15. fejezet/2. könyv befejező része/

Ez a 2. könyv befejező része!Tudom kicsit rövid könyv lett , de így tudtam csak beosztani!:)remélem mindenkinek tetszett és remélem mindenkit viszont látok komizóként a 3. könyvnél is:)
remélem tetszeni fog! KOMIHATÁR 12!!!



/Alec szemszöge/



A következő napokban Rosalie-n kívül senkivel sem találkoztam.Ő is nagyon szomorú volt , de Cassie mindig felvidította egy kicsit.Ahogy engem is.De olyan nehéz volt elengednem.Rosalie megtanította a pelenka cserét , és a fürdetést is. Cassie imádott pancsolni.Mindig össze-vissza kalimpált a kezeivel és a lábaival.A pelenka csere....hát azt meg majd megoldom valahogy.Elhatároztam , hogy elhagyom Volterrá-t.Nem akarom , hogy Cassie is itt nőjön fel.Normális életet akarok neki.Boldog és tökéletes életet.A szüleim azt mondták , hogy velem tartanak , bárhova menjek. Először nem engedtem nekik , mivel nem akartam , hogy hugaim egyedül maradjanak.De aztán Ők meggyőztek azzal , hogy ők már felnőttek és , hogy Josh és Kevin majd vigyáz rájuk.Beleegyeztem.Kiszemelt úti célunk New York lett.De még volt valami amit mindenképpen itt szerettem megcsináltatni.Egy aranymedál Cassandrá-nak  , benne Natalie képével.Mikor ez elkészült , összepakoltunk mindent , és Alexanderhez indultunk , aki még mindig nem volt teljesen önmaga.Natalie-t még nem temették el , és nem is foglyák , csupán szertartás lesz.Hamvasztani fogják.Nem mertem itt maradni , féltem , hogy megint kiborulok , és azzal csak  Cassandrá-nak ártanék.Alexander simán elengedett minket , és azt mondta , hogy Natalie minden vagyonát átküldi az én számlámra , plusz még a kicsinek minden hónapban rak a számlámra 100.000 dollárt amolyan családpótlónak.Mindenkitől elbúcsúzunk és elindultunk a reptér felé.Ekkor jutott eszembe , hogy valaki még nem is látta Cassandrá-t.Logen és a családja.De még út közben felhívtam és elmondtam neki , hogy hol fogunk lakni és ha meg akarják látogatni akkor csak hívjanak fel és eligazítom őket pontosabban is , nem csak úgy , hogy valahol Manhatten-ben.Azt mondta nem is baj ha most nem megyünk , hozzájuk , mivel Loren éppen az átváltozás elején jár.Amint felszállt a repülő kislányom azonnal mély álomba merült, karjaimba.


Ahogy a városba értünk első benyomásom az volt:Hatalmas!Teljesen más volt mint Volterra , de  tetszett.Cassie az egész taxi utat azzal töltötte , hogy bámult ki az ablakon tátott szájjal.De ez nem a meglepődöttségtől volt , hanem mert még nemrég ébredt fel.Ilyenkor mindig mindenre és mindenkire így néz.
Olyan aranyos.
A lakás hatalmas volt és a szomszédok is nagyon kedvesek voltak.Anyáék pont a mellettünk lévő lakást vették meg.
-Tetszik?-kérdeztem Cassie-t persze választ nem vártam.Már minden be volt rendezve.A gyerekszoba lila volt, és fehér bútorok voltak benne.Cassie nem szereti a rózsaszínt ez akkor derült ki mikor Rosalie ráadott egy rózsaszín pizsamát  , lefektette , elvette a cumisüveget az ágyról , és mikor oda akarta adni Cassie-nek a ruhácska darabokban volt.
-Ez lesz a te szobád.-suttogtam neki majd egy puszit adtam a fejére.Rám mosolygott , majd hozzám bújt.-Én is szeretlek.Bárcsak anyukád is itt lehetne velünk.



/Natalie szemszöge/


Amikor kinyitottam a szememet fehérség vett körül.Majd egy alak tűnt fel a szemem előtt.
-Anya?-kerekedtek el szemeim.
-Igen kicsim én vagyok!-mosolygott.Odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Úgy hiányoztál?-suttogtam még mindig őt ölelve.
-Te is kicsim.De nem akartam , hogy így találkozzunk.-tolt el magától-Gyönyörű nő lettél!
-Köszönöm!Akkor most ez a Mennyország?-néztem körül.
-Nem, ez még nem.-nevetett-Ez csupán egy határ a Földi lét és a Menny között.Ide kerülnek azok akiknek van választásuk.
-Milyen választás?-értetlenkedtem.
-Hogy átléped a kaput , és belépsz az örök béke országába , vagy visszamész és kezdesz egy teljesen új életet emlékek nélkül.Te döntesz!
-Újból gyerek lennék?
-Nem , dehogy!Abban az állapotban térsz vissza amiben meghaltál , de a környezeted más lesz.Más barátaid lesznek , más emlékek.... más ember leszel.
-Ember?-kérdeztem megrökönyödve.
-Igen.Ez az ára.-mondta kicsit elszomorodva.
-Semmire és senkire nem fogok emlékezni?A lányomra sem?Még akkor sem ha találkozok vele?
-Nem.a Viszont te ugyanúgy fogsz kinézni.-pár másodperces csend után megkérdezte-Mit választasz?
-Élni akarok!



                                                                                              Vége