BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. július 13., kedd

29.fejezet

itt a feji!megint megköszönöm a kommenteket!örülök , hogy tetszik a "művem":D!most is kérnék komikat!!(lehet 8 - nál több komit is írni , nem haragudok meg érte;D)Jó olvasást!!
!


Amikor beléptek az ajtón a vendégek , mi már csak  lélegzés tettetünk.El kellet volna menni vadászni.De sebaj!Csak kibírjuk valahogy!
- Jó napot!-köszöntünk mindannyian egyszerre.
-Ó had mutassam be a gyermekeimet.Ő itt Kevin - mutatott idősebbik fivéremre-ő a második legidősebb fiam.És a barátnője Jane.-mutatott a mellette álló lányra.-Ő a legkisebbik  fiam Joshua-mutatott fiatalabb bátyámra-  és barátnője Annah.És a legkisebb gyermekem és egyben  egyetlen lányom Natalie  - mutatott rám-és párja Alec.-nézett szerelmemre.Kis mosolyt erőltettem az arcomra.Amikor elfogyott a levegőm , orromon keresztül szívtam még be. A torkom mintha éppen a pokol lángjától égett volna ahogy megéreztem vérük finom, ínycsiklandó aromáját.Megszorítottam Alec kezét , aki erre rám nézett.Viszonoztam aggódó pillantását, majd a többiek arcát kutattam,akik le nem vették a szemüket a vendégekről.Szemük ónix színben pompázott.Az én szemem szerencsére nem változtatja a színét de attól még épp olyan szomjas voltam mint a többiek.
-Örülünk , hogy megismerhetünk titeket.Már sokat meséltek rólatok.-mondta kedvesen Claire.
-Tényleg?Hát titeket alig említettek.-mondta ridegen Alisah mire Loren oldalba bökte a könyökével.
-Csak annyit , hogy vicces vagy.-mondta "kedvesen" Alisah.
-Ó elnézést!Nektek  még be se mutatkoztunk.A nevem George Lions.Ő itt a feleségem Dylan és a gyerekeim, Claire és Tom.
-Nagyon örülünk , hogy megismerhetjük magukat.-mondtam lélegzetvisszafojtva.
-Ugyan tegezzetek nyugodtan.-mosolyodott el Dylan mire én csak bólintottam egyet.
-Na?Segítsünk kipakolni?-kérdezte vendégeinktől Margaret.
-Nem szükséges.-legyintett George.
-Alisah!Kérlek vezesd őket a harmadik emeleti szobákba.-fordult lánya felé Margaret.
-De anya!Nem azt mondtad , hogy terítésbe segítsek?-kényeskedett Alisah.
-Kérem kövessenek.-mondtam majd elengedtem szerelmem kezét és elindultam fel a lépcsőn.Nem voltam abban az állapotban , hogy én most "kedves" hugicám" nyavalygását hallgassam.

-Ez lesz a te szobád Claire.A szembe lévő szoba pedig a tied Tom.
-Mi csak Tomy-nak hívjuk.-legyintett Claire.
-A maguk szobája rögtön a Tomy szobája mellet van.Vacsora kipakolás után.-mosolyodtam el.
-Köszönjük.-mosolyodott el Dylan.
-Ja-fordultam vissza- és a takarítók hetente egyszer járnak.Szombaton.
-Rendben-mosolygott Geroge majd mindenki benyitott a saját szobájába.Amíg leértem számos aztát és wáo-t hallottam.
-Jól vagy?-jött oda hozzám Alec.
-Nemigazán.Szerintem menyünk el egy gyors vadászatra.-javasoltam.
-Igen az jót fog tenni.-értett egyet Kevin.
-Ja csakhogy nem ebben a ruhában.-nézett végig mindenkinek az öltözékén Annah.
-Igen.Előbb öltözzünk át.-mondta Jane.
-De le a magassarkúkkal mivel nem akarom , hogy szupergyors kopogásokra panaszkodjanak a vendégek.-fordultam a lányok felé akik azonnal levették a cipőjüket velem együtt, majd felfutottunk a szobáinkba átöltözni.Miután kész voltunk , az ablakon át távoztunk párjainkkal.

Most mindenki szétszóródott, medvék és pumák után kutatva.Én inkább csak a medvékre koncentráltam mert a macskaféléket nagyon szeretem.Persze mint állatokat.
A végén két kifejlett példánnyal végeztem fél órán belül.Gondolatban üzentem a többieknek , hogy visszaindulok.Ilyenkor ez a tehetség nagyon jól jön.Kiderült , hogy majdnem mindenki végzett, így megbeszéltük , hogy a háztól 100 méterre lévő tisztáson találkozunk.

