14.fejezet

Tudom...tudom...tudom...több frisst ígértem de sajnos ihlethiányban szenvedtem valamint az egész júliusomat nyelvsuliban töltöttem...DE!!most végre vége!!:D:D Visszatértem!És íme itt az új fejezet!
Jó olvasást mindenkinek és ne felejtsetek kommentelni!;)És itt egy kép (végre!!:D) Ellie-ről Natalie legjobb barátnőjéről:

/Natalie szemszöge/


Egy hónap...hihetetlen.Mintha csupán tegnap lett volna , hogy Alec-hoz költöztem.Bár mind a ketten rengeteget dolgoztunk mindig szakítottunk időt kislányunkra.Kirándulások ,piknikek a Central Park-ban...szóval minden amit Cassie szeretett volna.Rengetegszer beszéltünk a Volterrá-ban élő családunkkal is.Valamint Simon-ék nagy elhatározást tettek.Mivel most már Nincs rájuk szükségük (az ő elmondásuk szerint) elköltöznek északabbra.Alaszkába.Mind a hárman kicsit szomorúak voltunk de megígérték , hogy minden nap hívnak majd minket.Szóval most már tényleg magunkra maradtunk.De igazából nem bántuk annyira.

Szeptember van.Cassie-nek múlthéten bevásároltunk mindent , hogy "felkészülten nézhessen szembe az iskolával".Ezt ő maga mondta.Már alig várta a mai napot.Amikor végre megismerheti az osztálytársait és tanárait.Hajnalban ő keltett mind a kettőnket.Mármint Alec csak pihent.
-Anya ébresztő!El fogunk késni!-kiabálta az ágyon ugrálva.Hunyorogva , álmosan néztem a digitális órát az éjjeliszekrényen.
-Cassie!Szívem még csak fél öt van.-nyöszörögtem.
-Tudom de addig még el kell készülnünk!-ült le mellém.
-Talán ha adsz egy ébresztőpuszit hamarabb fel tudok kelni.-néztem rá mosolyogva,mire ő egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra-Rendben ,már kelek is!-ültem fel-Most menj szépen vissza a fürdőszobádba mosd meg az arcodat ,öltözz fel a szép új egyenruhádba ,és a konyhában találkozunk.Oké?
-Rendben !-bólintott és már ki is szaladt a szobából n pedig visszadőltem az ágyba.
-Kérsz tőlem is ébresztőpuszit?-kérdezte vigyorogva Alec.Én pedig,válaszul, csak bólintottam.Olyan szenvedéllyel csókolt meg ,hogy alig bírtuk megállni , hogy ne essünk egymásnak.Ami sajnos még mindig ne történt meg.Persze próbálkoztam elcsábítani Alec-ot de ő kitartott amellett ,hogy várjunk még vele ,mert most ember vagyok és így neki sokkal nehezebb mint annak idején.Én ilyenkor csak megértően bólogattam.
Amikor már készen voltunk együtt kimentünk a konyhába.Kislányunk a nappaliban nézte a tévét.Valójában az egész egy helyiség volt , úgyhogy amikor hátrafordult és meglátott minket felpattant és hozzánk szaladt.
-Mit kérsz reggelire?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-Mit szólnál egy kis palacsintához?
-Juj tényleg?Csinálsz megint palacsintát?-mosolyodott el izgatottan.
-Persze, hogy csinálok.-vettem elő egy serpenyőt és egy nagyobb műanyag tálat-Addig menj és nyugodtan nézd a Tv-t.
-Köszi!-szaladt hozzám és adott egy puszit az arcomra amit viszonoztam.Miközben a hozzávalókat vettem elő Alec megszólalt.
-Szívem van valami amit meg kéne beszélnünk.
-Mond csak , közben hallgatlak.-néztem rá egy pillanatra majd a liszt után beleraktam a tojásokat is a tálba.
-Szóval az a helyzet , hogy lesz egy alapítványi bál amire hivatalosak vagyunk.Estélyik ,szmokingok...szóval nagy felhajtás lesz.És azt akartam megtudni , hogy eljössz e velem.
-Most komolyan ezt a kérdést úgy tetted fel mintha legalább egy gimis bálra hívnál meg.-nevettem el magam miközben már az első szeleteket sütöttem-Persze ,hogy elmegyek veled.Melleted  a helyem.
-Köszönöm.-ölelt át mosolyogva hátulról.-A fenébe...-engedett el hirtelen.
-Mi az?Csak nem belecsapott a szemedbe az olaj?-kérdeztem ijedten.
-Nem de ha az lenne a gond se lenne semmi bajom.Nem a probléma az ,hogy...ki vigyáz addig Cassie-re.Nem fogom egy idegenre hagyni.-jelentette ki határozottan.
-Hát ha azon a napon nincs beosztva esetleg megkérdezhetem Ellie-t.Biztos boldogan vigyázna rá.Imádja a gyereket és már nagyon rég ismerem és bízok benne.
-Én pedig benned bízok.De egyébként kedves nőnek tűnik ő is.Szerintem sem lesz baj.
-Akkor ma suli után elhozom hozzánk Ellie-t , hogy megismerje Cassie-t és ,hogy körbenézzen.Az a jó , hogy egymáshoz igazítottuk a beosztásunkat.Szóval ha aznap én sem leszek beosztva akkor ő sem.

