3.könyv 1.fejezet

nos itt a harmadik könyv 1. fejije:)remélem tetszeni fog! Az új könyv címe Rinascita azaz Újjászületés(olaszul:))a komihatár 12!!

/Alec szemszöge/



6 év telt el azóta , hogy életem szerelme meghalt.
Állsást vállaltam , mer mikor Cassie óvodába ment üresek lettek a napjaim.Apám és én az FBI -nál dolgozunk.Eléggé korán  megtudták , hogy vámpírok vagyunk.Az első bankrabláshoz hívták ki a csapatunkat ahol 20 túszt ejtettek,és hát......eléggé furcsa volt , hogy a golyók lepattantak rólam. De senki nem ítélt el minket (mivel így apa is bevallotta  , hogy vámpír) .Így apa csapata is tudja , hogy két vámpír is dolgozik az FBI-nak , de a többiek előtt csak emberek vagyunk.Vért  Kanadából , a vadászoktól kapunk.Persze állatokra vadászó vadászoktól, hogy a szemünk színe barna maradjon.
Kislányom sok új (emberi) barátot szerzett.Ő még nem iszik vért , csak emberi ételt eszik.Gyönyörű gyermek!Könnyen beilleszkedett.

Most éppen éjszakára vagyok beosztva , egy kollégámmal , Richard Collins-szal. Papírmunkát írunk. Az aznapi nyomozással kapcsolatos kihallgatásokkal szerzett információkat jegyzeteljük le videofelvételről.
-Várj!Tekerd vissza odáig , hogy "Nem tudtam , hogy hová tűnt!"-utasított Richard.Visszatekertem.A nőnek akit kihallgattak egy férfi megölésének ügyében (aki történetesen a férje volt) kék szeme , és szőke haja volt.Körülbelül 35 éves lehetett.A kihallgatáson nem voltunk ott.
-Figyeld csak a száját amikor azt mondják , hogy elmehet!Közelíts rá!-mutatott a hatalmas kijelzőre.Ha ezt más mondja , max hülyének nézem.De ő volt a viselkedés kutató a csoportunkban , aki az arcokról  "olvasta" le az érzelmeket.A nő megkönnyebbülten  fújta ki a levegőt , majd 2 másodpercig apró mosoly jelent meg az arcán.Emberi szemmel alig lehetett észrevenni.
-Vagy ő ölte meg a férjét , vagy bűnrészes volt benne.-jelentettem ki magabiztosan.
-Ahogy mondod.-bólintott mosolyogva-Kezdesz nagyon belejönni.
-Kösz.-mosolyodtam el én is.
 -Akkor , holnap hívjuk be és hallgassuk ki mi.
-Oké, csak haza kell mennem egy kis vérutánpótlásért.
-Ez csak természetes.Én is alszom egy-két órát.
-Akkor jöjjünk vissza délre.-javasoltam.
-Oké.


-Amúgy , hol jártok a válással?-kérdeztem a kocsim mellett állva.
-Nos már hivatalosan el vagyunk válva.Katie nálam maradt aminek nagyon örültem és ő is, az anyja meg Japánba költözött.Így mindenkinek jobb lesz.-mondta lehajtott fejjel.
-Figyelj , mivel én úgyse alszom , vigyem én Katie-t oviba?
-Biztos?
-Ja , csak arra kell fordulnom Cassie-vel felvesszük és te meg utána aludhatsz tovább.
-Kösz Alec!Jövök eggyel!-szállt be a kocsijába.Én is így tettem.A kocsiban lévő óra 5.32-t mutatott.Esős idő volt.Hamar hazaértem.
Első utamat a "véres"hűtőhöz intéztem.Kivettem egy tasak vért, kiöntöttem egy pohárba és megittam.

-Apa!-szaladt ki kislányom a szobájából , és a nyakamba ugrott.
-Szia kicsikém!-pusziltam meg-Hogy aludtál?
-Jól!Azt álmodtam , hogy a tengerparton sétálunk de te nem csillogsz.-mesélte lelkesen.
-Jó is lenne.-mosolyogtam rá-Ma felvesszük Katie-t is az oviba menet.
-Apa százszor elmondtam már neked , hogy ez előkészítő és nem óvoda.-forgatta hatalmas csillogó fekete szemeit.
-Bocsáss meg kis angyal.Mindig elfelejtem milyen nagy vagy már.-mondtam s homlokon pusziltam.


