12.fejezet

itt a friss !kérem a 12 komit!!!

/Alec szemszöge/

- Fiam!- csillant fel apám szeme ahogy meglátott. Anya azonnal megölelt.

- Kicsikém!Ha tudnád mennyi ideje keresünk már titeket!- sírt könnyek nélkül. Jane és Annah is csak most eszméltek fel , s  jöttek  oda hozzánk. Szerelmem és testvérei, értetlenül és kicsit kételkedve nézték őket. Én nem tudtam mit is gondoljak .Bár nagyon el akarom hinni , hogy ők azok ,de ez már tényleg túl szép lenne ahhoz hogy igaz legyen. Edward-ra néztem aki egy aprót bólintott,jelezve , hogy bízhatok bennük. Apa közben magához ölelte a hugaimat .Majd anya is megölelte őket.

A hugaim egy percig sem kételkedtek bennük. Demetri , Felix és Alex közelebb jöttek hozzánk , míg Josh ,Kevin és a Cullenek védően vették körül Natalie-t.

- Azt hittük meghaltatok. - jelentettem ki csöndesen.

- Mi is azt hittük , hogy ti meghaltatok , de aztán amikor  de amikor a Románok meg a Volturi összecsapott azon a réten úgy két évvel ezelőtt  , akkor láttunk titeket , de aztán két áruló átállt hozzátok , és az egyik „felhúzta” azt a furcsa pajzsot , mi inkább nem támadtunk , hanem visszamentünk a kastélyba tervezni , hogy hogyan tudnánk találkozni veletek anélkül , hogy meg ne öljenek a váratok őrei. - magyarázta anya.

/Natalie szemszöge/

-          Mennünk kéne!- suttogta a fülembe Kevin- Azt ígértük  Aro-nak , hogy hamar hazaviszünk titeket. Nagyon félt hogy valami komolyabb bajod van.

-          Ők is velünk jöhetnek?- kérdeztem ugyanolyan halkan , hogy még az érintett személyek se halják.

-          Bízol bennük?

-          Ha Alec bízik bennük és Edward is akkor hiszek nekik. Én is minél hamarabb haza szeretnék menni. Érzem ahogy gyengülök és fáradok. - emeltem kezemet homlokomhoz.

-          Mi is szeretnénk veletek menni. Mert gondolom Carlisle is megy , akkor mi is megyünk. – mosolygott Rosalie.

-          És minket sem hagyhattok itt! - jelentette ki Alice.

-          Én pedig a férjemmel tartanék ha lehet. -  mosolygott kedvesen Esme.

-          Természetesen jöhettek. - mondta halkan Josh.

-          Akkor mi megyünk pakolni!- állt fel  Alice és magával húzta Jaspert is.

-          Mi maradnánk ha nem baj. Nem akarom Nessie-t elválasztani Jake-től , mert előbb utóbb visszaszökik. - mosolygott  Bella.

-          Persze maradjatok. -  bólogatott Rosalie – Nehogy aztán az a kutya utánunk jöjjön.-állt fel s  felment a lépcsőn. Azonban Emmett nem követte. Ránéztem mire ezt mondta:

-          Nem szereti ha segítek pakolni , mert mindig az ágyban kötünk ki.- mosolygott kajánul. - Amúgy  is van még egy elmaradt Szkander partink Felix-szel.

Eddig nem figyeltem Alex és Alec szüleinek a beszélgetését. De erre a mondatra felkaptam a fejemet:

-          Mit gondoltok ? Csatlakozhatnak?- nézett rám Josh-ra és Kevin-re. Egymásra néztünk majd bólintottunk .- Nos akkor isten hozott a Volturi-ban. Azonban most jobb lenne hazaindulni.  Akkor ha jól értettem Carlisle velünk tartasz.

-          Igen. - bólintott a férfi.

-          És még néhány  családtagja. – tette hozzá Josh.

-          Nos helyünk az van bőven. És előre is köszönjük a segítséget. - nézett rá hálásan fivérem.

-          Semmiség.

-          Mivel jöttetek?- szegeztem Kevin-nek a kérdést.

-          Magánrepülővel. Mivel mással?! –tette fel a költői kérdést.

Bevallom kicsit …na jó nagyon féltem ,hogy mit fognak hozzám szólni kedvesem szülei. Egyre fáradtabb voltam .A szemeim folyton le akartak csukódni.

