkozunk!Sziasztok!-köszöntem el.Még hallottam Dylan aggódó hangját:Te elengeded a lányodat az erdőbe?Egyes egyedül?-kérdezte apától.Majd meghallottam Jane hangját:-Higgye el asszonyom!Natalie az erdőbe jobban eligazodik mint ebben a házban!-nevetett barátnőm.Majd a hangok elhalkultak,míg végül semmit sem hallottam csak az erdő varázslatos énekét.Vajon Alec most merre jár?-kérdeztem magamtól.Úgy hiányzik!Natalie!Tessék koncentrálni!Épp a figyelemelterelés miatt vagy itt!Gyerünk! Natalie szedd össze magad!-mondogattam magamnak.Természetesen csak gondolatban.Ekkor megéreztem egy mennyei illatot.Egy kifejlett grizzly illatát.Azonnal az illat irányába kezdtem futni.Az illat változott,ami miatt megálltam.Forgott velem a világ.A fejem is fájt.Aztán se kép se hang.
/Alec szemszöge/
Tudom részemről csúnya dolog volt azt hazudni , hogy küldetésre hívtak.De muszáj volt!Másként pletykás húgaim kikotyogták volna Natalie-nak.Vagy ha nem is,akkor rosszul hazudnak és Natalie látta volna , hogy mire készülök.Éppen egy ékszerüzletben voltam és a szebbnél szebb gyémánt gyűrűket nézegettem.De egyik sem volt az igazi.Már vagy száz boltban jártam és hatszor annyi gyűrűt láttam de egyik se volt olyan amilyet akartam.Ebben a boltban sem találtam meg a tökéletes gyűrűt.Így sétálgattam London kihalt esti utcáin.Már nagyon hiányzott Natalie.És aggódok is érte!Nagyon rossz érzésem van.Már teljesen lemondtam a gyűrűkeresésről amikor az egyik kirakatban megláttam egy fehér gyémántokból kirakott gyűrűt.A bolt szerencsére még nyitva volt , így bementem és megvettem.Boldogan léptem ki az üzlet ajtaján,és boldog is voltam egészen addig amíg eszembe nem jutottak a következő dolgok.:Mi van ha nemet mond?Egyáltalán szóba fog velem még állni miután megtudja , hogy hazudtam neki?És mi van ha...nem Alec nem gondolhatsz ilyet egy olyan szépséges lányról akinek éppen most készülsz megkérni a kezét!De mi van akkor ha már nem szeret?Vagy hogyha már nem engem szeret?Az isten szerelmére Alec!Mindössze 3 nap telt el azóta mióta eljöttél!És ő nem egy olyan lány aki azonnal más karjaiba szalad.Nem!Nem is értem miért izgulok ennyire!Ha nemet mond..na szuper,már megint itt járunk!Fő az optimizmus!És most siess!-mondtam magamnak gondolatban,majd elkezdtem rohanni.
Amikor "hazaértem" nem találtam senkit a házban.Végigjártam az összes szobát.De a legegyértelműbb helyen mégsem kerestem szerelmemet. Amikor benyitottam hálószobánkba megláttam ahogy nyugodtan fekszik az ágyban és valószínűleg alszik.Most nem érdekelt semmi.Kizártam a külvilágot.Odamentem hozzá és lágyan megcsókoltam.De ekkor villámként nyilallt belém a a felismerés.
-Szia édesem!-mosolygott gúnyosan.....
ennyi lett volna!ugye milyen kis gonosz vagyok:D
Bejegyezte: Natalie dátum: 6:56 9 megjegyzés
Bejegyezte: Natalie dátum: 1:42 2 megjegyzés
Bejegyezte: Natalie dátum: 23:21 2 megjegyzés
itt a feji!bocsánat a késésért de nem volt netem:(!De most már van!:Dés sietek minél több frisst hozni!
a fejezetek rövidek lesznek de gyakoriak;)! sok puszi
Natalie
P.s.:szerintem ez lett az eddigi legrosszabb fejezetem .(ettől már csak jobbak és izgalmasabbak lesznek!és lesz egy alec szemszögű fejezet is)
-Hát akkor hol vannak?-kérdeztem lepődötten.
