14.fejezet

itt a feji tudom még nem gyűltek össze a komik de nagyon írhatnékom volt:)készüljetek fel egy nagyon  szomorú fejire:(:'(!

/Natalie szemszöge/


4 hónap alatt a hasam , nagyon nagyot nőtt.A 8 hónapos terhességből arra következtettünk , hogy a baba eléggé emberi lesz.Emberibb mint én.Egyáltalán nem voltam az a fekvős típusú kismama.Folyton sétáltam.A palotában , a kertben , az erdőben , egyszerűen mindenhol.Alec olyan boldog volt , hogy majd kiugrott a bőréből.Mindig velem akart lenni , a nap minden percében, és egészen addig szekálta Alex-et míg meg nem engedte neki , hogy velem lehessen a nap 24 órájában.Esténként mindig beszélt a babához , aki rúgásokkal jutalmazott meg.Amikor rugdosódott az egyáltalán nem fájt de mikor fészkelődött , na az már inkább.Alec szüleit is nagyon kedveltem , mindig mindenben segítségre készen álltak  , kivéve mikor küldetésre mentek ami elég gyakran fordult elő.Általában kettesben voltunk Alec-kal de volt , hogy Felix ,Demetri vagy Keira Jane  Heidi és még sokan mások  meglátogattak.
A bátyáimmal minden nap találkoztam , ahogy Aro-val is.Marcus és Caius egy hónapja elutaztak Volterrá-ból pihenni.Caius Kanadába ment még Marcus Thai-földre.Apával is sokszor beszéltem telefonon.Cullen-éket visszaküldtem Forks-ba mert láttam rajtuk , hogy honvágyuk van.De Carlisle, Esme és Rosalie ragaszkodtak a maradáshoz,így ők nem mentek a többiekkel.És így persze Emmett is maradt.


-Olyan gyönyörű vagy, mondtam már?-simogatta meg az arcomat Alec.
-Csak hatszor az elmúlt egy percben.-nevettem el magam.Kivételesen a szobánkba voltunk, és pihentünk.
-Nem kérsz valamit enni?Gyümölcsöt vagy esetleg vért?
-Szívem attól , hogy folyton megkérdezed nem leszek éhesebb.Nyugi!Jól vagyok.Nem kérek semmit sem.-szögeztem le-Vagyis mégis csak van valami...
-Mi?-kérdezte és én válaszul megcsókoltam.Mikor elváltak ajkaink , féloldalas mosoly kúszott az arcára-Ilyet bármikor tudok adni.
-Ó ezt sejtettem.-mosolyogtam én is.éreztetem ahogy a kicsi a két apró kezével megüti a hasamat.-Tudom kicsim te  is itt vagy.-simogattam meg a hasamat.Alec az egyik kezét a hasamra tette.Pár tizedmásodperc múlva megint megütötte a hasamat pont ott ahol szerelmem keze volt.Emlékeztetni akart , hogy ő is itt van.-Érezted?-kérdeztem Alec-tól.
-Ezt nem lehetett nem érezni.Nagyon erős.Neked ez nem fájt?-aggodalmaskodott.
-Egyáltalán nem.-nyugtattam meg-Már csak pár hét és végre láthatjuk is.
-Pontosabban két hét.
-Hú te jobban számon tartod mint én.
-Van benne valami.-mosolygott.
-Nembaj ha egy kicsit alszom?-kérdeztem egy ásítást elnyomva.
-Dehogy is.Csak pihenj nyugodtan.
Úgy tiz perc szempihentetés után elaludtam.

Álmomban egy kis réten voltam melyeket fák vettek körül.Hirtelen nagyon hideg lett .A fák között egy emberi alakot fedeztem fel.De ahogy egyre közelebb jött annál ismerősebb lett.Egy kislány volt.Elég messze állt meg tőlem.Teljesen átlátszó volt .
-Vigyázz!-hallottam meg félelmet keltő suttogását.
-Miről beszélsz?Ki vagy te?Mire vigyázzak?-halmoztam kérdésekkel.
-Ne maradj egyedül!-egyáltalán nem értettem.Aztán hirtelen előttem termett.-Ha egyedül maradsz meghalsz!


A mondat végére zihálva ébredtem fel.
-Hé , jól vagy?-kérdezte ijedten Alec.
-Igen ....csak egy rossz álom volt.-nyugtattam meg őt és magamat is.Látta , hogy nem akarok róla beszélni ezért inkább nem feszegette a témát.

A mellkasára hajtottam a fejemet és tovább pihentem , de aludni már nem tudtam.
Kopogtak.
-Szabad!-mondta Alec normál hangerőn.
-Uram , nagy baj van !A Románok rohamozzák a vár Déli részét!Rengetegen vannak!Mindenkire szükség van!-hadarta a katona.
-Azonnal megyek!-bólintott komoly arckifejezéssel kedvesem , majd már fel is volt öltözve-Te maradj itt zárkózz be!Ne nyiss ajtót senkinek , csak nekem!Szeretlek!-csókolt meg-Vigyázzatok magatokra!