Amikor kiértünk a reptérre  mondtam Alec-nak , hogy menjen csak azzal a repülővel , amivel a szülei is mennek , mert én úgyis elalszom. Kicsit nyoszogtatni kellet de aztán beleegyezett. Gondoltam így meg tudják beszélni az elmúlt évszázadok dolgait.

Majdnem az egész repülőutat átaludtam.

     Amikor felébredtem  észrevettem , hogy már sötét van és csak a lámpák égnek. Az        utastérben volt Demetri ,Josh ,Carlisle ,Esme,Rosalie , Alice és Jasper. Tehát akkor Emmett  és Felix a pilóták.

-          Jó reggelt .Vagyis inkább jó estét. – szólalt meg mosolyogva Carlisle a mellettem lévő ülésből.

-          Jó estét!- mosolyogtam .

-          Hogy érzed magad?

-          Jól , csak kicsit hányingerem van , de az lehet a repüléstől is. Alec-ék már hazaértek?

-          Nem ,ők majd pár órával utánunk fognak megérkezni , mert fél úton vissza kellett fordulniuk. Alice valamilyen bőröndjét otthon hagyta. – forgatta meg a szemét mosolyogva.

-          Mennyi idő van még az utazásból?

-          Még úgy 45 perc!- hallottam meg Emmett és Felix hangját a repülő elejéből.

-          Akkor már nem alszom vissza.

A palotába érve rögtön a szobámba mentem ,  befeküdtem az ágyba és azonnal elaludtam. Újra. Azonban amikor kinyitódott majd pár másodperccel később becsukódott a szoba ajtaja felébredtem , bár tudtam ki jött be.

- Bocsáss meg , hogy felébresztettelek. – jött oda hozzám , s mellém feküdt.

-Á már épp ideje volt felkelnem. - mosolyogtam rá fáradtan.

- Annyira boldog vagyok. - simogatta meg a hasamat- Szerintem kislány lesz ,és olyan lesz mint te. Hatalmas kék szemek , hosszú szempillák fekete haj.

- Szerintem pedig fiú , és olyan mint te . Fekete szemek barna haj és egy lány se tud majd neki ellenállni. Ki kéne találni , hogy mi legyen a neve ha fiú lesz vagy ha lány . Ha fiú akkor szeretném ha  Matthew-nak hívnánk.

- Ha pedig lány akkor mondjuk….Cassandra?

-  Ez tényleg gyönyörű név. –lelkesedtem - Tehát vagy Matt vagy Cassie.

- Miért vagy feszült? – kérdezte aggódva.

- Hogy jön ez ide?- néztem rá értetlenül.

-  A szüleim miatt vagy feszült?

- Jó igen , egy kicsit….na jó nagyon. Félek  , hogy mit fognak hozzám szólni. Jó már láttak meg minden de …jaj érted nem?

- Igen értem .- nevetett.

- Ez nem vicces!- ütöttem meg egy kicsit a mellkasát.

- Bocsáss meg!- nézett rám azzal az őritő kölyök kutyus szemekkel.

- Na jó talán...ha többet nem nevetsz ki.

- Soha többet. - mosolygott s megcsókolt.

- Már reggel van? –kérdeztem hírtelen.

- Már dél is elmúlt. - válaszolt nevetve Alec.

- Akkor megyek , letusolok aztán megkeresem Aro-ékat. Na meg persze Keirát ,Barbará-t és Heidi-t is.Bár van egy olyan érzésem , hogy Alice nem tudta nem elmondani nekik. Te a szüleidnek elmondtad , hogy apa leszel? - néztem vissza rá a fürdőszoba ajtóból kezemben a kiválasztott ruhákkal amiket tusolás után veszek fel.

- Nem , csak azok tudják akik Forks-ban voltak. Gondoltam majd együtt mondjuk el. - mosolygott.

- Oké .Akkor mielőtt bejelentenénk legalább mutass be nekik. - mosolyogtam vissza , majd bezártam magam mögött az ajtót.

Gyorsan letusoltam felöltöztem , és kereső „útra” indultam. Nem  kellet sokáig keresnem barátnőimet. Keira szobájában volt mindenki: Alice , Rose , Rosalie , Barbara .

  -  Natalie!- rohamoztak meg mikor megláttak. Most nem voltak olyan erősek , így nem estem    hátra.

- Gratulálok nektek! Istenem annyira várom már , hogy babázhassunk! – tapsikolt Rose.

- Én is!Majd jól elkényeztetjük! – mosolygott össze Barbara Keirá-val.

- És a neveket kitaláltátok már?- kérdezte Heidi.