-Az édesanyja elköltözött.Az apja meg....állandóan részeg.-mondta lehajtott fejjel.
-Akkor egyszerű a szitu.Apáék fogadják örökbe!- mondtam nevetve ötletemet.
-Haha!Jó vicc!-nevetett velem.
-Nem viccelek!-hagytam abba a nevetést.
-De most komolyan!Azt hiszed , hogy ebbe Logen és anya belemenne?-kérdezte kételkedve.
-Nem.Én tudom , hogy belemenne!Annyi ember van itt , hogy még egy már nem oszt nem szoroz.-mondtam majd elindultam vissza a házba.
-Apa !Margaret!Beszélhetnék veletek?-kérdeztem-Négyszemközt!
-Persze kicsim.-szólalt meg apa.Amikor odajöttek hozzám,mindent elmondtam nekik Nora apjáról.
-Máris elkezdem intézni a papírokat!-mondta Margaret telefonnal a kezében.
-Várj egy percet.Először kérdezzük meg , hogy akarja e.-vetettem fel az ötletemet.
-Egyetértek.-helyeselt apa.
-Rendben van.Nora!Létszíves gyere ide!Kérdezni szeretnék valamit.-szólt Margaret,és Nora már ott is volt.-Tudjuk , hogy mi a helyzet az apáddal,és arra gondoltunk......,hogy....mit szólnál ha adoptálnánk?-kérdezte akadozva Margaret.A lány álla leesett amikor meghallotta az ötletet.
Majd 2 perc után megszólalt.
-Nagyon örülnék neki!-mosolyodott el ,majd könnyek gyülekeztek a szemébe,és megölelte kedves mostohámat.El se hiszem,hogy ezt is kimondhattam végre.Az én kedves mostohám.
-Na rám itt már nincs szükség.-jelentettem ki mosolyogva, és elindultam Jane felé.
-Jane , Alec hol van?-kérdeztem aggodalmasan.
-Alex visszahívta Volterrrába.Van egy küldetés aminél nélkülözhetetlen a képessége.
-Értem.És nem mondta mikor jön vissza?
-Nem, sajnos.-sóhajtott.
-Én felmegyek és lefekszek aludni.Hosszú volt az éjszaka.-mondtam barátnőmnek majd elindultam fel a lépcsőn.
Amikor felértem a szobámba bedőltem az ágyba és azonnal elaludtam.
Amikor felébredtem és ránéztem az órámra az (délután)négyet mutatott.Így hát felkeltem és nagy nehezen levánszorogtam a nappaliba.
-Jó reggelt álomszuszék!-köszöntött Kevin.
-Neked is!Ja!Köszi , hogy elhozattad a kocsimat.-mosolyogtam.
-Nincs mit!-nevetett-Csak jössz eggyel!
-Tudom.-forgattam szemeimet majd ledobtam magam a kanapéra melléjük.
Ahogy kapcsolgatták a tv-t rábukkantunk egy vámpíros filmre.Már elég régi lehetett.A főszerepben Brad Pitt és Tom Cruise "Interjú a Vámpírral " című film volt.Hát mondjuk úgy hogy majd az egész filmet végigröhögtük.Ilyet , hogy a napon szénné égnek meg még egy csomó más hülyeség.
Amikor vége lett a filmnek Jane felvetette azt az ötletet , hogy menjünk el vásárolni.Nagyot néztünk Annah-val.Pont Jane akar vásárolni menni.Jane.De végül is az ötlet nem volt rossz.Így összekaptuk magunkat és mentünk vásárolni.Én vezettem , mivel az én kocsimmal mentünk.
