10.fejezet

na itt a fejezet , remélem ehhez majd sok komit kapok!!NAGYON NAGYON SAJNÁLOM A KÉSÉST de ugye félév van://remélem tetszeni fog:))



/Natalie szemszöge/

-Azt mondom...-nagy levegőt vettem és elmosolyodtam-,hogy ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem.
Egy ideig csak üveges tekintettel meredt a semmibe , majd csak azt érzékeltem ,hogy felkap és megpörget a levegőben.
-Istenem olyan boldog vagyok!-mondta miközben homlokát az enyémnek támasztotta.Egy gyors csókot nyomtam a szájára-Köszönöm,köszönöm,köszönöm,köszönöm!
-Igazán nincs mit.-nevettem-És akik nálatok voltak ,ők is mind vámpírok?
-Igen , de..nos ők.....azt hiszem jobb  ha leülsz  mert ez még nem minden.


/Alec szemszöge/


Elmondtam neki mindent ami történt , a családunkkal , velünk,és vele.
-De akkor én most , hogy lehetek itt?És , hogyhogy nem emlékszem semmire? Még a saját lányomra se? És ,hogyhogy ember vagyok?
-Fogalmam sincs.-vallottam be-De ez biztos kicsit sok volt neked úgyhogy azt hiszem én most hazamegyek.-álltam fel a kanapéról de ő is felugrott.
-Ne, kérlek, ne menj még!Annyi mindent szeretnék még tudni!-kérlelt miközben átölelt.
-Maradnék én de haza kell mennem , hogy megmagyarázzam ezt a többieknek is.
-Had menjek veled!Sőt utazzunk vissza Volterrá-ba!
-De mi lesz az állásoddal?
-Kaptam egy hónap szabadságot,emlékszel?-mutatott a karjára.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen!Szóval , ha adsz egy percet , felöltözök és indulhatunk is.-mosolygott rám.
-Nem kell sietned , ráérünk.
-Oké!-kiabálta vissza a szobájából.Én addig felhívtam a főnökömet és szabadságot vettem ki.Majdhogynem örült is neki...azt  mondta már rám fér.

-És Cassie tudja , hogy én...?-kérdezte már a kocsiban ülve.
-Igen,tudja.-mosolyogtam rá.
-El sem hiszem.Van egy lányom és nem is tudtam róla.Olyan bűntudatom van amiért nem lehettem mellette.
-Ne legyen bűntudatod , nem tehetsz róla.És most már minden rendben lesz.Itt vagy velünk.

/Natalie szemszöge/

Megismerkedtem két testvéremmel akik azonnal közre fogtak és egymás szavába vágva kérdezgettek az "új" életemről.Cassie azonnal az ölembe ugrott és össze vissza puszilgatott.A sógornőim is nagyon kedvesek voltak velem és folyton csak mosolyogtak.Akkor viszont az összes vendégből kitört az ujongás amikor kijelentettem , hogy vissza utazom Volterrá-ba , hogy megismerkedjek a múltammal.Cassie se ismert még senkit a Volturi-ból szóval nem csak nekem hoz újdonságokat ez az utazás.Egész este csak beszélgettünk és nevettünk és közben Cassie elaludt az ölemben.Én is kezdtem elálmosodni.Amikor Alec ezt észrevette , bocsánatot kért mindenkitől az ölébe kapott engem is és bevitt a szobájába.Csodaszép szoba volt, mely királykék színben pompázott és fehér bútorok ékesítették.A fiókos szekrénye tetején rengeteg kép sorakozott.Rajta voltak a hugai , a testvéreim ,és én is.Egy gyönyörű fehér ruha volt rajtam ,Alec-on egy fekete öltöny és éppen megcsókoltuk egymást.Az esküvő képünk. Valamint mellette volt egy kép csak rólam.Egy kertben ültem és egy rózsabokor volt mögöttem.A boldogságom csak úgy sugárzott a képről.Most is ilyen boldognak éreztem magam.