11.fejezet

 Sziasztok!!:DItt a fejezet!Remélem tetszeni fog!!:)Kérlek írjatok komikat,különben nem tudom , hogy tetszik-e!

Mielőtt elindultam szóltam Ellie-nek is utazásomról és odaadtam neki a lakáskulcsomat.Ő úgy tudta , hogy Alec családját megyünk meglátogatni ami részben igaz is volt.Magánrepülővel utaztunk.Az egész repülő út egymás faggatásával telt.Én a bátyáimat faggattam és Cassie-t ők meg engem.Alec meg csak mosolyogva figyelt.

A kisváros nagyon tetszett , éppúgy mint az óratorony.A palotától pedig a szavam is elállt.Néhol aranyozott szobrok , máshol olyan nagy festők képei mint Leonardo  da Vinci ,Pablo Picasso és Vincent van Gogh.Minden képen a Volturi családtagjai voltak lefestve.Néhány újabb képen magamat véltem felfedezni ,ami egy kicsit sokkolt.De nem csak én kerültem enyhén sokkos állapotba hanem azok is akikkel a folyosón találkoztunk.
Majd egy hatalmas aranyozott ajtóhoz értünk.A kicsi Jane könnyen lökte be a látszólag több száz kilós ajtókat.A teremben öt trónszék volt , de egy közülük fekete fátyollal volt leterítve.Jelenleg kettőt foglaltak el.Az egyiken egy kb.negyven évesnek kinéző férfi ült fekete vállig érő hajjal.A másik férfi a középső trónuson foglalt helyet.Sötét barna haja nyakhajlatáig ért . Izmosabb  és fiatalabb volt mint a másik férfi , de épp olyan komor arcú.Mindkettőjüknek vörösen izzott a szeme.A termet enyhe vérszag lepte be.Amikor beléptem mind a ketten rám emelték tökéletes porcelánarcukat.Még a szájuk is tátva maradt.
Mikor már úgy 2 perce álltunk egymást bámulva , Kevin szólalt meg.
-Az Isten szerelmére Alex!Mondj már valamit!
-Elnézést kérek , csupán hirtelen úgy hittem álmodom.Sőt még most sem vagyok egészen biztos benne , hogy ez a valóság.-az utolsó mondatot szinte suttogva mondta.A másik férfi vette át a szót.
-Alec!Drága fiam!Hát ezért mentél el tőlünk?Hogy el tudd bújtatni a  mi drága Natalienkat?Igazán beavathattál volna minket is.-dorgálta meg mosolyogva kedvesemet-De ,hogy változtattad vissza emberré?-
-Nem Aro ,félre érted az egészet.Natalie tényleg meghalt.Legalábbis mint vámpír.Emberként újra életet kapott.De emlékek nélkül.Csak nemrég bukkantam rá én is véletlenül , amikor Cassandrá-val egy kis baleset történt.
-Ó , hol van az a tündéri gyermek?-kérdezte áhítattal teli hangon.
Cassie kibújt a hátam mögül és Aro-hoz sétált.
-Csókolom Aro bácsi.Cassandra vagyok.A vezeték nevemben  most már kicsit se vagyok biztos- csóválta fejét homlok ráncolva kislányom , amin mindenki kuncogott -de hívjon nyugodtan csak Cassie-nek.-nyújtotta ki apró kezét.Aro nevetve megrázta majd elengedte , Cassie pedig visszasétált Alec-hoz és az ölébe kérezkedett.Most hozzám sétált.
-Szóval azt se tudod , hogy én ki vagyok,igaz?-kérdezte kicsit szomorkás hangon.
-Amennyire Josh-ék elmondták , tudom , hogy te vagy az a személy aki lányaként kezelt mikor igazán szükségem volt rá.-mosolyogtam rá.
-Megengeded , hogy megöleljelek?
-Hát persze!
Szorosan magához ölelt.
-Örülök , hogy visszatértél.-suttogta , majd elengedett.Nem is tudom mikor kezdtek el potyogni a könnyeim.
Alex már előttem állt mikor Aro el állt előlem.
-Annyiszor hallucináltam arról , hogy ismét látlak , hogy már a saját szememnek sem merek hinni.Tényleg itt vagy?Tényleg te vagy az?-kérdezte s már az ő szemében is könnyek gyülekeztek.Válaszként megfogtam a kezét , amely nem volt olyan hideg mint Alec-é.Mindenképp közelebb állt a normál testhőmérséklethez.
Ezen mozdulatomtól felbátorodva ő is megölelt.
-Úgy hiányoztál kis hugom.
-Istenem , bár mindenre emlékeznék.
-Emlékeket szerezhetsz megint.-mosolygott rám és gyorsan megtörölte szemeit.Én is így tettem.-Ó bocsáss faragatlanságomért.Kérsz valamit , enni?Vagy esetleg lepihennél?Elég hosszú lehetett a repülőút.
-Kizárt , hogy most aludni , vagy enni tudjak.Még mindig kavarog a gyomrom az izgatottságtól.-vallottam be nevetve.
-Elhiszem.-nevetett-Akkor bejelenthetjük most a visszatértedet?
-Persze!Pont ráérek.-nevettem ismét.
-A humorérzéked a régi maradt.-nevetett velem.


Kérlek írjatok komikat!!