25.fejezet

köszönöm a sok komit amit kaptam!nagyon jól estek!ehhez is szeretnék legalább annyit!(bár ez nem lett annyira jó.SŐT!)




-Miről szeretnél beszélni?-húzott az ágyhoz egy széket.
-Mi közöd van anyuhoz?Mármint...-nem tudtam befejezni a mondatomat mert belém fojtotta a szót.
-A húgom volt-hajtotta le a fejét.
-És erről én miért nem tudtam?Mert a bátyáim biztos tudják.Miért volt ez titok előttem?
-Nem akartuk elmondani mert...nem tudom.A bátyáid és az apád is azt mondta , hogy inkább maradjon titok.
-És volt még testvéretek?-kérdeztem reménykedve.
-Igen..de már biztos meghalt.
-Szintén szőke haj,nagy kék szemek, kb. 16 éves lányként láttad utoljára?
-Pontosan.....de honnan tudod?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Láttam a szellemét.Na jó tudom, ez kicsit hülyén hangzik de így igaz.Álmomban , és egyszer a tükörben.És most mikor elájultam láttam a halálát.-majd elmondtam neki mindent amit láttam.A végén nagyon szomorúnak látszott.
-Köszönöm , hogy elmondtad annak ellenére, hogy mi nem mondtuk el neked az igazságot!-mondta mosolyogva.
-Ugyan!-legyintettem-Csak megkíméltetek!-öleltem meg-Most hétvégén viszont visszautazok Volterrába.
-Érthető a reakciód.Én is nagyon dühös lennék a helyedben,és nem akarnék soha többet találkozni azokkal akik...-itt már félbe kellett szakítanom.
-Én nem dühből megyek haza-mosolyogtam-Csak ki akarom deríteni kik voltak a húgotok gyilkosai.Mert  sajnos Volturi katonák ölték meg.-hajtottam le a fejem.
-Ó , így már érthető.-bólogatott lehajtott fejjel.
-Na megyek és szólok a többieknek.-álltam fel az ágyról.
-Rendben.
Ki sétáltam a szobából és a nappaliba mentem ahol mindenki ott volt.Odamentem Alec-hoz.
-A hétvégén hazautazok elintézni egy-két dolgot.Addig szeretném ha te figyelnél a többiekre.
-Veled akarok menni, hogy meggyőződjek arról ,hogy biztonságba hazaérsz e.-suttogta.
-Nem.Most csak egyedül megyek.Ha az megnyugtat beszélek Demetri-vel , hogy jöjjön ki elém a repülőtérre.-mosolyodtam el és végig simítottam az arcán.
-Na jó.-egyezett bele-De ugye csak hétvégére maradsz?Nem bírom nélküled sokáig.-mosolyodott el féloldalasan.Ennek sose tudok ellenállni.
-Apropó , hogy végeztetek ilyen gyorsan a vadászattal?
-Emmet-tel nem messze találkoztunk néhány grizzlyvel.
-Vámpírmázli.
-Az.-nevetett.
-De hol van Em?-néztem körül a nappaliban.
-Még maradt egy kicsit.-nevetett Alec.
-Na de én most már megyek pakolni.
-Oké-mondta szerelmem majd megcsókolt.

Amikor hazaértem természetesen senki sem volt ott.Telefonon lefoglaltam a repülőjegyet majd felhívtam Demet.
-Halló?!
-Szia Dem. Natalie vagyok.Ma este hazarepülők egy 22.00-ási járattal.Kérlek kijönnél elém a reptérre.Csak , hogy megnyugtassam Alec-et.
-Persze , hogyne.Akkor ott találkozunk.Szia.
-Szia.-köszöntem el én is majd kinyomtam.

Nem vittem sok cuccot.Mindössze egynapi ruhát.Felesleges mást vinnem.A rosszabb az lesz , hogy ,hogyan is fogom megtalálni azt a két Volturi katonát.

Hajnali 03.00 óra van.A gépem most szált le maréknyi utasával.Amikor kiértem a főbejáraton megláttam Demetri-t egy fekete Porche-énak támaszkodva.
-Szeva csajszi.Na milyen Amerika.-kérdezte majd nevetve beült a kocsiba.Követtem a példáját és beültem az anyósülésre.
-Fárasztó,eseményekkel teli , na meg persze esős.-mondtam egy ásítást elnyomva.
-Álmos vagy mi?-nevetett.
-Nem akartam a repülőn aludni.-ez volt az utolsó mondatom mert utána rögtön lecsukódtak a szemeim.


Komikat kérek!