21.fejezet

na itt a rész!remélem most is kapok sok-sok komit!ja és mostantól a komihatár törölve!



-Azén nevem Carmen-mutatkozott be a fekete hajú nő- ő pedig Tanya.mutatott a mellette álló szőkeségre.
-A Denali klánból?-lepődtem meg.
-Pontosan.-helyeselt Carmen.
-De honnan ismeritek az édesanyámat?-na jó ez hülye kérdés volt.Hisz minden vámpír ismerte hisz ő volt minden idők legmelegszívűbb királynője aki átszoktatott minden vámpírt állatvérre az emberölés helyett.Habár ez addig tartott amíg meg nem halt.
-Egyszer segített rajtunk.A páromat ,Elezar-t megölték és ő keltette életre.-mondta büszkén mosolyogva-Sokkal tartozunk neki.
-Várjon egy percet.Az mondta életre keltette a párját miután megölték?
-Igen.Miért?
-Mert az anyámnak tudtommal nem volt ilyesféle képessége.
-Neked nem mondta meg?-fordította oldalra a fejét.
-Nem!-vágtam rá azonnal.
-Nem lenne jobb ezt a házban megvitatni?Kicsit unok itt némán ácsorogni!-morogta Tanya.
-Igaz .Jobb lenne ha ezt bent beszélnénk meg.-bólogatott Carmen, majd mind ketten futásnak  eredtek.Követtem őket.Egy mérföld futás után egy hatalmas ház előtt találtam magam.Falai fehérek voltak, az ablakok vízszintesen futottak körbe a házon.Legelöl ment be Tanya majd Carmen és én egymás mellet léptünk be a villába.Bent a falak barack színűek voltak.Fehér bútorzat volt és egy hatalmas plazma tv a helyiség végén előtte (fehér)bőrgarnitúrával.A kanapén két fiú ült és az ajtó csapódásának hangjára mindketten rám néztek.Az idősebbik férfi odajött hozzánk és adott egy csókot Carmen-nek.Biztos ő Elezar.
-Hát ő meg kicsoda?-kérdezte rám pillantva.
-Emily lánya-nézett rám mosolyogva mire Elezar-nak leesett az álla.Erre már a kanapén ülő másik fiú is felállt.Valamint egy másik szőke hajú lány termedt előttünk a semmiből.
-Emily Volturi lánya?-kérdezte a szőke hajú lány.
-Igen.Miért mire számítottatok?Egy kislányra?-kérdezte nevetve.
-Tulajdonképpen....igen.-válaszolta a fiú.
-Várjunk csak..Én leragadtam-tért vissza közénk gondolataiból Elezar-Mit keres itt?-esküszöm mintha itt se lennék.Átnéznek rajtam.Szuper.
-Ilyet kérdezni-forgatta a szemét a szőke lány-biztos vendégségbe jött.Szia!Én Kate vagyok.Kate Denalie.
-Natalie Volturi.-mosolyodtam el halványan mire ő megölelt.
-Én Garret vagyok.-nyújtotta kezét a másik fiú.
-Én pedig Elezar.-ölelt meg ő is-Nagyon sokat köszönhetek az édesanyádnak.És úgy látom benned is megvan az ami benne megvolt.
-Hogy mi?-értetlenkedtem.
-Az életre keltő képességedre gondoltam.-nevette el magát.
-Hogyan?-esett le az állam.
-Te nem is tudtad?-mire erősen megráztam a fejemet.
-Próbáld ki..mondjuk egy növényen.Kate-nézett a lányra mire ő egy kiszáradt cserepes virággal tért vissza-Próbáld meg.Koncentrálj.
Max nemsikerül-buzdítottam magam.Koncentráltam majd megérintettem a virág egyik levelét.Csodálkozásomban majdnem összerogytam, de Elezar megtartott és talpra állított.A virág nemhogy kivirult hanem "megkettőződött".Gyönyörű kék virága volt.
-Csodálatos-suttogták mindannyian.
Kopogtak.
-Szabad-zengték kórusban.Az ajtó kinyílt és Alec valamint Jane és Barbara lépett be rajta.Jane és Barb a nyakamba vetették magukat és mind a hárman hanyatestünk.
-Ígérd meg , hogy soha többet nem teszed ezt velünk.-suttogta Jane.
-Ígérem-majd mikor leszálltak rólam felálltam és Alec-et néztem.Egy szempillantás alatt előttem állt.Gyengéden mégis szenvedélyesen megcsókolt.
-Ne tedd még egyszer ezt velem!Kérlek-könyörgött ezzel félbeszakítva csókunkat.
-Ígérem , de most indulnunk kell.Talán még jóra tudom fordítani a dolgokat.
-Mi is veletek megyünk-szólt Elezar.
-Rendben-eggyeztem bele majd futásnak eredtünk.

most csak ennyi!komikat kérek!