11.fejezet

ÉS IGENitt a friss!elnézést , hogy ennyit kellet rá várni!de most elég a szóból! jó olvasást!:D

/Natalie szemszöge/



-Kedvesem ébresztő!Mindjárt leszállunk!-simogatta arcomat Alec.
-Oké.-ültem fel az ülésembe-Na akkor hol is vagyunk?-néztem ki az ablakon.Ahogy lenéztem.Apró szigeteket láttam.A nap már felkelt , és hát elég melegnek néztem az éghajlatot.Felhő se volt túl sok.És az is valószínű , hogy ilyen hosszú repülő út után nem vagyunk Európa közelébe.
-A Bahama szigetek?-néztem mosolyogva  a kedves férjemre.Huh az én férjem .Ezt könnyű lesz megszokni.
-Valóbban Kubában fogunk leszállni de nem ott fogunk megszállni.-mosolygott gonoszan.
-Ó mond meg légyszí!-néztem rá kölyökkutyus szemekkel.
-Nem.Most ellen kell állnom a kölyökkutyapofinak.-nézett rám komolyabban.
Én pedig durcásan ültem vissza és kapcsoltam be az övemet , mert az előbb jelentették be , hogy pár másodperc múlva leszállunk.
-Aranyos vagy amikor mérgelődsz.-mondta Alec s egy puszit adott az arcomra.
-De amikor te titkolózol nem vagy aranyos.-néztem rá még mindig durcás arccal.


Amikor leszálltunk a repülőgépről egy taxival a kikötőbe mentünk.Ott egy nagyobb fekete motorcsónak várt ránk.Na most már tényleg tudni akarom , hogy hova megyünk.Alec berakta a bőröndjeinket a "fedélzetre" ,majd én is elfoglaltam a  helyemet az Alec melletti ülésen.
Ő volt a "sofőr". 