A kihallgatáson megtörtük a nőt és így bevallotta , hogy ő ölte meg a férjét.Ebédszünet van így mindenki szétszéledt.
-Szia!-jelent meg kislányom az ajtóban.
-Szia angyalom!Te , hogy kerülsz ide?
-Elmaradtak a foglalkozásaim , mert a tanár néni leesett a lépcsőn és eltört a lába.-mondta kicsit szomorúan- Nem akartalak zavarni ezért nagymama telefonszámát mondtam , de utána eszembe jutott , hogy még nem jártam a munkahelyeden ezért megkértem nagyit , hogy hozzon el. Ugye nem baj?- nézett rám ijedtem hatalmas fekete szemeivel.
- Dehogy is!Nemsokára úgy is mehetünk haza. Csak megvárom míg a többiek visszajönnek az ebédszünetükről. Oké?- simítottam ki egy tincset az arcából.
-Oké!- bólintott- Apa utána elmegyünk a Parkba és ott maradunk sokáig , hogy megnézzük a csillagokat? Légyszi , légyszi, légyszi!- rebegtette  szempilláit.
-Jó elmegyünk!- adtam be a derekam.
-Köszi!- ölelt meg.
-Szia…sztok!-jött be Anna az ajtón kezében egy kávéval - Hát ő kicsoda? Csak nem?
-De!Ő az én kislányom!Cassandra.- Cassie már megfordult és kezet nyújtott kollégámnak.
- Anna Sepherd vagyok. Már sokat hallottam rólad!Azt hittem apukád csak túloz de tényleg gyönyörű vagy!- mosolygott rá kedvesen.
- Köszönöm . Apa mindig azt mondja , hogy teljesen olyan vagyok mint  anyu volt.-mondta büszkén és kezébe vette aranymedálját. Amikor Natalie kerül szóba mindig megfogja , mintha abból merítene erőt , hogy ne sírja el magát. Valóbban nagyon hasonlított  szerelmemre.
-Akkor biztos gyönyörű nő volt az anyukád!
-Igen , az volt!Szeretné látni?-kérdezte hírtelen Cassie.
-Szeretném!- mosolygott még mindig Anna. Kis lányom kinyitotta a medált. Anna úgy elképedt ,hogy még a szája is tátva maradt.
- Csodaszép!- suttogta. Rám nézett. Már nem mosolygott .  Sajnálkozó pillantást vetett felém. Most tudatosulhatott benne , hogy egy olyan témát érintett amiről nagyon nehéz beszélnem.
-Apa mikor indulunk?- fordult felém Cassie.
Anna válaszolt helyettem:
-Már mehettek!Neked lejárt a munkaidőd …bőven. Így is dupla műszakot vállaltál. Kell egy kis kikapcsolódás. -  mosolygott ismét Anna.
-Köszi!- álltam fel székemből. Cassie megfogta a kezemet.
-Szia Anna!- integetett mikor kiléptünk az ajtón.


/Cassie szemszöge/


A csillagok nagyon szépek voltak. Már minden elcsendesedett és csak ketten voltunk apával. Legalábbis a park ezen részén.
A Central Park hatalmas volt tele fákkal , amik a lakásunkból nézve hatalmas brokkoliknak tűntek. És amikor kinéztem az ablakon mindig eszembe jutott , hogy mennyire utálom én a brokkolit.
-Most már menjünk, jó kicsim?-nézett rám apa.
-Még maradjunk egy kicsit!Kérlek!- rebegtettem szempilláimat. Apunál ez mindig bejött akár csak a kiskutyapofi.
-Na jó!De már csak negyed óráig!
-Oké!- ugrándoztam. Amikor ismét az utat néztem megláttam két alakot a lámpa fényében. Volt a kezükben valami , ami megcsillant a fényben. Apa megállt és a háta mögé tolt.
-Mi a baj?Kik azok?- kérdeztem suttogva.


KOMIKAT!!!