- Ha fiú lesz , és szerintem fiú lesz akkor Matthew ,és ha lány lesz,mert Alec szerint lány lesz akkor Cassandra. Tehát Cassie vagy Matt.

- Azt is hallottuk , hogy Alec most fog bemutatni a szüleinek. Jane és Annah elmesélt mindent. Izgulsz?- kérdezte Rose.

- Nagyon!Hiszen még csak most fognak megismerni és máris babát várok a fiuktól. És mi lesz akkor ha nem tetszek majd nekik? És ..és …..- pánikoltam be.

- Nyugi, hé nem izgathatod fel magad hisz az árt a babának. - nyugtatott meg Rosalie.

- Oké…oké. Alice olyan csendben vagy. –néztem az ágyon ülő és rajzoló Alice-re.

- Teljes gőzzel tervezem a babaszobát! Esme is tervezi és majd ketten kihozzuk a megfelelő bébiszobát. A színeket még nem tervezzük  mert nem tudjuk ,hogy fiú lesz vagy lány. Tehát csak a születése után fogunk festeni addig veletek fog aludni a pici. Persze ha nem baj.

- Nem dehogy baj!Köszönöm nektek , hogy itt vagytok nekem!

- Nagyölelés! Mindenki ide! –utasított Rose.

- Na mennem kell. Már Aro-éknak is elmondtátok?- kérdeztem még mielőtt kiléptem volna az ajtón.

- Bizony!Már csak apukádék nem tudják ,meg Alec szülei. - válaszolt rajzfüzetéből fel se nézve Alice.

- Akkor apáékat majd felhívom. Most ezen szeretnék túlesni. Kívánjatok szerencsét.

- Sok szerencsét!- mondták egyszerre.

A Keleti szárnyba mentem , mert ott vannak a vendégszobák. Út közben találkoztam Annah –val így ő mutatta meg , hogy hol vannak a szülei. Még mielőtt benyitottam vettem egy mély levegőt majd lassan kifújtam.

-          Jó reggelt!- köszöntem mikor beléptem. Alec édesanyja gyönyörű nő volt. Alec tőle örökölte a barna haját és az emberkorában lévő fekete szemét. A jóképűségét pedig az édesapjától,akinek szőke haja volt. Tehát Jane és Annah tőle örökölte  a hajszínét.

-          Anya ,apa , ő itt a feleségem Natalie. - ölelte át a derekamat.

-          Nagyon örülök kedvesem ,  Sophia vagyok. - rázott kezet velem- Ő pedig a férjem Samuel.

-          Nagyon örülök. - csókolt kezet mosolyogva.

-          Részemről az öröm. - bólintottam.

-          És …nos… van még valami amit el akarunk mondani. Natalie babát vár. - úgy láttam , hogy kedvesem szüleit „kicsit” sokkolta a hír.

-          Gyerekek nem korai még ez egy kicsit. - szólalt meg először Samuel

-          Apa több mint 200 éves vagyok.

-          Fiam nem rád gondoltam . Azt  mondtad , hogy Natalie fél vámpír és még csak 19 éves.  De tényleg ne vegyétek bántásnak.

-          Nos ha nem bánjátok még fel kell hívnom az apámat. Mert ő még nem tudja. Meg még Aro-ékat is fel keresem. Úgyhogy mennem kell. Sziasztok.

Annyira sírni akartam. De nem szabad. Miközben a szobám felé mentem megpróbáltam visszatartani a könnyeimet.

Amikor a szobámba értem rögtön elővettem a bőröndömet de mielőtt pakoltam volna először telefonáltam.

- Halló?!- szólalt meg a vonal másik végén apa hangja.

- Szia apa én vagyok az Natalie!

- Szia kicsim!Mit szeretnél?

- Lenne egy fontos dolog amit el szeretnék elmondani de jobb lenne ha személyesen mondanám el. Tehát nem lenne baj ha pár napig nálatok lennék?- kérdeztem szipogva.

- Nem, dehogy!Alec is jön?

- Talán az érkezésem után pár nappal. De akkor most le teszem és megyek pakolni. Szia. - köszöntem  gyorsan és kinyomtam.

Amilyen gyorsan tudtam úgy dobáltam a bőröndbe a ruhákat. Majd össze cipzároztam , írtam egy levelet Alec-nek. Láthatatlan lettem , hogy senki ne tartson fel és kimentem a szobából egyenesen ki a reptérre.

 KOMIHATÁR!!!