4.fejezet

meghoztam a fejit!12 a komihatár !!Rövidke lett:/

/Cassie szemszöge/


Amikor felébredtem egy fehér szobában voltam aminek a folyosó felőli fala üveg volt.Apa egy széken ült az ágyam mellett Cullen-ék pedig az ablak alatti kanapén.Nem bírtam megmozdulni sem, épphogy a szememet nyitva tudtam tartani.Apa azonnal elmosolyodott.
-Kicsim!Kicsikém!-állt fel hirtelen és az arcomat simogatta-Végre felébredtél!Nagyon aggódtam érted!-a többiek is az ágyam mellé gyűltek.
-Cassie úgy sajnáljuk!Jobban kellett volna figyelnünk rád!-nézett sajnálkozóan Rosalie.Alice-en ugyanezt az arckifejezést láttam.
"Edward tudnál helyettem beszélni létszíves?"-üzentem gondolatban.
-Persze.-mosolyodott el halványan.
"Ti is láttátok azt a nénit az utca túl oldalán?"
-Azt kérdezi mi is láttuk e azt a nőt aki Natalie hasonmása.-tájékoztatta a többieket Edward-Igen, ő itt dolgozik.De ő nem az anyukád , ő ember.Már rákérdeztünk.A neve Dr.Natalie Dormer.
"De ő biztos hogy a mami!Biztos vagyok benne!Higgyetek nekem!Csak mindent elfelejtett!És valahogy ember lett!Biztos , hogy így van!Érzem!"-gyűltek könnyek a szemembe.
-Azt mondja, hogy ő biztos , hogy az a Natalie.Bár az tényleg furcsa , hogy az ő fejébe se látok bele de ez sajnos lehetetlen.Sajnálom.
"Nem,nem,nem!Ő az én anyukám!"
-Kicsikém nyugodj meg.Ne izgasd fel magad!-simogatta az arcomat apa.Ekkor "anya" lépett be az ajtón.
-Miért nem szóltak , hogy felébredt?-sietett hozzám mosolyogva.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét apa.
-Semmi baj.Hála az égnek!Ilyen kis gyerek ennyi ideig kómában...meg is halhatott volna.A szívműködés és a légzés megfelelő.Tudsz beszélni?-nézett a szemembe azokkal a csodás barna szemeivel.Erőt vettem magamon.
-T-talán.-suttogtam.Apa le se tudta venni róla a szemét , ahogy senki más se.Ahogy rám nézett tudtam , hogy ő csak az anyu lehet.
-Most mennem kell , de majd még benézek hozzád.-mosolygott majd kiment.
-Mennyi ideig voltam kómában?-kérdeztem aputól.
-Majdnem 2 hónapig.De a többi sérülésed már meggyógyult csak nem ébredtél fel.
-2 hónapig?Uram isten!-hüledeztem-És most már hazamehetünk, igaz?
-Még két napig bent fognak tartani megfigyelésen de utána igen.-mosolygott Carlisle.
-És ti ennyi ideig itt voltatok velem?
-Én nem tudtam mindig itt lenni a munka miatt de igen...a többiek itt voltak végig.-sóhajtott apa.
-És , hogy táplálkoztatok?-kérdeztem suttogva új családtagjaimra nézve.
-Kávés poharakban hoztuk be a "kajánkat".Nagyon poénos volt!-nevetett Emmett.
-És Dean-ékkel mi van?-fordultam ismét apa felé.
-Jól vannak.Visszamentek Brooklyn-ba.Ők is meglátogattak nem is egyszer.-mosolygott.
-Nem mehetnénk már ma haza?Carlisle bácsi úgyis orvos.
-Beszélek a doktornővel.-ment az ajtóhoz az említett személy és kilépett rajta.
-Apa , ha anyu mindent elfelejtett az se baj!Hívd el randizni vagy valami aztán megint beléd szeret és kész!-tanácsoltam.
-Kicsim ez nem ilyen egyszerű.-nevette el magát keserűen.
-De ilyen egyszerű!Csak te túlbonyolítod!Ellenállhatatlan vagy!-mosolyogtam rá biztatóan.
-Majd....majd megpróbálom.-sóhajtott mosolyogva.A többiek csak kuncogtak beszélgetésünkön.


/Natalie szemszöge/


Éppen egy leletet adtam le a nővéreknek amikor Carlisle-ba botlottam.Nagyon jóban lettünk .Remek orvos.
-Á jó napot!-mosolyogtam rá.
-Jó napot!Nem zavarom?
-Nem!Dehogy!Mondja csak.
-Cassandra azt szeretné tudni , hogy nem mehetne -e most haza.Mivel én orvos vagyok figyelhetnék rá nap mint nap
-Ez egy remek ötlet!Tény , hogy otthoni környezetben az emberek gyorsabban gyógyulnak.De ha bármi rendelleneset vesz észre azonnal hozzák vissza.Rendben?
-Természetesen!-mosolygott-Köszönöm!
-Igazán nincs mit.De azért visszamegyek hozzá , még egyszer leellenőrzök mindent.Biztos ami biztos.


-A karodban lévő csontok tökéletesen összeforrtak.A homlokodon lévő seb nyom nélkül begyógyult.Lehet , hogy egy kicsit még szédülni fogsz.Írtam fel fájdalom csillapítót amiből egy nap egy szem elég.-tájékoztattam kis betegemet.
-Köszönöm szépen!-mosolygott rám , majd megölelt , amin kicsit meglepődtem.Gyönyörű kislány volt.A családja pedig nagyon szerette.Legfőképp az édesapja.Csak két napig volt távol tőle és a többi napot vele töltötte.Sajnáltam őket.Borzasztó lehetett elveszíteni egy édesanyát és egy feleséget.De az apukája nagyon jól neveli Cassie-t.
-Szívesen!-öleltem vissza-Sokat pihenj , ne ugrálj sokat.Inkább feküdj.
-Rendben van.-bólogatott.
-Jobbulást!-köszöntem el, majd mentem is.Azonban valaki követett.
-Natalie!-hallottam meg nevemet hátam mögül.Azonnal megfordultam.
-Alec!Segíthetek még valamiben?-mosolyogtam rá.
-Azon tanakodtam nem lenne e kedve , valamikor velem ebédelni.Tudom ez most olyan nagyon hírtelen de...
-Mondjuk holnap 12.30-kor?És tegezz kérlek.-vágtam a szavába.
-Tökéletes.-mosolygott ő is-Akkor majd érted jövök.Meddig tart az ebédszüneted?
-14.00 óráig.Itt a névjegyem.-adtam át a kis cetlit-Hívj fel nyugodtan!
-Köszönöm.Köszönök mindent!-mosolygott.Istenem az a mosoly!Állj!Ez nem biztos , hogy randi!De most biztosan nem kérdezek rá.
-Semmiség!
-Akkor holnap!-hátrált.
-Holnap.-hátráltam én is majd siettem az öltözőbe , ahol kiújongtam magamat.