Mikor odaértünk,és beléptünk a plázába Jane-t mintha kicserélték volna.Esküszöm vetekszik Alice-szel ami azért nagy szó.Én és Annah egyik próbafülkéből ki másikba be.Borzasztó "élmény" volt.
Amikor végre kiértünk..hát..mondjuk úgy a kocsim elég kicsinek bizonyult.Mi már alig fértünk be.
Hazaérve a fiúk segítségét kértük , hogy ne legyen túl feltünő mennyire erősek vagyunk.
Amikor végre sikerült mindent felcuccolni a szobáinkba elkezdtünk kipakolni.Nagyon hiányzott Alec.De szerencsére a pakolás segített elterelni a figyelmemet.Miután kész voltam bekapcsoltam a hifit és az ágyamra feküdtem,úgy hallgattam a zenét.
ennyi volt!komikat kérek!
Bejegyezte: Natalie dátum: 3:28 6 megjegyzés
itt a feji!ezt Vivinek küldöm!:D(na meg a többi kedves olvasómnak!)
Hajnali kettőkor halk zokogásra ébredtem.Körülnéztem de Alec alakját sehol se láttam a szobába.Felkeltem kimentem a szobából és elindultam le , a második emeletre.Loren ajtajánál megtorpantam és kopogtam.
-Szabad.-szipogta a szoba lakója.
-Hé.Minden rendben?-nyitottam be a helyiségbe ahol Loren az ágyán összekuporodva sírt.
-Igen.-ült fel és letörölte a könnyeit.
-Hát..ha jól tudom,az emberek nem szoktak csak úgy sírni.Mi történt?-öleltem át vállát.
-Az egyik barátnőm autóbalesetet szenvedett.-sírta vállamra borulva-Nekem is ott kellet volna lennem.Hívtak magukkal,de mondta , hogy ma nem tudok menni.A vendégek miatt.Egyedül indult haza a buliból és egy motoros az ő sávjában ment.Ő elhúzta a kormányt, és az árokban landolt.A motoros meg tovább ment.-zokogott.Patakokban folytak a könnyei végig az arcán és onnan az én vállamra cseppentek át majd benedvesítették a pizsama felsőmet.De most ez a legkisebb bajom.
-De ugye túlélte?-kérdeztem.
-Igen..de életveszélyben van.
-Gyere-állítottam fel -Menny , öltözz fel, és várlak a garázsban.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Ugyan..semmiség-öleltem vissza-Na-toltam el magamtól-öltözz.-mondtam majd visszamentem a szobámba,felvettem egy pólót és egy farmert , valamint egy tornacipőt majd gyorsan(emberi tempóban) lementem a garázsba.Fél perc múlva Loren is ott volt.Bepattantunk a Lexus-omba.Pillanat.Hogy kerül ez ide?
Na mindegy!Ha hazaértünk kiderítem.Rátapostam a gázpedálra,és már száguldottunk is.Loren még mindig sírt.
Az én vezetési stílusommal 15 perc alatt beértünk a kórházba.Loren keservesen sírt még mindig.
-Jó estét!-köszöntem a recepciós nőnek-A testvérem barátnőjét nemrég hozták be.Autó balesetet szenvedett.
-Á igen.Sajnálom , de miután behozták néhány perccel később elhunyt.Részvétem.-mondta együttérzően .Loren ( ha ez lehetséges) még jobban sírt.
-És megtudná mondani, hogy most hol van?-kérdeztem reménykedve.
-Ö igen.A 14-es kórteremben van,ha még el nem vitték a..-mondta volna de én félbeszakítottam.
-Köszönjük.-mondtam és elkezdtem az említett helyiség irányába futni,magam után húzva Loren-t.
Amikor benyitottam , egy orvos állt az ágy mellet és (gondolom én) írta az elhalálozási körülményeket.
-Elnézést.A húgom és én el szeretnénk tőle búcsúzni.A barátnői voltunk.
