2.fejezet

itt a fejezet , rövid lett és nem túl jó:/azért kérek 12 komit!

/Natalie szemszöge/



Hajnali hat órakor keltett a vekkerem mint minden reggel.Szinte kipattantam az ágyból.Gyors tusolás,öltözés, fésülködés és egy kis sminkelés után főztem egy kávét , majd elindultam a parkolómba.
A gyönyörű  fehér Mazda 6-om lámpája sárga fénnyel villant amikor kinyitottam a kocsit a kulcson lévő távkapcsolóval.Amikor beültem , rögtön beindítottam a motort, és indultam is a kórházba.

Amikor beértem , az öltözőbe mentem a fehér köpenyemért és a sztetoszkópomért.A csipogóm megszólalt.Egy műtőben lévő beteghez hívtak.Gyorsan bemosakodtam , és már a műtőben voltam.
Egy végstádiumban lévő agydaganatos  gyermeket operáltak.
-Dr.Dormer !Végre itt van!
-Mi történt?-kérdeztem miközben a műtőasztalhoz sétáltam.
-Nem mertem kivágni a daganatot , mert túlságosan szétterjedt.Már majdnem az egész homloklebenyt belepte.-tájékoztatott miközben átadta a helyét.
-Nos muszáj megkockáztatni a lehetetlent.Nagyon óvatosan.-kezdtem kivágni a daganatot a monitort figyelve.
Imádkoztam , hogy ne legyen semmi baj.Majd mikor már az öltéseket végeztem , egy kicsit kifújhattam a levegőt.Most már csak azért kell izgulni , hogy semmilyen agyi károsodás nem történt -e.


/Alec szemszöge/


-Mi a baj?Kik azok?-kérdezte suttogva kislányom és közben a kabátomba kapaszkodott kétségbeesetten.
-Nem tudom.-vallottam be.
-Engedd el a lányt te vérszívó szörnyeteg!-kiabálta a magasabb barna hajú fiú.A kezében egy kés volt.
-Ez tévedés!Nem akarom bántani és nem is raboltam el!Ő az én lányom.-kiabáltam vissza nyugodtan.
-Na persze én meg a mikulás vagyok!gúnyolódott a másik szőkés hajú kinél egy számszeríj volt-Ha nem engeded el azonnal....-folytatta volna de a szavába vágtam.
-Hagy magyarázzam meg!Kérlek!Mint a szemszínemből látod  nem embervérrel  táplálkozok.Kérlek hallgassatok meg!
-Hát jó!-mondta az alacsonyabbik és letette az íjat.A másik követte a példáját-Várjuk a magyarázatot.Kicsit közelebb mentem hozzájuk , hogy azért ne kürtöljem világgá a dolgokat.Cassie még mindig a hátam mögött sétált belém kapaszkodva.
-A nevem Alec Smith és ő itt a vér szerinti lányom Cassandra Smith.
-Én Dean Archibald vagyok ő pedig Sam Archibald az öcsém.Vadászok vagyunk , de erre gondolom már magadtól is rájöttél.
-Igen.
-Ha igazat beszélsz , akkor szeretnénk látni a kislány anyját is.-nézett rám kételkedően Sam.
-Az nem fog menni.-vontam össze szemöldökeimet.
-Miért nem?
-Anyu meghalt-suttogta szipogva Cassie-amikor megszülettem.
-Nem ember volt hanem félvér.-Cassie miatt mind a kettőjüknek meglágyult az arckifejezése.
-Láthatunk róla egy képet?-kérdezte kedvesebben Dean.Kislányom előrelépett , kabátja alól kiszedte a nyakláncát és kinyitotta-Köszönöm szépen.-mosolyodott el a fiú-Van rajtatok kívül más vegetáriánus vámpír is a környéken?
-Igen , a nagyapáék!
-Csak nem...rendőr vagy?-mutatott a fegyveremre Sam.
-FBI ügynök.-mosolyodtam el.
-Akkor egy mintavámpírt fogtunk ki.-nevetett Dean.
-És ti mik vagytok?-kérdeztem.
-Aminek látszunk.Bár minket megölni már nem tudnak.Mindketten megjártuk a Poklot és a Mennyországot is. Öregedni nem öregszünk  , amit máig nem értünk de azért nagyon jó dolog.-mosolygott Dean.
-Ha nem magamfajta vámpírt kerestek , Brooklyn-t javaslom vadászatra.Manhattan-ben nem élnek emberölő vámpírok.Ha bármiben segítség kell akkor hívjatok -nyújtottam át egy névjegykártyát.
-Kösz és bocsi a gyanúsításért de nem gyakran látni ilyet.-mosolygott Sam Cassie-re.Kislányom már nagyon álmosnak tűnt ezért az ölembe vettem .Ő karjaival a nyakamat ölelte.
-Tudom , semmi baj!Sok szerencsét a vadászathoz!
-Köszönjük!És még egyszer bocs!-mosolygott Dean majd lekanyarodtak egy elágazáson.Kislányom már fejét a vállamra hajtva aludt.



remélem azért van akinek tetszett:)