32.fejezet

 itt a fejii!remélem tetszeni fog!Köszönöm a segítséget Lyla és Felisha Wilde-nak,valamint Kittimnek!köszi lányok!(L)



Amikor meguntam elhatároztam , hogy elmegyek vadászni.Ránéztem az órámra ami 14.25 percet mutatott.Bementem a gardróbomba magamra kaptam egy farmert ,és egy hosszú ujjú felsőt és egy tornacipőt.A hajamat egy hajgumival összefogtam.és lementem a nappaliba.A vendégeink éppen a kocsiba pakolták be a bőröndjeiket.
-Jó reggelt!-köszöntem nekik.
-Á jó reggelt Natalie!-köszöntött George.
-Hova ez a nagy pakolászás?-kérdeztem a bőröndök felé intve.
-Találtunk egy fantasztikus házat innen nem messze.Rögtön le is csaptunk rá.-nevette Dylan.
-Ó!Hát gratulálok.-mosolyogtam.
-Köszönjük.Köszönünk mindent!-ölelt meg Claire.Oké a vadászat tényleg jó ötlet volt részemről.Már kapar a torkom.A bejárati ajtón apa jött be és felkapott egy bőröndöt.
-Apa!Elmegyek egy kicsit sétálni.
-Rendben kicsim.De el ne felejtsd , hogy Dylan-éknél házavató party lesz.
-Persze!Majd ott találkozunk!Sziasztok!-köszöntem el.Még hallottam Dylan aggódó hangját:Te elengeded a lányodat az erdőbe?Egyes egyedül?-kérdezte apától.Majd meghallottam Jane hangját:-Higgye el asszonyom!Natalie az erdőbe jobban eligazodik mint ebben a házban!-nevetett barátnőm.Majd a hangok elhalkultak,míg végül semmit sem hallottam csak az erdő varázslatos énekét.Vajon Alec most merre jár?-kérdeztem magamtól.Úgy hiányzik!Natalie!Tessék koncentrálni!Épp a figyelemelterelés miatt vagy itt!Gyerünk! Natalie szedd össze magad!-mondogattam magamnak.Természetesen csak gondolatban.Ekkor megéreztem egy mennyei illatot.Egy kifejlett grizzly illatát.Azonnal az illat irányába kezdtem futni.Az illat változott,ami miatt megálltam.Forgott velem a világ.A fejem is fájt.Aztán se kép se hang.

/Alec szemszöge/


Tudom részemről csúnya dolog volt azt hazudni , hogy küldetésre hívtak.De muszáj volt!Másként pletykás húgaim kikotyogták volna Natalie-nak.Vagy ha nem is,akkor rosszul hazudnak és Natalie látta volna , hogy mire készülök.Éppen egy ékszerüzletben voltam és a szebbnél szebb gyémánt gyűrűket nézegettem.De egyik sem volt az igazi.Már vagy száz boltban jártam és hatszor annyi gyűrűt láttam de egyik  se volt olyan amilyet akartam.Ebben a boltban sem találtam meg a tökéletes gyűrűt.Így sétálgattam London kihalt esti  utcáin.Már nagyon hiányzott Natalie.És aggódok is érte!Nagyon rossz érzésem van.Már teljesen lemondtam a gyűrűkeresésről amikor az egyik kirakatban megláttam egy fehér gyémántokból kirakott  gyűrűt.A bolt szerencsére még nyitva volt , így bementem és megvettem.Boldogan léptem ki az üzlet ajtaján,és boldog is voltam egészen addig amíg eszembe nem jutottak a következő dolgok.:Mi van ha nemet mond?Egyáltalán szóba fog velem még állni miután megtudja , hogy hazudtam neki?És mi van ha...nem Alec nem gondolhatsz ilyet egy olyan szépséges lányról akinek éppen most készülsz megkérni a kezét!De mi van akkor ha már nem szeret?Vagy hogyha már nem engem szeret?Az isten szerelmére Alec!Mindössze 3 nap telt el azóta mióta eljöttél!És ő nem egy olyan lány aki azonnal más karjaiba szalad.Nem!Nem is értem miért izgulok ennyire!Ha nemet mond..na szuper,már megint itt járunk!Fő az optimizmus!És most siess!-mondtam magamnak gondolatban,majd elkezdtem rohanni.



Amikor "hazaértem"  nem találtam senkit a házban.Végigjártam az összes szobát.De a legegyértelműbb helyen  mégsem kerestem szerelmemet.  Amikor benyitottam hálószobánkba megláttam ahogy nyugodtan fekszik az ágyban és valószínűleg alszik.Most nem érdekelt semmi.Kizártam a külvilágot.Odamentem hozzá és lágyan megcsókoltam.De ekkor villámként nyilallt belém a a felismerés.
-Szia édesem!-mosolygott gúnyosan.....

ennyi lett volna!ugye milyen kis gonosz vagyok:D