Minden egyes szigetnél ami mellet elmentünk megkérdeztem , hogy "Ez az?".
Majd mikor végre megérkeztünk a szavam is elállt.Egy kisebb sziget volt , partján egy házzal,melynek majdnem minden fala üveg volt.
-Na, tetszik?-kérdezte Alec miközben már a parton sétáltunk a ház felé.
-De még mennyire!-ugrottam a nyakába.
-Igazából ezt A szigetet Aro-tól kaptuk nászajándékba.Cullen-éktől vette az ötletet , de jó ötlet volt.A házat rám bízta , mert én ismerlek olyan jól téged.-mosolygott-Egy pillanat beviszem a csomagokat.-mondta s vámpírgyorsasággal bevitte a bőröndöket majd az ölébe kapott.
-Hé tudok a saját lábamon menni.-nevettem el magam.
-De én  babonás vagyok.-suttogta fülembe.És ekkor jutott eszembe a küszöb história.
A ház belülről is gyönyörű volt.Volt benne két hálószoba , két fürdőszoba , és egy konyha.
-Mindjárt jövök,csak átöltözöm.-mondtam mikor már a hálószobánkba voltam .Alec elmosolyodott.Már előre tudtam , hogy Heidi és Alice milyen fehérneműket pakoltak be. Bellá-tól hallottam egyet s mást.Hogy készüljek fel a legrosszabbra.Bár azt azért el kell mondanom , hogy Bella és én köztem azért vannak stílusi különbségek.Ő nem olyan lány aki felvenne egy combközépig érő ruhát , de én szívesen hordom , főleg kikapcsolódni , buliba menni vagy hasonlók.Az is igaz , hogy Bella és köztem lényeges különbség , hogy ő már anya , s bár ezt kevesen tudják ott ahol laknak de azért nem öltözik kihívóan.Na jó persze én sem szeretem az olyan darabokat amik alig takarnak.
Ekkor kezembe akadt egy elegáns fehér selyem anyagú csipkével díszített fehérnemű , rajta egy felirattal:"Nászéjszakára!puszi Alice és Heidi! U.i.:NE ÖLJ MEG MINKET!!"
Na jó akkor ez lesz .Villámgyorsan letusoltam , és felvettem a fehérneműt,valamint egy fehér rövid selyemköntöst,aztán kimentem.Alec az ablaknál állt  és nézte a csodás tájat.Mögé lopóztam , aztán átöleltem a nyakát , lábujjhegyen állva.Mert máshogy nem igazán értem el.Ő megfordult, s szenvedélyesen megcsókolt,s közben kikötötte a köntösöm szalagját , majd óvatosan letolta vállaimról a pihekönnyű anyagot.
-Gyönyörű vagy.-szakította meg a csókot.Egy pillantara elengedtem ölelésemből , hogy a köntös a fa padlóra eshessen.Kedvesem karjaiba kapott , majd óvatosan az ágyra tett.Most nem a vadság volt rajtunk úrrá hanem a szenvedély .Egyenként gomboltam ki minden gombot szerelmem ingén , majd a földre löktem a köntösöm mellé. A nadrágjával kicsit meggyűlt a bajom de végül az is lekerült róla.Óvatosan emelte meg a hátamat , hogy kikapcsolja a melltartómat , majd az is a földön landolt.Alec a nyakamat hitette apró csókokkal,majd egyre lejjebb haladt.Melleimet nyelvével kényeztette ,majd lejjebb vándorolt ajkaival.Most átfordítottam magunkat , hogy ő legyen alul.Szintén a nyakát kezdtem csókolni , majd lejjebb haladtam .Körmeimmel cirógattam a hasát ,miközben ismét a száját csókoltam.Megint én kerültem alulra.Mindkettőnkön csak egy alsó ruhadarab volt , s mikor már ezektől is megszabadultunk egyesítettük testeinket.Alecelőször lassan kezdtett mozogni majd egyre gyorsított.
Majd együtt léptük át a gyönyör kapuját.
Alec szorosan ölelt magához , mintha azt hinné , hogy bármelyik pillanatban eltűnnék.Felhúztam magunkra a takarót.
-Köszönöm , hogy vagy nekem!-nézett mélyen a szemeimbe-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-suttogtam.
Megpróbáltam nem elaludni de az ellenállásom ellenére mégis elnyomott az álom.

Másnap reggel  , Alec Reggelit csinált nekem .Rántottát , és egy pohár vért valamint tejet hozott.
-Nem tudtam melyiket innád így mind kettőből  hoztam.-mosolygott a tálcával a kezében.Amikor felültem csak akkor vettem észre , hogy Alec inge rajtam van.
-Köszönöm!-vettem el tőle a reggelit-Te már ittál?-böktem a vért tartalmazó pohár felé.
-Igen.Jó nagy készlet van a kamrában.-mosolygott.
-Nem tudok választani úgyhogy mind a kettőt megiszom.
A rántotta isteni finom volt.Nagyon aranyos volt tőle , hogy az emberi ételre is gondolt.a vér és a tej is finom volt.
-Na és ma mit csinálunk?-érdeklődtem, öltözködés közben.
-Mondjuk "búvárkodhatnánk".Gyönyörű korallzátony szegélyezi a part déli részét.
-Az nagyszerű lenne!-ugrottam a nyakába.


/2 hét múlva/




Olyan boldog vagyok!A világ legédesebb férfija a férjem!Mindent megtesz , hogy boldog legyek.S én is próbálom viszonozni azt a jóságot amit tőle kapok.Az otthoniakkal többször is beszéltünk már telefonon.Aztán úgy pár napja Alice telefonált , hogy ha bármi van azonnal menjünk haza.És először őket keressük fel.Nem értettem a célzást egészen a mai napig.Reggel mikor felébredtem és lementem a konyhába egy kis vízért , borzasztó fájdalom nyilallt a hasamba.Alec ijedten rohant oda hozzám.
-Mi történt?-kérdezte kétségbeesetten.Azonban ezek után a fájdalom elmúlt.
-Kicsim jól vagy?-simogatta a hátamat Alec.
-Most már jobban.
-Akkor elkezdek pakolni.-jelentette ki miközben felsegített.
-Mi ?Miért?-értetlenkedtem.
-Azért amit Alice mondott neked.Felhívom Demetri-éket , és Carlisle-ékat is.-tett le az ágyra.
 -Jó de akkor had segítsek pakolni.-igazából egy kicsit én is megrémültem.Ilyen még sose fordult elő velem.




