35.fejezet

the end!itt az utolsó fejezet!úgy veszem észre nem szimpatizáljatok Alisha-t :Dnem is értem miértXD(na jó de tudom :D)ehhez kérek jó sok komit!!megint van hozzá egy zene:http://www.youtube.com/watch?v=nBacckhivxc&feature=related





/Alisha szemszöge/



Miközben  Natalie cellájához siettem egy őrnek az alakjában, már elkezdtem gondolkodni azon , hogy Natalie, vajon milyen arcot fog vágni amikor az én drága Alec-om jól pofára ejti majd!Hm! Az én Alec-om!Csak az enyém!
A gondolatmenetem félbe szakadt amikor megérkeztem Natalie börtönéhez.Bedobtam az amulettjét és vártam.Ő értetlenül nézett rám.
-Alisha vagyok!Ne kérdezz semmit csak vedd fel és menyünk.-meg se szólalt csak felvette és egy lyukat ütött a falba majd betörte az ajtót.Ahátára kapott és elkezdett velem rohanni.Én pedig visszaváltoztam a saját alakomba.





/Natalie szemszöge/



Csak futottam de éreztem , hogy követnek, ezért megfordultam közben letettem a hátamról Alisha-t,majd elhamvasztottam követőimet.Majd vissza vettem a hátamra Alisha-t és meg sem álltam vele Magyarországig.


Amikor az erdőben futottam egyszer csak észrevettem Alec-ot.Elmosolyodtam , de az ő arca olyan elgyötörtnek tűnt.Letettem a hátamról Alisha-t és meg akartam ölelni, de ahogy közeledtem felé ő úgy hátrált tőlem.Mi baja lehet?Ekkor Alisha lépett mellé , átölelte a derekát és szenvedélyesen megcsókolta.Alec nem ellenkezett.Mi a fene történik?Meghaltam és a pokolra jutottam?Könnyek gyülekeztek a szememben.Mikor ajkaik eltávolodtak egymástól megszólaltam:
-Miért?-suttogtam-MIÉRT?-ordítottam Alec arcába.
-Natalie én Alisha-t szeretem.Bocsáss meg , hogy nekem is ennyi ideig tartott míg rájöttem.Te..hogy is mondjam...csupán kis kaland voltál számomra.Nem szeretlek.És sose szerettelek!Alisha a mindenem!És el fogom venni feleségül!-minden egyes szava olyan fájdalmat okozott,mintha tőrt döfnének a szívembe.
Fájt!Minden fájt!Még a levegővétel is!Nem bírtam tovább!
-És velünk fog lakni apáéknál!-mondta gonoszul mosolyogva Alisha.Ezt már nem bírtam elviselni.Térdre rogytam és sírni kezdtem.Lábak dobbanását hallottam.Alec is a földre rogyott és vergődött.Ekkor felemeltem a fejemet és szembesültem Jane-nel és a Volturi-sokkal valamint az egész  Cullen családdal.
-Jane!-szólaltam meg remegő hangon-Hagyd békén!
-Hagyjam békén?Legszívesebben megölném!Még akkor is ha a bátyám!-morogta.Kezeket éreztem a hátamon.Nem néztem fel.
-Én most hazamegyek Volterrába!De egyedül szeretnék most lenni!Otthon találkozunk!-mondtam, majd felálltam és elkezdtem futni.Még hallottam Ahogy a többiek szidják Alec-et és Alisha-t.De nem érdekelt.Számomra Alec már nem létezik!Se Alisha!Ezzel a gondolattal lezártam az egész ügyet!



/Alec szemszöge/



Borzasztó fájdalmat éreztem a már rég nem dobogó szívemben.Ahogy néztem , hogy sír.....egyszerűen undorodtam magamtól.Most nem bírtam a többiek szidalmazó szavaira figyelni.Csak azon járt az eszem , hogy elveszítettem azt a személyt akit a legeslegjobban szerettem.
-Kilépek a Volturi-ból!-vágtam közbe annyi ember szavába.
-Jól teszed.-mondta mérgesen Jane és megannyi Volturi.Észrevettem , hogy Edward és Jasper hitetlenkedve méreget.Nem gondoltam másra csak arra , hogy mennyire szeretem Alisha-t.Holott ez hazugság volt.Legszívesebben megölettem volna magam azért amiért ezt tettem Natalie-val.Biztos , hogy gyűlöl engem.És gyűlölni is fog az örökkévalóságig.Összetörtem a szívét.De csak miatta tettem.Szó nélkül visszaindultam az új otthonomba.Londonba.


/Jane szemszöge/

Hogy tehette ezt Natalie-val?Legszívesebben addig kínoznám mind Alec-et mind Alisha-t  amíg halálért nem könyörögnek.Most azonnal kitépném a nyakából az amulettjét és megtenném.Nem érdekelne mi volna a büntetésem érte.De nem tettem.Csak néztem ahogy a két általam legutáltabb lény visszaindul Londonba.
-Szerintem induljunk vissza Olaszországba.-vetette fel ötletét Barbarah.
-Egyetértek.-jelentette ki Alex , majd Cullenék felé fordult.-Köszönöm , hogy eljöttetek.
-Ugyan...hisz Natalie a mi családunk tagja is.Igazán nem tesz semmit.-mondta Carlisle egy erőltetett mosoly keretében-most viszont mi is indulunk.Sziasztok.-köszönt el majd az összes Cullen futásnak eredt.
-Akkor induljunk mi is!-ölelte át a derekamat Kevin.
-Oké.


/Alisha szemszöge/



Imádtam nézni ahogy ott sír.Ahogy szenved.Alec most.már az enyém.Örökre az enyém.




                                                                              Vége
(komikat kérek!!!!!)