Amikor megérkeztem Jane már ott volt.
-Sikeres volt a vadászatod?-kérdezte barátnőm.
-Igen.Két medve.Neked.
-Egy szarvas és egy medve.-mikorra befejezte a mondatát megérkeztek a többiek is.Mindannyiuknak folyékony aranyként csillogott a szeme.Persze én a kék szememmel kitűntem közülük.Visszafutottunk a szobáinkba és visszaöltöztünk ünnepélyes ruhánkba , majd lementünk a nappaliba.
Szerencsére vendégeink még nem voltak ott.De amint befejeztem a gondolatmenetemet máris a lépcsőn lépkedtek lefele.
Dylan-en egy barackvirágszínű rövid ujjú  míg , Claire-en egy babarózsaszín spagettipántos  ünnepi ruha volt.A fiúkon öltöny.Amikor leértek ,apáék elindultak a fehér étkezőbe, ahol már meg volt terítve fekete tányérokkal.Leültünk és apáék azonnal beszélgetésbe merültek vendégeinkkel , Claire új iskolájáról.Ugyanabba az iskolába fog járni , amelyikbe Alisah.Én meg a többiek , csak ültünk és néztünk ki a fejünkből és mosolyogtunk ha kellet, de továbbra sem vettünk levegőt.Mikor végeztünk az "evéssel" kimentem a levegőzni,ahova apa követett.
-Mi történt ami miatt otthagytad Lindáékat?-néztem rá.
-Miután hazamentünk mondtak olyan dolgokat , hogy remélik túl se éled és....még sok ilyen dolgot.Akkor nyílt fel a szemem és akkor volt a legnagyobb bűntudatom.Hisz te mindig mondtad , hogy nem olyanok mint amilyennek mutatják magukat.Aztán ide költöztem.Egyik éjszaka sétálni indultam a belvárosban , és meghallottam Loren segélykiáltását.Követtem a hangját és hirtelen egy sikátorban találtam magam.Ott volt Loren és egy vámpír aki már épp támadni akart amikor letéptem a fejét.Biztos annyira szomjas volt , hogy azt se hallotta amikor közeledtem felé.Majd letéptem a végtagjait is és felgyújtottam.Loren az elején félt tőlem, de amikor mondtam , hogy nem akarom bántani a félelme csökkent.Hazavittem és akkor találkoztam Margaret-tel.-mesélte.
-És mikor mondtad el neki , hogy mi vagy?
-Rögtön az első randevúnkon, amikor is megmutattam neki egy tavat az erdőben.De nem félt tőlem.Ő ezt azzal indokolta , hogyha meg akarnám ölni akkor már megtettem volna.Aztán..-mondta volna de én felemeltem a kezemet.
-Nem vagyok rá kiváncsi!-mondtam mire elnevette magát.Én is elmosolyodtam .
-Figyelj .. én.....sajnálom.Sajnálom , hogy nem hittem neked!-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Rendben van.-mondtam.
-Tessék?Ennyi?Megbocsájtasz?-kérdezte lepődötten.
-Miért nem kéne?Mert akkor nem..-mondtam volna de nem tudtam mert megölelt.Viszonoztam az ölelését.
-Köszönöm.-suttogta majd adott egy puszit az arcomra.
-Nincs mit.-mondtam egy ásítást elnyomva.
-Menj!Feküdj le aludni!-mondta és én engedelmeskedtem neki.Emberi tempóban indultam szobámba.

Egy gyors tusolás után már az ágyamban voltam, és Alec-et meg sem várva elaludtam.

Komit kérek!!

10 megjegyzés:

Black Lamb írta...

jó lett :D :D nagy kibékülés :D :D
puszi

Melanie Cullen írta...

nagyon nagyon jó lett. örülök is meg nem is h Natalie megbocsátott az apjának:)
pusz

Melanie Cullen írta...

nagyon nagyon jó lett. örülök is meg nem is h Natalie megnocsátott az apjának...:) siess a kövivel
pusz

Kisegér:D írta...

Szia!
Nagyon jó lett! :)
Várom a folytatást! :) Végre fel nyílt az apja szeme!
Puszi! :)

Viki írta...

Szia!!! Kezdem utolérni magam de nem bírtam megállni hogy ne olvassam el ezt :) Nagyon jó rész lett várom a következőt :P

Sok-sok pusziiiiiii =)

Devonne Crescent írta...

de jó hogy végre kibékültek :)
de azért sajnálom hogy nem ette meg Lindáékat
nagyon jó lett!
hozd hamar a kövit!
puszi

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon jó lett. Egy hétig nem leszek, de az új fejiket utána tuti el fogom olvasni.. :D
Szóval várom a folytit.
Puszi

Alice ;)

^^GreenGirl írta...

Szija nagyon jó lett:D siess a kövivel puszika

Névtelen írta...

Áááááá ez mesés volt:)
Imádom*-*
Siess
Vivi

Landy írta...

Szia!
Nagyon jó lett!
Örülök a kibékülésnek.
Alisha annyira utálatos!
Puszi