/Forks-ban/




Carlisle rögtön felvitt az otthoni "rendelőjébe" , hogy megvizsgáljon.
-Nos?Mi bajom van?-kérdeztem a vizsgálatok végén.
-Igazából ez nem annyira baj.Natalie te 4 hónapos terhes vagy.-jelentette ki mosolyogva.Még a szám is tátva maradt.
-De..de hát semmien terhes jelek nem is mutatkoztak rajtam.Mármint olyanok mint anyánál.Nem voltam kívánós nem híztam meg.-magyaráztam remegő ajkakkal.
-Lehet , hogy  nem ugyanolyan lesz a terhességed mint édesanyádnak.Sőt mivel te , bár mindkét szülőd vámpír, édesanyád adottsága miatt mind a négyen félvérek vagytok.Így teljesen természetes dolog ha nem egyezik meg a terhességed az Emily-ével.Ami legnagyobb eltérést észrevettem , hogy az últrahangon a babád valamennyire látszik.Azonban nem hiszem , hogy a nemét megtudnánk majd állapítani.Tudom , hogy most hirtelen zúdult rád minden , de ez egy nagyszerű dolog.És biztos vagyok benne , hogy Alec is nagyon fog örülni.-biztatott-Na gyere mondjuk el a jó hírt.
Amikor lementünk minden szem ránk szegeződött.Rögtön odarohantam Alec-hez és mellkasához szorítottam az arcomat.Még mindig rémisztő volt a hír.Örültem de féltem is.
-Na mi történt?Nagyon beteg vagy?-kérdezte aggódva miközben az egyik kezével felemelte az államat , hogy a szemébe nézzek.
-Alec....én...babát várok.-mosolyogtam rá halványan.Most már kezdtem felfogni ,hogy anya leszek és örültem is neki,csak attól féltem , hogy mi lesz ha Alec nem örül majd neki.De gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat.
-De hisz ez csodálatos!-mosolygott rám felkapott és megpörgetett a levegőben.A bátyáim is mind gratuláltak és mind nagyon örültek a hírnek.Felix-től is kaptam egy pörgetést és Emettől is.Jane és Anna máris a neveket kezték vállogatni , Alice és Heidi pedig már menni akartak vásárolni.Én Alec-kel ültem és mondtam neki el azt amit Carlisle mondott odafent.Bella ,Edward és Renesmee  is érdeklődve figyelt minket.
Alec azon lepődött meg , hogy már 4 hónapos terhes vagyok és eddig semmi "tünet" nem jelentkezett.De felhőtlenül boldog volt , láttam a szemében.



/Alec szemszöge/



Úgy örültem.Annyira szerettem ezért Natalie-t .Természetesen nem csak ezért.A szerelmünk virága.Egyre csak az érdekelt , hogy valyon miben fog rám és miben fog kedvesemre hasonlítani.Na meg persze , hogy fiú lesz e vagy lány.Nekem teljesen mindegy , de azért szeretném tudni.
Kopogtak.Edward felállt , hogy ajtót nyisson , én közbe még mindig Natalie-ra figyeltem.
-Alec , Jane , Annah!Titeket keresnek!-szólt Edward.Mivel láttam , hogy a hugaim nagyon belemélyültek a szervezésbe én álltam fel.De mikor megláttam azt a két személyt aki az ajtóban állt egyszerűen nem hittem a szememnek!