-Hát persze.Ez csak természetes.-mosolyodott el halványan és kiment.
Loren azonnal odarohant az ágyhoz a testre borult , és úgy zokogott tovább.
-Loren!Kérlek meny arrébb.Talán én tudok érte tenni valamit.-mondtam majd a lány szívére tettem a kezem és erősen koncentráltam.A szíve elkezdett dobogni.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt amikor láttam , hogy nyitogatja a szemeit.
-Lo..Loren?-kérdezte mostoha húgomra nézve.
-Igen.-ölelte meg az említett személy.Az orvos a nagy beszélgetésre felfigyelve benyitott a kórterembe.
Elképedve nézte,hogy az előbb még halott lány,most a barátnőjét ölelgetje.
-Ez lehetetlen!-suttogta majd odarohant a lányhoz-Hogy...?Na mindegy.Az a lényeg , hogy él.-mondta végül-Gondolom felhívná a szüleit nemiga..
-Nem-fordult hirtelen az orvos felé a lány-Mármint..nincsenek itthon.Konferenciára mentek Amerikába.
-Ó értem.Hogy érzi magát?-kérdezte kedvesen az orvos, majd kis lámpával világított a szemébe.
-Tulajdonképpen semmi bajom.Egy kicsit szédülök meg fáj a fejem de semmi más.
-Ez esetben már holnap kiengedjük .Most egyedül lakik a házban?
-Igen.
-De nálunk lakhat amíg haza nem jönnek a szülei.-vágtam rá villámgyorsan,,mire Loren hálásan nézett rám és eltátogott egy köszönöm-öt.
-Rendben van.Akkor holnap reggel érte tudnak jönni?
-Elnézést de már holnap van.-mosolyodtam el.
-Ó!Ez igaz!Ez esetben....
-Igen.Hazavisszük.
-De ezt nem kéne megbeszélni a szüleikkel?
-Á dehogy!Ők biztos igent mondanak.-mosolyogtam.
-Rendben.De kéne valami...
-Ruha-fojtottam ismét belé a szót -nálam az is van.Mindjárt behozom a kocsimból.
-Kisasszony-képedt el -Maga mintha készült volna.-mosolyodott el.
-Sokszor voltam kórházban.-mosolyogtam vissza , majd elindultam a parkolóba.
Miután kiderült , hogy Nora-val(így hívják a lányt) egy méretek vagyunk,így pont jók voltak rá a ruháim.
Persze a kimaradhatatlan fejmosás amit Alec-től és Jane-től kaptam,ami abból állt , hogy:Mi a jó édes rohadt életért mentem én el hajnali kettőkor Loren-nel kocsikázni.Persze amint elmagyaráztuk megértően bocsánatot kértek.Fura , de a torkom most egyáltalán nem kapart.
Kint álltam a hátsókertben amikor hallottam , hogy valaki közeledik felém.
-Köszönöm.-jött oda Loren-Nélküled Nora már tényleg halott lenne.
-Szívesen.
-Tudod Nora szülei nem utaztak el.-vallotta be.
-Hát akkor hol vannak?-kérdeztem lepődötten
ennyi volt!lehet utálni!:)
Bejegyezte: Natalie dátum: 12:25 10 megjegyzés
natalie tehetsége:erőmásolás,nem csillog a napon ,alszik ,szeme színét változtatja:vörös,kék.
alexander tehetsége:fagyasztás
kevin tehetsége: átmegy bármilyen kemény falon és tárgyon
josh tehetsége:alakváltoztatás(persze csak férfiakká)
barbara tehetsége:multbalátás(akit megérint annak látja a multját)
rose tehetsége:csábítás,4 elem uralása(föld,víz,tűz,levegő)
annah tehetsége:őrületbe kergetés(nem vicc)
keira volturi:láthatatlanság(persze csak ha akarja)
A TÖBBIEKÉ NEM VÁLTOZIK:)