Órákig feküdtem egyedül.Sírtam.Annyira féltem , hogy Alec nem fog vissza jönni.Aztán egyszer csak  Alisha jelent meg a szoba közepén egy másik vámpírral.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem dühösen.Hogy jutott be?Minden ablak és ajtó zárva van , akkor ....teleportált.A másik vámpírnak biztos ez a képessége.
-Lám ,lám ,lám!Valakit felcsináltak rendesen.Bár ez várható volt!nevetett gúnyosan.
-Takarodj innen!-álltam fel.Elé akartam sétálni de ekkor megláttam , hogy villan valami fényes a kezében.
.Azonnal , csak van egy kis elintézni valóm!-mosolygott majd már csak fájdalmat éreztem-Rövid de tanulságos találkozás volt nemde?Gyere Ranulf és meséljük el ezt a jó hírt Stefan-nak!-nevetett ördögien majd eltűnt a másik vámpírral együtt.
Amikor kihúztam a kést láttam , hogy ez az a kés amivel megölték anyámat és amivel már engem is megsebeztek.A babám kétségbeesettek rugdalózott.A babám!A babámnak nem eshet baja!Hisz még meg sem született!Segítség kell de gyorsan!
-Kicsim , én vagyok Alec!Nyisd ki!-kiabált szerelmem.Mintha gondolat olvasó lenne.Az ajtó hirtelen betört.-Uram isten!Rosalie , gyorsan hozd ide Carlisle-t-adta ki a parancsot miközben mellém térdelt-Ki tette ezt veled?
-Alisha.-suttogtam erőtlenül.Köhögni kezdtem.Oldalra kellet fordítani a fejemet , hogy ki tudjam köpni ami a köhögéstől feljött.Vér.
-Könyörgök szerelmem!Tarts ki!Kérlek , könyörgök tarts ki mindjárt itt a segítség!Maradj velem Natalie!-rimánkodott kezemet szorongatva.
-Alec tedd fel az ágyra.-hallottam meg bácsikám hangját.Alec az egyik kezét a hátamra tette a másikkal a térdem alá nyúlt és feltett az ágyra.Hatalmas vértócsa maradt utánam.Miután Carlisle néhány percig nézte a sebemet elkínzott arccal megszólalt-Csak egyikőjük maradhat életben.Választanotok kell , de gyorsan!
-Mi az , hogy csak egyikőjük maradhat életben?!-kiáltott rá Alec.
-Ha a babát kivesszük egy nagyobb császármetszéssel , mivel máshogy nem lehet , akkor Natalie elvérzik , de ha a sebet kezdem lefertőtleníteni és a fertőtlenítőszer a baba szervezetébe jut akkor a baba azonnal meghal.-mondta szinte suttogva.Egyértelmű volt mit választok.
-A baba....fontosabb!-suttogtam.
-Ne , ne kérlek ezt ne kérd tőlem!Ne kérd , hogy mondjak le rólad!Nem tudok nélküled élni!-könyörgött Alec de látta , hogy mind hiába , így csak bólintott egyet.
-Rosalie add ide a szikét!-adta az utasítást,majd éreztem ahogy felvágja a hasamat.Nem nagyon csak épp annyira , hogy a baba ki tudjon kecmeregni.Még mindig nagyon mozgott.
-Szeretlek!-suttogta Alec és még egyszer utoljára megcsókolt.Sírni kezdett.Könnyek nélkül sírt mellettem miközben a kezemet szorította.
Babasírásra lettem figyelmes.
-Kislány!-mondta kicsit boldogabban bácsikám , majd odaadta Rosalie-nak.
-Cassandra!-ez volt az utolsó szavam.Még egy utolsó szívdobbanás és vége.
Meghaltam.


/Alec szemszöge/

Még órákig zokogtam szerelmem holttestén.Nem hiszem el, hogy nincs többé!
-Alec.-hallottam meg édesanyám hangját a hátam mögül-Tudom , hogy nagyon szomorú vagy , mindenki az.Bár csak néhány hónapja ismertem így is nagyon nehéz .De segítened kell.A lányotok kétségbeesetten sír folyamatosan, így még csak megetetni sem tudjuk.Még egyikőtökkel sem találkozott és szüksége van az apjára.
-Igazad van.-fordultam felé-Attól nem jön vissza , hogy siratom.-odamentem hozzá megöleltem-Hol van?
-Alexanderék szobájában.-suttogta.
Siettem az utolsó személyhez aki miatt még volt értelme az életemnek.


Ahogy beléptem láttam , hogy csak a lányok vannak a szobában.Mérhetetlen szomorúság lett úrrá a szobán.
Rosalie ringatta , szipogva a karjában a síró kis csöppséget.Fekete haja volt.A szemét nem láttam , de szegény tényleg nagyon sírt.Fehér plédbe volt pólyálva.
-Parancsolj!-adta át Rosalie a kis pöttömöt-A fiúk az erdőben tombolnak.Ne is keresd őket úgy 2 hétig.-mondta szomorúan majd kiment a szobából.A többiek követték így csak ketten maradtunk.
-Shh , kicsikém!Semmi baj!Minden rendben lesz!-suttogtam neki majd egy puszit adtam a homlokára.Abbahagyta a sírást.Hatalmas fekete szemei szomorúsággal voltak tele szomorúsággal.Ő is tudja mi történt.Az egyik apró kezét kiszabadítva , megfogta az ingemet és még közelebb húzta hozzám magát.Azonnal megszerettem őt.
Megfogtam a cumisüveget amiben tej volt és etetni kezdtem.Majd mikor eltolta magától , lenyugtáztam , hogy eleget evett és a bölcsőjébe fektettem.Odahúztam mellé egy széket és csak néztem , még akkkor is miután aludt.Nem bírtam betelni a látványával.


SOK KOMIT KÉREK!!