Miután Cassie és én befaltuk a palacsintát juharsziruppal (nyami) és Alec is ivott egy tasak vért,végre elindultunk.Együtt akartuk elkísérni Cassie-t az első iskolanapjára.Már annyira izgatott volt ,hogy az iskola felé tartó úton folyamatosan kérdezgette , hogy:"Ott vagyunk már?"
Mi ilyenkor csak összemosolyodtunk Alec-kal és valamelyikünk mindig hátraszólt , hogy:"Mindjárt."
Amikor megékeztünk Cassie azonnal kipattant a kocsiból de szerencsére nem szaladt el.Hatalmas tömeg volt a bejáratnál.Búcsúzkodó anyukák és apukák , néhol még nagyszülők is.Az elsősök szülei azonban egyenesen az épületbe mentek.

Miután beszéltünk az osztályfőnökkel elindultunk a munkahelyeink felé.Először elvittem Alec-et majd mentem is a kórházba.Nem volt túl nagy felfordulás a mai napon.Szerencsére.Ellie örömmel elválalta , hogy vigyáz Cassie-re aznap mikor a jótékonysági bál lesz de azt mondta inkább  aludjon nála,hogy mi reggelre kipihenjük magunkat.Megköszöntem az ajánlatát és el is fogadtam.


/Cassie szemszöge/

A tanárnénink nagyon kedves volt hozzánk.Szerencsémre Kathy az én osztályban voltunk.Szerencsétlenségemre Bridget is.Most talán még több és vastagabb lánc lógott rajta.De nem törődtem vele.Nem nagyon  beszélgettem még senkivel.Szünetben Kathy inkább a terembe maradt mert csúnyán megfázott a hétvégén.De nekem azt mondta nyugodtan menjek ki az udvarra.Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem , hogy biztos nem baj -e.Mondta , hogy természetesen nem , majd legközelebb jön velem ő is.
Az udvar kerítése előtt néhol hatalmas bokrok álltak.Úgy gondoltam itt majd jót tudunk bújócskázni.De most inkább csak leültem az egyik bokor takarásában mert megláttam Bridget-et.
-Hát te miért bujkálsz itt?-kérdezte egy hang mellőlem,mire hirtelen odakaptam a a fejem.Egy vörös hajú lány volt vörös szemekkel-Ne félj nem foglak bántani.-mosolyodott el-Te nem vagy ember igaz kicsim?
-Nem én félig vámpír vagyok.
-Az én nevem Alisha Block.Hát a tiéd?
-Cassandra Smith.De mindenki csak Cassie-nek szólít.
-Smith?A papád neve véletlenül nem Alec?-kérdezte döbbenten.
-De igen.Ismered?
-Régi ismerősöm.Annak idején jóban voltunk de aztán el kellet mennem.Bárcsak maradhattam volna de hát...kötelességemnek éreztem.




/Alisha szemszöge/



Jó rendben tehát ő túlélte.Nembaj majd eltesszük láb alól.Azt viszont sehogy sem értem minek jött Alec New York-ba.Lényegtelen majd visszavisszük oda ahová való...
-És ki nyerte el Alec szívét végül?-kérdeztem kedveskedve pedig fel tudtam volna robbanni dühömben.
-Ó a mami!Natalie-nak hívják.-mosolygott még mindig a kislány. Nem értettem , hogy miért nem szomorú elvégre meghalt az anyja.
-És ő is itt van New York-ban?
-Igen!Most doktornéni!
HOGY MI?De hát magam döftem bele a kést ,jó mélyre ráadásul meg is forgattam benne , hogy biztosra menjek.A mester ennek nagyon nem fog örülni...
-Értem.Nos szerintem idulj vissza a terembe mert a végén még büntit kapsz.-tettem tovább a szépet.De amikor elment még utána szóltam-és Cassie!Lehetne , hogy nem szólsz sem a mamádnak sem a papádnak rólam?Legyünk titkos barátok jó?
-Rendben.-bólintott mosolyogva majd elszaladt.


Na elég izgi lett??:D