30.fejezet

itt a feji!ezt Vivinek küldöm!:D(na meg a többi  kedves olvasómnak!)

Hajnali kettőkor halk zokogásra ébredtem.Körülnéztem de Alec alakját sehol se láttam a szobába.Felkeltem kimentem a szobából és elindultam le , a második emeletre.Loren ajtajánál megtorpantam és kopogtam.
-Szabad.-szipogta a szoba lakója.
-Hé.Minden rendben?-nyitottam be a helyiségbe ahol Loren az ágyán összekuporodva sírt.
-Igen.-ült fel és letörölte a könnyeit.
-Hát..ha jól tudom,az emberek nem szoktak csak úgy sírni.Mi történt?-öleltem át vállát.
-Az egyik barátnőm autóbalesetet szenvedett.-sírta vállamra borulva-Nekem is ott kellet volna lennem.Hívtak magukkal,de mondta , hogy ma nem tudok menni.A vendégek miatt.Egyedül indult haza a buliból és egy motoros az ő sávjában ment.Ő elhúzta a kormányt, és az árokban landolt.A motoros meg tovább ment.-zokogott.Patakokban  folytak a könnyei végig az arcán és onnan az én vállamra cseppentek át majd benedvesítették a pizsama felsőmet.De most ez a legkisebb  bajom.
-De ugye túlélte?-kérdeztem.
-Igen..de életveszélyben van.
-Gyere-állítottam fel -Menny , öltözz fel, és várlak a garázsban.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Ugyan..semmiség-öleltem vissza-Na-toltam el magamtól-öltözz.-mondtam majd visszamentem a szobámba,felvettem egy pólót és egy farmert , valamint egy tornacipőt majd gyorsan(emberi tempóban) lementem a garázsba.Fél perc múlva Loren is ott volt.Bepattantunk a Lexus-omba.Pillanat.Hogy kerül ez ide?
Na mindegy!Ha hazaértünk kiderítem.Rátapostam a gázpedálra,és már száguldottunk is.Loren még mindig sírt.

Az én vezetési stílusommal 15 perc alatt beértünk a kórházba.Loren keservesen sírt még mindig.
-Jó estét!-köszöntem a recepciós nőnek-A testvérem barátnőjét nemrég hozták be.Autó balesetet szenvedett.
-Á igen.Sajnálom , de miután behozták néhány perccel később elhunyt.Részvétem.-mondta együttérzően .Loren ( ha ez lehetséges) még jobban sírt.
-És megtudná mondani, hogy most hol van?-kérdeztem reménykedve.
-Ö igen.A 14-es kórteremben van,ha még el nem vitték a..-mondta volna de én félbeszakítottam.
-Köszönjük.-mondtam és elkezdtem az említett helyiség irányába futni,magam után húzva Loren-t.
Amikor benyitottam , egy orvos állt az ágy mellet és (gondolom én) írta az elhalálozási körülményeket.
-Elnézést.A húgom és én el szeretnénk tőle búcsúzni.A barátnői voltunk.
-Hát persze.Ez csak természetes.-mosolyodott el halványan és kiment.
Loren azonnal odarohant az ágyhoz a testre borult , és úgy zokogott tovább.
-Loren!Kérlek meny arrébb.Talán én tudok érte tenni valamit.-mondtam majd a lány szívére tettem a kezem és erősen koncentráltam.A szíve elkezdett dobogni.Megkönnyebbülten  fújtam ki a levegőt amikor láttam , hogy nyitogatja a szemeit.
-Lo..Loren?-kérdezte mostoha húgomra nézve.
-Igen.-ölelte meg az említett személy.Az orvos a nagy beszélgetésre felfigyelve benyitott a kórterembe.
Elképedve nézte,hogy az előbb még halott lány,most a barátnőjét ölelgetje.
-Ez lehetetlen!-suttogta majd odarohant a lányhoz-Hogy...?Na mindegy.Az a lényeg , hogy él.-mondta végül-Gondolom felhívná a szüleit nemiga..
-Nem-fordult hirtelen az orvos felé a lány-Mármint..nincsenek itthon.Konferenciára mentek Amerikába.
-Ó értem.Hogy érzi magát?-kérdezte kedvesen az orvos, majd kis lámpával világított a szemébe.
-Tulajdonképpen semmi bajom.Egy kicsit szédülök  meg fáj a fejem de semmi más.
-Ez esetben már holnap kiengedjük .Most egyedül lakik a házban?
-Igen.
-De nálunk lakhat amíg haza nem jönnek a szülei.-vágtam rá villámgyorsan,,mire Loren hálásan nézett rám és eltátogott egy köszönöm-öt.
-Rendben van.Akkor holnap reggel érte tudnak jönni?
-Elnézést de már holnap van.-mosolyodtam el.
-Ó!Ez igaz!Ez esetben....
-Igen.Hazavisszük.
-De ezt nem kéne megbeszélni a szüleikkel?
-Á dehogy!Ők biztos igent mondanak.-mosolyogtam.
-Rendben.De kéne valami...
-Ruha-fojtottam ismét belé a szót -nálam az is van.Mindjárt behozom a kocsimból.
-Kisasszony-képedt el -Maga mintha készült volna.-mosolyodott el.
-Sokszor voltam kórházban.-mosolyogtam vissza , majd elindultam a parkolóba.

Miután kiderült , hogy Nora-val(így hívják a lányt) egy méretek vagyunk,így pont jók voltak rá a ruháim.
Persze a kimaradhatatlan fejmosás amit Alec-től  és Jane-től kaptam,ami abból állt , hogy:Mi a jó édes rohadt életért mentem én el hajnali kettőkor Loren-nel kocsikázni.Persze amint elmagyaráztuk megértően bocsánatot kértek.Fura , de a torkom most egyáltalán nem kapart.

Kint álltam a hátsókertben amikor hallottam , hogy valaki közeledik felém.
-Köszönöm.-jött oda Loren-Nélküled Nora már tényleg halott lenne.
-Szívesen.
-Tudod Nora szülei nem utaztak el.-vallotta be.
-Hát akkor hol vannak?-kérdeztem lepődötten

ennyi volt!lehet utálni!:)